2. emelet.

Ha nincs elég energiád egyből vásárolni menni hanem üldögélnél még egy kicsit akkor a mozgó lépcsők megmászása után ülj be egy filmre.

A mozgólépcső segítségével felmentünk a 2.emeletre és rögtön a mozi felé vettük az irányt. Rengeteg film volt amit meg akartam nézni, de egyet mindennél jobban.
- Neked jó ha a Harry Potter 7. részét nézzük meg? Most jött ki és azt mondják, hogy nagyon jó- néztem rá kiskutya szemekkel. Láttam rajta, hogy problémázik valamin?
- Mi a baj? A karácsony? Kitalálom. Nem tudod mit vegyél Sebastiannak. Ugye? Nyugi. Én sem tudom, hogy Adamnek mit vegyek- hadartam el neki levegővétel nélkül. Remek. Egyre jobban tágul a tüdőm. Ha így folytatom fél óráig is képes leszek levegő nélkül kibírni. Nem akartam most gondolni a fiúkra. Igaz, hogy életem legrosszabbb élményét éltem ma át, és az is lehet, hogy most Adam ájultan fekszik. De reménykedtem benne, hogy nem így van. Elindultunk a jegypénztár felé Rosey-val és kértünk két darab jegyet a fiatal kis szöszitől. Egyértelműen most kezdte a munkát. Kiadta nekünk a jegyeket, én az egyiket Rosey kezébe nyomtam és a moziterem felé vettük az irányt.

- Viccelsz? Naná! - ennyi volt a válaszom, rögtön elkezdett járni az agyam ezután az ajándékokon, hogy kinek mit, meg ilyesmi.
- Hát igen, ez nem valami könnyű. Főleg hogy nem régóta ismerem, és nem tudom, mit szeretne... Adam? Mi...? Ja, tényleg, hogy ti együtt vagytok. - bólintottam, majd beálltunk a sorba.

Dugig tömtem magam popcornnal, amitől szomjas lettem, így áttértem a Kólára. Mikor már túlságosan sok volt a folyadék, megint pattogatott kukorica, és így tovább, és így tovább, míg végül ott nem jártam, hogy a film véget ért, én pedig szédülve és jókora hányingerrel botorkálok le a lépcsőn a hatalmas képernyő előtt.
A film tök szupi volt, bár nekem sem Daniel, sem pedig Tom Felton nem jön be. A szokásos dráma, izgalom, hiszti, szerelem. Jé, mehetnék kritikusnak!
- Harry tök béna! Én mondom neked, ha az ő helyében lennék, már az első részben úgy szét rúgtam volna a Nagy Úr s3ggét, hogy az ülni sme bírna!
Felnevettem.

A moziterem nyüzsgő, velünk kb. egyidős emberekkel volt tömve. Mindketten elkezdtük szó szerint falni a popcornt és szürcsölni a kólát. A végén már hányingerrel és émelyegve másztunk ki a karácsonyi hangulatú áruház közepére
- Szerintem is béna- mosolyodtam el rajta, majd ránéztem aggódó tekintettel meredtem rá.
- Most kezdődik az őrült ajándék vásárlás. Én segítek Sebastiannak venni ajándékot, te pedig segítesz Adamnek venni valamit. Rendben?- néztem rá és azt vártam, hogy mikor rázza meg úgy a fejét, hogy nyomban leesik a helyéről.

- Segíteni? Egymásnak? De én nem is ismerem Adamet! Bocs, rosszul fogalmaztam. Nem ismerem annyira jól Őt, mint Te!
Összefontam magam előtt karjaimat, majd sóhajtottam. És Justine sem ismeri Seb-et annyira, hogy tudja, mi tetszene neki...
- Szerintem inkább váljunk szét! Én arra, te meg menj... oda! - jobbra mutattam, majd egyenesen elindultam. Ékszerek, könyvek, ruhák... telefon?

