Moon Dale
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Dönsd el melyik oldalra állsz. Nincs második lehetőség. Harcolsz vagy elpusztulsz.


Ön nincs belépve. Kérjük, jelentkezzen be vagy regisztráljon

3-as szoba

5 posters

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

13-as szoba Empty 3-as szoba 2010-11-11, 09:20

Aquamarine

Aquamarine
Admin

Lakók:
Penelope Mint
Honoria Manning3-as szoba A9v08e1jrz5hn7rxyh8u



A hozzászólást Aquamarine összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2010-11-12, 18:44-kor.

https://moondale.hungarianforum.net

23-as szoba Empty Re: 3-as szoba 2010-11-12, 18:27

Penelope Mint

Penelope Mint

Ahányszor ránéztem a tornyokra, vagy a diákokra, folyton kirázott a hideg.
Éppen az ágyon hajtogattam a ruháimat, teljesen belemerülve a gondolataimba, mikor hirtelen újra bevillant - mint már annyiszor -, hogy hová is jöttem.
Folyton igyekeztem menekülni a múltam elől. Tudtam, hogy a világon nem az én sorsom a legrosszabb, de egyszerűen nem tudtam megbarátkozni a gondolattal, hogy nem vagyok normális.
Feladva a ruhapakolást - amit mellesleg az unaloműzés kedvéért csináltam -, kitártam az egyszerű, de mégis nagy ablakot, mitől elém tárult az udvar látványa.
Friss levegő. Ez kell nekem. Egyszerűen taszít egy ilyen matt és egyhangú szoba...
Meg hát, talán társaságra lelek. Talán akad, aki esetleg még össze is haverkodik velem.
Felkaptam a sálamat, amit folyton magamnál hordtam, mivel fázós típus vagyok, és kisétáltam az iskolából.

//Az iskola Udvara//

33-as szoba Empty Re: 3-as szoba 2010-11-13, 21:25

Honoria Manning

Honoria Manning

Lihegve, telepakolva értem fel a szobákhoz. Hogy mennyi lépcső van itt! Mire végzek, akkora tüdőm lesz, mint egy gyöngyhalásznak. Szerencsétlenkedve nyitottam ki az ajtót, a táskák gyanúsan a padló felé kezdtek el indulni..
Óriási robajjal borult ki az összes cuccom a kezemből, ízlésesen elszóródva a földön. Kimerülten roskadtam le melléjük. Hát ez nem jött össze. Végszóra kezdett el rezegni a farmerom zsebe, a kijelzőn ügyeletes természetfeletti barátom neve villogott. Ingerülten szóltam bele:
-Mégis mi az már megint?!
- Hú, úgy látom, valakinek nagyon elege van a suliból - nevetett kárörvendően az éterben Ian.
Már majdnem mondtam, hogy igen, én már csak ilyen szerencsétlen vagyok, de időben észbe kaptam. Valószínűleg ez csak olaj lenne a tűzre.
- Hiányzol - nyávogtam a legédesebb hangomon, ami persze csöpögött az iróniától.
- Ohóó, tudtam én, de ne hidd, hogy ezzel leveszel a lábamról!
Szemforgatva csaptam le a mobilt. Sajnos menthetetlen eset.
Nagyot nyögve tápászkodtam fel a földről, és kukkantottam be a koliszobába. Háát... nem valami gyönyörűséges hely.A falak fehérek, az egész szoba seszínű. Mindegy, nem is azért jöttem ide tanulni. Ezen mélázva pakolgattam még egy darabig, majd elégedetten vonultam el zuhanyozni. Kifordulván a fürdőből az órán akadt meg a szemem. Te jó ég, ennyire eltelt volna az idő? Gyorsan felöltöztem és úgy gondoltam, szétnézek meg ismerkedek egy kicsit.

