Tanár-diák menza

A diákok itt tudnak étkezni. A pulthoz kell sétálni, tálcára felpakolni, amit szeretnél, végül egy asztalnál elfogyasztani. A kollégium diákjainak ingyenes az étel, bejárósoknak fizetni kell.

Beléptem a menzára. Kongott az ürességtől, csak a konyhásnők voltak ott. Köszöntem nekik, és a pulthoz sétáltam. Elvettem egy tál rizst és rántott húst, töltöttem almalevet, majd az egyik asztalnál leültem. Elkezdtem enni. Eközben egy dalt dúdolgattam. Mikor megettem, visszavittem a tálcát, és a lakásomba mentem.

//Az igazgató külön háza//

Még mindig a sámánok könyve járt a fejemben. Ha volt több faj is akkor róluk is kell feljegyezve valami. A sámánok a többi fajtól nem tudnak semmit. Azt mondták az én ükapám volt hiúz és csak azért tudnak ennyi mindent rólam, róla. Már azt is kiderítettem miért pont Moon Dale. Az ősi harcok idején ide rejtőztek a harcból kimaradni kívánó alakváltók. Ez volt az úgynevezett menedékhely. Minden törzs elfogadta, hogy aki idejön az nincs benne a harcban és így a város sem támadható meg. Ükapám szerint ennek a helynek köszönhető a fajok fen maradása. Végig azon gondolkodtam vajon, hogy kereshetnék-e meg hozzám hasonlókat. A konyhás nénik őszinte lelkesedéssel fogadtak. Érdeklődtek, hogy kerültem ide. Én meg szépen kicenzúrázva elkezdtem nekik mesélni.

Utam a menzához vezetett. Talán azért, mert nagyon éhes voltam. Odamentem a pulthoz, elvettem egy kis kaját és leültem az egyik asztalhoz és enni kezdtem. Miért vannak itt olyan kevesen? Evés közben csak bámultam ki a fejemből és nem igazán tudtam, mihez kezdjek magammal. Vagy inkább az unalommal.
Miután megettem a kajámat, megint arra mentem, amerre vitt a lábam.

//Udvar//

A konyhás nénik kellemes társaságnak bizonyultak. Beszélgetésünk egyszer szakadt, meg amikor egy diák jött ebédelni. Mikor már mindent alaposan elmondtak úgy döntöttem ki megyek az udvarra kiszellőztetni a fejem. Eszembe jutott a diáklány is. Már ő sem volt a teremben. Ha kint van az udvaron, akkor lehet, hogy beszélgetek vele. Meg kéne ismernem a diákjaimat amellett nem ártana kideríteni mi igaz az alakváltók legendájából is mi nem.

//Udvar//

Beléptem a menzára. A tekintetemmel Adamet keresetem, de még nem volt ott. Leültem az egyik asztalhoz és vártam. Nem jött én pedig majdnem éhen haltam. Vettem egy tálcát és odamentem a pulthoz. Elvettem egy szendvicset, majd visszamentem ahhoz az asztalhoz ahol voltam. Leraktam az asztalra a tálcát én pedig leültem. Vártam, mikor fog befutni Adam és közben azt mondtam mosolyogva:
- Tipikus fiú. Mindig késnek.- mondtam magamnak nagyon halkan, de azért közben vigyorogtam. Attól féltem, hogy majd odajön az egyik konyhás nő, hogy megkérdezze mi a bajom.

Beléptem a menzára. Láttam Justine-t, ahogy egy asztalnál ül. Még nem evett, a szendvicse érintetlenül állt a tálcán. Elvettem én is egyet, majd odasétáltam hozzá, és leültem mellé.
- Bocsi, hogy sokáig tartott. Csak a szobám ajtaja be volt zárva. A szobatársam épp egy csajjal volt bent.- meséltem.
- Sosem találnád ki, ki volt a lány.- mondtam, és elmosolyodtam, ahogy a szemében felfedeztem a kíváncsiságot.
- Rosey feküdt a srác ágyában.- mondtam, és beleharaptam a szendvicsbe.

Megjelent Adam. Ezen muszáj volt mosolyognom. Pedig nem is volt vicces. Azt hiszem kezdek begolyózni.
- Ki a szobatársad?- kérdeztem tőle, ugyanis ha az a srác az akivel az igazgatót láttuk az udvaron akkor el bírtam képzelni egy csajjal. Mikor mondta, hogy nem fogom kitalálni ki volt az a csaj, akkor hirtelen nagyon kíváncsi lettem. Mikor kimondta ki volt ott, nekem leesett az állam.
- Ne már! Komolyan?- kérdeztem tőle hitetlenkedve. Közben pedig figyeltem ahogy eszik. Én is úgy döntöttem, hogy ideje lesz ennyi. Én is beleharaptam a szendvicsembe és olyan érzés söpört végig rajtam, mintha még nem ettem volna soha életemben. Nagyon jól esett.

