2 -es szoba

- Én már csak ilyen megbízható lehetek.- mondtam neki vigyorogva. Majd miközben csókolóztunk az ágyamon kötöttünk ki. Én éppen Adam hasán voltam, de a csókjáért éheztem ezért hevesebben kezdtem csókolni. Levettem róla a pólóját és közelebb húzódtam hozzá. Mikor ő került fentre elmosolyodtam. Még sosem volt spanyol pasikkal dolgom, szóval kíváncsi voltam, hogy ők hogy szokták ezt az egészet csinálni.

Justine levette a pólómat. Az az ágy mellett kötött ki a földön. Helyet cseréltünk. Most Justine feküdt az ágyon. Én a könyökömmel megtámasztottam magam, hogy szegény lányt ne lapítsam ki. Lassú mozdulattal felhúztam a pólóját, majd levettem róla. A hasát és a nyakát puszilgattam, majd az ajkaihoz tértem vissza.

Adam levette rólam a pólómat. Egy kicsit eltoltam magamtól és ránéztem.
- Biztos akarod ezt?- kérdeztem tőle komoly arccal. Meg sem vártam míg válaszol. Ismét megcsókoltam. Olyan aranyos volt. Nem bírtam ellenállni. Szorosabban öleltem, és közben levettem a cipőmet.

Justine megkérdezte, hogy biztos akarom-e ezt.
- Én igen. De ha neked kétségeid vannak, akkor abbahagyhatjuk.- mondtam, bár szerintem szinte felesleges volt, mert Justine közelebb húzott magához. Példáját követve én is lerúgtam a cipőmet. Lehúztam a nadrágját, majd a sajátomat is, és a földre dobtam a pólóink mellé. Mindkettőnkön már csak fehérnemű volt. Folytattam a csókunkat, és megfordultunk. Már kezdett zsibbadni a könyököm a támaszkodástól. Ránéztem Justine-ra, mert ha ki akar szállni, akkor megvan rá a legetősége.

Válaszul megráztam a fejemet. Semmiképp nem akartam abbahagyni. Figyeltem ahogy leveszi rólam is és magáról is a nadrágot. Mind a ketten fehérneműben villogtunk. Vadul csókoltuk egymást. Megfordultunk és ismét én kerültem felülre. Levettem a melltartóm és ismét megcsókoltam és haladtam lejjebb a nyakán és a hasán. Majd visszatértem az ajkaihoz. Szinte égettek. De nem bántam. Szorosabban öleltem és beletúrtam a hajába.

Justine levette a melltartóját. Megcsodálhattam tökéletes alakját. Egy ideig hol hevesen, hol lassabban csókolóztunk, míg már mindkettőnkön kezdett eluralkodni a vágy. Megszabadultunk az utolsó felesleges ruháktól, és megtörtént, aminek meg kellett...

...

Egymás mellett feküdtünk az ágyban. Magamhoz öleltem Justine-t és megcsókoltam.
- Remélem nem bántad meg ezt az egészet.- mondtam mosolyogva.

Mikor levettem a melltartóm, Adam megnézte az idomaimat. Halványan elmosolyodtam rajta. Ismét megcsókoltam, de már vagy az 1000. alkalommal. Próbáltam leküzdeni a bennem élő vágyat, de nem sikerült.

...

Egymás mellett fekve voltunk az ágyban. Mikor Adam magához ölelt elmosolyodtam és megcsókolt.
- Nem. Egyáltalán nem.- mondtam neki mosolyogva. Ráfeküdtem a hasára, hallgattam a szívverését ami eléggé heves volt. Közben pedig a simogattam a hasát az ujjam helyével.
- Tudod, azért az érdekel, hogy miért én? Valeryt is választhattad volna.- kérdeztem tőle csendesen.

Justine a hasamra feküdt. A hátát cirógattam. Feltett egy kérdést, amin először meglepődtem, de aztán elmosolyodtam.
- Hogy miért nem Valeryt választottam? Nem mondom, hogy ő nem néz ki jól, de benned megfogott valami. Magam sem tudom miért és mi.- mondtam.
- Semmi okod nincs féltékenykedni. Különben is ott van neki az a nyálgép Sebastian.- mondtam felnevettem.
- Viszont én honnan tudjam, hogy nem azért választottál engem, mert én voltam az első fiú, akivel itt találkoztál?- kérdeztem. Ha már ő is kérdezett egy hasonlót, akkor én is.