//Udvar

43-as szoba Empty Re: 3-as szoba 2010-11-17, 17:29

Penelope Mint

Penelope Mint

- Nem tudom...
- Tehát angyal?
- Valami olyasmi...
- De hát mi az, hogy nem ember? Nekem normális férfiakkal gyere össze, lányom!.. ki tudja, lehet hogy összetöri a szíved! Aztán meg majd gyógyítgathatom a szíved sebeit, és hallgathatom, hogy elhagyott...
- De hát nem is járunk!
Tulajdonképpen a báli ruha miatt hívtam fel, az én drága anyucimat, mire a kísérőmről kezdett faggatózni. Immár több mint századszorra forgattam szemeimet, lemondó sóhajok közepette.
Csendesen hallgattam ahogy osztotta az észt, hogy így használ majd ki, meg úgy, egy szót sem szólva. Mikor már több mint negyed órája beszélgettünk felesleges dolgokról, a szavába vágtam.
- Tulajdonképpen a ruha miatt hívtalak... - feleltem némi éllel, hogy rám figyeljen.
Megbeszéltük, hogy üljek a gép elé, és válogassak, ő pedig mondván mivel "városban lakik", majd keres nekem hasonlót.
Letéve a telefont fáradtan rogytam le a gép elé. Görgetni kezdtem le az egeret... Kék, lila, kék, rózsaszín. Pfúj, még mit nem! Rózsaszín... ennyi erővel Helló Kittis, szőrmés pizsamában is mehetnék...
Már éjfél tájt járhatott az idő, amikor nem több mint harmadszorra villant be, és tárult elém a kérdés:
Érdemes magam gyötörnöm, egy ruha miatt?
Teáért és kekszért szaladtam a szekrényemhez, majd visszaültem.
- Naná hogy megéri. Ha már lúd, legyen kövér!
Magamban motyogva meredtem az egyre csak villogó képernyőre, amíg egy tetszetős lila-kék ruhát nem találtam.
Azonnal felhívtam anyát, aki csak morgott valamit álmosan, hogy mekkora egy kakukk vagyok, meg ilyesmi, de figyelmen kívül hagytam. A képet elküldtem neki interneten, majd szó szerint beestem az ágyba.
Aznap éjjel egy pillanatra sem tudtam kiverni a fejemből a fiút.

53-as szoba Empty Re: 3-as szoba 2010-11-17, 19:28

Penelope Mint

Penelope Mint

Reggel észveszejtő rezgésre ébredtem. A hang minden egyes másodpercben a fejembe hasított, én pedig csukott szemmel kotorásztam a bűnös tárgy után.
- Telefon, telefon, telefon... - motyogtam tapogatózva.
- Pen drágám, hamarosan megérkezik a ruhád. A parkolóban várj! Gyorsan menj le...
Egy pillanat alatt kipattant a szemem. Bál, ruha, Awakened... minden eszembe jutott.
- Fel vaaagy?? - sipította anyu, miután percekig meg sem szólaltam. A szívem hevesen vert.
- Tökéletesen éber vagyok. Máris lemegyek. Jó éj... reggelt. Izé, szia!
Csaptam le türelmetlenül a telefont. Jó éjt? Hát igen. Álmos voltam, ez nem kérdés. Magamra rángatva egy farmert és egy " Damons are my Angels" feliratú pólót letrappoltam a parkolóba.

//Később//

Örömtől ragyogó arccal, és remegő kezekkel téptem fel a dobozt, mint egy kisgyerek, aki cukorral teli dobozt szorongat.

3-as szoba Acaznf36vz8kl69piuzl

Egyszerű ruha volt, mégis nagyon tetszett. Nem voltam a fodrok, a csipke, és a gyöngyök híve, és ez nekem tökéletes volt. Lila volt, és az anyag tetejére lágy fátyolszerű anyagból fénylő, kék anyagot varrtak. Erre a plusz rétegre varrtak néhány virágot is.
Óvatosan egy vállfára akasztottam a ruhát, és betettem a szekrénybe, majd az álarcot kezdtem mustrálni. Azt mondta anyu, hogy saját kezűleg készítette, én pedig féltem tőle, hogy szörnyű lesz.
De nem volt az. És a főként: illett a ruhához.
Betettem az álarcot is a ruhámhoz.

3-as szoba Bl9zrhf690i47fjdvtl

Mikor mindennel végeztem, lustán botorkáltam ki a nappaliba.

//Lányok Nappalija//

63-as szoba Empty Ruha rablás! 2010-11-19, 23:04

MoonDale Fantom

MoonDale Fantom

Holnap elérkezik a nagy nap. Ötven éve. Végre. Nyomasztó volt várni, de végre elérkezett a pillanat. A bálterem készen állt. Az ötlöző bepakolva már csak a ruhák és a vendégek kellenek. Minden meghívott szobájába belopóztam és elhoztam a kellékeit. Ruhát, maszkot, cipőt. Össze gyűjtöm őket egy helyre. Levelet nem hagyok had izguljanak egy kicsit.

73-as szoba Empty Re: 3-as szoba 2010-11-20, 12:22

Penelope Mint

Penelope Mint

Sietősen dobtam cuccaimat az ágyamra, és mentem be a fürdőbe. Talán órákig is eltartott, míg lezuhanyoztam, mert egyszerűen nem éreztem magam sem üdének, sem pedig jókedvűnek.
Átöltözve némiképp nyugodtan nyitottam ki szekrényemet amiben... semmi sem volt.
- Ez nem lehet... - mégis mit tettem? Én vesztettem volna el? Istenem, hol áll ilyenkor a fejem?
De nem. Biztos hogy nem én voltam. Nagy pánikroham kíséretében minden zegzugot átnéztem, még a bútorokat is arrébb toltam persze reménytelenül.
Végül utolsó gondolatom megvalósítása képen már-már felszakítottam az ajtót, és hangosan be is csaptam magam mögött.

