Kávézó

Hangulatos kávézó, barátságos kiszolgálással. Apróbb sütemények is kaphatók, amik a kávéhoz, teához, forró csokihoz fogyasztható. A háttérben halk zene szól. A kör alakú helyiségben fa asztalok vannak elhelyezve, ahol kényelmesen le lehet ülni inni és beszélgetni.

A kávézó nem volt messze a vidámparktól, ha nem esett volna a hó akkor szerintem simán átsétáltunk volna, de így legalább melegebb volt. Mikor leparkoltam gyorsan kiszálltam a kocsibók, hogy kitudjam Lorinak nyitni az ajtót. Mikor kiszállt gyorsan rá terítettem a kabátom, hogy ne nagyon fázzon. Besétáltunk a kávézóba. Leültünk az egyik asztalhoz.

Értékeltem Thomas kedvességét, hogy miattam kiszállt csak nekem a kocsiból, miközben szakad a hó, meg minden... de tényleg nem sokat láttam, olyan sűrűn esett.
A hó, a kávé illata, a fa bútorok, a halk beszélgetés, a sütik, a halk zene, és a társaság miatt a karácsony hangulata egyik pillanatról a másikra csapott meg. Pedig majdhogyem fél hónap van még az ünnepig.
- Szeretem a havat. Olyan békés... mintha minden elaludna.
Leültem az egyik székre, egy tejeskávét iszogatva, amit a pultnál rendeltünk. A a kávé tetején lévő hab, amikor ittam, bajuszt csinált felső ajkam tetejére. Kislányosan lenyaltam azt, majd mélyen beszívtam az ital illatát. Imádom..

Lehet, hogy most tök kilenc éves leszek, de olyan érzésem van, mintha muszáj lennem megérintenem. A kapucsínóm habjába dugtam az ujjam majd oda nyúltam Lorhiz.
- Habos az orrod. - Az ujjamon lévő habot az orrára kentem. Teljesen el, ment az eszem. Az egyik boxban foglaltunk helyet ami megkönnyítette, hogy oda csúszhassak mellé. Két kézzel fogtam a bögrét, mert nagyon fáztam. A közelében, mintha szikrázna a bőröm. Nem tudom érzi-e, de engem kellemes melegség tölt el.
- Ízlik? - Törtem meg a csendet. A hangját akartam hallani ahogy kellemes zümmög.

- Igen? Neked is! - feleltem mosolyogva, majd én is az orrához érintettem habos mutatóujjam. Az enyémet letöröltem csipkés hosszú ujjúm szélével.
- Jól esik. Gyakorlatilag nincs is mi melegítsen. Nem valami nagy előny ilyenkor az olyan darkos ruha, mint ami rajtam van. - vontam vállat, majd közelebb húzódtam hozzá mosolyogva. - De talán te fel tudsz melegíteni...
Vállára hajtottam a fejem, nagyot sóhajtva. Bal kezemet az ölemben pihentettem. Néha úgy zavar, hogy nem tudom használni.

Lori közelebb bújt hozzám. Szívem kihagyott egy ütemet. Mi történik velem? Eddig ezt soha nem éreztem csak akkor amikor Lilyért aggódóm, de ez akkor sem olyan. Nagyon hasonlít hozzá, de ez még is más. Ez lenne a szerelem? Anyám faggatott, hogy miket érzek a lányok után én meg mindig csak annyit mondtam "Nem tudom, mert nem tudom milyen a szerelem érzése" Ám egyszer megunta és kaptam belőle egy jó alapos fejmosást. Miket is mondott. Szikrázó bőr: pipa. .... Pillangók a gyomorban: hát öö nem érzek pillangókat úgy, hogy ez egy X. Ahogy egyre tovább gondolkodtam arra lettem figyelmes, hogy ujjammal a vállán körözök. Nem tudom mi, de valami hirtelen történt benne. A fejemben meg sem jelent a kép mire én már cselekedtem. Bal kezemmel az álla alá nyúltam. Fölemeltem az arcát. Két tenyerem közé fogtam és megcsókoltam.

