Kedves Naplóm!
Mióta anyáék meghaltak, jobban magányosnak érzem magam. Itt Dracville-ben szerencsére (még) nem szólogatnak be visszahúzódó személyiségem miatt, de igazából barátaim sincsenek. Thomassal alig találkoztam, pedig néha jó lenne beszélgetni a bátyámmal. Ittlétem alatt találkoztam három egész szimpatikus diákkal. Mindhárman alakváltók. Ezért is kicsit különcnek érzem magam. Hiszen én csak egy ember vagyok.
Először Penelope-val találkoztam a lányok nappalijában. Beszélgettünk, és a bálra is együtt készülődtünk. Kedves lány, de mostanában nem futottunk össze. Ez pedig valószínűleg egy srác miatt van. Ash Kingstone... az iszonyú helyes srác, aki első pillanatban megtetszett, de mint az várható volt, ő semmi hasonló érzelmet nem mutatott irántam. (bár én se adtam semmiféle jelet arról, hogy tetszik) Sőt, mi több, Pennel egész jól összemelegedtek is az udvaron. Csak egy kicsit esett rosszul, hiszen tudtam, nem számíthatok semmi jóra. Sajnos ilyen az én "szerencsém". Nem haragszom egyikükre se, hisz okom sincs rá, és örülnék, ha ők ketten boldogok lennének. Az igazat megvallva, szerintem amit Ash iránt éreztem, csak fellobbanás volt a részemről. Igényeltem, hogy szeressen valaki, hiszen egyik pillanatról a másikra árva lettem, és magunkra lettünk utalva Tommal. De aztán rájöttem, hogy eddig is szinte egyedül voltam, és ezután is túl fogom élni. A Sors biztos tartogat számomra valakit. Lehet, hogy holnap, egy év múlva, de akár több év múlva, de találkozok majd valakivel, aki szeret és én szerethetem. Türelmesen várok, még ha néha nehéz is a boldog szerelmespárokat látva.
A harmadik diák, akivel már találkoztam, az egy Awakened nevű fiú. A szó szoros értelmében ő sem alakváltó, de amiben különleges, hogy szárnya van.Örültem, hogy nem én vagyok az egyetlen "csodabogár". Beszélgettünk egy kicsit, és megmutatta a falevélgyűjteményét. Érdekes volt lapozgatni az albumot. Végül mennie kellett, és egyedül maradtam. Ekkor kezdtem el írni a naplómat.
Ja, majdnem elfelejtettem. Pár napja összefutottam egy férfival, aki azt mondta, Fantomnak hívják. Amolyan lelki társam lett itt. Megbízom benne, és azt mondta, ő is bízik bennem. Sokat beszélgettünk. Biztatott arra, hogy ne adjam fel olyan könnyen a dolgokat, legyek bátrabb, meg ilyenek. Igyekszem megfogadni a tanácsát, de 17 év szokásait nehéz egyik napról a másikra leküzdeni...
Ahogy írom a naplót, egyre inkább az a gondolat jár a fejemben, hogy kéne nekem egy kisállat. Cica, kutya, vagy valamilyen rágcsáló. Lehet, hogy elmegyek a faluba nézelődni. Remélem nem tévedek el.
Köszönöm, hogy vagy nekem, Kedves Naplóm. Nélküled belefulladnék saját érzéseimbe és gondolataimba.
Moon Dale, 2010. 12. 09.
Lily Water
Mióta anyáék meghaltak, jobban magányosnak érzem magam. Itt Dracville-ben szerencsére (még) nem szólogatnak be visszahúzódó személyiségem miatt, de igazából barátaim sincsenek. Thomassal alig találkoztam, pedig néha jó lenne beszélgetni a bátyámmal. Ittlétem alatt találkoztam három egész szimpatikus diákkal. Mindhárman alakváltók. Ezért is kicsit különcnek érzem magam. Hiszen én csak egy ember vagyok.
Először Penelope-val találkoztam a lányok nappalijában. Beszélgettünk, és a bálra is együtt készülődtünk. Kedves lány, de mostanában nem futottunk össze. Ez pedig valószínűleg egy srác miatt van. Ash Kingstone... az iszonyú helyes srác, aki első pillanatban megtetszett, de mint az várható volt, ő semmi hasonló érzelmet nem mutatott irántam. (bár én se adtam semmiféle jelet arról, hogy tetszik) Sőt, mi több, Pennel egész jól összemelegedtek is az udvaron. Csak egy kicsit esett rosszul, hiszen tudtam, nem számíthatok semmi jóra. Sajnos ilyen az én "szerencsém". Nem haragszom egyikükre se, hisz okom sincs rá, és örülnék, ha ők ketten boldogok lennének. Az igazat megvallva, szerintem amit Ash iránt éreztem, csak fellobbanás volt a részemről. Igényeltem, hogy szeressen valaki, hiszen egyik pillanatról a másikra árva lettem, és magunkra lettünk utalva Tommal. De aztán rájöttem, hogy eddig is szinte egyedül voltam, és ezután is túl fogom élni. A Sors biztos tartogat számomra valakit. Lehet, hogy holnap, egy év múlva, de akár több év múlva, de találkozok majd valakivel, aki szeret és én szerethetem. Türelmesen várok, még ha néha nehéz is a boldog szerelmespárokat látva.
A harmadik diák, akivel már találkoztam, az egy Awakened nevű fiú. A szó szoros értelmében ő sem alakváltó, de amiben különleges, hogy szárnya van.Örültem, hogy nem én vagyok az egyetlen "csodabogár". Beszélgettünk egy kicsit, és megmutatta a falevélgyűjteményét. Érdekes volt lapozgatni az albumot. Végül mennie kellett, és egyedül maradtam. Ekkor kezdtem el írni a naplómat.
Ja, majdnem elfelejtettem. Pár napja összefutottam egy férfival, aki azt mondta, Fantomnak hívják. Amolyan lelki társam lett itt. Megbízom benne, és azt mondta, ő is bízik bennem. Sokat beszélgettünk. Biztatott arra, hogy ne adjam fel olyan könnyen a dolgokat, legyek bátrabb, meg ilyenek. Igyekszem megfogadni a tanácsát, de 17 év szokásait nehéz egyik napról a másikra leküzdeni...
Ahogy írom a naplót, egyre inkább az a gondolat jár a fejemben, hogy kéne nekem egy kisállat. Cica, kutya, vagy valamilyen rágcsáló. Lehet, hogy elmegyek a faluba nézelődni. Remélem nem tévedek el.
Köszönöm, hogy vagy nekem, Kedves Naplóm. Nélküled belefulladnék saját érzéseimbe és gondolataimba.
Moon Dale, 2010. 12. 09.
Lily Water
A hozzászólást Lily Water összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2010-12-14, 16:26-kor.
