Sportpálya

Itt lehet focizni, röplabdázni, kézilabdázni, futni, vagyis minden ami sport.

A sportcsarnok előtt leállítottam a kocsit. Kiszálltunk, és bementünk. A sportpályára mentünk. Út közben vettem két palack vizet, ha megszomjaznánk, tudjunk inni. Mikor a pályán voltunk, körbenéztem. Volt futópálya és focipálya is. Szuper. Lepakoltunk egy padra.
- Nos, bemelegítésnek 5 kör futás.- mondtam, és elkezdtem futni. Kíváncsi voltam, Justine hogy bírja majd. Elvileg bírnia kéne, mert hiszen sportoló volt. Még ha régebben is.

- Megálltunk a sportcsarnok előtt, kiszálltunk és bementünk. Adam vett két palack vizet. Szólni akartam, hogy csak magának vegyen de már kifizette.
- Majd kifizetem a vizet ha visszaértünk.- mondtam neki, majd bementünk a pályára. Hatalmas volt. Volt focipálya és futó is.
- 5 kör. Rendben.- mondtam majd elkezdtem az 5 kör futást. Ja és ez csak a bemelegítés. Mi lesz később???

- Nem kell kifizetni. Egy palack víz nem kerül sokba.- mondtam. Mikor végeztünk a futással, láttam, hogy talán sok volt Justine-nak. De ő akarta, hogy én legyek az edzője.
- Gondolom a foci alapjait ismered.- feltételeztem.- De szólj ha tévedek.
- Beállok a kapuba, te pedig próbálj gólt rúgni.- mondtam, majd a kapuhoz sétáltam. Szegény Justine próbálkozott, de jó kapusnak bizonyultam. Volt pár rúgás, amit direkt beengedtem, had örüljön. Viszont lőtt két olyat is, amit nem direkt hagytam bemenni.
- Nem is olyan rossz.- mondtam mosolyogva.

- Rendben. Akkor köszi.- mondtam neki mosolyogva. Végeztünk a futással. Alig kaptam levegőt mire vége lett.
- Igen, ismerem.- mondtam és ő beállt a kapuba, nekem pedig gólt kellett volna rúgnom. Csak próbálkoztam. A 30- ból bement körülbelül 9. De volt olyan amikor láttam rajta, hogy direkt hagyta bemenni. Jó kapus az biztos.
- A-a. Valdd be, hogy borzalmas. Ne kímélj.- ráztam meg a fejemet.

- Hát, fogalmazzunk úgy, hogy lehetne jobb is.- mondtam.
- Szeretnél te kapus lenni, vagy gyakoroljunk mást?- kérdeztem.
- Vagy esetleg hagyjuk a focit és feladod?- kérdeztem vigyorogva. Amíg vártam, hogy eldöntse, mit szeretne, kibontottam a vizemet, és ittam belőle pár kortyot.

- Aha.- jelentettem ki röviden. Tudtam nagyon jól, hogy béna voltam. Ezt nem kellett részletezni. Rég volt már az, hogy én boxoltam és nagyon elszoktam az edzésektől.
- Nem én fogok dönteni. Legyél egy kicsit szigorúbb velem.- mosolyogtam rá.- Az edző dönti el miket csináljon a tanítvány.- mondtam neki.
- Ne is álmodj róla, hogy feladom. Nem az a típusú lány vagyok. Sokat nem tudsz te még rólam.- mosolyogtam rá és közben megvillantottam a fogaimat.

- Hmm szóval legyek szigorú? Rendben, te akartad. 10 fekvőtámasz azért mert nem tudtál elég gólt rúgni.- láttam, hogy meglepődött, de megcsinálta.
- Akkor most állj be te a kapuba. Én rúgom a labdát, te megpróbálod kivédeni. Ahányszor bemegy, annyi kör futás a végén. Szóval igyekezz.- adtam ki a feladatot. Furcsa volt egy lánnyal ennyire szigorú lenni, de az ő kívánsága volt.
- Ja, és ami azt illeti, hogy nem tudok sokat rólad, remélem változni fog.- mondtam, és rákacsintottam.

