Név: Beverly Rebel
Kor: 18
Nem: nő, de leszbikus
Faj: hiúz
Jellem: lázadó, mint ahogy azt a neve is mutatja. (rebel = lázadó -> a névről több infó a múlt részben). Makacs, és önfejű, emellett borzasztóan szókimondó. Ami a szívén az a száján, ettől függetlenül volt néhány barátja, akik képesek voltak elviselni. Nemi indentitása szerint leszbikus, amiért néhányan elítélik, de néhányan nem. Pasikkal is együtt volt néha, de a lányokat jobban szereti. Hidegen hagyja mások véleménye, csak az számít, hogy ő jól érezze magát. Rossz szokása, hogy dohányzik, és alkalmanként drogozik.
Kinézet: átlagosnál talán egy picivel alacsonyabb termet, szőke haj, kékes szem, amit általában szemhéjtussal és szemceruzával emelek ki. Vékony és sportos testalkat.
Lakhely: kollégium
Amiben kiemelkedő vagyok: mindenkinél gyorsabban tudok futni.
Múlt: New Yorkban születtem 18 éve egy taxiban. Igen, jól olvasod, egy taxiban láttam meg a napvilágot, méghozzá egy téli napon, ahol olyan hideg volt, hogy a sz@r is beléd fagyott, ha két percnél több időt töltöttél a szabad levegőn. Anyám egy prostituált volt, akinek az egyik "munkája" alkalmával, becsúszott a baba. El akart vetetni engem, de már ahhoz késő volt, ezért kénytelen volt kihordani engem. A taxi a stricije kocsija volt. Mihelyt kipottyantam anyámból, egy törölközőbe csavarva egy kórház előtt kihelyezett inkubátorba tettek. Később azt mesélték, hogy mikor megtaláltak, a szám és a bőröm már a kékes színű volt a hidegtől. A nővérek egy ideig gondoztak a kórházban, majd egy árvaházba dugtak. Ott Beverlynek neveztek el. Az idők során felvettem vezetéknévnek a Rebel, vagyis "lázadó" nevet. Illett a személyiségemhez. Ahogy nagyobb lettem, örökbefogadó családokhoz kerültem, de egy-két hónap után mindig újra az árvaház lakója lettem. Nem igazán tudtak elviselni engem sokáig. Lázadó természetem, iskolakerülésem miatt a nevelő szüleim visszaadtak és helyettem egy tündibündi kislányt fogadtak örökbe.
Arra, hogy nem a fiúkhoz vonzódom, már általános iskola alsó tagozatában rájöttem. Ha barbiztam, nem Barbie és Ken alkottak egy párt, hanem két lány. Mikor a nevelőnők az árvaházban észrevették, (mert a többi lány beárult) büntetést adtak, ami gondolhatjátok, mennyire hatott meg engem...
Az első kapcsolatom is egy lánnyal volt, ötödikes koromban. Csókolóztunk is. Végül a lány anyukája megtudta, és szólt az igazgatónőnek, és engem kicsaptak abból az iskolából. Amikor már a harmadik iskolából rúgtak ki ugyanazon okok miatt, a nevelőnőim azt mondták, hogy kidobnak az árvaházból is, ha nem viselkedek végre lány módjára, és fiúkkal nem kezdek el járni. Hát összejöttem néhány sráccal, de egy-két hét után dobtam őket. Fiúkkal nem éreztem olyan jónak a csókolózást és a sz€xet. Bármennyire is megbotránkoztató egyesek számára, én 14 évesen már elveszítettem a szüzességem. Saját akaratomból. Nem hagytam volna, hogy megerőszakoljanak. Annál én erősebb jellem vagyok.
Újra lányokkal kezdtem randizni, mire a nevelők kijelentették, hogy fél órám van összepakolni, és elmenni a St. Claire Árvaházból. Ekkor 16 éves voltam. Én lesz@rtam az egészet. Ha menni, kell, akkor nincs mese, menni kell. Haveroknál laktam. Buliztunk, elég durvákat. Pia, cigi és a drogokat sem vetettük meg. Egyszerűen imádtam azt az érzést, mikor csak gondtalanul szállok. A drog csak alkalmanként volt, viszont cigizés szempontjából mondhatni láncdohányos vagyok. Akinek tetszik, tetszik, akinek nem, annak nem. Nem igazán zavartatom magam. Két év elteltével épp egy buli után "lábadoztam". Durván kiütöttük magunkat a bandával. Valaki a kanapén feküdt, valaki a földön a saját hányásában. Én speciel a kádban feküdtem. Viszont mikor kinyitottam a szemem, szokatlanul nagy volt a kád. Kikászálódtam a fürdőkádból, de ahelyett, hogy két lábra álltam volna, négykézláb tudtam csak közlekedni. És nem a másnaposság miatt. Belenéztem a fürdőszobában lévő egész alakos tükörben. Valami furcsa négylábú állat voltam. Hiúz, vagy mi.
- Ez meg mi a szent sz@r?- gondoltam akkor. Egy idő után újra emberi alakomba kerültem. Nem tudtam, mi a fr@nc van velem. Rákerestem neten. Találtam egy falut, ahol a hasonló mutánsok vannak, mint én. Mint megtudtam, alakváltó lennék. Végül is eddig is különc voltam, ezek után csak még több okom van annak gondolni magam. Írtam egy levelet a kómához hasonló állapotban alvó haveroknak, hogy leléptem, majd néha lehet visszanézek, de ők is jöhetnek ha akarnak. Összelopkodtam egy repülőjegyre a pénzt, és Moon Dale-be repültem, hogy lázadó életmódomat ott folytassam tovább.
