Tanár-diák menza

- Akkor jó.- Vigyorogtam Rose-ra.
- Na, kiváncsi leszek, hogy festesz majd benne.- Suttogtam a fülébe. Kapott egy sms-t és azt mondta elmegy. Intettem neki, majd elindultam az udvarra, egy kis társaság után.
//udvar//

A menza üres volt. Ezek szerin nem túl sok diák jár ilyenkor ebédelni. Hátul a konyhában a konyhás nénik nevetgéltek. Hallották, hogy bejöttem és fölálltak, hogy adjanak nekem kosztot. Kitették az ételt a pultra majd vissza is ültek. Kártyáztak. Ők legalább jól elvoltak. Megfogtam a tálcám és az egyik asztalhoz sétáltam. Pontosabban egy ablak melletti asztalt választottam. Az ablak az erdőre nézet. Az erdő... vajon hol lehet? Csak nem veszett el. Farkas tud vigyázni magára ráadásul egy igen makacs nő is. Győzködtem magam, de ha Elektra jól is van akkor hol van Pen. Olyan kis gyerek még. Rá vigyázni kell. Annyira törékeny szegény. Láttam a tekintetében a bálon. El ment az étvágyam. Az össze vissza kevergetett ételt vittem vissza. Nagyot sóhajtottam és elmentem.

//Csillagerdő//

A szobából ide jöttem. Szerintem Lori is le jött vagy jön. Mikor leértem nem volt itt. Nem is gond. A konyhás nénikhez mentem. Ma jó volt az ebéd. Mind a két féléből kértem. Az egyik csak jó lesz neki ha meg nem akkor meg majd visszahozom. Vettem két tálcát. Az egyikre a rántott sajtot tettem míg a másikra a lasagne-t. Üdítőt nem kértem, mert még nem tudtam mit szeret Lori. Kifizettem az ételt majd az egyik asztalhoz ültem és ott vártam. Ha nem jön le akkor fölugrok érte. Remélem majd Lily is lenéz.

Ugrándozva, táncolva, szökdécselve, és főként - vigyorogva estem be a menza ajtaján. Mint egy őrült..
A menza üres volt. Illetve majdnem üres. Az egyik asztalnál ött ült Tom, engem várva. Vagyis remélem, hogy engem várt.
- Hajhó! - köszöntem a kezembe véve egy Sprite-ot, majd bepattantam mellé. - Ez az enyém? - böktem a mellette lévő tálcára. - Fel vagyok dobva! Tényleg bearanyozod a napom. És mindjárt karácsony! Ilyenkor előtte általában teljesen extázisba esem. Valahogy ilyenkor szinte tapintható a levegőben a béke, és a szeretet... és imádom a sütiket, főként a mézeskalácsot! - elmosolyodtam.
Mióta vagyok én ennyire beszédes?

Végül úgy döntöttem, lemegyek én is a menzára. Úgyis éhes voltam. Mikor beléptem az étkezőbe, Tom és egy lány lent volt. A pultnál elvettem egy tál rántott sajtot. Akkora adagot adtak, hogy jó, ha a felét meg tudom enni. Majd a maradékot legfeljebb Thomas megeszi, Úgyis olyan az étvágya mint egy farkasnak. Vettem egy pohár narancslevet, és odasétáltam az asztalukhoz.
- Sziasztok, leülhetek?- kérdeztem. Nem akartam a nyakukon lógni, ezért csak akkor ülök le, ha nem zavarok.
- Ja... őőő Lily Water vagyok. Te biztos Lori vagy, ha jól sejtem.- mosolyogtam rá halványan a lányra.

Teljesen fel volt pörögve Lori. Mosolyogva figyeltem minden rezdülését.
- Te nem a barátnőm vagy hanem egy zerge. Add vissza a csajom. - Vigyorogtam boldogan. Ebben a pár másodpercben rengeteg mindet megtudtam Loriról.
- Kedvenc ünnepe a karácsony
- Szereti a Spritot.
- Imádja a mézeskalácsot (mint én. Lehet, hogy ezért is van olyan finom illata.)
- Édes szájú
Jegyzeteltem magamnak képzeletben. Közben Lily is betoppant. Rántott sajtot vett. Húú mekkora adagot kapott. A felét se fogja magába gyömöszölni. Akkor ez jó hír nekem. Tudok repetázni.
- Ülj csak le. Szerettem volna ha találkoztok. Lori bemutatom neked az ikertestvéremet. - Mutattam Lil felé. - Lil bemutatom neked szerelmemet Lorit. Remélem jóban lesztek. - Beljebb húztam a széket, hogy Lily a beljebb lévő oldalamra tudjon ülni.

Egy lány lépett mellém, mire bemutatkozott - és tudta a nevem. Össze szűkűlt pupillákkal bólintottam, hogy eltalálta. Ezek szerint Thomas valamit mesélt neki rólam. Csak reménykedni tudtam benne, hogy jókat. Bár el sem tudnám képzelni, hogy kibeszél a hátam mögött. Nem ilyennek ismerem. De azért reménykedem, hogy csak jó élményei és emlékei vannak velem.
- Persze, engem nem zavarsz... - válaszoltam, és magamhoz húztam az egyik kajával megpakolt tálcát, amit nekem hozott Tom. Miközben ettem, szórakozottan kezdtem játszadozni az asztalon a flakonnal, felmérve a lányt. Rémisztő hogy egyszerre mennyi mindent vagyok képes csinálni. A bal kezemmel még Thomas kezét is megszorítottam amolyan "nyugi, nem lesz semmi gáz kettőnk között" célzásként.