Nagyon meglepődtem amikor kiadta a feladatot. A fekvőtámasz soha nem volt a kedvencem. Muszáj voltam megcsinálni ha egyszer fejlődni akartam. Megcsináltam. Egy szót nem szóltam és beálltam a kapuba. Halványan elmosolyodtam. Én is remélem Adam. Mondtam magamban. Sorba rugdosta nekem a labdákat. Annyiszor elestem, hogy már a végén alig éreztem a lábaimat. Húszat rúgott, de én csak ötöt tudtam kivédeni. Meg sem vártam, hogy mondja mennyek futni. Magamtól lefutottam a tizenöt kört. Végeztem. Nagyon kimerültem, de még nem akartam visszamenni a koliba. Még maradni akarta.

Húsz rúgásomból ötöt tudott csak kivédeni. Magától lefutotta a 15 büntetéskört. Láttam, hogy alig áll a lábán.
- Gyere, pihenjünk egy kicsit.- mondtam, és egy padhoz mentünk. Mindketten leültünk.
- Lesz ez sokkal jobb is.- mondtam biztatóan.
- Hinned kell magadban, és abban, hogy meg tudod csinálni. Ez a fő. Másik fontos dolog, hogy mielőtt elrúgnám, figyelj rám. Merrefele nézek, milyen messziről futok neki, és így könnyebben ki tudod majd védeni a rúgásaimat.- tanácsoltam. Profi focistát faragok majd belőle. Vagy majdnem profit.

Fáradt voltam és ahogy elnéztem erre ő is rájött.
- De én még nem akarok pihenni.- akaratoskodtam. Talán kimerült voltam, de még semmiképp nem akartam pihenni. Majd ha már nem bírom megmozdítani a végtagjaimat. Na majd akkor pihenek. De most nem. De én is éreztem, hogy egy kis pihenőre van szükségem. Leültünk.
- Hát remélem is.- mondtam neki reménytől csillogó szemekkel.
- Rendben. Akkor mehetünk gyakorolni?- kérdeztem tőle. És már talpon is voltam.

Justine nagyon lelkes volt. Láttam rajta a tanulási és gyakorlási szándékot. Elmosolyodtam, és én is felálltam a padról.
- Most megint én állok be a kapuba. Most nem fogom hagyni magam. Ha berúgod, akkor az azért van, mert ügyes vagy. Hogy ösztönözzelek, gólonként én is futok köröket.- mondtam. Így fair szerintem, és talán jobban fog igyekezni is.

Megint ő ment a kapuba. Nagyon be akartam rúgni azokat a labdákat.
- De tényleg ne engedd be a labdákat direkt!- mondtam neki. Majd belerúgtam a labdákba. Úgy vettem, mintha haragból tenném. Aztán már kapcsoltam és észrevettem, hogy túl erősen rúgom a labdákat. Nem számoltam semmit. Azt se, hogy hány labdát rúgtam, azt meg pláne nem, hogy mennyit rúgtam be vagy nem. Adamet véletlenül hason rúgtam. És ahogy láttam összegörnyedt vagyis erős volt.
- Úristen! Ne haragudj! Sajnálom!- odaszaladtam hozzá és próbáltam volna valahogy segíteni. De nem tudtam.