//Lány koli/4-es szoba//

83-as szoba Empty Re: 3-as szoba 2010-11-20, 14:34

Honoria Manning

Honoria Manning

Alighogy becsaptam magam mögött az ajtót, kitört belőlem a nevetés. Kacagva zuhantam le az ágyra, nem törődve a csupa sár ruhámmal, és könnyezve püföltem az ágyat.Nem tudtam abbahagyni. Próbáltam lenyugodni, de akárhányszor eszembe jutott a pánik a suliban, mindig újra elkapott a nevetésroham. Végül kipirult arccal, szélesen vigyorogva kezdtem előszedni a neszesszeremet, meg valami rendes ruhát, közben egyfolytában hálaimákat zengtem Istennek, hogy eddig halogattam a báli ruha vásárlását. Így legalább nem jártam olyan szerencsétlenül, mint a többiek. Erre a gondolatra gyanúsan felfelé kezdett görbülni a szám sarka, így berohantam a fürdőszobába, és hideg vizet fröcsköltem az arcomra, hogy észhez térjek. Vidoran és kárörvendően nyitottam meg a csapot, hogy végre lezuhanyozzak, és ne úgy nézzek ki, mint egy kismalac.
--
Sietősen szárítgattam a hajamat, mert azért mégiscsak jóval elmaradoztam a többiek tempójához képest. Hosszú lófarokba fogtam, felöltöztem, és előhalásztam egy kisebb táskát, majd belegyömöszöltem nagyjából az összes spórolt pénzemet. Ki tudja, milyen drága lesz az a ruha.. Majd fogtam a kocsikulcsot, és vissza se nézve lesiettem a parkolóba.

//Parkoló

93-as szoba Empty Re: 3-as szoba 2010-11-20, 21:57

Honoria Manning

Honoria Manning

A toronyba felérve már annyira szorított a fűzőm a kíméletlen tempótól, hogy meg se vártam, amíg beérek a szobába, a sötét csigalépcsőn feltántorogva, fél kézzel szabadítottam ki magam nehéz ruhám fogságából. Félmeztelenül, majdnem alvó állapotban löktem be az ajtót és akasztottam fel a ruhát a fogasra, majd ugyanolyan hévvel dobtam le a maszkot és a cipőt is. Végül előszedtem a pizsimet és a fürdőcuccokat, és bevonultam (= bevánszorogtam) fürdeni. Hmm. Az izmaim úgy fájtak, hogy legszívesebben órákon át áztattam volna őket a jó forró vízben, viszont a fejem csak egy kis hűvösségre vágyott. Így lett langyos víz a melegből, amit rögtön meg is bántam, mihelyt beléptem a sötét toronyszobába. Az egyik ablakot nyitva felejthettem, ugyanis jeges huzat ömlött végig a szobán, kiszakítva engem a zombi- üzemmódból. Gyorsan - már amennyire gyorsan tudtam - odamentem az ablakhoz és becsuktam, majd egy utolsó pillantást vetve a ruhámra bevackoltam magam a takaró alá, felkészülve az alvás- maratonra. Álmomban egy erős kar fonódott a derekamra, könnyedén vezetve a keringő ütemére..



3-as szoba 7gvvcfl9230odq7239kn


3-as szoba U4qqgsmbq3s2672bpygm

3-as szoba Uqv45oibltjf8txmdaax

103-as szoba Empty Re: 3-as szoba 2010-11-21, 12:15

Honoria Manning

Honoria Manning

Reggel az ablakon beömlő napfényre keltem fel, amitől hatalmasat tüsszentettem. Szuper, mondhatom.. Nyűgösen próbáltam volna elfordítani a fejem, de attól a kis mozdulattól is idegtépő fájdalom hasított a fejembe. Rögtön beugrott a tegnap este, és hogy totálisan elfelejtkeztem mindennemű fájdalomcsillapítóról és szénsavmentes ásványvízről, mielőtt lefeküdtem volna.
-Fr@ncba, most így kell végigszenvednem a napot - gondoltam, de valószínűleg hangosan is kimondtam, ugyanis a szomszédos ágyról elhalóan nyöszörgött fel valaki. Ezek után igyekeztem inkább csendben maradni, legalább Pen ne keljen fel..
Legszívesebben egész nap az ágyban maradtam volna, de a torkom már most vízért visítozott. Összeszorított fogakkal, erősen fogadkozva, hogy többet egy korty pia sem keltem ki, hogy egy hektó vízzel öntözzem meg a szervezetemet. Aztán gyorsan (öö.. hát.. szerintem az állapotomhoz képest elég gyorsan.. Az az óra ott a falon meg tuti nem jár jól, nem is fürödtem két órát!) lezuhanyoztam, és felkaptam valami ruhaszerűt magamra. Majd fogtam egy egész üveg Evian ásványvizet, és lementem az udvarra.

