Zöld mező

Kiérve az erőből egy hatalmas zöld mezőre érkezünk. Romantikus piknikeket lehet itt rendezni, de a nyugalomra vágyóknak is tökéletes hely. A mező a tücskök ciripelésétől és a bogarak zizegésétől hangos.

Meg is érkeztem a mezőre. Valóban szép hely volt, talán szebb, mint amilyennek elképzeltem. Beszívtam a friss fű és a virágok illatát. Ez volt a nekem való hely. Vidám, felszabadult és nyugodt voltam az ehhez hasonló helyeken. Leültem a fűbe és csak nézelődtem, meg gondolkoztam. Milyen szép is volt, amikor ezzel az egész róka dologgal nem kellett megküzdjek. Elterültem a füvön és az eget bámultam, ahol kisebb bárányfelhők úszkáltak.
Miután már kezdett unalmas lenni, vissza mentem a suliba.

//Középiskola/Udvar//

Megérkeztem a hatalmas mezőre és nagyon meglepődtem. Teljesen máshogy képzeltem el. De ez a látvány nagyon más volt. Még az volt a szerencse, hogy elvittem a rajzfüzetemet és egy ceruzát. Leültem a mező szélére és csendben elkezdtem rajzolni. Közben dúdoltam kedvenc zeneszámomat. Jól elvoltam egyedül. Még egyszer átfuttattam a fejemben amit én a mai nap csináltam. Megbántottam a haveromat, ja és azt ki ne hagyjam, hogy lefeküdtem egy sráccal akit mellesleg kedvelek. Végeztem a rajzommal. Most bizonyosodtam meg arról, hogy jól rajzolok. Eddig is tudtam, de most valahogy éreztem is. A telefonom hangja zavarta meg a nagy csendet. Éppen anyu hívott. Ilyen se gyakran volt még eddig.
- Szia anya!- szóltam bele a telefonba.
- Szia kicsim. Hogy vagy?- kérdezte tőlem és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Remekül.- mondtam neki. Muszáj voltam ezt mondani, mert ha az igazat mondom akkor aggódni fog, tehát hazudtam. Gyorsan elmondtam neki, hogy milyen a suli meg hasonlókat. De a mai napra is rákérdezett. Kicsit dadogtam, de aztán kiböktem, hogy teljes unalom. Nem igazán akart nekem hinni. Végül letettük és egy jó nagyot sóhajtottam. Majd tőlem körülbelül 36 méterre felbukkant egy mókus. Muszáj voltam lerajzolni, mert a rajzolás megnyugtat. Ránéztem az időre. Egy kicsit késő volt már. Nem igazán érdekelt. Becsuktam a füzetemet és hanyatt feküdtem a füvön és az eget bámultam. Mikor már tényleg sötét volt, felálltam a földről, megfogtam a cuccomat és a vak sötétségben visszasétáltam a suliig.

//Lánykollégium/2-es szoba//

Csendesen mászkáltam és a zöld mezőn lyukadtam ki. Nem ismertem itt még annyi tájat, de azt tudtam, hogy ez egy szép látvány. Aztán eszembe jutott, hogy nem kellett volna otthagynom a srácokat csak úgy simán... Felhívtam őket, de nem fogadott valami nagyon boldog hír. Azt mondták, hogy borzasztóan állnak és, hogy nélkülem nem tudják tovább vinni a bandát. Nagyot sóhajtottam, és miután leraktuk a telefont... gondolkozni kezdtem. Leültem a hóba és lehet, hogy más h*lyének nézett volna de ez van. Úgy gondoltam, hogy visszamegyek hozzájuk, hisz csak ők adtak nekem a fejem felé tetőt...

//El//