- Nem fogom hagyni.- kiáltottam oda neki. Elkezdte rúgni a labdákat. Egész jól ment neki. 15-ből 9-et sikerült berúgnia. Szép javulás. A 16. rúgásnál azonban nem figyeltem eléggé, és a labda hason talált. A hirtelen jött rúgástól összegörnyedtem. Justine odaszaladt hozzám.
- Semmi baj, előfordul az ilyen. Én voltam figyelmetlen.- mondtam.
- Jó erősen tudsz rúgni.- mondtam mosolyogva, és lassan felálltam.
- Jól vagyok. Tényleg.- mondtam. Tényleg erősen tud rúgni. Ahhoz képest, hogy lány... Látszik rajta, hogy sportolt.
- Azt hiszem, nekem büntetésem van.- mondtam, és lefutottam azt a 9 kört. A hasam már csak kicsit fájt, mikor visszaértem Justine-hoz.
- Na most ugrik a majom a vízbe, te állj be a kapuba.

Nagyon megsajnáltam amikor hason rúgtam. Nem akartam. De láttam, hogy jobban van.
- Köszi szépen, de tényleg ne haragudj!- néztem rá aggódó tekintettel. Majd elindult futni.
- Nem muszáj lefutnod!- kiabáltam neki, de nem hallotta. vagy hallotta csak nem figyelt. Lefutotta. Nagyon gyorsan visszaért és én emiatt nagyon is irigyeltem. Nagyot nyeltem mikor mondta, hogy álljak be a kapuba.
- Szerintem nem...- nem fejeztem be a mondatot, mivel elment a hangom. Szerintem a félelem eluralkodott rajtam. Muszáj voltam legyőzni a félelmet ezért nagyot sóhajtottam és a kapu felé vettem az irányt. Gyorsan végeztünk, de sajnos megint nem számoltam.
- Te számoltad? Én nem.- vallottam be neki.

Justine nem volt lelkes, hogy neki kell védenie. Mintha félt volna.
- Bízz magadban.- kiáltottam oda neki. Elkezdtem rúgni a labdákat. Az elején szinte mind bement, de a végére belejött. Mikor berúgtam mindet, megkérdezte, mennyi lett az eredmény.
- 15-öt rúgtam, ebből 7-et tudtál kivédeni. Nem rossz teljesítmény, sőt, jobb, mint az előző. Az a probléma, hogy nem hiszel abban, hogy képes vagy rá, és meg tudod csinálni.- mondtam.
- Én tudom, hogy meg tudod csinálni. Te miért nem hiszed el?- kérdeztem.
- Beleegyezel, hogy mára végezzünk, vagy még mindig szeretnél gyakorolni? Ne felejtsd el, hogy holnap is van nap.- mondtam.

Szóval tizenötből hét. Ez nem is rossz.
- Őszinte legyek? Fogalmam sincs. Talán mert béna vagyok. Már megint kezdem... Tudod mit? Sikerülni fog. Rúgj még tízet és meglátjuk mi fog történni.- mondtam neki és vártam a labdákat. Sikerülni fog. Hidd már el, hogy sikerülni fog! Mondtam magamnak és Adam rúgta a labdákat. Mindegyiket sikerült kivédenem.
- Sikerült!- nagyon boldog voltam emiatt. Nem akartam még visszamenni, de belegondoltam abba, hogy mi van akkor ha ő van elfáradva.
- Rendben. Menjünk vissza.- mosolyogtam rá. Majd elindultam kifelé a pályáról. A lábam fájt. Felhúztam a nadrág szárát. A térdemen volt egy nagyon nagy folt. Nem törődtem vele de egyre rosszabb lett.

Ragaszkodott hozzá, hogy rúgjak még tízet. Kicsit gyengébbeket rúgtam, de szerintem nem vette észre. Mind a tízet sikerült kivédenie.
- Gratulálok! Mondtam, hogy sikerülni fog.- mondtam mosolyogva. Tudtam, hogy meg tudja csinálni, csak hinnie kell magában. Elindultunk kifelé. Justine kicsit bicegett. Megállt, és a nadrágját felhúzva megnézte a lábát. Én is láttam, hogy van rajta egy folt.
- Lehet meg kéne nézetni egy orvossal nem? Nem lenne jó, ha elfertőződne, vagy akármi.- mondtam. Elég rosszul nézett ki a seb.

