Csináltam kávét mindkettőnknek, majd leültem a kanapéra. Átnyújtott egy könyvet, én pedig belelapoztam. Érdekes könyvnek tűnt. Figyelmesen hallgattam, amit mond. Miután befejezte, gondolkodtam egy kicsit.
- Ez mind nagyon érdekes. Látom, alaposan utánanézett a dolgoknak.- mondtam.
- Én is érzem egyes diákokon, hogy szörnyként gondolnak magukra. Egyetértek azzal az ötlettel, hogy beszélni kell velük, megértetni a tanulókkal, hogy ez áldás, mintsem átok. Ha nincs ellenére, ezt önre bíznám, Aristid.- mondtam, és én is felálltam. Elvettem az üres csészéket és elmosogattam. A férfi kisugárzásából éreztem, hogy nagyon érdekli ez a téma, és jártas is benne.
- És melyik lenne az a faj, amelyikről azt hitték, kihalt?- kérdeztem érdeklődve.