//Udvar

113-as szoba Empty Re: 3-as szoba 2010-11-24, 18:33

Penelope Mint

Penelope Mint

Valaki beszélt, mégsem tudtam rávenni magam, hogy válaszoljak. Sőt, nem is értettem mit mond. Unottan fordultam a jobb oldalamra, miközben egyre éberebb lettem. Következőnek az ajtó halk csapódására keltem.
- Mi van már? - válaszoltam a semmibe, de senki sem volt bent. Szuper, akkor most már képzelődöm is. Kikecmeregtem az ágyból, és felálltam az ágyra, hogy elhúzzam a függönyt. Rángattam, rángattam, de csak nem engedelmeskedett.
- Pff, így maradsz! - motyogtam a karnisnak, amely majdnem fejbe kólintva landolt az asztalon. Éles fény szűrődött be.
Biztoség hogy most nem állok neki szerelni.
Szerelmi ügyek, magány, másnaposság... nem a karnis a legfőbb problémám.
Unottan vonszoltam magam a zuhanyzóba. Utálom a vizet. Nem is esett most jól.
Felvettem valami meleg, és kényelmes ruhát, mivel reszkettem mint egy idióta, és kimentem az udvarra.

//Udvar//

123-as szoba Empty Re: 3-as szoba 2010-11-29, 18:40

Honoria Manning

Honoria Manning

Úgy sprinteltem felfelé a lépcsőn ,mintha valami szadista tesitanár várna lent, stopperrel a kezében. A nagy sietségben vagy háromszor buktam majdnem fel, mire elértem a szobánk ajtaját. Gyorsan berontottam, és gondolkodás nélkül dobálni kezdtem ki a cuccokat a szekrényből. Lássuk csak.. elegáns, elegánsabb, tervezői, még szebb.. nem igaz, hogy nincs egy normális ruhám! Végül rátaláltam a valószínűleg egyetlen pamutsortomra, hozzá pedig sikerült kotornom egy régi halványsárga trikót. Gyorsan bedobtam őket egy kisebb táskába; vizet, pénztárcát tettem be mellé, és össze se pakolva becsuktam magam mögött az ajtót. Útközben azon töprengtem, milyen lesz az edzőterem. Én még csak filmekben láttam ilyet, de Betty nem túlzottan lelkes arcából ítélve azok a valósághoz közel sem járnak.

//Parkoló

133-as szoba Empty Re: 3-as szoba 2010-12-01, 21:01

Penelope Mint

Penelope Mint

Szipogva becsaptam magam mögött az ajtót, majd levettem magamról a srác pulcsiát, és a sarokba hajítottam. Hideg zuhanyt vettem, és felöltöztem. Elég hosszú volt ez a nap, de nem tudtam volna aludni. ÉS ahelyett, hogy álmatlanul forgolódjak az ágyamban, inkább a szórakozást választom.

//kocsma//

143-as szoba Empty Re: 3-as szoba 2010-12-22, 10:48

Awakened

Awakened

Benyitottam a szobába és letettem az egyik ágyra. Nem akartam fölébreszteni ezért a másik ágyról loptam el a takarót. Betakartam vele Életem. Gyönyörű amikor alszik. Mindig is nagyon szépnek tartottam Pent, de most, hogy így aludt megjelent körülötte a gyermeki ártatlanság fénye amitől még szebb lett. Tekintettemmel sokáig elidőztem arcán. Nem voltam fáradt, sőt minél tovább néztem alvó Szerelmemet annál jobban töltődtem tele energiával. Minden vonását a tudatomba véstem. Jellegzetes finom illata körbelengte a szobát. Az orchidea - ra és a tulipánra emlékeztetett. Leültem a szomszéd ágyra onnan figyeltem kedvesem, de nem hagyta magát még álmában sem. Megfordult és a takarót is teljesen magára húzta. Az asztalon találtam lapot és néhány színes ceruzát, sose éreztem magam nagy művésznek, de most valami késztetett arra, hogy megfogjam és alkossak. Nem figyeltem mit csinálok csak jöttek maguktól a vonalak. Penre emlékeztetett. Az én Penelope Mintemre akinek fölajánlottam az életemet. Összehajtogattam a lapot és a zsebembe tettem. Nem tudom mikor, de elnyomott az álom.