Válaszolt a kérdésemre. Örültem neki, hogy nem kapta fel a vizet és válaszolt.
- Nem is vagyok féltékeny. Vagyis az voltam... mindegy.- mondtam neki, viszont nagyon meglepett amit ő kérdezett. Először azon gondolkodtam, hogy mondok valami teljesen más dolgot, de úgy gondoltam, hogy inkább jobb az igaz válasz. Felkaptam a fejemet a hasáról, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Hát... Először tényleg azért mentem oda hozzád, mert te voltál az első. De amikor elmentünk focizni, meg amikor lent voltunk az udvaron, akkor... megkedveltelek. És azért voltam féltékeny Rosey-ra mert féltem, hogy ő lesz a barátnőd.- vallottam be a teljes igazságot.
- Ugye nem haragszol?

Ciki volt átrohanni a lánykoliba egy szál boxerben, (amit fél kézzel fogtam, nehogy leessen), és egy XXL-es pulcsiban, amiből ki volt a fél vállam. Útközben meg is csúsztam, mert a talpam még mindig vizes volt amiatt, mert a zuhanyzóba bementem a ruhám miatt. Szegény Adam! Seb nem hiszem hogy az a takarító fajta, szóval tuti biztos Adam-re hagyja a piszkos munkát. Bár valamelyest elpakoltam a fürdőben...
Zihálva csaptam be magam mögött az ajtót. Senki sem vett észre...
Leültem az egyik ágy végébe, és a tenyerembe temettem az arcom. Mélyeket lélegeztem. Még fel kellett fognom, mi is történt múlt éjszaka...
Elvesztettem a szüzességem... Akkor most hivatalosan is együtt vagyunk?... ezt most egy egy éjszakás kaland volt?... Mi lesz ezután?... Még nem is ismerjük egymást olyan jól!
Gondolkodásomat az ágy nyikorgásának hangja szakította félbe, mire felugrottam az ágyról. Tágra nyílt szemekkel, és padlóig esett állal bámulni kezdtem őket.

Justine őszintén elmondta mit gondol és érez, amiért tiszteltem.
- Miért haragudnék?- kérdeztem mosolyogva, és megcsókoltam. Ekkor kinyílt az ajtó, és Rosey viharzott be rajta. Naná hogy elfelejtettem bezárni az ajtót. Magunkra rántottam a takarót. Rosey furcsán nézett ki. Fejét a kezébe temette és Elektra ágyára ült le. Rosey ekkor észrevett minket, és felpattant az ágyról.
- Szia Rosey.- köszöntem neki mosolyogva. Emlegetett szamár...
- Azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy kölcsön kenyér visszajár?- kérdeztem és felnevettem.

Ahogy láttam Adamen, megértett.
- Nem tudom.- mondtam neki, majd becsapódott az ajtó. Azt hittem, hogy feljött Elektra. De amint kiderült Rosey az. Adam gyorsan magunkra rántotta a takarót. Figyeltem Rosey-t ahogy éppen mélyen gondolkodik. Mikor Valery felpattant Adam megszólalt. Nem értettem miért mondja azt, hogy kölcsönkenyér visszajárt, de most nem igazán érdekelt.
- Szia. Minden rendben?- kérdeztem tőle komolyan. Nem úgy nézett ki, mint aki repes az örömtől.
- Ha bármiben segíthetek...- mondtam neki, de nem fejeztem be a mondatot. Valamiért elcsuklott a hangom.

Ledermedve álltam szemben velük, és még levegőt is elfelejtettem venni. Ahogy láttam így együtt őket, összeszorult a szívem. Nem bántam meg amit tegnap tettem - sőt! De furcsa módon piszkált, hogy így látom őket.
- Nem direkt.. - kezdtem, majd a lányra nézve folytattam - Semmi bajom!
Elém villant a kép, ahogy kisfiús mosollyal felém nyújtja Adam a piát, ahogy együtt nevetünk Kémián, ahogy történelmen azon nevetek, hogy elaludt, és karba boxolom...
Nem voltam belé szerelmes, de kétségkívül... érezhettem valamit iránta. Erről a szememet égető könnyek is tanúskodtak.
- Nekem nem kell a te segítséged! - mondtam Just-nak, és ezután Adam-re néztem - Bocs hogy megzavartalak titeket...
Ruháimat magamhoz véve zombiként vonszoltam ki magam a szobából. Míg át nem értem az egyesbe, nem is vettem levegőt.