- Sebastiannak hívják. Azt hiszem láttam már őt ez előtt az udvaron Violetával beszélgetett. - mondtam. Meglepődött, mikor mondtam, hogy Rosey volt ott.
- Elhiheted, hogy én is meglepődtem. De nem szólok bele a magánéletébe. Ha ő azzal a nyálasképűvel akar lenni, akkor legyen...- mondtam, bár ahogy a srác kinézett, el tudtam róla képzelni, hogy nemsokára dobja Rosey-t egy másik csajért. Megettem a szendvicsemet, de mintha semmit nem ért volna.
- Hozok még egyet. Hozzak neked is?- kérdeztem, és felálltam. A pultnál elvettem még két szendvicset, és egy kancsóban hoztam narancslevet. Töltöttem mindkettőnknek, és belekezdtem a második szendvicsembe.

Sebastian.
- Nem is meglepő, hogy máris becserkészett magának egy lányt.- forgattam a szememet, majd lenyeltem a szendvicsemet. Ahogy láttam Adamnek is kevés volt. Bólintottam egyet, majd azon gondolkodtam, hogy mikor kell majd Rosey-t vigasztalnom. Adam visszajött egy kancsóval a kezében.
- Köszi.-mondtam neki hálásan. Mikor öntött a kancsóból, akkor tudtam meg, hogy narancslé van benne. Belekezdtem a másik szendvicsbe.
- Azt hittem, hogy sokkal rosszabbul csinálják itt a kaját. De be kell vallanom, hogy nem olyan rossz.- mosolyodtam el, majd mikor a második szendvicset is megettem azt hittem, hogy kipukkanok. Megvártam míg Adam is befejezi.
- Most hova mennyünk?

Mindketten befejeztük az evést. A szendvics a maradék alkoholt, ami még esetlegesen a szervezetünkben van, majd felszívja. Elgondolkodtam, hova mehetnénk.
- Hát, ha kimozdulni van kedved, olvastam, hogy van itt vidámpark és kaszinó. Paintball pályát hirdető táblát is láttam. Cukrászda is biztos van a környéken.- soroltam.
- Én mindegyikben benne lennék, ezért válassz te. Persze akár maradhatunk a suliban is, ha úgy akarod.

Reméltem, hogy végre el fog múlni ez a másnaposság. Soha nem fogok inni. Bár mindig ezt mondom, szóval...
- Nem mondtam, hogy van kedvem.- mosolyogtam rá.
- Amúgy igen.- mondtam neki és fogadni mertem volna, hogy nem tudja mire mondom ezt. Mondta, hogy válasszak én ezért eszembe jutott valami.
- Mit szólsz hozzá, hogyha felmegyünk a szobámba?- kérdeztem tőle kicsit máshogy mint ahogy szoktam.

//Lánykollégium/2-es szoba//

Nem tudtam, mire mondja azt, hogy "Amúgy igen", de inkább nem kérdeztem meg, mert akkor még én tűnnék hülyének. Felvetette az ötlete, hogy mi lenne, ha felmennénk a szobájába. A hanglejtése azonban kicsit más volt, mint amit tőle megszoktam. Ez több mindent jelenthet, majd kiderül, hogy jóra tippelek-e.
- Felmehetünk.- mondtam. Felálltam, és mindkettőnk tálcáját visszavittem a pultra. Visszasétáltam hozzá. Kézen fogtam, és felmentünk a szobájába.

//Lány kollégium/2-es szoba//

Mikor bementem a menzára (szerencsémre) senki sem volt bent, így el tudtam gondolkodni az előbbieken. A pulthoz sétáltam.
Szerettem volna, ha Sebastian többnek tart, mint egy használt sz*x partnert, és lehet, hogy többnek is tartott, de ezt eddig nem hozta a tudomásomra. Pechemre is mikor vallomást akartam tenni neki, az az idióta Adam bekopogtatott.
Kezemben összetört a pohár.
- A jó édes nénikémbe...
mérgesen a csap alá tettem a tenyerem, hogy a vért lemossa az. Nem ment bele üvegszilánk, de azért szépen felhasította. Egy rongyot tettem a sebre, és már-már hisztizve nyúltam a seprőért. Mikor végeztem az üvegszilánkok összeszedésével, leültem az egyik asztalhoz, magammal véve egy tál kaját. Nem törődtem vele mi az, valószínűleg meg sem eszem. Éhes voltam, de étvágyam nem volt.
A tányér mellé könyökölve mustrálni kezdtem szúrós szemekkel a bal tenyeremen lévő rongyot.
A mazoista hajlamaimnak is pont most kell előjönniük ...