153-as szoba Empty Re: 3-as szoba 2010-12-22, 23:06

Penelope Mint

Penelope Mint

Egy dal járt a fejemben, amit kiskoromban énekelt nekem édesanyám. Imádtam. Farkasokról szólt...
Kényelmetlenül éreztem magam, mint amikor az ember meztelen, vagy valaki bámulja. Nyögve fordultam egyet. Félálomban voltam.

Sötét táj, kísérteties fák. Már jártam itt. Igen, tagadhatatlanul ismerős... tört fehér, tollal díszített, furcsa mintákkal/jelekkel tele rakott, hosszú ruha van rajtam. Körülöttem minden nyugodt, titokzatos, csendes. A bagoly huhogást, az erdő nyugalmát tenger sós vizének illata váltja fel. Egy tenger parton találom magam, emberek között, kik egy esküvőn vannak.
Awakened egy gyönyörű lánnyal áll elől, egymás kezét fogva. Már éppen csattana el a csók, amikor előre lépek. Awakened elindul felém. "Chumama!" simít végig karomon. Ki az a Chumama? És ki az, akivel össze akart jönni? Pulzusom az egekig szökik, térdem meg rogy. Egy tőr szeli át a levegőt, majd áll bele hasamba, bár ez még mindig nem fáj annyira, mint a lelkemben lévő seb, ami akkor keletkezett, amikor láttam életem értelmét mással. A nő, akit el akart venni, ördögi vigyorral ajkán lép oda szerelmemhez, majd simít végig szárnyain érzékien. A fiú megremeg. Össze esem. "Aya" suttogja egy hang, mire a nő ajkai életem szájára tapadnak....


Felriadtam. Hajam izzadságtól tapadt a homlokomra, kezem teljesen elzsibbadt. Levegő után kapkodva pattantam ki az ágyból. Megszédülve botorkáltam ki a fürdőbe, és mostam meg arcomat. Csak egy álom, csak egy álom, egy rossz álom... kezembe fogtam egy poharat, tele töltöttem vízzel, majd kimentem a szobába. Megláttam Awakenedet, ahogy a székben aludt, mire rögtön kicsúszott kezemből a pohár, és darabokra tört, amint földet ért. Gondolkodás nélkül mentem oda hozzá, és öleltem át.
Csak egy rossz álom volt...

163-as szoba Empty Re: 3-as szoba 2010-12-23, 01:32

Awakened

Awakened

Nem tudom mennyi ideje aludtam, de örültem, hogy az öntudatlanság ölel, magához. Éppen „csobbanni” akartam a sötétség új hullámába, amikor valami megragadott mintha körül ölelt volna. Nem éreztem a testemet, sőt ez olyan, mintha nem is én lettem volna. Féltem, rettegtem, elkeseredtem, szomorú voltam és zilált. Megannyi kellemetlen érzés kerített hatalmába még se éreztem az enyémnek őket. Ekkor tudatosult benne, hogy ezek nem is az én érzéseim. Penelope érzi ezeket. Vajon mi ijesztette meg? Miért nem vagyok vele, hogy megvédjem? Föl kell kelnem. Ki akarom nyitni a szemem, de nem megy. Sikerülnie kell. Hirtelen pohárdarabok csilingelését hallom. Háromig számolok és kinyitom a szemem. 1…2… Nem jutottam el a háromig, mert valami kirántott a hálók közül. Szemem kicsit nehézkesen, de kinyílt. Szemem azonnal Pent kereste. Nem is kellet sokat fókuszálnom, hisz épp most ölelget.
- Nyugi kincsem. Mitől ijedtél meg annyira. Én is éreztem és elégé bepárázhattál. – simogattam a hátát.

173-as szoba Empty Re: 3-as szoba 2010-12-23, 02:55

Penelope Mint

Penelope Mint

- Olyan valós volt.. annyira tapintható! - arcomat bőréhez szorítottam, mire könnyek gyűltek szemeimbe. Az ölébe ültem, és mint amikor rosszat álmodtam régebben és anyunak elmondtam, most is mesélni kezdtem.
- Tengerpart. Egy tengerparton voltam egy násznép vendégeként. Persze ez csak álom, tudom, de annyira hihetetlenül valósnak tűnt... - bal kezemmel letöröltem kibuggyanni készülő könnyem, majd folytattam. - Te, és egy nő készült egybekelni, mikor megjelentem. Azt mondtad, idézem, "Chumama", mikor a nő egy tőrrel leszúrt engem. Én össze estem, ti pedig... - nyeltem egy nagyot, torkomon mintha dörzsölő papírral mentek volna végig, úgy ki volt száradva, míg szemem könnyekben ázott, már ki se láttam - Megcsókoltátok egymás! - fújtam ki levegőmet, és a szemébe néztem. Látni akartam, milyen reakciót vált ki belőle az, hogy én ennyire kis féltékeny, paranoiás vagyok, és ekkora m@rhaságokról tudok álmodni. Lábaimat, mint egy kislány lóbálni kezdtem, várva, hogy megszólaljon.
- De csak álom volt. Nem történt meg...