Nem zavartam őket, ezért leültem Tom mellé.
- Örülök, hogy személyesen is megismerhetlek, Lori.- mondtam. Elcsodálkoztam magamon, hogy mennyivel felszabadultabb vagyok Tom közelében, és egy olyan "idegennel", akiről tudom, hogy kedves.
- Mióta vagytok együtt?- kérdeztem tőlük, mert azt Tom nem említette. Megfogtam a kést és a villát, majd bekaptam egy falatot. Anya jobban csinálja, de itt se volt annyira rossz.

Lori kicsit feszültnek tűnt, de biztatóan megszorította a kezem. Lily kérdezett valamit én meg félre nyeltem. Kezemmel a mellkasomat kezdtem el kicsit ütögetni majd fölkaptam Lily italát. Beleittam, hogy ne fulladjak meg. Mikor jobb volt belerúgtam Lily lábába. Egyszer megfojtom.
- Fúj ez narancslé! - Tettem fel fintorogva a poharat. Utáltam a narancs levet. Az a sok rost meg ami benne van.. még az íze is szörnyű.
- Szólhattál volna. - Néztem rá morcosan. Majd a tányéromba meredtem. A kérdés válaszát meghagytam Lorinak.

Kedvesemre pillantottam tágra nyílt szemekkel, majd az orra elé dugtam a bontatlan Sprite-ot.
Nem tudtam eldönteni, hogy mit higgyek. Tom azért nyelt félre, mert béna, vagy azért, mert kínos neki ez a téma...? Remélem nem a második. Remélem nem az első. Pff...!
- Két nap. Asszem. Vagy kevesebb. De különös módon mintha hetek lennének. Lily, ha így fojtatod, újra kell élesztenem a bátyádat! - elmosolyodtam nagyot sóhajtva. Tényleg nem régtől ismertük egymást, de azon nyomban hogy megjöttem, Tom volt az, aki segített. És aki mind végig mellettem volt. Márpedig annak, hogy Ő volt az, és nem más, kifejezetten örülök.

Hirtelen sok minden történt egyszerre. Tom félrenyelt, beleivott a narancslémbe, amit utál, belerúgott a lábamba, és majdnem megfulladt.
- Áú...- fájlaltam a lábam.
- Nem kéne eltörni a sípcsontomat!- mondtam, majd rávágtam Tom hátára, hogy meg ne fulladjon nekem. Nem kéne őt is elveszítenem. Lori segítőkészen kisegítette a sprite-jával. Lori végül válaszolt a kérdésemre.
- Bocsi, ha kínos volt a kérdés.- mondtam, és inkább beszédképtelenné tettem magamat egy falat sajttal.

Szerencsére Lori azonnal a segítségemre sietett.
- Kösz a sprite életmentő volt. - Mondtam kicsit rekedten. Megsemmisítő pillantást vetettem Lilre. Ez is itt nyavalyog nekem. Félreértés ne essék szeretem a testvérem, de azért néha kapcsolhatna. Megrezdült a zsebemben a mobil. Megnéztem kik írtak. Megérkezett a szállítmány. Elvigyorodtam. Gyorsabban megy ez, mint gondoltam.
- Nem volt kínos a kérdés hugi. Semmi gond. Most azonban mennem kell. Viszlát hölgyeim.
gyorsan felálltam, hogy ne legyen kérdezősködés. Visszavittem a tálcám. Adtam mint a két csajnak a homlokára puszit és már le is léptem.

//El//

Hát, ez szép! Legszívesebben itt és most az asztalba verném a fejem. Mondjuk meg is tehetem...
Homlokomat az asztal lapjára tettem, és a lábamat kezdtem el nézni. Karácsony... mindjárt itt az ünnep! Boldognak kell lennem, kell hogy érezzem azt a mindennapi sürgető vágyat, amit minden évben... kell, hogy az ajándékokon járjon az agyam, kell, hogy azon gondolkozzak, milyen szép a hó. Én mégis csak Thomast látom magam előtt... Ha becsukom a szemem, ha alszom, ha étvágytalanul tömöm magam tele kajával, ha iszom a Sprite-ot, ha rámosolygok Lily-re, mindig! A hangját, ahogy érzékien a fülembe suttog mint a szobában, s ahogy a szemembe néz, amikor bókol.
Nagyot sóhajtok.
- Azt hiszem ideje lenne nekem is mennem. Ne haragudj! Szia, Lily! - még egy kedves pillantást vetek felé, és kiviszem a tálcám.

// Lány Kollégium/Nappali //

Tom elment, végül Lori is. Egyedül maradtam. Ettem még egy kis rántott sajtot, de mint az várható volt, nem tudtam megenni. Visszavittem a maradékot, és bocsánatot kértem a konyhásnéniktől, amiért majdnem a felét otthagytam. Szerencsére kedvesek voltak. Úgy döntöttem, kimegyek az udvarra egy kis friss téli levegőt szívni. Felszaladtam a kabátomért, vettem fel sálat és sapkát, majd lementem az udvarra.

//Udvar//