Tágra nyílt szemekkel bámultam a fiút. Igaz viszonoztam a csókját, de ez... szóval ez nagyon gyors. Tagadhatatlanul tetszik, sőt, talán vonzódom is hozzá, de ha ennyire elsietjük/elsieti a dolgokat, lehet, hogy valami olyan fog történni, amit mind a ketten megbánunk. Például hogy elkerüljük egymást.
Mégis viszonoztam, mert jól esett. De talán szárnyalnék is, ha kábé nem két órája ismerném, és ha tudnák róla dolgokat. Honnan jött? Milyen volt az eddigi élete? Mivé tud átváltozni? Miért jött a suliba? Mi a hobbija...??
- Tom? Szóval mielőtt elsietnénk a dolgokat, én... nekem ahhoz, hogy szerelmes legyek, ismernem kell téged. - suttogtamm a vállára hajtva a fejem, csukott szemekkel. - Nem mondom, hogy nem jössz be, de.. de ne kapkodjuk el a dolgokat, oké?
Reméltem hogy nem bántottam meg.

Csalódtam. Nem is tudom mit vártam. Ahogy rám nézett éreztem a pillangókat, de ez nem olyan volt, mint mesélték. Ez.. fájt. Persze sokan utasítottak már vissza. Pofont is kaptam, sőt volt amikor a baseball válogatott vert el, de ez fájt. Jobban fájt.
- Persze. Értem. - De,hogy értem. Hisz a szerelem szikra nem pedig az egymásról beszerzett infó tudása. Nem tudom mire számítottam, de nem erre. Inkább kaptam volna pofont. Fejét vissza hajtotta a vállamra. Nem néztem rá. Nem haragudtam rá csak nem tudtam ránézni. Helyette a légzését figyeltem. Éreztem ahogy emelkedik és süllyed a mellkasa. Az én légzésem az övéhez képest sokkal lassabb volt. Nem csoda hisz szinte alig vettem levegőt, majd szép lassan átvettem az ütemét.
- Nem akartam erőltetni. - Csúszott ki belőlem a válasz megtörve a csendet. - Csak... úgy éreztem muszáj. Akarod, hogy haza vigyelek?

Éreztem rajta a csalódottságot. Kettőnk között a feszültség is tapintható volt.
- Dehogy! - vágtam rá hirtelen. A szemébe néztem. - Kérlek, ne érezd rosszul magad! Ö, jaj Istenem! Tudtam hogy ez lesz! - feleltem őszintén, majd bezsélni kezdtem:
- Tudod, bejössz - sőt! Csak nem tudom. Olyan furi ez az egész. Engem világ életemben kiközösítettek, most pedig egy olyan srác, akinek van humora, tetszik a személyisége, és még szexi is, megcsókol. Szóval, mondhatni, le vagyok döbbenve. Én nem vissza utasítani akartalak, vagy ilyesmi, és nagyon is bejössz nekem, csak néha annyira idiótán tudok viselkedni, és... felejtsük el. H*lye vagyok. De komolyan! -dadogtam.
Ne sértődjön meg Istenem, ááá, ne, ne, ne. Most itt, helyben mindneki előtt úgy szeretném az asztalba verni a fejem, vagy mit tudom én...

Felnevettem. Nem az az igazi szívből jövő volt, de most ez is jól esett.
- Jól van nyugi. Értem a helyzeted, de nem csak te vagy most új helyzetben... tudod van ez az érzés... áá hagyjuk nem vagyok a szavak embere. Ne aggódj ezt majd helyre teszem magamban.
Néztem végig a szemébe.
- Érdekes személyiséged van te lüke lány. - Hátra nyúltam a zsebembe és kivettem a pénzt a tárcámból. Megfogtam a kezét és fölhúztam. - Most menjünk mielőtt rá fagy ez a trutyi az útra. Nem szeretnélek téged is elveszteni balesetben. - Szörnyű lenne. Lehet, hogy meg is ölném magam... nem hisz itt van Lily. Mindegy akkor is nagyon szenvednék.

//Udvar//

- Csalódottság? Vágy? Szerelem? Megbántottság?
Miután ezt kérdeztem, a szemembe nézett.
- Lüke? Hát, illettek már rosszabb szóval is.. - nevettem fele erőtlenül.
- Engem is? - hangsújoztam a második szót, és felnéztem rá. Elvesztette volna a szüleit? Vagy egy régi szerelmét?
Végül is mélyen érintett hogy nem akar elveszíteni. Beszállás előtt adtam neki egy puszit, majd a fülébe suttogtam:
- Én sem téged...