183-as szoba Empty Re: 3-as szoba 2010-12-23, 17:35

Awakened

Awakened

Nem tudtam elhinni, hogy ez megtörténik velem és, hogy pont most, pont Pennel, pont ezek után. Szerintem köze van ennek Pen új képességéhez. Lehet vagy is most már biztos, hogy látott egy emlékképet a múltamból. Izmaim megfeszültek, magabiztos pajzsom megrepedt, pupillám kitágult, levegőt se vettem. Sokkolt ez az esemény. Tudtam, hogy megfogja tudni, de akkor sem akartam. Nem akartam, hogy megtudja, nagyon nem vártam ezt a pillanatot. Kezemmel átkaroltam Penelope derekát míg a másikkal mozgó lábait fogtam meg úgy, hogy ne tudjon kapálózni. Szemébe néztem és elkezdtem mesélni.
- Kérlek figyelj rám. Ennyire komolyan még életemben nem beszéltem senkivel és nagyon szeretném ha ezt megértenéd és... - velem maradnál. Visszhangzott a mondat vége a fejemben, de képtelen voltam kimondani. Nem akartam béklyóba kötni. Én mindig vele leszek még akkor is ha már a szerelem nem lesz közös kapocs összekötött életünkben, mert mint harcosa vele maradok hacsak..... hacsak... nem ez nem történhet meg. Nem tudtam tovább a szemébe nézni. Elnéztem valamerre máshova csak ne a szemébe. Éreztem ahogy izmaim továbbra is megfeszülnek és a köztünk közti feszültség is tapintható volt. Belekezdtem a mesélésbe. Elmondtam neki mindent, hogy van feleségem, törzsfőnők vagy és, hogy most is ott lenne a helyem, az első átváltozást Chumamát mindent. Befejeztem a mesélést és megint rá néztem. Arcát fürkésztem, hogy letudjam olvasni érzelmeit, de nem csak ennyi volt. A köztünk lévő kapcsolatra is koncentárltam, hogy érezzem mit érez.

193-as szoba Empty Re: 3-as szoba 2010-12-23, 19:46

Penelope Mint

Penelope Mint

Awakened halál komoly arca láttán még könnyezni is elfelejtettem. A kislány helyett, aki az előbb megbújt bennem, érett, komoly nővé váltam. A sírás miatti ráncok arcomon kisimultak, és minden figyelmemet kedvesemnek szenteltem.
Kezemmel kisimítottam homlokán a ráncokat, majd a haját kezdtem el cirógatni. Éreztem hogy egyre idegesebb, ez pedig megrémisztett.
A meséje megdöbbentett. Oké, Awakened mindig meglepett, mert hát, először a szárnyai, majd az hogy törzsből származik, kiválóan bánik a fegyverekkel, Artemisz az Istennője, és egy harcos eskü köti hozzám, ami átlag embereknél nem fordul elő... meg még ki tudja mi egyéb érdekes dolog. Ez mind tetszett, és nem zavart. De ez a vallomás mindent felülmúlt.
- Huh, hát ez... öhm... - kifújtam a levegőm, majd két kezembe temettem arcomat, hátra simítva hajam. Ránéztem, majd gesztikulálva, lassan beszélni kezdtem. - Oké, kezdjük az elején. Szerintem egy kapcsolatban a legfőbb dolog az őszinteség. Vannak dolgok, amik nem tartoznak rám, még ha ennyi minden is köt össze bennünket. Kételkedem benne, hogy ezt elmondtad volna nekem, ha nem álmodom vele, amit megértek. De te elmondtad, és ezt becsülöm benned. - kifújtam levegőm, majd arcomat teljesen a tenyerembe temettem, hogy tudjak gondolkodni. Éreztem magamon a pillantását, mégsem néztem fel.
- Ami pedig a történet tartalmát, és nem a súlyát illeti, hát... szóval az őszinte leszek, megdöbbentett. Tehát van egy szeretőd, egy feleséged, törzs főnök vagy, és nem kéne most itt lenned velem.
Minden egyes lélegzet fájt és égetett - mintha az előbb súrolták volna végig acélforgáccsal a légutaimat. Míg az ő teste megfeszült, az enyém elernyedt. Hagytam, hogy hajam eltakarja az arcom, miközben összefonódó ujjainkat néztem. Nem akartam hogy elhagyjon... de annyi minden volt, ami fontosabb volt nálam. Például a törzse. Én emellett eltörpültem.

