Teljes neve: Kristin Bettany Gether
Becenév: Betty vagy csak simán Kristin
Kor: 17
Nemed: Nő
Faj: Sas
Jellem: Szeret bulizni, de csak mértékkel. Sosem tartja vissza a véleményét, akár az ember arcába mondja mit gondol róla. Sosem szerette a nyafogós és visítozó lányokat. Egy kicsit makacs és önfejű, viszont érzékeny típusú lány. Sokszor kötekszik emberekkel.
Kinézet: Barna félhosszú haj, barna szem
Lakhely: Kollégium
Amiben kiemelkedő vagyok: Szeret sportolni, egy ideig focizni járt, de átváltott az utcai bunyó stílusra.
Múlt:
1993 tavaszán jöttem világra Virginiában. A szüleim nagyon szerettek, mivel csak én voltam az egyetlen gyerekük. Nem is szerettek volna még egyet, ugyanis ők minden idejüket csak egy porontyra akarták szentelni. Ez sikerült is nekik. Ezért lettem 10 évesen olyan kibírhatatlan hárpia. Nem igazán szerettem azt, hogy mindig a nyakamon lógtak és egyfolytában azt kérdezgették, hogy: Segíthetünk valamiben? vagy Szeretnél valamit? És ez egyszerűen kiakasztott. Akkor kezdtem el a fociedzéseket, hogy egy kicsit lenyugodjak. Kínomban a barátnőimhez mentem, hogy ne kelljen folyton a szüleim kérdezősködését hallgatnom. A legjobb barátnőmnek Sara James-t mondhattam akivel focin ismerkedtem meg. Ő megértette miért vagyok olyan amilyen és el is fogadott. Szerencsére ő nem volt olyan nyafogós kis liba mint a többi csaj az osztályban. Mi voltunk ketten a legnormálisabbak. Elég gyakran keveredtünk verekedésbe, de akkor sem mi kezdtük, hanem Tiffany (ő volt az osztályban a legnagyobb k*rva) hívta a haverjait és lefizette őket azért, hogy minket péppé verjenek. Ez nem tetszett egyikőnknek sem ezért abbahagytuk a focit és egy sokkal fiúsabb dologba kezdtünk. Mindennap elmentünk a helyi garázshelységbe ahol mindig volt egy csomó pasi, meg egy "vén szivar" edző, aki igen jól tanított. Először még nagyon megpüföltek bennünket, de körülbelül hat hónap után már sokat fejlődtünk és azokat akiket Tiffany küldött, a csajszi nagy meglepetésére, MI gyepáltuk szét. Az első átváltozásom egy fagyos este történt mikor éppen a szobám nyitott ablaka mellett gubbasztottam és meredtem ki a sötétségbe. Mikor egyszer csak valamilyen késztetést éreztem arra, hogy kimásszak a tetőre. Meg is tettem és teljesen úgy viselkedtem mint aki bedrogozott. Azt hittem, hogy tudok repülni, persze ez b*romság volt. Hamarabb kapcsolt az agyam, minthogy leugrottam, de nem is kapcsolt az agyam. Észrevettem, hogy egy nem emberi testben vagyok. Nem Kristin vagyok, hanem valami más. Egy sas?? Először nagyon meglepődtem... De lassacskán kezdtem megszokni. Másnap reggel anyámékat kifaggattam, hogy mi ez az egész. Először úgy tettek mint akik azt hiszik, hogy a lányuk gyogyós. De nagyon rosszul tudtak hazudni és éppen ezért ki is tudtam szedni belőlük. Mint kiderült az apám is sas, de az anyám nem. Nagyon rossz érzés volt azt tudni, hogy tizenhét éven keresztül hazudtak, illetve apám hazudott arról, hogy ki, vagyis mi is valójában. Átmentem Sara-hoz, mivel képtelen voltam ott maradni anyámékkal egy fedél alatt. Elmeséltem