Lányok nappailja

Itt találkozhatnak a lányok. Van tévé, tükör, könyvespolc és kényelmes kanapék.

Miután kiléptem a szobámból, leültem az egyik kanapéra, és bekapcsoltam a tévét. Csendben néztem, üres tekintettel, s eközben elmerengtem múltamon. És azon,hogy ez a hely mennyire unalmas. Sehol senki, és még szórakozni sem lehet. Tuti biztos betiltottak a suliban minden olyat, ami feldobja az embert.
Pedig most ínyemre van egy kis szabályszegés. És még csak... Pontosan kilenc perce érkeztem.
Elmosolyodtam.
Lábaimat átvetettem a kanapé karfáján, miközben majdhogynem lefele fejjel bámultam a tévét.
Hol vannak ilyenkor a diákok? A pasik?

Végre beértünk a nappaliba. Megint kivettem Adam kezéből az üveget és megint kortyoltam. Utána vettem észre, hogy ott vannak a nappaliba.
- Hoppá!- a hátam mögé dugtam az üveget és a lányra néztem.
- Szia.- odamentem hozzá és leültem mellé a földre. Ránéztem Adamre aki még mindig ott állt ahol az előbb voltam. Intettem neki, hogy jöjjön. Mikor odaért én odanyújtottam neki az üveget azért, hogy igyon ő is, ne csak én.

Beértünk a nappaliba. Justine elvette a vodkás üveget és belekortyolt újra. Ekkor vettem én is észre, hogy egy másik lány is van a szobában. Odamentem és leültem a kanapéra.
- Szia, Adam vagyok.- mondtam. Justine közben odaadta az üveget.
- Kérsz egy kis vodkát?- kérdeztem. Nem tűnt olyan lánynak, aki futva menekül egy kis szabályszegés elől.

Már éppen újra helyezkedni akartam, és csatornát váltani, amikor két diák lépett be a szobába. És... áh, az Isten megáldott. A csaj kezében nedű volt. Mindenre gyógyír...
- Jaj, sziasztok... - és a többi, és a többi. Nem szerettem volna, hogy nosztalgiázni kezdjünk. Utáltam az ismerkedős szövegeket.
- Az nem be van tiltva? - kérdeztem, mikor felém nyújtotta az üveget. Most úgy hangozhattam, mint egy szűz, semmittevő kislány... - Naná. Isten vagy!
Elvettem tőle, majd meghúztam, és vissza adtam. A lány felé néztem.
- Upsz, a jó modorom messze elhagyott. Rosey (Rózi) vagyok.

A lány egy kicsit ártatlannak tűnt.
- De, be van tiltva.- mondtam neki. Végül a lány is meghúzta. Végre egy kicsit jól érzem magam. Nem mintha a sportpályán nem éreztem volna magam remekül. Bár pia hatása alatt teljesen más ember vagyok.
- Te is alakváltó vagy. Érzem. Mivé tudsz átalakulni?- kérdeztem a lányra nézve. Majd Adamre néztem. Basszus. Most esik le milyen jó pali. Inkább levettem róla a szememet és visszanéztem a lányra.

A lány is meghúzta az üveget. Örültem, hogy nem egy szende szűz kislány. Justine megkérdezte tőle, mivé tud átalakulni.
- Én sas vagyok, ha bárkit is érdekelne.- mondtam, majd kortyoltam kettőt a vodkából.
- Lassan elfogy. El kell majd menni venni. - bár a táskámban van még néhány üveg különféle alkohol, de lehet, hogy annyira nem bírják a piát, mint én. Hiszen ők mégis csak lányok. Bár Madridban láttam olyan lányokat, akik még a fiúkat is asztal alá itták.

- Az jó. Biztosan jó lehet repülni... - feleltem, majd kezemmel végigsimítottam hajamon. - Én Róka vagyok. Az sem rossz, de általában kerülnek... - vontam vállat, majd a lányra néztem. Úgy nézett ki, mint aki már nagyon az összeesés szélén van.
- Nálam nincs. Bírom az alkoholt, sőt! De nem hoztam...
Végignéztem kettejükön.
- Hol vannak ilyenkor a többiek?

Én nem szóltam egy szót sem. Hmm... róka. Az biztos jó.
- Én ki akarok menni. Mármint a másik énemben. Ki jön?- kérdeztem tőlük mosolyogva. Rég voltam a farkas alakomban és már hiányzott. Felálltam a földről és vártam, hogy mit válaszolnak. Ha nem jönnek én akkor is megyek. A vodkás üvegben már alig volt. Pedig én még inni akarok...

Justine felvetett egy ötletet, hogy változzunk át.
- Felőlem oké. De szerintem nem az iskola területén kéne. Biztos van itt valami erdő vagy mező a környéken.
- Te mit szólsz hozzá Rosey?- kérdeztem az új lányt.