//1-es szoba//

Rosey szemébe könnyek gyűltek. Nem tudtam miért. Justine-nal is elég goromba volt. Végül kiment a szobából. Értetlenül néztem Justine-ra.
- Ebből én nem értettem semmit.- mondtam.
- Lehet, hogy utána kéne menned nem? Lehet ez valami csajos dolog. Ahhoz pedig én nem értek.- mondtam. Mondhatni, hogy Rosey a barátom volt, és nem akartam hogy rosszul érezze magát.

Figyeltem amint engem leordít és közben könnyek gyűlnek a szemében. Bámultam az ajtót amin Rosey be és kiviharzott.
- Én sem. Talán Sebastian...- be sem tudtam fejezni a mondatomat. Arra gondoltam, hogy megerőszakolta, de csak nem olyan h*lye.
- Azt mondod? Talán igazad van.- mondtam neki és már ki is pattantam az ágyból és öltöztem, hogy átmenjek hozzá. Valamilyen szinten Rosey a barátom volt, szóval úgy éreztem, hogy ha tudok segítek. Mikor felöltöztem ránéztem Adamre.
- Nyugodtan elmehetsz. Nem kell itt maradnod. Majd találkozunk.- mondtam neki mosolyogva, de még mielőtt elmentem egy rövid csókot nyomtam az ajkára és kimentem a szobámból át az 1-esbe. De nem volt ott a szobájába. Lementem a nappaliba, hátha ott találom. Szerencsémre ott találtam.
- Rosey,várj. Beszéljük már meg ezt az egészet!- mondtam neki, majd odaszaladtam mellé és megragadtam a karját.

//Lánykollégium/Lányok nappalija//

Justine felöltözött, és Rosey után szaladt. Reméltem, meg tudják beszélni a dolgokat. Halvány lila gőzöm sem volt, hogy mi üthetett belé. Egy ideig feküdtem még az ágyban, majd felkeltem, és felöltöztem. Kicsit megigazítottam az ágyat, és Elektráét is, majd a szobámba mentem. Reméltem most nyitva találom.

//Fiú kollégium/1-es szoba//

Mikor visszaértem a szobámba, ledobtam mindent az ágyra és elviharzottam zuhanyozni. Jól esett a meleg víz. Mikor végeztem, felvettem egy tiszta és kényelmes nadrágot meg egy lenge pólót. Bebújtam a takaró alá és elaludtam. Reggel arra ébredtem, hogy a nap sugarai égetik a szememet. Nagyot ásítottam. Álmos arccal keltem ki az ágyból. A hajam szerteállt. Gyorsan felöltöztem egy normális göncbe és beviharzottam a szobába egy kicsit megmosni az arcomat és fogat mostam. Mikor megfésültem a hajamat úgy gondoltam, hogy le kéne mennem az udvarra egy kicsit levegőzni. Éppen ezért még visszamentem a szobába és kinyitottam az ablakot, hogy kiszellőzzön a szobánk. Majd megfordultam és lesétáltam az udvarra.

//Udvar//

Beléptem a szobába és az új szerzeményemet beraktam a szekrénybe. Még egyszer végigsimítottam ujjam a finom anyagon és becsuktam az ajtót. Az álarcot pedig egy kipárnázott kis dobozba raktam bele, hogy semmi baja se essen. Az ablakhoz sétáltam és kinéztem rajta. - Egyre unalmasabb az életem. - gondoltam magamban. Talán az udvaron valami csoda folytán történik valami. Csordáról jut eszembe. Merre lehet Awakened? Á kész idegbajt kapok ettől az egésztől. Megfogadtam, hogy nem gondolok rá. Most még is azt teszem. Valami van benne ami magához láncolt és nem tudom elengedni. Csak a kulcsot kéne megtaláljam.....
// Udvar//

Mikor felértem, a szobát ismét üresnek találtam. De ezzel most nem tudtam foglalkozni. Kikaptam egy törülközőt a szekrényből és már mentem is zuhanyozni. Mikor lezuhanyoztam felvettem egy szimpla csőfarmert és egy rövid ujjas pólót. Felkaptam a tornacipőmet és a pénztárcám után kutattam a táskámban. Tudtam, hogy benne van ezért felkaptam az egész táskát, de még gyorsan a kezembe fogtam Adam kocsijának a kulcsát és kimentem a szobámból le a parkolóba.