Sara-nak, hogy mi vagyok és elképesztő módon ezt is megértette. Mint később elmesélte, hogy az anyja is alakváltó, de ő nem örökölte a gént. Azt is mondta, hogy az anyja mesélt neki egy helyről ahová az alakváltó gyerekek mennek. Jó ötletnek tűnt és mint kiderült van ott egy iskola. Gyorsan muatott egy térképet, amit ki is nyomtatott. Megköszöntem Sara-nak a segítséget, szorosan átöleltem és még annyit mondtam neki: Vigyázz magadra! Ennyi. Semmi viszlát, vagy esetleg majd beszélünk. Semmi. Bár erre nem is volt nagyon szükség mivel megértette, hogy megyek. Lekapta az éjjeliszekrényéről a kocsikulcsát, majd odadobta nekem és elmosolyodott. Én viszonoztam. Tudtam, hogy hiányozni fog, de muszáj volt áldozatot hoznom. Hazakocsikáztam Sara BMW-ével, belopóztam a házba, majd fel a szobámig. Hogy miért lopóztam? Mert ha a szüleim megtudják mit akarok akkor úgysem engedtek volna el. Gyorsan bedobáltam a legfontosabb dolgokat a táskámba, persze pakoltam bele egy csomó pólót és nadrágot, majd halkan, nehogy a szüleim kijöjjenek a hálójukból lelopóztam. A konyha közepén megálltam és ragadtam egy papírt meg egy tollat. Ha már elmegyek azért ne legyek annyira b*nkó. Firkantottam nekik gyorsan egy levelet ami így szólt: Kedves anya és apa. Elmentem. Ne keressetek! Biztonságba leszek. Ui.: Anya, ne ájulj el ha ezt elolvastad.[/b][b] Ennyi volt, slussz. Majd halkan kiszaladtam a házból, fogva a bőröndöt. Beraktam hátulra, én pedig beültem a kormány mögé és elindultam Moon Dale felé. Közben néztem a térképet, hogy jó irányba megyek-e.
Becenév: Betty vagy csak simán Kristin
Kor: 17
Nemed: Nő
Faj: Sas
Jellem: Szeret bulizni, de csak mértékkel. Sosem tartja vissza a véleményét, akár az ember arcába mondja mit gondol róla. Sosem szerette a nyafogós és visítozó lányokat. Egy kicsit makacs és önfejű, viszont érzékeny típusú lány. Sokszor kötekszik emberekkel.
Kinézet: Barna félhosszú haj, barna szem
Lakhely: Kollégium
Amiben kiemelkedő vagyok: Szeret sportolni, egy ideig focizni járt, de átváltott az utcai bunyó stílusra.
Múlt:
1993 tavaszán jöttem világra Virginiában. A szüleim nagyon szerettek, mivel csak én voltam az egyetlen gyerekük. Nem is szerettek volna még egyet, ugyanis ők minden idejüket csak egy porontyra akarták szentelni. Ez sikerült is nekik. Ezért lettem 10 évesen olyan kibírhatatlan hárpia. Nem igazán szerettem azt, hogy mindig a nyakamon lógtak és egyfolytában azt kérdezgették, hogy: Segíthetünk valamiben? vagy Szeretnél valamit? És ez egyszerűen kiakasztott. Akkor kezdtem el a fociedzéseket, hogy egy kicsit lenyugodjak. Kínomban a barátnőimhez mentem, hogy ne kelljen folyton a szüleim kérdezősködését hallgatnom. A legjobb barátnőmnek Sara James-t mondhattam akivel focin ismerkedtem meg. Ő megértette miért vagyok olyan amilyen és el is fogadott. Szerencsére ő nem volt olyan nyafogós kis liba mint a többi csaj az osztályban. Mi voltunk ketten a legnormálisabbak. Elég gyakran keveredtünk verekedésbe, de akkor sem mi kezdtük, hanem Tiffany (ő volt az osztályban a legnagyobb k*rva) hívta a haverjait