Teljes Név: Kayla Ewell
Kor: 16
Kedvenc dolgok: éneklés. A világon mindennél jobban szeret zenéket dúdolni és ha unatkozik szívesen énekel slágereket.
Nem: nő
Faj: Tigris
Jellem: Kedves, barátságos. Kicsit félénk, ezért nem igazán szereti a felhajtás és a zsúfolt társaságot. De szívesen gyűjt barátokat.
Kinézet: Hosszú barna haj, barna szemek.
Lakhely: kollégium
Múlt: 1992 májusában láttam meg a napvilágot, és szó szerint a napvilágot, mivel egy mező kellős közepén születtem, egy piros fehér kockás pokrócon. Feltételezéseim szerint a szüleim piknikeztek, mikor anyámnak elfolyt a magzatvize. Szerencsére apám orvos volt ezért tudta mit kell tennie. Hozta rögtön a kocsiból az ő kis egészségügyi dobozkáját amiben bármilyen esetekhez volt cucca. Legyen az csonttörés, kóma vagy jelen esetben szülés. És ezeket a dolgokat onnan tudom, hogy a szüleim örömmel mesélték nekem el. Színtisztán emlékszek anyám csodaszép arcára amit könnycseppek leptek el. És a mosolya.. bármit megadnék egy olyan bámulatos mosolyért. Nagyon imádtam a szüleimet és ez az érzés kölcsönös volt. Örültek neki, hogy nem iszok, drogozok és cigizek. Bár nem is vágytam rá. Ezek a dolgok csak elcseszik az életedet. A volt pasim egyfolytában rá akart szoktatni az alkoholra (Jó rendben, lehúztam pár sört, de ennyi) ezért szakítottunk is. Azóta egyfolytában koslat utánam… Na de nagyon előre szaladtam. Szóval… nem tudom, hogy mit meséljek ezért akkor az első átváltozásomat mesélem el. Tehát. 13 éves koromban került sor erre a fantasztikus dologra. Meghalt az az ember akit világ életemben tiszteltem. A nagymamám. Kimentem sétálni és valami különös történt. Nem tudtam, hogy mi mert csak az égből lezúduló eső hangját hallottam és semmi mást. De azt tudtam, hogy jó dolog. Befutottam az egyik esőbeálló alá, hogy ne ázzak teljesen szét. Ott átváltoztam és éreztem, hogy sokkal jobb a látásom és a hallásom. Megvártam míg eláll az eső és szépen lassan hazaügettem tigris alakomban. A házunk körül rendőrök voltak és hirtelen azt hittem, hogy megint meghalt valaki. Hát gyorsan visszaváltoztam és besétáltam a házba. Érdekes tekintettel néztek rajtam végig, gondolom a szakadt cuccaim miatt. Anyám és apám aggódva öleltek meg és akkor esett le, hogy az a sok rendőr azért volt ott, mert azt hitték a szüleim, hogy „eltűntem”. Hazaküldtük a rendőröket és mikor azok elmentek anyáméknak nagy boldogsággal meséltem el azt, hogy mi is történt velem. Döbbent arccal néztek egymásra és elmesélték, hogy a nagyi is tigris volt amíg meg nem halt. Akaratom ellenére elsírtam magamat. De végül is ők is örültek annak, hogy én is alakváltó vagyok. Aztán 16 éves koromban eldöntöttem, hogy elmegyek valahova, mivel tudtam, hogy nem maradhatok a normális életemnél. Ezt elmondtam a szüleimnek is akik több napos gondolkozások után és beszélgetések után beleegyeztek. Elmesélték, hogy van egy kicsike falu, Moon Dale, és, hogy nagyi is oda akarta küldeni anyut ha átváltozik, de sajnos anyámnak nem adatott meg ez a csoda. Hihetetlen gyorsasággal összepakoltam, és apám odaadta a Dodge Viperének a kulcsait. Mindig az volt az álmom, hogy vezessem azt a kocsit. Bedobtam a csomagtartóba bedobtam a két bőröndömet, hatalmas puszit nyomtam anyám és apám arcára búcsú képpen. Beültem a kormány mögé és mikor beindítottam a kocsit öröm volt hallani a motor hangos morgását. 5 mp alatt képes volt ez a csoda 100-ra felgyorsulni. Az autópályán csak úgy száguldottam, még az volt a szerencsém, hogy nem futottam össze egyetlen rendőrrel sem.