//Udvar//

Csendesen állítottam le a kocsit a kávézó előtt. Mikor beléptünk kellemes meleg csapott arcba. Senki nem volt a kávézóban, csak két nő állt a pult mögött. Odamentünk a pulthoz és mindketten kértünk. Én egy kávét kértem és Adam is választott valamit. Most én voltam a gyorsabb és én fizettem. Mosolyogva ránéztem Adamre.
- Lassú vagy- mondtam neki majd leültünk egymással szembe, az egyik asztalhoz. Lassan kezdtem el kortyolni a forró kávét. Kinéztem az ablakon ami az üres utcára bámult. Még mindig esett a hó, de most már egész nagy pelyhekben. Nagyot sóhajtottam. Túl nagyot, még a pincérnők pillantását is éreztem magamon. Visszanéztem Adamre aki szintén kortyolta a gőzölgő italát.
- Utálom a telet. Te nem?

Odaértünk a kávézóhoz. A hideg megcsapta az arcomat, mikor kiszálltam a kocsiból, de bent a kávézóban kellemes meleg volt finom illatokkal. Odamentünk a pulthoz. Justine kávét kért, én pedig forró csokit. Fizetni akartam, de Justine gyorsabb volt. Nem szerettem, ha a lány fizet. Leültünk egy asztalhoz.
- Én a télben csak a havat szeretem. Azt viszont utálom, hogy hideg van.- mondtam és egy nagyot kortyoltam az italomból.
- Neked mi a kedvenc évszakod?- kérdeztem, mert ezt még nem tudtam Justine-ról.

- Én a tavaszt szeretem- feleltem neki és a kávét a letettem az asztalra, mert a kezemet már nagyon égette. A telefonom megint megszólalt és idegesen néztem rá a kijelzőre. Ismét anyám hívott és megint ugyanazt a kérdést tette fel.
- Igen anya vannak! És ne tedd fel a következő kérdésed. Jó?- ordítottam bele a telefonba, de ő természetesen feltette...
- Van barátod?- már nagyon ideges voltam tőle ezért csak annyit mondtam neki:
- Tudod mit? Beszélj vele- azzal odanyomtam Adam kezébe a mobilomat. Elnevettem magamat az arcán. Annyira meglepődött, hogy majdnem kiköptem a kávét. Mikor letette a telefont és visszanyújtotta nekem csak mosolyogva ránéztem.
- Most egy hétig be lesz zsongva.

Justine-nak megint szólt a telefonja. Mint kiderült, az anyjával beszélt. Egyszer csak átnyújtotta nekem a telefont. Mondanom sem kell, nagyon meglepődtem. Érdekes fejet vághattam, mert Justine majdnem megfulladt a kávétól. Fülemhez emeltem a telefont, és beleszóltam.
- Őőő Jó napot Mrs Black.- köszöntem zavartan. Ezután szinte alig tudtam megszólalni. Többnyire csak igennel és nemmel tudtam válaszolni. Végül letettük a telefont. Visszaadtam Justine-nak.
- Anyukád nos... hogy is fogalmazzak? Lelkes személyiség.- mondtam mosolyogva.
- Mindenáron találkozni akar velem. És persze reméli, hogy nem töröm össze pici lánya szívét.- mondtam nevetve.
- Apádtól félnem kell, vagy hasonló, mint anyád?- kérdeztem. A lányos apák általában foggal-körömmel védik lányaikat.

Végighallgattam ahogy zavartan mondogatja az "igen" és a "nem" szavakat. Visszavettem a telefonomat és beejtettem a zsebembe azt.
- Hogy lelkes? Ez még nem volt minden. Majd ha találkoztok...- elképzeltem, hogy mit is csinálna az anyám ha találkozna Adammel. Valószínűleg kikészítené. Inkább erősen megráztam a fejemet, hogy kiűzzem ezt a gondolatot a fejemből.
- Ha szimpi vagy neki akkor nem kell, ha viszont nem vagy szimpi számára akkor rettegj- mondtam neki mosolyogva. Bár apám tényleg ilyen. Mindig külső alapján ítél...
- A családod csak spanyolul beszél?- bukott ki belőlem ez a kérdés. Egy pillanatra még meg is fordult a fejemben, hogy beszélni akarok az anyával, de inkább meggondoltam magam.