és lefizette őket azért, hogy minket péppé verjenek. Ez nem tetszett egyikőnknek sem ezért abbahagytuk a focit és egy sokkal fiúsabb dologba kezdtünk. Mindennap elmentünk a helyi garázshelységbe ahol mindig volt egy csomó pasi, meg egy "vén szivar" edző, aki igen jól tanított. Először még nagyon megpüföltek bennünket, de körülbelül hat hónap után már sokat fejlődtünk és azokat akiket Tiffany küldött, a csajszi nagy meglepetésére, MI gyepáltuk szét. Az első átváltozásom egy fagyos este történt mikor éppen a szobám nyitott ablaka mellett gubbasztottam és meredtem ki a sötétségbe. Mikor egyszer csak valamilyen késztetést éreztem arra, hogy kimásszak a tetőre. Meg is tettem és teljesen úgy viselkedtem mint aki bedrogozott. Azt hittem, hogy tudok repülni, persze ez b*romság volt. Hamarabb kapcsolt az agyam, minthogy leugrottam, de nem is kapcsolt az agyam. Észrevettem, hogy egy nem emberi testben vagyok. Nem Kristin vagyok, hanem valami más. Egy sas?? Először nagyon meglepődtem... De lassacskán kezdtem megszokni. Másnap reggel anyámékat kifaggattam, hogy mi ez az egész. Először úgy tettek mint akik azt hiszik, hogy a lányuk gyogyós. De nagyon rosszul tudtak hazudni és éppen ezért ki is tudtam szedni belőlük. Mint kiderült az apám is sas, de az anyám nem. Nagyon rossz érzés volt azt tudni, hogy tizenhét éven keresztül hazudtak, illetve apám hazudott arról, hogy ki, vagyis mi is valójában. Átmentem Sara-hoz, mivel képtelen voltam ott maradni anyámékkal egy fedél alatt. Elmeséltem Sara-nak, hogy mi vagyok és elképesztő módon ezt is megértette. Mint később elmesélte, hogy az anyja is alakváltó, de ő nem örökölte a gént. Azt is mondta, hogy az anyja mesélt neki egy helyről ahová az alakváltó gyerekek mennek. Jó ötletnek tűnt és mint kiderült van ott egy iskola. Gyorsan muatott egy térképet, amit ki is nyomtatott. Megköszöntem Sara-nak a segítséget, szorosan átöleltem és még annyit mondtam neki: Vigyázz magadra! Ennyi. Semmi viszlát, vagy esetleg majd beszélünk. Semmi. Bár erre nem is volt nagyon szükség mivel megértette, hogy megyek. Lekapta az éjjeliszekrényéről a kocsikulcsát, majd odadobta nekem és elmosolyodott. Én viszonoztam. Tudtam, hogy hiányozni fog, de muszáj volt áldozatot hoznom. Hazakocsikáztam Sara BMW-ével, belopóztam a házba, majd fel a szobámig. Hogy miért lopóztam? Mert ha a szüleim megtudják mit akarok akkor úgysem engedtek volna el. Gyorsan bedobáltam a legfontosabb dolgokat a táskámba, persze pakoltam bele egy csomó pólót és nadrágot, majd halkan, nehogy a szüleim kijöjjenek a hálójukból lelopóztam. A konyha közepén megálltam és ragadtam egy papírt meg egy tollat. Ha már elmegyek azért ne legyek annyira b*nkó. Firkantottam nekik gyorsan egy levelet ami így szólt: Kedves anya és apa. Elmentem. Ne keressetek! Biztonságba leszek. Ui.: Anya, ne ájulj el ha ezt elolvastad.[/b][b] Ennyi volt, slussz. Majd halkan kiszaladtam a házból, fogva a bőröndöt. Beraktam hátulra, én pedig beültem a kormány mögé és elindultam Moon Dale felé. Közben néztem a térképet, hogy jó irányba megyek-e.