Megállás nélkül bólogattam Rosey-nal, bár igaza is volt. Tényleg nem tudtam volna segíteni Sebastian ajándékában.
- Rendben- feleltem neki gyorsan majd elindultunk mind a ketten az ellenkező irányba. Először a ruhás boltok kirakatait néztem.. Gondoltam arra, hogy veszek neki egy fekete pólót, de nem tudom, hogy a pólómérete hányas. Úgy jártam sorra az üzleteket mintha legalábbis ingyen lehetne vinni mindent. Végül egy órás boltban lyukadtam ki, ahol nagyon szép női és férfi karórák is voltak. Magamnak nem akartam venni, mert világ életemben utáltam a karórákat. Remélni mertem, hogy ezzel Adam másképp van. Kiválasztottam egy vastag, fekete szíjas órát. A dátumot is mutatta meg minden cuccossal fel volt "szerelve". Lekaptam a polcról és akkor láttam meg, hogy a mutató meg a számok mögött egy sas volt ami a szárnyát kitátotta. Elmosolyodtam és tudtam, hogy ez az óra remek ajándék neki. Már csak az lenne a még jobb, hogyha örülne is neki. Odavittem a pasihoz aki a pénztáros szerepét játszotta. Miközben vettem elő a pénztárcámat a táskámból fél szememmel láttam, hogy egyfolytában a melleimet bámulja. Nagyot sóhajtottam és kifizettem az órát. Figyeltem ahogy bombabiztosra becsomagolja az órát és közben úgy vigyorog rám mintha én lennék az atyaúristen. Miután végzett, szem forgatva elvettem a dobozt és elrejtettem a zsebembe.
- Boldog Karácsonyt!- ordította utánam a pasi én meg meg sem szólaltam. Kimentem a boltból és mentem felderíteni Rosey-t.

Rosey-t nem találtam az égegyadta világon sehol. 2 órán keresztül őt kerestem, de a lábamat már nem éreztem annyit mászkáltam az áruházban. Úgy voltam vele, hogy biztos visszament a suliba. Kimentem a hideg levegőre, és mivel Rosey kocsijával jöttünk, nekem meg nem volt kocsim ezért egy hatalmasat sóhajtottam. Körbenéztem és lassan elindultam vissza a suliba.

//Lánykollégium/2-es szoba//

Leparkoltam az áruház előtt, és az ékszereket árusító boltokhoz mentem. Ruhát nem akartam venni, mert egyrészt a méretét nem tudtam, másrészt lehet, hogy nem tetszene neki, amit választanék. Az eladónő segítségével kiválasztottam egy nyakláncot. Félve attól, hogy nem tetszik neki, vettem egy karkötőt. Mindezeket beletettem egy díszdobozba, majd mindent kifizettem és visszaindultam a suliba.

//Középiskola//

Erősen morfondíroztam egy mp4, és egy telefon között. Ec-pec kimehetsz, holnap után... áh! Most nem kezdek neki mint a csizmámnál. Elővettem a mobilom tárcsázva Seb-et.
1, 2, 3... (miért nem veszi már fel? Általában rögtön a telefonjáért kap, ha én hívom!)... 7, 8, 9...
Idegesen megnyomtam a "letesz" gombot.
Végül mind a kettő ötletet elvetettem, és nagyot sóhajtva léptem ki az üzletből. Már komolyan ott tartottam, hogy feladom, és készítek saját kezűleg valamit neki, vagy meglepem valami... khm... egyedivel.
Kezemben a szatyorral, amiben a kabátom és a csizmám volt, unottan rugdosni kezdtem magam előtt a havat. Elindultam a parkoló túloldalára a kocsimhoz.
- Helló, cukorka! - megpördültem. A félhomályban, sőt, inkább nevezném sötétnek, nem láttam senkit. A kevéske fényt, ami miatt az ember nem esett hanyatt az Áruházból kiszűrődő villanyok okozták. De tél volt, ráadásul már javában elmúlt hét óra.
- Nézd már azokat a vékony, hosszú lábacskáit. Már csak szét kéne feszítenem őket, mert ugyebár középen található a mindent felülmúló gyönyörűség...
Kinyitottam a kocsit. Már alig vártam hogy beülhessek, egyrészt mert elegem volt már ebből a két idiótából, akiknek még csak a hangjukat hallottam, másrészt pedig mert alig volt szinte rajtam ruha. Nem volt meleg cuccom. Ezért jöttem ki, vásárolni.
Megindultam a kocsi felé, mikor valaki erősen magához rántott, és ezzel egy huzamban leírhatatlan fájdalom nyílalt a hasamba. Sikítva előre estem. A szűz havat, ami a talajon volt, vér lepte el, én pedig levegő után kapkodtam.
Akármennyire is igyekeztem, egyszerűen nem tudtam felfogni az eseményeket. Túl gyorsan jött, váratlanul, túl hihetetlennek hatott. Azok, akik leszúrtak, le is vetkőztettek, majd kedvükre taperolni kezdtek. Senki sem volt kint rajtunk kívül. Én pedig nem tudtam mit tenni. Tűrtem, mert más lehetőségem nem volt. Megszégyenítve, önbizalmamat teljesen elveszítve, és szörnyű fájdalmak közepette lecsuktam szemeimet zokogva. Meghaltam.