- És mit gondolsz, én tetszenék apádnak?- kérdeztem. Reméltem, hogy igen. Volt már olyan barátnőm, akinek az apja rühellt engem. Hamar vége is lett a kapcsolatunknak.
- Hát, néhány szót és kifejezést tudnak a mi nyelvünkön, de a spanyol egyértelműen jobban beszélnek.- adtam választ a kérdésére. Megittam közben a forró csokimat.
- Kérsz még valamit?- kérdeztem.
- Azt én fizetem. - szögeztem le előre mosolyogva.

Kicsit elgondolkodtam a kérdésén.
- Nála a humor a lényeg, tehát csak nagyon viccesnek kell lenned vele- rántottam meg a vállamat. Lehúztam a kávé végét és figyeltem ahogy ő is megissza a forró csokiját.
- Viccelsz? Egész este úgy fogok pörögni mint a búgócsiga ettől a kávétól- mosolyodtam el. Tudtam, hogy nem fogok egész este aludni emiatt a kávé miatt. Nem is baj. Majd zenét hallgatok, rajzolok... Majdcsak elleszek.
- Megyünk vissza a suliba?- néztem rá, s közben a műanyag pohárral b*romkodtam.

Egy épület mögött találtam magam. A szagok alapján kávézó lehet. Zene szűrődött ki az épületből. Utálom a zenét. Idegesítő dolog. Velem szemben egy ajtó állt. Bementem rajta. Egy folyosón találtam. Jobb oldalon a Konyha feliratú ajtó volt, míg balon a két mosdó. Beljebb mentem a terembe ahol két szerelmes pár beszélgetett. Undorító dolog és ezek a tekintetek ahogy egymásra néznek...Rögtön rosszul leszek. Leültem az egyik asztalhoz. A kis pincércsaj elkezdett felém közeledni. Vetettem rá egy megsemmisítő pillantást mire meggondolta magát. Gondoltam, hogy olvasok a csajra valamit, de meggondoltam magam. Valami áradt a srácból amiről nem tudom mi az és ez idegesített.

- Reméljük nem csap le engem az első találkozásnál.- mondtam nevetve, de közben tényleg ebben bíztam.
- Ennyire felpörögsz a kávétól?- kérdeztem mosolyogva. Nem akartam mondani, de nekem van egy-két ötletem, amivel a felesleges energiát le lehet vezetni.
- Ha vissza akarsz menni, akkor felőlem mehetünk.- mondtam. Ekkor bejött egy furcsa lány. Eléggé negatív energiákat sugárzott. Hasonlóakat, mint a sportpályán lévő csaj, de az máshogy nézett ki.

Elmosolyodtam azon, ahogy az apám leüti. Wow!! Fájhat...
- Igen- feleltem neki egyszerűen. A kávétól mindig is pörögtem. Bejött egy csaj aki hasonló volt ahhoz aki a sportpályán adott elő egy kiselőadást. Belém hasított a hányinger ezért felpattantam a székből és ránéztem Adamre.
- Mindjárt jövök- azzal megfordultam és kiviharzottam a mosdóba. Ott megmostam az arcomat és ittam pár korty vizet. Az ajtócsapásra emeltem fel a fejemet és az a furcsa csaj jött be rajta...

A lány aki eddig a sráccal bájolgott most kiment. Itt a remek lehetőség. Utána mentem. A mosdóban volt és az arcát mosta.
- Hello! Azt üzeni a barátod, hogy kiment hátra, mert kihívta az egyik pincérnő, mert valami gond van a konyhában. Gyere megmutatom. - Olyan értelmesen nézett, hogy inkább megfogtam a kezét és kivezettem a parkolóba. Amikor kiértünk megfogtam és a falnak nyomtam.
- Ki a barátod? Hova jár? Van képessége? Mindent tudni akarok róla, de csak a lényeget mondjad szépen gyorsan. - Kezemmel a nyakán támaszkodtam, hogy ne tudjon sikoltani, majd ha szólni akar akkor talán kicsit engedek a szorításon. Tudnom kell mi ez az erő a fiú körül. Ha meg nem tudod mondani semmi hasznosat akkor kivégzem, hogy ne élje tovább a hasztalanok életét. Közben ha még is veszem valami hasznát tettem rá egy ráolvasását. Ha elalszik olyan lesz, mintha a legszörnyűbb rémálmát élné át anélkül, hogy tudná alszik.