Mikor beértem Rose már ott volt. Láttam, hogy a kezét bámulja és hogy be van kötve.
- Mit csináltál?- Kérdeztem és leültem mellé, miközben adtam egy puszit az arcára.
- Mutasd csak.- Kértem és megnéztem magamnak. Miután megbizonyosodtam róla, hogy rendben van szemébe néztem és elgondolkodtam.
- Szeretlek kis tigrisem.- Mosolyogtam rá és megcsókoltam.
- Mivel vágtad meg magadat?- Néztem rá kérdőn.

Az ajtó nyitódására felkaptam a fejem, és az ölembe ejtettem a kezem.
- Semmit...- suttogtam elfordítva a fejem. Mikor megpuszilt, mintha áramütés érte volna a mellkasom. A fenébe is, hogy lehetek ennyire idióta? Adam miatt töröm magam feleslegesen, mikor itt van Seb, akivel már túlléptem a határokat?
- Én is szeretlek - feleltem már hangosabban, és fejemet a vállára támasztottam mélyen beszívva illatát.
- Egy pohárral. De semmi bajom. Elég érdekesen tudom levezetni a feszültségemet...
Ó hogy a fene! Elszóltam magam.. remélve hogy Sebnek nem esett le a tantusz hirtelen megcsókoltam, hogy ne legyen alkalma kérdezni. Aztán a jobb kezemmel megsimogattam a haját, és a szemébe néztem.
- Semmi bajom.. itt vagy, és ez a lényeg!

Mikor meg akartam kérdezni miért történt akkor megcsókolt. Eltoltam magamtól és szemébe néztem.
- Mi zaklatott fel ennyire?- Kérdeztem és kisimítottam egy tincset a szeméből. Szemei melegséget árasztottak és láttam, benne a csillogást, ami bizonyítja a válaszát.
- Ha összetöröd magadat nekem, akkor megeszlek.- Vigyorogtam rá és az ölembe húztam.
- Egy falatot sem ettél. Ne akard, hogy megetesselek.- Mondtam és rosszallón ránéztem.

Kérdését figyelmen kívül hagytam, majd egy kis idő múlva inkább a másodikra válaszoltam.
- Tudom hogy nem fogsz. Amúgy meg ha megeszel, az fájdalmasabb, mintha én tenném tönkre magam...
- Nem vagyok éhes. - hazudtam, majd eltoltam a tálcát, mint egy durcis kislány, aki nem akarja megenni a spenótot. - És megetetni sem kell. Nem rég ettem...
Elgondolkodtam. Az utolsó ami a gyomromban landolt, az a pia volt, amit Adam adott. Abból is két korty... és tegnap reggel. Vagy tegnap előtt?
Kétségbeesve kaptam a tányér felé. Igaza van Seb-nek.
Fintorogva enni kezdtem, bár minden falatot élvezettel tömtem volna inkább a kukába, mint a számba.
- Kitaláltad már hová megyünk?

Lassan enni kezdett.
- Van egy Rock Club itt a közelben. Arra gondoltam megleshetnénk milyen, vagy egy disco-ba is mehetünk.- Ajánlottam fel. Néztem hogyan eszik. Olyan mámoros volt.
- Mit eszel?- Kérdeztem és elvettem a villáját. Bekaptam egy kis salátát, majd nyammogni kezdtem.
- Hm...azt hittem a rókák szeretik a húst. Ugye nem vagy vega?- Tettem fel a bennem felmerült kérdést.

