Miután megérkeztünk, az első reakcióm volt, hogy a hasamig esett az állam. Mindenhol vidám villogó táblácskák, zene, emberek... pörgött az élet.
Megérkeztünk a szállodába. Magas, drága, puccos hely volt, de főként - kényelmes. Ash nem sajnálja a pénzt. Miután beléptünk a szobába, az amúgy már a hasamig érő állam a padlóig esett. Mélyen a zsebembe nyúltam, és a kezébe nyomtam egy köteg pénzt.
- A benzin, a szálloda, és mert voltál olyan cuki, hogy engem hoztál el más helyett! - felnevettem, majd körbe néztem. Váh, nem kell semmit kipakolnom. Ez jó. Nagyon jó. Mondjuk a koliban is első dolgom volt minden ruhám begyűrni a szekrénybe. Úgyse fogok vasalni, akkor meg nem mindegy, mikor gyűrődik össze? Körbe szaladtam a lakosztájon, végül kimeresztett szemekkel torpantam meg egy ultraszuper hifi berendezés előtt.
- Hűha, ez nagyon hűha... remélem szeretsz táncolni! - vigyorogva kapcsoltam be, mire az egyik kedvenc
Green Day számom kezdett el bömbölni a hangszórókból. Felsikítottam.
- Váh, ne csak állj ott! - az egyik ajándék törülközővel fenéken csaptam rákacsintva.