- Nem, nem kell. Majd begyógyul.- rántottam meg a vállamat, és a kocsihoz mentem. Mind a ketten beültünk és visszaindultunk a koleszba. De még mielőtt beindította volna a motort ránéztem.
- Köszönöm. Köszönöm, hogy segítettél.- mosolyogtam rá és megint a szemeibe meredtem. Szép barna szemei voltak. Majd kibámultam az ablakon és vártam mikor indulunk el. De aztán elindultunk.

//Parkoló//

Nem akart orvoshoz menni. Mondjuk megértem, én se igazán csípem a dokikat. Kimentünk a kocsihoz, és beültünk.
- Igazán nincs mit. Én személy szerint élveztem is.- mondtam. Egy ideig egymás szemébe néztünk, de végül Justine elfordította a tekintetét. Pár másodpercig csak néztem, majd beindítottam a kocsit, és visszamentünk a suliba.

//Középiskola/Parkoló//

Odaértünk a sportcsarnokhoz. Kivettem a focilabdát a hátsó ülésről, és Justine-nal elsétáltunk a sportpályáig.
- Most nem leszek szívtelen, és csak két kör bemelegítő futás lesz.- mondtam. Letettem a labdát a pálya szélére, és futni kezdtem.
- Hajrá Justine, nincs lazsálás!- kiáltottam neki nevetve.

Mikor odaértünk a sportpályához, megvártam míg Adam kiveszi a labdát a hátsóülésről. Elmentünk a sportpályáig. Csak két kört kaptam bemelegítőnek.
- Milyen kedves.- mondtam neki mosolyogva. Levettem magamról a pulóvert, de ő már elkezdett futni. Hátrakiabált nekem. Nem mondtam semmit rá, csak elmosolyodtam. Odafutottam hozzá és ránéztem.
- Hogy lehet az, hogy ennyire telve vagy energiával?

Justine utolért, de végülis nem futottam gyorsan.
- Nem tudom, talán a véremben van.- mondtam.
- Az egész családom sportolt, és én is kicsi korom óta mindig sportoltam valamit. Igazából mióta itt vagyok, kicsit ellustultam.- végeztünk a két körrel.
- Állj be a kapuba, és rúgok neked 20 labdát. Ha több, mint a felét ki tudod védeni, akkor kérhetsz tőlem bármit.- mondtam. Beállt a kapuba, és elkezdtem rugdosni a labdákat.

Mesélt röviden még plusszba egy kicsit. Mikor végeztünk a két körrel, máris beállított a kapuba és mondta, hogy rúgni fog húsz labdát. Már tudtam, mit fogok kérni, hogyha sikerül berúgni több mint a felét. Nagyon törekedtem, hogy sikerüljön. Azt hiszem, hogy tizenkettőt tudtam kivédeni. Lassan odasétáltam hozzá.
- Nos, ha jól számoltam akkor tizenkettőt sikerült kivédenem. Éppen ezért azt kérem, hogy csókolj meg.- mondtam neki mosolyogva.

Majdnem nem sikerült kivédenie legalább 10 rúgást, de sikerült neki.
- 13 volt. Nagyon jól haladsz.- mondtam. Odajött hozzám. Az volt a kívánsága, hogy csókoljam meg. Elmosolyodtam.
- Azt hittem, hogy számomra kellemetlen feladatot fogsz kitalálni, de ez kifejezetten kellemes feladat.- mondtam, majd magamhoz húztam, és megcsókoltam, majd egy idő után elhúzódtam.
- Focizni jöttünk, vagy csókolózni?- kérdeztem vigyorogva. Bár mindkettő jó, az utóbbi jobb.
- Na most helycsere. Én állok be a kapuba. Most látjuk meg igazán, hogy mennyit tanultál a legutóbb.- mondtam, majd röviden megcsókoltam még egyszer, amolyan ösztönzésképpen, majd a kapuhoz futottam, és vártam a rúgásait.