Moon Dale
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Dönsd el melyik oldalra állsz. Nincs második lehetőség. Harcolsz vagy elpusztulsz.


You are not connected. Please login or register

Mesék, Novellák

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1Mesék, Novellák Empty Mesék, Novellák 2011-01-12, 16:04

Ametrin

Ametrin
Admin
Töltsd fel te is saját történetedet, ötletedet, mesédet.

(Címnek a posztod műfaját add meg.)



A hozzászólást Ametrin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2011-01-12, 16:19-kor.

2Mesék, Novellák Empty Novella 2011-01-12, 16:11

Ametrin

Ametrin
Admin
Emlékek viharában

(Bella szemszöge)

Ma mesedélutánt tarunk. Nessie csajos napot szeretett volna rendezni. Mivel ez az ő napja megkért minket, hogy meséljünk neki a kedvenc hobbijáról a száguldásról, hogy mi mikor és hogyan szerettük meg. Teljesen be volt zsongva, de egy fokkal jobb volt, mint Alice. Föl alá rohangált. Párnákat, takarókat hozott apja szobájába teljes felfordulást csinálva ezzel.
- Kicsim ne aggódj. Tökéletes lesz a délutánunk. –Próbáltam megnyugtatni.
- Jó-jó anya tudom. –Intet felém.
Teljesen fölösleges bármit mondanom. Egyik fülén be a másikon ki. Hirtelen megállt a szoba közepén nagylevegőt vett és elkiáltotta magát.
- Csajok jöhettek. Végeztem.
Mindenki besétált a szobába és kényelmesen elhelyezkedett egy-egy párnán.
- Ügyes vagy Nessie. Büszke vagyok rád. Hivatalosan kis kinevezlek a segédemmé. –mondta Alice miközben leült egy sötétzöld párnára.
Nessie örömében neki futott nénikéjének, aki a lendülettől eldőlt ültében. Alice durcásan nézett gyermekemre, mert össze kócolta tökéletes frizuráját.
- Ezért bosszú jár! – Kezdte el csikizni Alice.
- Ne….jajjj….neee….hozok fésűt… szünet…kupit csinálunk….megadom magam!!!-próbálta kinyögni a szavakat Reneesme.
- Ideje lenne kezdeni. A fiúk se mehetnek örök időkre vadászni. –Szólt rájuk Esme békítően.
Mindenki visszaült a helyére. Nessie nekiállt kiszámolni, hogy ki fogja kezdeni a mesélést.
Ici-pici mutató ujjával felém bökött.
- Anya ma neked kell kezdeni. Kapsz, egy kis töprengési időt addig leszaladok egy különlegesen csokis tortáért. –Mondta, majd azzal a lendülettel ki is suhant a szobából. Egy hatalmas szelettel tért vissza. Nagy levegőt vettem és belekezdtem a mesélésbe:


Csodás szombatra ébredek. Melegebb van, nem esik az eső, de a napot még mindig felhő rejti. Pont, úgy ahogy Alice megjósolta. Azért is szép ez a nap, mert Edwarddal megyek kirándulni. Nem tudom hova. Egész héten titkolta, de ma végre kiderül. Charlie nincs itthon. Horgászni ment Billyvel. Éppen hogy csak megeszem, a müzlimet a ház előtt egy motor bőg fel. Nem Edward autója. Rohanok az ajtóhoz, hogy megnézzem ki az. Edward az egy gyönyörű sárga Porscheval.
- Hello!- köszön rám Edward.
- Szia! – köszönök én is.
Kérdőn nézek rá.
- Megígértem Alicenek, hogy veszek neki egyet. Emlékszel?
Bólintok.
- Most vettem és illene kipróbálni mi előtt, odaadnám. Hát, ha nem is olyan jó, mint mondta, de ezt kétlem.
Még mindig csak bámulom az autót.
- Jössz? – kérdi.
- Hova? – kérdem.
- Megígértem, hogy ma kirándulunk és mivel ma ilyen szép az idő gondoltam autókázhatnánk egyet.
Meredek rá. Úgy tűnik, komolyan gondolja. Végül is miért ne? Alic-el se volt olyan rossz. Beszállok a kocsiba és bekötöm magam.
- Milyen volt az estéd? –Vajon megint beszéltem álmomban?
- Nagyon szórakoztató volt. – Felei azzal a féloldalas mosolya az arcán, amit annyira szeretek.
- Carlisenak volt egy elmélete és azt próbáltam ki. Természetesen megint bevált az ötlete. Nagyon érdekes volt.
- Mivel kapcsolatos?
- Az álmokkal. – Megint huncutul mosolyog.
- Bővebben?
- Meséltem neki arról, hogy beszélsz álmodban. - Elpirulok.
- Azt mondta, hogy azokkal a személyekkel, akik beszélnek, álmukban lehet beszélgetni
Fel volnom a szemöldököm.
- Nem bonyolult. Csak a feltett kérdésekre felelnek.
- És te engem kérdezgettél este? – Úgy csinálok, mint aki duzzog.
- Igen. – Látom, hogy visszafolytatja a nevetését.
- Miket kérdeztél?
- Inkább kiről.
- Kiről? – Hitetlenkedem.
- Igen. Édesanyádról faggattalak. – Vallja be.
- Aha. – Vajon mért róla? Miket mondhattam neki?
- Elmesélted mennyire szereted. Milyen ostobaságokat csinált, és ha eszedbe jutott egy emlék azt is elmesélted. – Komolyan beszél, de még mindig mosolyog.
Meg Próbáltam valamivel elterelni a figyelmemet a kínos témáról. Ezért a sebesség mérőre pillantottam. Hiba volt. Súlyos hiba.
- ÚRISTEN!!! Edward lassíts!!! – A hangom nagyon elvékonyodott. Pedig tudom, hogy nem lesz semmi baj. De akkor is 280 km/h sebességgel száguldunk a hegyekben.
- Nyugi Bella! Nem fog történni semmi. – Még mindig nem lassít és még most is zihálva veszem a levegőt.
- Próbálj megnyugodni és lazítani. Nézd a tájat olyan gyönyörű.
Elfordulok és kinézek az ajtó fölött. Tényleg meseszép a kilátás. Hirtelen bevillan egy emlék.
Phill elvitt engem és Reneet a hegyekbe kirándulni. Phill is gyorsan hajtott, de nem ennyire. Szól a rádió. Renee hírtelen neki áll sikítani. Kifut az arcomból a vér. Kapkodva veszem a levegőt. Kihagy egy ütemet a szívverésem. Anyura összpontosítok. Keresem a veszély forrását. Amikor Anya hírtelen megszólal.
- Ez a kedvenc számom. – Mondja anya.
Szememet forgatom. A légzésem vissza áleredeti tempójára és újra neki áll dobogni a szívem.
Phill nevet. Közben odanyúl a rádióhoz és fölhangosítja. Renee annyira belelkesedik, hogy neki ál énekelni a dalt.
Még most is emlékszem a szövegére. Edward lágy hangja töri meg a csendet.
- Mit dúdolsz?
Kérdőn nézek rá.
- Dúdoltam?
Bólint.
Lehet, hogy neki álltam énekelni az Sz.P.Sz.-t?
- A száguldás Porsche szerelem száguldást.
Nevet.
- Honnan ismered ezt a régi számot?
- Anyám kedvence.
Elmélyülnek a vonásai. Ismerem ezt a tekintetet. Valamin gondolkodik.
- Min gondolkodsz?
- Akarod, hogy elénekeljem?
Tűnődöm. Biztos vagyok a válaszba, de jó egy kicsit váratni. Türelmesen mégis mohón fordul felém. Meg lep, hogy egy kicsit is kételkedik a válaszban.
- Igen szeretném.
- De… –Tétovázik.
- De?
- Csak a refrént tudom.
- Van valami, amit nem tudsz!!! – Most kifogtam rajta.
- Akkor most kezded vagy nem? – Türelmetlenkedek.
- Pompás utakon, édes szerelem.
Éles kanyar után cserélünk.
Felbőg a motor, rajtad van a sor,
Angyal szemű csak egyszer élünk,
Minden suhan a lomb az erdő,
Fodros hajad a szélben.
Két szem sugara fent a felhőn
Táncol, kacag a fényben…