Mikor kiléptem a lányok szobájából fájdalmasan estem össze. Kezemet a fejemhez kaptam. Térde rogytam. Egész testemet fájdalom járta át. A fejemben végig képek rohantak körbe. Szédültem. Rosszul lettem attól amit láttam. Megölték az egyik tanítványt. Istennők jelzett, hogy el kell mennem a testéért. Ezek szerint most már nem csak a karácsonyt kell megszervezni hanem a temetést is. A lovat gyorsan a szán elé fogtam. Tettem be még egy nagy takarót, hogy legyen mibe tennem a testet. Mikor oda értem már a fickók vagy fickó vagy akár ki is nem volt ott. Kár, pedig akkor nem csak ezt az egyet testet kellene eltennem. Mellé térdeltem. Elszorult a szívem. Nem ismertem Roseyt, de akkor is gyerek volt még. Fölkaroltam a testet. Betettem a takaróba majd a szánba helyeztem. Ravatalozóba hajtottam.

//Temető//

Pennel gyorsan hazamentünk. Lepakoltunk és átöltöztünk. Hátamhoz erősítettem a szárnyam. Fölvettem egy ballon kabátot majd a parkolóban vártam Penre. Hívtunk egy taxit és eljöttünk a moziba. A másodikra mozgólépcsők vittek fel. Nem voltam még csak kétszer moziba így átengedtem Pennek a lehetőséget, hogy jegyet vegyen. Persze én fizettem a pénztárnál, de ő kért helyet meg a filmet is ő választotta. Én közben a pop-cornosnál álltam sorba. Kértem egy közepeset és egy nagy üccsit. Nem szeretem a colat ezért sprite-ot kértem.
- Remélem jó filmet választottál. - Böktem meg. - Hova kérted a jegyet? Elég magas vagyok, hogy ne lássanak tőlem úgy, hogy remélem hátra. - Villantottam rá egy széles mosolyt.

Alsó ajkamat harapdálva néztem rajta végig, ahogy a pult felé tartott az üccsi és a popcorn miatt. Nem szerettem, amikor eltitkolta azt, ami hozzá tartozik, csak mert mások nem rendelkeznek ilyennel, így furának tűnhet - a szárnyait.
- Elnézést..! - köszörülte meg a torkát a pénztáros nő, mire fel kaptam a fejem. Jé, én következem! Megvettem a jegyeket. Az utolsó ház balra... remélem nem fog a sikító frász kerülgetni. Mindig is bírtam az extrém dolgokat, és a horror filmeket, úgy hogy csak nem most jön rám a h*lyéje hogy nem bírom a vért és a félelmetes zombikat. Nem most kéne. Nagyon nem.
- Szerintem jó lesz, bár nem igazán az a tipikus romantikus, nyálas dráma. Most menőbbet választottam. Asszem... - halkan felnevettem, mire befordultunk a terembe. - Reméled hátra? Drága, nézz már végig rajtam...! Alig súrolom a százhatvannyolcat! - újra felnevettem.
- 5, 6, 7... - feljebb sétáltam. Tényleg elég hátra sikerült foglalnom. - Tessék! - nyelvet nyújtottam, majd leültem. Az uccsó előtti sor.

A film javában elkezdődött olyan tizenöt perce, mire elkezdtem vigyorogni. Tulajdonképpen nem is figyeltem a filmre. Hogyan is élhetném bele magam? Lejátszódott előttem az erdőben történtek. Járunk, járunk, járunk...
Felkuncogtam. Még ha akartam volna sem láttam volna a képernyőt. Awakenednek jó volt a kilátás, de nekem!?
Felnevettem. Most totál elképzeltem hogy az ölébe vesz, és így filmezünk majd. Mintha én lennék a kislány, aki az apukája biztonságot adó közelségére vágyik.
- Ssst! - hátulról valaki beszólt, mire az ajkaimba haraptam. Hiába nem adtam ki hangot, a mellkasom reszketett, arcomon pedig vigyor terült szét. Mindenki vagy a képernyőt nézte tátott szájjal, vagy sírt, esetleg halálra volt rémülve. Én meg mint valami rossz piás itt röhögtem a semmin. Vagyis nem a semmin, hanem a gondolataimon, de ezt senki sem tudta.