//Parkoló//

Mikor felértem a szobámba megkönnyebbültem és leraktam a szatyrokat a ágyamra. Nagyot sóhajtottam és leültem az ágyamra, közben pedig a kocsikulcsot dobáltam, föl és le, föl és le. Mikor meguntam, felálltam és kinéztem az ablakon. Lenéztem az udvarra ahol voltak emberek, de nem láttam kristálytisztán, hogy kik azok. Nyitva hagytam az ablakot és lassan lesétáltam az udvarra kezemben a slusszkulccsal.

//Udvar//

Holnap elérkezik a nagy nap. Ötven éve. Végre. Nyomasztó volt várni, de végre elérkezett a pillanat. A bálterem készen állt. Az ötlöző bepakolva már csak a ruhák és a vendégek kellenek. Minden meghívott szobájába belopóztam és elhoztam a kellékeit. Ruhát, maszkot, cipőt. Össze gyűjtöm őket egy helyre. Levelet nem hagyok had izguljanak egy kicsit.

Végül sikerült visszavánszorgom az iskolába. Awakened felajánlotta, hogy haza hoz, de nem fogadtam el. A fél utat farkasként tettem meg mert úgy jobban bírom a fáradságot. Nem akartam otthagyni, de már megint túl közel kerültem hozzá. Beléptem a szobába és bevágtam az ajtót. Fáradtan dőltem be az ágyba. - Ma lesz a bál...- gondoltam magamban. Nem izgultam különösebben, mert nem volt kísérőm így egyedül fogok nagy valószínűséggel ácsorogni. Legfeljebb, ha elunom a dolgot kissé becsípek és máris jobb a hangulat. Viszont most, hogy felvehetem azt a gyönyörű ruhát már is jobb a kedvem. Hogy legyen a hajam? Kiengedve vagy kontyba fogva? Még nem tudom majd eldől. Felültem az ágyban és a szekrényemhez botorkáltam. Mikor kinyitottam elhűlve láttam, hogy a ruha sehol sincs. - Mi a fene? - kérdeztem hangosan magamtól. Idegesen kutakodtam a tömérdek ruha között, de nem találtam. - Szent Isten! - kiáltottam el magam. Becsaptam az ajtót és idegesen járkáltam fel- alá. Még is hová lett? Ellopták? Senki sem lehet ennyire elvetemült. Gyorsan a fiókos szekrényhez léptem a kis dobozd keresve amibe a maszkom volt. Persze csak hűlt helyét láttam. Ez csak valami rossz vicc lehet. Miért történik ez velem? Csak egyszer menne már valami zökkenő mentesen.
Mivel már alig volt időm gyorsan megcsináltam a hajam. Még jobban begöndörítem, de kiengedve hagytam. Ez előtt még lezuhanyoztam és felöltöztem majd idegesen indultam el a helyszínre, ruha és maszk nélkül...

// Bál/ Lány Öltöző//

Mikor visszaértem a szobámba nagy meglepetésemre eltűnt a cuccom. Remek! Bár úgy voltam vele, hogy biztos Elektra összefogta a sajátjával. Gyorsan beviharzottam a fürdőbe és letusoltam. Mikor végeztem felöltöztem és elindultam az épülethez ahol meg lesz rendezve a bál.

//Hold Keringő/ Lányöltöző//

Észre sem vettem, hogy a szobámban vagyunk Adammel. Lefeküdtem az ágyamra és láttam, hogy Adam menni készül ezért odaszóltam neki.
- Ne menj már el. Kérlek.- mondtam neki halkan, majd arrébb csúsztam az ágyon, hogy oda tudjon jönni. Lerúgtam magamról a cipőt, de már félálomba is kerültem.

Feltámogattam Justine-t a szobájába. Lerúgta a cipőjét, és befeküdt az ágyba. Úgy tűnt, amint vízszintesbe került, el is aludt. Elindultam kifelé, de ekkor megszólalt, hogy maradjak itt. Beljebb feküdt az ágyon, hogy le tudjak ülni mellé. Leültem az ágyára. Odahajoltam hozzá.
- Gyönyörű voltál ma.- mondtam neki, és megcsókoltam. Elvileg én voltam a kísérője, de alig találkoztunk. Nem tudom mennyit fogott fel a mondatomból, mert a szeme csukva volt.