- Persze, menj csak.- mondtam. Justine felállt, és elment a női mosdók irányába. Míg vártam rá, kértem egy kávét, és lassan iszogattam. Egyszer csak valami nagyon rossz érzés kerített hatalmába. Nem tudtam mi az. Koncentrálni kezdtem, és akkor éreztem, hogy valaki bajban van. És az a valaki Justine. Felpattantam a székről, és elindultam a mosdók irányába, de egy érzés azt súgta, Justine nem ott van. Kimentem az épületből, egyenesen a parkolóba. Ott láttam a furcsa csajt, amint a barátnőmet fojtogatja. Odaszaladtam, és a vállánál fogva a földre löktem a lányt. Justine leroskadt a falhoz. A csaj megpróbált megtámadni, de ekkor bizseregni kezdett a karom, és pár másodperc múlva a lány arcán csípésnyomok jelentek meg. Mintha egy madár csipdesné. Felhúztam a pulcsimat, és láttam, hogy a sasom eltűnt. Justine mellé guggoltam.
- Jól vagy?- kérdeztem, miközben fél szemmel a furcsa lányt figyeltem.

Azt tudtam, hogy a lány beszél valamit de azt nem hallottam, hogy mit. Biztos nagyon értelmes fejem lehetett, ezért a csaj megfogta a kezemet, és kirángatott a kávézó mögé. A levegő segített és kezdtem magam jobban érezni. A csaj a falnak szegezett én meg csak forgatni kezdtem a szememet.
- Mi közöd hozzá?- kérdeztem tőle de felbukkant Adam. Remek. Mondtam magamban, de hirtelen belém hasított a felismerés. Ez a csajszi volt a sportpályán is. Hacsak nem szálltak le az ufók és nem vettek fel emberi alakot, hogy a gonoszkodásuk közben ne legyenek annyira feltűnőek... Adam megrántotta a csaj vállát, mire én a földön kötöttem ki. Figyeltem ahogy a lány arcán csípésnyomok vannak. Először nem értettem, de aztán láttam, amikor Adam felhúzta a pulóvere ujját, hogy nincs ott a sas. Mikor leguggolt mellém, csak bólintottam egyet, mert hát jól voltam, a lány nem csinált semmit azt leszámítva, hogy majdnem megfojtott.. De különösebben nem volt semmi bajom. Mivel nem akartam lehányni, ezért arrébb vonszoltam magam és sugárban kezdtem hányni. Mikor abbahagytam, kikaptam a zsebemből egy tiszta zsepit és megtöröltem a számat. Ránéztem Adamre, de a lányra képtelen voltam. Lassan odamentem Adamhez és ránéztem.
- Menj vissza a suliba. Őt hagyd itt- néztem rá a lányra.- Majd csak el lesz valahogy. Én most.. kicsit elmegyek. Majd a suliban találkozunk- azzal kikerültem és elindultam valahova. Azt még nem döntöttem el hova megyek, de a sétám alatt kitaláltam.

//MoonStone Áruház//

A srácnak legalább a nevét megtudtam Adam. Ennyit sikerült elkapnom a csaj gondolataiból mielőtt lerántott a földre. Mikor megakartam támadni egy hatalmas sas lett előttem. Ez meg mi? Honnan került ide? Meghökkenésemben elfelejtettem végezni mire az a rühes sas neki állt csipkedni az arcom. Mocskos teremtés. Próbáltam kideríteni honnan került ide. A srác fölhúzta a pólóját. Szóval megidézte. Ettől volt olyan különös az aurája. Gyors el is tűntek. Legalább a csajra tettem rontást. Aludjon csak a kicsike és annyi neki. A sas közben majdnem kiharapta a szemem. Mikor legközelebb felém csípett elkaptam a csőrét. Átharapta a kezem, de nem engedtem a szorításból. Tettem rá egy rontás míg fogom. A földből hirtelen szögesdrót jött fel átölelve a madarat. Fájdalmában az állat elengedte a kezem. Fölálltam.
- Büdös dög. - Összecsaptam a kezem mire a kötél megfeszült és az állat húsába vájódott. Felsikoltott majd eltűnt. A tenyeremen lévő lyukra néztem. Varázsoltam rá egy kötést. Elindultam a háztól. Alakom egyre halványabb lett majd teljesen eltűntem.

//Valahol//