Egyre közelebb... már majdnem. Miért nem jön? Mintha megfagyott volna az idő!
Végül kis rásegítéssel ajkaimat az övéire tapasztottam, mert már nem bírtam tovább várni. Mintha órákon át közeledett volna felém, noha csak pár másodperc volt.
Ha tudná, hogy őt csókoltam meg életemben először... hát, igen. Tizenhét évesen... biztos hogy kimeresztett szemekkel bámulna rám, mintha csak azt mondanám, hogy az imént láttam bikiniben cigánykerekezni a már holt nagyimat. Elvégre ő már túl van gondolom "azon" is, nem úgy, mint én.
Miután elhúzódott, csukott szemekkel, és a lepedőt szorongatva válaszoltam.
- Gondolom nem tartozol azok közé, akik egy nőnél leragadnak, hanem inkább a futó kapcsolatok híve vagy... - suttogva kinyitottam a szemem, és lehajtottam a fejem. Szegény lepedőt már idegességemben úgy összeszorongattam, hogy inkább a pulcsit kezdtem birizgálni, amit Ash adott. Folytattam - De tudom... szóval... tudom hogy megbánnám, ha ezt most nem folytatnánk. Lehet hogy.. ez után kerülni fogjuk egymást, vagyis ha rajtam múlik, én téged nem... de szóval, izé, hát, szóval... ne fogd vissza magad.
Dadogtam. Igaz minden szavamat komolyan gondoltam, és mindegyiknek volt súlya, de annyira halkan mondtam, hogy abban is kételkedtem, hogy felfogja a szavaim értelmét.
A lényeg az volt, hogy inkább jól érzem ma magam vele, mert ha holnap el hagy (már mint más csajért, aminek nagyon nem örülnék, de talán nagy nehezen belenyugodnék, végülis lehet, hogy erre is csak úgy tekint, mint egyéjszakás kalandra) akkor tuti bedepizek. Így inkább most élvezem, hogy kellek neki, és nem bőgök, mint valami ötéves.
A beszédemmel, vagy inkább hosszúra sikerült szónoklatommal félő volt, hogy megtöröm a varázst, ami kialakult, így újra felé hajoltam, és ráultem a derekára. A szemébe néztem.
Isten a tanúm, hogy ha elválnak útjaink, előbb megverem a leendő csaját, és aztán hagyom hogy happy end legyen a csajszi élete. Hogy miért? Mert egyszerűen még a nevemet is elfelejtem, ha acélszürke szemeibe nézek.
- Mint már mondtam, ne fogd vissza magad...
Ennyi volt. Már arra sem emlékszem, mit mondtam. Újra szabadjára engedtem újjaimat mellkasán.