203-as szoba Empty Re: 3-as szoba 2010-12-24, 00:21

Awakened

Awakened

Minden idegszálam pattanásig feszült. Koncentráltam Penelope-ra. Éreztem, hogy zavart és még megannyi más érzést, de volt egy ami nem hagyott nyugodni. Nem tudom mi volt az, de nagyon frusztrált.
- Igen ez valóban így lett volna. Nem akartam elmondni és kételkedtem benne, hogy el is fogom, de nem hazudok neked. Senkinek nem hazudok. - Pen elhúzódott. Kezét az arcába temette. Éreztem, hogy fájdalmat okoztam neki amiért utáltam magam. Utáltam, hogy egy kétélű kard vagyok. Füle mögé tűrtem haját, hogy lássam arcát, de a haja csak előre hullott. Kihúztam a fonatomban lévő fekete tollat majd Pen hajába tűztem. Haja most már nem omlott arcára. Megint valami furcsa érzés kerített hatalmába. Értéktelennek éreztem magam és ez biztos nem belőlem jött. Ezt el kell söpörnöm Penből. Álla alá nyúltam magamhoz húztam és megcsókoltam.
- Döntöttem és én téged választottalak. Nem akarok visszamenni. Nem tudom pontosan mit érzel, mert nem értem, de felejtsd el. Fontos vagy nekem. - nem húztam vissza az arcom. Csak pár milliméter választott el minket.
- Kérlek ne hidd azt, hogy fontosabb nekem bármi más. - éreztem, hogy torkomban csomók gyűlnek. Hiába nyeltem nagyokat a feszültség csak egyre nagyobb volt, de a szívembe hasító fájdalom sokkal erőseb volt. Homlokomat a homlokának nyomtam.
- Figyelj! Figyelj a köztünk lévő kapocsra és megtudod, hogy nem bánok meg semmit, te vagy az én univerzumom közepe. Te vagy az én királynőm. - örültem, hogy hangom sokkal erősebben cseng és sugárzik belőle az őszinteség, mert én most magamat nem is tudom minek éreztem. Kardnak amit szerelme szívébe szúrnak és egyre jobban forgatnak.

213-as szoba Empty Re: 3-as szoba 2010-12-24, 01:37

Penelope Mint

Penelope Mint

Persze most jöhettem volna a sok üres bölcsességgel, amiket nem gondolok komolyan, hogy "első a kötelesség, mindig a második az, amit az ember szeretne", de semmi értelme nem lett volna. Tudtam, hogy arra, hogy így döntött, rettenetesen büszkének kell lennem, és tisztában voltam vele, hogy ez mekkora áldozatot követel.
Kérlek ne hidd azt, hogy fontosabb nekem bármi más... - pörgettem le újra mondatát, mitől kezdtem megtörni, és hinni neki. Nem néztem rá. Tudtam, ha meglátnám fedetlen testét, gyönyörű szárnyait, telt, hívogató, puha ajkait, és végtelen, mély, csillogó szemeit, nem tudnék neki ellen állni. Most józanul kell gondolkodnom.. akármennyire is nehéz mikor ilyen közel van!
- Hiszek neked... - végül ránéztem, és átadtam magam a kísértésnek. Vágytól remegve pusziltam meg száját, majd lassan, kimérten, gyengéden nyitottam ki szám, vele együtt. Nyelvem játékosan, huncutul engedtem be az "oroszlán barlangjába", majd húztam vissza egy szó erejéig.
- Szeretlek! - és most ez nem csak egy szimpla "szeretlek, mert a szerelmesek mindig ezt mondják" volt. Minden érzelmemet csupán ebbe a jelentőség teljes, mégis egyszerűen tűnő szóba foglaltam. A fájdalmat, ami nem hagyott nyugodni, ha nem volt velem, a fájdalmat, ami a szívemet szúrta akkor is, ha velem volt, a vágyat, ami kitörni készülve tombolt bennem, a késztetést, hogy eggyé olvadjak vele, a szomjat, amelyet csókjáért éreztem, mintha sós vizet innék, és még mi egyéb érzelmet, amelyet nem hogy leírni, megfogalmazni sem tudtam - csak bennem voltak, bizsergettek, miközben adrenalinnal és telhetetlenséggel árasztottak el.
Miután kimondtam, újra megcsókoltam, de ezúttal mohón, éhesen. Olyan voltam, mint egy kielégíthetetlen vad, amely prédája elérésére szomjazik. Két karom nyaka köré fontam, miközben kissé neki toltam a szék támlájának. Minden szót szájába suttogtam, ajkaim az övéit súrolták beszéd közben, mégis érteni lehetett mit mondok.
- Imádom az ölelésed, mely mint a mámor,
Minden egyes pillanatban elvarázsol.

Imádom a gyengéd ajkad vékony vonalát,
Mely úgy csókol, mintha összeforrnánk.