Az ötletére bólintottam. Ez jól hangzik. Végre normálisan kikapcsolódhatok... vagyis kikapcsolódhatunk. Rám fért.
- Ugyan már... szerinted élvezem ezt a... - felemeltem a villámat, és a tányér felé böktem - kecskekaját? Minden falat kínszenvedés, csak nem akarom, hogy megegyél. Ráadásul még jobban félek, hisz' most mondtad, hogy nem vagy vegetáriánus.
Ezen végre elmosolyodtam.
- Van jobb dolgom is annál, hogy kihányjam ezt. Szerintem most induljunk el...
Kipattantam az öléből, majd mint egy kisfiúnak, összeborzoltam a haját. A mosogató fölé hajoltam, elmostam a tányért, és újra kimostam a sebet.
Szép... néha annyira le tudnám csapni magamat, a h*lyeségekért! A véres rongyot kidobtam a kukába, aztán felkaptam a fejem, mély levegőt véve. Eszembe jutott valami. Hirtelen pördültem meg a pultnak támaszkodva, miközben magassarkúmmal idegesen kopogtam a csempén. Alsó ajkamat harapdálni kezdtem, végül neki kezdtem.
- Van kedved a kísérőm szerepét elvállalni a bálra?
Miután az előző szavak kibuktak a számon, már éppen mentegetőzni akartam, hogy " Mielőtt félre értenél, nem vagyok az a 'shoppingoljunk a világba' csajszi, és báli ruhát, sőt, kiegészítőket sincs nagyon kedvem válogatni a többi csajszival együtt, de csak nem lesz annyira szőrnyű, mint amilyennek hangzik..."
De csak tovább harapdáltam idegesen az ajkamat, kérdő tekintettel pásztázva a fiút.

- Jól van. Egyre jobban tetszel.- Vigyorogtam és rosszallón néztem rá, mikor összeborzolta a hajamat. Türelmesen néztem, ahogy mosogat. Egyszer megfordult, majd a száját harapdálva megkérdezett valamit.
- De, mehetünk.- Vigyorogtam rá és felálltam. Odamentem hozzá, majd a derekánál fogva magamhoz húztam.
- De, segítened kell, mert ezen a téren egy analfabéta vagyok.- Suttogtam a fülébe, majd apró csókot leheltem a nyakára.

- Hát, akár hiszed, akár nem, nem vagyok valami divat barbi. De talán az öltönyt, és a hétköznapi ruhát csak meg tudom különböztetni egymástól...
Elgondolkodtam.
- Mi a kedvenc színed? - bukott ki hirtelen belőlem, miközben elléptem tőle, hogy tetőtöl talpig végigmérjem. Biztos hogy van öltönye. Minden srácnak kell hogy legyen, nem? Bár így elgondolkodva, talán mégsem mindegyiknek. Seb-et például nem tudtam pingvinben elképzelni...

- Most komolyan azt hiszed, hogy én szoktam pingvinnek öltözni?- Kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Kedvenc szín? A vörös.- Kacsintottam rá.
- Amúgy mondtam már, hogy nagyon bírlak?- Kérdeztem és odaléptem mellé. Hajába túrtam, majd közelebb húztam és megcsókoltam.
- Vöröske.- Suttogtam ajkaiba.

- Igen, az előbb.
Vörös? Pech hogy nem szőke a hajam. Bár már az is volt, de Sebastian tuti sikítva rohanna ki a világból, ha meglátna úgy.
- Nem hiszem, de most muszáj leszel fekete-fehérben tündökölni. CSak az én kedvemért... amúgy sem téged fognak nézni, ha felveszem a hatalmas báli ruhámat, amit még nem vettem meg.
Lehajtottam a fejem, és a telefonomért kaptam. Egy sms-em jött, Just-tól. Szuper, most megint azzal fog jönni, hogy sajnálja, hogy Adam csaja? A szememet forgattam.
De nem. Báli ruhát akart venni. Békítő shopping? Hát, nem az én műfajom, de ha már Seb pingvinbe öltözik, akkor én elmegyek vásárolgatni, hogy én is szenvedjek, ne csak ő.
- Lépnem kell. Just... - feleltem, aztán felkaptam a fejem. Ja, tényleg, ő nem is ismeri. Megköszörültem a torkom. - A szobatársad csaja. Megyünk shoppingolni. Aztán ha nem fog tetszeni a ruhám, lecsaplak!
Felnevettem. Már láttam is magam előtt a képet. Szuper. Ő megeszik, én meg lecsapom. Azért tudjuk fenyegetni egymást..
Még egyszer megszorítottam a kezét, majd végül egy újabb rongyot szorítva a tenyeremre kimentem.

//Parkoló//

Mikor leértem a menzára voltak ott páran, de nem igazán foglalkoztam velük. Megragadtam egy tálcát és kértem két szendvicset, meg narancslevet. A cuccokat a tálcámra pakoltam és leültem az egyik üres asztalhoz. Elkezdtem enni a szendvicseimet és közben halkan szürcsöltem a narancslevet. Miközben ettem, sokszor elbambultam. Gyorsan befejeztem a kajámat és elindultam valamerre. Végül az udvaron lyukadtam ki.

//Udvar//