//XD Bocsi, hogy ezzel kezdem, de most szakadok a nevetéstől. Van a Posztodban egy két elírás lécci javítsd ki. PL rám szóltak én meg az ajkaiba haraptam. xD azt hiszem ezt a jelenetet nem így képzelted el.//

Pen furán viselkedett. Az ajkait rágcsálta. Annyira.. fezsültnek tűnt. Vajon milyen kor min járhat a feje. Elmondta milyen filmet fogunk megnézni. Nagy megkönnyebbülés ért, hogy nem egy nyáladzós filmet kell megnéznem. - Befordultunk a terembe. Szerintem ez volt az a rész amikor Pen végkép bekattant. Szememet forgattam, nem a legfőbb ér a magasságom, mint sem a szárnyam volt.
- Tudtam, hogy te öntétlenül és a kedvembe fogsz járni. - Kinyújtotta nekem a nyelvét. - Te ajánlottad fel. - mosolyogtam rá gonoszan. Magamhoz vontam és megcsókoltam, csókunkat a film kezdete szakította félbe. Helyet foglaltunk. A film már ment egy ideje amikor Penelope neki állt nevetni. Nem tudom, mit talált nagyon viccesnek. A film nekem nem tetszett. Elcsépelt zombi szerelem. Most mindenki bőg, mert csak akkor lehetnek együtt ha a csávó kinyírja a családját. Anyám... Hát ezt se szeretném többet megnézni. Mivel a film már nem kötött le inkább Pent kezdtem el figyelni. Ott vigyorgott a mellettem lévő ülésen, mint egy rossz kislány akit beengedtek egy nagyoknak való filmre. Már rá is szóltak, hogy legyen halakabb. - Ideje elhallgatnod. - Súgtam a fölébe, majd mutattam neki, hogy üljön az ölembe. - Elárulod nekem, hogy mi ilyen mulatságos, mert az biztos, hogy nem a filmet nézted. - Cuppantottam bele fülébe.

//Jaj, sorry drága, azt sem tudom hol áll a fejem!! *.* ---->> Máris javítok! ^.^//

- Nem, tulajdonképpen azt sem tudom miről szól a film. Csak elgondolkodtam. - felkuncogtam mikor a fülembe puszilt. Egyszerűen nem tudtam abba hagyni ezt az egészet, olyan jó volt a kedvem. Végül nagyot sóhajtottam.
- Csak eszembe jutottak az erdőben történtek... ennyi az egész.
Tulajdonképpen nem csak ennyi volt, mégis pontot raktam a végére. Mellkasára hajtottam a fejem, és hagytam hogy elnyomjon az álom.

Pen fejét a mellkasomra hajtotta, hátát egyenletesen kezdtem el cirógatni. Teste ellazult karjaimban majd lassan egyenletesen kezdett el lélegezni. A popcornból nem fogyott sok. Az előttünk ölő gyereknek oda adtam aki örömmel tömte magába a kukoricát. Fölkaptam Pent és kisétáltam vele a moziból. Találtam egy eldugott részt. Penelopet lefektettem a padra. Gyorsan levettem magamról a köpenyt és a szíjakat. Még nem próbáltam a repülést mással. Még csak kétszer repültem. Megint kezembe vettem Pent. Sikertelen próbálkozásnak bizonyult a hazarepítése. Nem tudtam fölemelkedni a földről. Megint letettem és gyorsan magamra vettem kellékeimet. Fogtam egy taxit és haza vittem. Bevittem a szobámba. Lefektettem aludni kedvesem.

//Szoba//

//Az előttünk ölő gyereknek adtad a popcornt? Drágám, úgy látszik nem csak én nem tudok írni!! XD Ez is csöppet félre érhető, mint az "ajkaiba haraptam" nekem.. ^.^//

Jobb szememet felnyitottam, és kikukucskáltam szemhéjaim alól. Awakened ütyködött valamit a hátával, de nem tudtam levenni, mit csinál. Szemhéjaimat mintha valami erősen le akarná húzni - csukódtak le. Végül átadtam magam a késztetésnek. Fáradt voltam, bár nem tudom miért. Talán a választás Ash és Aw között, az új képesség, vagy a sz3x, nem tudom... de lehet mind a három egyszerre. Gyomrom is korgott már, utoljára normálisan talán tegnap reggel ettem. Hogy azóta mennyi minden történt...!

//Lány Kollégium//3-mas szoba//