Elmerülök a dalban. Lágy zümmögő hangja megnyugtat. Mondogatom magamban tovább ezt a pár sort. Édes szerelem… Éles kanyar után cserélünk… Felbőg a motor… rajtad van a sor…
A motor neki álhangosabban duruzsolni. Kinyitom a szemem. Ránézek. Látom, ahogy a bronzszínű haja lobog a szélben. Élvezi a száguldást. Nem úgy, mint a futásnál, de ez is boldoggá teszi. Rájövök, hogy én is élvezem.
- Kapaszkodj! – szól Edward.
Éles balkanyar. És ekkor hírtelen eszembe jut valami.
- Edward állj meg! – Hangom megint néhány oktávval magasabb.
- Valami baj van? – Vonásai megfeszülnek. Álkapcsát szorosan összezárja. Lassít. Meg állunk.
- Szállj ki! – Még mindig magas a hangom. – Ne állítsd le a motort!
Kipattanok a kocsiból. Ő is kiszáll. Értetlenül néz rám.
- Mi a baj Bella? – Aggodalmaskodik.
- Semmi baj. Edward hidd, el jól vagyok csak eszembe jutott valami.
Nyomok egy csókot az arcára és átsétálok a vezető üléshez. Beszállok.
- Nem jössz?
Duzzogva néz rám.
- Miért cseréltünk helyet? – Kérdi, miközben leül az anyósülésre.
- Mert rajtam van a sor.
Kíváncsian, fürkészően néz rám.
- Nem értem.
- Te mondtad… vagy is énekelted.
Még mindig nem érti.
- A dal. Édes szerelem, éles kanyar után cserélünk. Rajtad van a sor. Vagy is rajtam mivel te mondtad. Éles kanyar után cserélünk. Mivel az előbb élesen befordultunk balra…
Közbe vág. Ráhangolódott a gondolatmenetemre.
- Ezért cseréltünk. – Kacag – Hát akkor indíts.
Indítok. 10 perc múlva egy morgás üti meg a fülemet.
- Mi a baj Edward?
- Bella, ez egy Porsche. Nem 90 km/órás sebességre tervezték.
Szem forgatva gyorsítok.
- Hű- ha ez aztán a sebesség. 90-ről 95-re gyorsultunk. Nehogy túl gyorsan vezess Bella. – motyogja Edward.
- Ne hisztizzél. Nincsenek olyan jó reflexeim, mint neked.
Fúj egy nagyot és unottan az ajtónak dől. Duzzog, mint egy kisgyerek. Majd én megmutatom neki. Gázra lépek. A motor felbőg, alattunk a kocsi gyorsul, a fák egy fallá olvadnak össze. Az út határai előttem erősebben kirajzolódnak és a motor pillanatokon belül 200 km/órás sebességgel száguld velem. Élvezem, ahogy a hajam lobog a szélben, ahogy a szél simogatja a bőrömet. Úr isten ez ÉN mondtam? Igen én gondoltam. Beismerem, élvezem. Hihetetlen élmény vezetni ezt a csodálatos járművet.
Álmélkodásomban azt veszem észre, hogy már Forks határainál vagyunk.
- Lassíts hazaértünk! – szól Edward.
Szót fogadva lassítottam. Habár nagyon nem tetszett, hogy megint csigába megyek.
Meghálok a ház előtt. Charlie már itthon van.
- Hogy tetszett a száguldás? – Kérdi nagyon huncutul vigyorogva.
- Be kell, hogy valljam nagyon élveztem.
- Örülök, hogy ezt mondod. – Közben magához húz és megcsókol. Valamit a tenyerembe csúsztat.
- Mi ez? – Kérdem meglepődve.
- Meglepetés. – Mondja mosolyogva.
Neki álok kibontogatni a levelet, de megfogja a kezem.
- Csak a szobádban bontsd ki légy szíves. – Kéri könyörgőn.
Bólintok.
- Fönt találkozunk?
Megrázza a fejét.
- Át kell adnom Alicenek az ajándékát. Majd holnap jövök.
- Rendben jó éjt. – Intek és már el is tűnt.
Belépek a lakásba és rohanok föl a szobámba, hogy kibonthassam Edward levelét. Levetem magam az ágyra. Ez ál a levélben:

Örülök, hogy élvezted az autókázást. Láttam, hogy tetszett a kocsi. Van számodra egy ajándékom.
Egy ugyan ilyen autó vár a garázsunkba csak pirosban.
Puszi: Edward

3Mesék, Novellák Empty Vers 2011-01-12, 16:16

Thomas

Thomas
Kalózvers

Elmentél, itthagytál elhúzatd a beled,
Emlékül itthagytad az üvegszemed.
Még szobában árad illatod,
Mellembe szívóm bódító lábszagod.
Jöjj vissza hozzám, hogyha akarod,
Dúdolva nyújtod felém kivágott fél karod.
Elmentél, elhagytál, de most már késő,
Hallom, hogy falábad kopog a lépcsőn.
Tudom, kezem most már nem fogod,
Emlékül számban hagytad hiányzó fogsorod.
Hogy fogok ezután élni nélküled?
Vitrinben díszeleg, a levágod bal füled.
Elmentél, itthagytál egy tavaszi alkonyon,
Lábamnál fogva vágtál ki az ablakon.
Szeretlek téged csak nem vagy már enyém,
Mint marha a vetést úgy szeretlek én.
Beléd estem, mint vakló a gödörbe,
Érted könnyezem a moslékos vödörbe.
Szeretem, szemed mely válladon lebeg,
Szeretem orrod kicsiny lyukát,
Melyen a boglári gyors röhögve megy át.
Elmentél, itthagytál köptél egy utolsó,
S a válladon cipelted a tölgyfa koporsót.

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.