Kor: 16
Kedvenc dolgok: éneklés. A világon mindennél jobban szeret zenéket dúdolni és ha unatkozik szívesen énekel slágereket.
Nem: nő
Faj: Tigris
Jellem: Kedves, barátságos. Kicsit félénk, ezért nem igazán szereti a felhajtás és a zsúfolt társaságot. De szívesen gyűjt barátokat.
Kinézet: Hosszú barna haj, barna szemek.
Lakhely: kollégium
Múlt: 1992 májusában láttam meg a napvilágot, és szó szerint a napvilágot, mivel egy mező kellős közepén születtem, egy piros fehér kockás pokrócon. Feltételezéseim szerint a szüleim piknikeztek, mikor anyámnak elfolyt a magzatvize. Szerencsére apám orvos volt ezért tudta mit kell tennie. Hozta rögtön a kocsiból az ő kis egészségügyi dobozkáját amiben bármilyen esetekhez volt cucca. Legyen az csonttörés, kóma vagy jelen esetben szülés. És ezeket a dolgokat onnan tudom, hogy a szüleim örömmel mesélték nekem el. Színtisztán emlékszek anyám csodaszép arcára amit könnycseppek leptek el. És a mosolya.. bármit megadnék egy olyan bámulatos mosolyért. Nagyon imádtam a szüleimet és ez az érzés kölcsönös volt. Örültek neki, hogy nem iszok, drogozok és cigizek. Bár nem is vágytam rá. Ezek a dolgok csak elcseszik az életedet. A volt pasim egyfolytában rá akart szoktatni az alkoholra (Jó rendben, lehúztam pár sört, de ennyi) ezért szakítottunk is. Azóta egyfolytában koslat utánam… Na de nagyon előre szaladtam. Szóval… nem tudom, hogy mit meséljek ezért akkor az első átváltozásomat mesélem el. Tehát. 13 éves koromban került sor erre a fantasztikus dologra. Meghalt az az ember akit világ életemben tiszteltem. A nagymamám. Kimentem sétálni és valami különös történt. Nem tudtam, hogy mi mert csak az égből lezúduló eső hangját hallottam és semmi mást. De azt tudtam, hogy jó dolog. Befutottam az egyik esőbeálló alá, hogy ne ázzak teljesen szét. Ott átváltoztam és éreztem, hogy sokkal jobb a látásom és a hallásom. Megvártam míg eláll az eső és szépen lassan hazaügettem tigris alakomban. A házunk körül rendőrök voltak és hirtelen azt hittem, hogy megint meghalt valaki. Hát gyorsan visszaváltoztam és besétáltam a házba. Érdekes tekintettel néztek rajtam végig, gondolom a szakadt cuccaim miatt. Anyám és apám aggódva öleltek meg és akkor esett le, hogy az a sok rendőr azért volt ott, mert azt hitték a szüleim, hogy „eltűntem”. Hazaküldtük a rendőröket és mikor azok elmentek anyáméknak nagy boldogsággal meséltem el azt, hogy mi is történt velem. Döbbent arccal néztek egymásra és elmesélték, hogy a nagyi is tigris volt amíg meg nem halt. Akaratom ellenére elsírtam magamat. De végül is ők is örültek annak, hogy én is alakváltó vagyok. Aztán 16 éves koromban eldöntöttem, hogy elmegyek valahova, mivel tudtam, hogy nem maradhatok a normális életemnél. Ezt elmondtam a szüleimnek is akik több napos gondolkozások után és beszélgetések után beleegyeztek. Elmesélték, hogy van egy kicsike falu, Moon Dale, és, hogy nagyi is oda akarta küldeni anyut ha átváltozik, de sajnos anyámnak nem adatott meg ez a csoda. Hihetetlen gyorsasággal összepakoltam, és apám odaadta a Dodge Viperének a kulcsait. Mindig az volt az álmom, hogy vezessem azt a kocsit. Bedobtam a csomagtartóba bedobtam a két bőröndömet, hatalmas puszit nyomtam anyám és apám arcára búcsú képpen. Beültem a kormány mögé és mikor beindítottam a kocsit öröm volt hallani a motor hangos morgását. 5 mp alatt képes volt ez a csoda 100-ra felgyorsulni. Az autópályán csak úgy száguldottam, még az volt a szerencsém, hogy nem futottam össze egyetlen rendőrrel sem.