Imádom a szemed gyönyörű kékjét,
Benne elveszik az egész mindenség.

Imádom a szíved minden dobbanását,
Melyek keserű életemet bearanyozzák.

Imádom azt az érzést, amit irántad érzek,
Tőled lett tökéletes számomra az élet.


(Sorry ha csöppet bénus lett, majdnem hajnali egy óra .^^)

223-as szoba Empty Re: 3-as szoba 2010-12-25, 17:10

Awakened

Awakened

Pennel mohón falni kezdtük egymást. Jól esett minden érintése, reméltem, hogy ez annak a jele, hogy hisz nekem és nem akar elhagyni, hogy a törzsemmel lehessek. Kivagyok képezve a feladatra tudnám őket vezetni, de nem akarok elmenni. Penelope-nal itt vannak a barátai és nem akarom, hogy miattam válaszon másik életet. A vers amit elmondott nagyon szép volt. Szerettem a verseket hallgatni, de csak azt. Nem szeretem őket tanulni, elemezni. Azokat a verseket értékelem amiknek csak úgy önmagában is jelentése van, de így... biztos vagyok benne, hogy örökre az emlékezetembe véstem. Csókunk kezdett elfajulni, viszont nem akartam, hogy ez a szép pillanat erotikusan végződjön. Megfogtam Pen derekát, nyomtam még egy utolsó csókot ajkára.
- Szeretlek Kincsem! - becsuktam a szemem. Homlokomat megint homlokának támasztottam és mélyen beszívtam illatát. Elmosolyodtam. Hihetetlen, hogy milyen érzelmeket képes kiváltani belőlem. Nem figyeltem most Penelope érzelmeit elég az én vágyamat lefékeznem.
- Most mi lesz? - kérdeztem, de továbbra sem mozdultam meg.

233-as szoba Empty Re: 3-as szoba 2010-12-27, 03:22

Penelope Mint

Penelope Mint

Kérdésére nem válaszoltam, csak kipattantam az öléből, majd óvatosan kikerülve a szilánkokat a szekrényhez mentem. Éreztem magamon Awakened kérdő pillantását, mégsem fordultam meg, és nem is mondtam semmit. Miután megtaláltam a keresett tárgyat, ami nem volt sokkal nagyobb egy jegygyűrűs doboznál bezártam a szekrényt, és a fiú elé léptem. Izgatott voltam és türelmetlen, alig vártam hogy megnézze.
- Boldog Karácsonyt! - feleltem, bár ez már annyira elcsépelt volt... úgyhogy inkább oda adtam neki a dobozt. - Én készítettem. Ö, szóval lehet hogy... hát mikor még csináltam, nem voltunk együtt... és izé, szóval ha tudom hogy ez lesz, valami romantikusabbal, vagy meghittebbel készülök... úgyhogy bocsi!
Idegesen birizgáltam a hajam, várva a reakcióját.


~Kép~

3-as szoba K1a8qy23kx8qp1x7w95

243-as szoba Empty Re: 3-as szoba 2010-12-27, 16:16

Awakened

Awakened

Pen fölállt és elment. Kérdőn néztem rá, de nem fordult meg se semmi. Kereset valamit aztán... olyan dolog történt amire nem számítottam. Visszatért egy kis dobozzal és azt mondta "Boldog Karácsonyt!". Nem hiszem, hogy ezt a reakciót várta tőlem, de én csak kikerekedett szemekkel néztem rá. Fogalmam se volt, hogy ez most mi is akar lenni. Mi a lópikula az a karácsony. A dobozban egy nagyon szép karkötő volt. Legalább is nekem nagyon tetszett.
- Semmi baj Kicsim nekem nagyon tetszik. - kivettem a dobozból a karpercet és magamra húztam. Kitártam a kezem jelezve, hogy üljön az ölembe. Na most nagy bajban vagyok. Nagyon remélem, hogy nem fog rám haragudni, de férfias bátorságot veszek magamon és megmondom az igazat.
- Ööö... - kezdtem nagyon frappánsan - ... nem tudom mi az a karácson, de ahogy látom ajándékot kell egymásnak adni én, viszont nem készültem semmi ilyesmivel, úgyhogy mit szólnál hozzá ha... - törtem egy kicsit a fejem - vacsorával lepnélek meg. Főznék vagy is megpróbálnék valamit főzni vagy nem is te választhatsz. Bármit megteszek neked amit kérsz amúgy is sok mindent megtennék, de most akármit mondhatsz nem fogok nemet mondani. - néztem rá reményben csillogó szemmel. Azon kezdtem el gondolkodni vajon mit is kívánhat amikor valami eszembe jutott. Nyeltem is egy nagyot. Remélem neki nem fog.

Ajánlott tartalom



Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.