Kor: 18
Nem: nő, de leszbikus
Faj: hiúz
Jellem: lázadó, mint ahogy azt a neve is mutatja. (rebel = lázadó -> a névről több infó a múlt részben). Makacs, és önfejű, emellett borzasztóan szókimondó. Ami a szívén az a száján, ettől függetlenül volt néhány barátja, akik képesek voltak elviselni. Nemi indentitása szerint leszbikus, amiért néhányan elítélik, de néhányan nem. Pasikkal is együtt volt néha, de a lányokat jobban szereti. Hidegen hagyja mások véleménye, csak az számít, hogy ő jól érezze magát. Rossz szokása, hogy dohányzik, és alkalmanként drogozik.
Kinézet: átlagosnál talán egy picivel alacsonyabb termet, szőke haj, kékes szem, amit általában szemhéjtussal és szemceruzával emelek ki. Vékony és sportos testalkat.
Lakhely: kollégium
Amiben kiemelkedő vagyok: mindenkinél gyorsabban tudok futni.
Múlt: New Yorkban születtem 18 éve egy taxiban. Igen, jól olvasod, egy taxiban láttam meg a napvilágot, méghozzá egy téli napon, ahol olyan hideg volt, hogy a sz@r is beléd fagyott, ha két percnél több időt töltöttél a szabad levegőn. Anyám egy prostituált volt, akinek az egyik "munkája" alkalmával, becsúszott a baba. El akart vetetni engem, de már ahhoz késő volt, ezért kénytelen volt kihordani engem. A taxi a stricije kocsija volt. Mihelyt kipottyantam anyámból, egy törölközőbe csavarva egy kórház előtt kihelyezett inkubátorba tettek. Később azt mesélték, hogy mikor megtaláltak, a szám és a bőröm már a kékes színű volt a hidegtől. A nővérek egy ideig gondoztak a kórházban, majd egy árvaházba dugtak. Ott Beverlynek neveztek el. Az idők során felvettem vezetéknévnek a Rebel, vagyis "lázadó" nevet. Illett a személyiségemhez. Ahogy nagyobb lettem, örökbefogadó családokhoz kerültem, de egy-két hónap után mindig újra az árvaház lakója lettem. Nem igazán tudtak elviselni engem sokáig. Lázadó természetem, iskolakerülésem miatt a nevelő szüleim visszaadtak és helyettem egy tündibündi kislányt fogadtak örökbe.
Arra, hogy nem a fiúkhoz vonzódom, már általános iskola alsó tagozatában rájöttem. Ha barbiztam, nem Barbie és Ken alkottak egy párt, hanem két lány. Mikor a nevelőnők az árvaházban észrevették, (mert a többi lány beárult) büntetést adtak, ami gondolhatjátok, mennyire hatott meg engem...
Az első kapcsolatom is egy lánnyal volt, ötödikes koromban. Csókolóztunk is. Végül a lány anyukája megtudta, és szólt az igazgatónőnek, és engem kicsaptak abból az iskolából. Amikor már a harmadik iskolából rúgtak ki ugyanazon okok miatt, a nevelőnőim azt mondták, hogy kidobnak az árvaházból is, ha nem viselkedek végre lány módjára, és fiúkkal nem kezdek el járni. Hát összejöttem néhány sráccal, de egy-két hét után dobtam őket. Fiúkkal nem éreztem olyan jónak a csókolózást és a sz€xet. Bármennyire is megbotránkoztató egyesek számára, én 14 évesen már elveszítettem a szüzességem. Saját akaratomból. Nem hagytam volna, hogy megerőszakoljanak. Annál én erősebb jellem vagyok.
Újra lányokkal kezdtem randizni, mire a nevelők kijelentették, hogy fél órám van összepakolni, és elmenni a St. Claire Árvaházból. Ekkor 16 éves voltam. Én lesz@rtam az egészet. Ha menni, kell, akkor nincs mese, menni kell. Haveroknál laktam. Buliztunk, elég durvákat. Pia, cigi és a drogokat sem vetettük meg. Egyszerűen imádtam azt az érzést, mikor csak gondtalanul szállok. A drog csak alkalmanként volt, viszont cigizés szempontjából mondhatni láncdohányos vagyok. Akinek tetszik, tetszik, akinek nem, annak nem. Nem igazán zavartatom magam. Két év elteltével épp egy buli után "lábadoztam". Durván kiütöttük magunkat a bandával. Valaki a kanapén feküdt, valaki a földön a saját hányásában. Én speciel a kádban feküdtem. Viszont mikor kinyitottam a szemem, szokatlanul nagy volt a kád. Kikászálódtam a fürdőkádból, de ahelyett, hogy két lábra álltam volna, négykézláb tudtam csak közlekedni. És nem a másnaposság miatt. Belenéztem a fürdőszobában lévő egész alakos tükörben. Valami furcsa négylábú állat voltam. Hiúz, vagy mi.
- Ez meg mi a szent sz@r?- gondoltam akkor. Egy idő után újra emberi alakomba kerültem. Nem tudtam, mi a fr@nc van velem. Rákerestem neten. Találtam egy falut, ahol a hasonló mutánsok vannak, mint én. Mint megtudtam, alakváltó lennék. Végül is eddig is különc voltam, ezek után csak még több okom van annak gondolni magam. Írtam egy levelet a kómához hasonló állapotban alvó haveroknak, hogy leléptem, majd néha lehet visszanézek, de ők is jöhetnek ha akarnak. Összelopkodtam egy repülőjegyre a pénzt, és Moon Dale-be repültem, hogy lázadó életmódomat ott folytassam tovább.