Egy darabig néztem őket, felvont szemöldökkel, azután végigsimítottam nadrágomon.
- Hát, ha mentek, akkor én is. Nem akarok egyedül dekkolni ebben a hatalmas épületben...
Elfintorodtam. És amúgy is normálisnak tűntek.
- De... először szeretném megtudni, mi a nevetek! - feleltem, kezemet a lány kezéért nyújtva. Ha feláll, és elesik, biztosan nem megyünk sehova.
Márpedig nagyon úgy tűnt, hogy az alkohol megtette a hatását.

Beleegyeztek. Szuper!
- Miért ne lehetne a suli területén?- kérdeztem Adamre nézve és meg sem vártam a válaszát. Az ajtó elé sétáltam. Botladozva bár, de az nem lényeg. Átváltoztam. Nem is akartam várni. De még a lány kérdezte tőlünk a nevünket. Ránéztem Adamre kérően, hogy mondja meg neki. Majd kinyitottam a mancsommal az ajtót és kimentem azon. Utána jutott eszembe, hogy ma tanítás van.

Justine nem sokat várt, egyből farkassá változott.
- Akkor legyünk a suli területén. - mondtam. Én nem bántam. Szerettem a tiltott és veszélyes helyzeteket. Rosey kérdezte a nevünket.
- Én Adam vagyok, ő pedig Justine.- mondtam.
- Személy szerint én csak akkor változnék át, ha szabad téren vagyunk. Sasként nem túl kényelmes ennyire bezárt helyen lenni.

Adam kijelentésére bólintottam. Attól még hogy róka vagyok, és földön közlekedek, nekem sem kényelmes szűk helyen fészkelődnöm.
- Tulajdonképpen egyet kell értenem, ami ritka. Egy erdőben, vagy más helyen jobban tudok mozogni, mint itt. De ha nagyon ragaszkodtok hozzá...
Én is átváltoztam, majd kisiettem a szobából Justine mellett. Biztos voltam benne, hogy ez a lány nagyon nem fog kedvelni engem.

Vártam egy kicsit. A végén Valery is átváltozott. Együtt mentünk ki a nappaliból. Nem tudtam merre megyek, csak mentem oda ahova lehetett. Végül az udvaron kötöttünk ki. Ott ránéztem Adamre, hogy végre változzon át. Kíváncsi voltam rá, hogy milyen sas alakban. Kezdtem kijózanodni a piából és kezdtem végre világosan látni. Mit művelek? Még én sem tudtam. Nem mozdultam meg. De utána lassan megmozdítottam a lábaimat és elindultam.

//Parkok/Csillag erdő//

Rosey is átváltozott rókává így már csak én voltam emberalakban. Kimentünk az udvarra. Violeta elment, ezért nem látott minket. Szerencsére. Végül mindketten rám néztek. Átváltoztam sassá, és felettük köröztem. Mivel láttam, hogy a földön elindultak, felettük repültem egészen egy erdőig.

//Park/Csillag erdő//

Idegsített ez az egész. Ők boldogok. Normálisak. És elviselnek... hát, ez hiba.
Elindultam, követve a lányt. Még soha, senki nem látott róka alakomban. Szerettem a társaságot, de senki soha sem akart barátkozni velem. Főleg fiúk nem. De ezt már megszoktam...
Miután kiértem a szabadba, mélyet lélegeztem, majd futni kezdtem, kielőzve Justine-t.
Örültem neki, hogy végül nem maradunk az iskola területén...

//Park / Csillag erdő//

Miután megállítottam Rosey-t azt vártam, hogy lekiabál. Figyeltem, fogva a karját. Reméltem, hogy ezt az egészet meg tudjuk beszélni. A szobában nagyon feszültnek tűnt. Nagyon nem akartam arra gondolni amire gondoltam. Vártam, hogy Rosey, hogy fog reagálni. Vagy elhajt a büdös francba, vagy hagyja, hogy beszéljünk. Ez a két lehetőségem volt.

Valaki elkapta a karom, mire akaratlanul is rántottam a kezemen egyet. Csak miután megfordultam, vettem észre, ki az az erőszakos, aki ahelyett hogy a nevemen szólítana, rángatni kezd.
- Neked is szia... - feleltem gúnyosan.
- Ha azért jöttél, hogy elbeszélgess velem, mint anya a lányával, most megmondom, hogy rosszul tetted. - feleltem, és kirántottam a csuklómat szorításából. Meg van hibbanva?
- Semmit sem kell megbeszélnünk. Nem haragszom. Egyszerűen nincs miért. Amúgy meg már bocsánatot kértem azért, mert benyitottam. Úgyhogy ne kezdj itt nekem drámázni, Just! Vagyok én, és vagy te. Ne keverj össze minket. Én tökéletesen érzem magam. Tudod van, aki szeret - a neve Sebastian.
Mély levegőt vettem, majd hosszan ki is fújtam azt.
- Ne üsd ebbe bele az orrod. Amúgy sincs mit megbeszélnünk. Az érzéseim rám tartoznak, rád pedig nem. És most kérlek hagyj magamra. Felejtsük el ezt az egészet...
Nem ordibáltam vele, csak keményen, és komolyan beszéltem. Mégis úgy véltem, meglepődött hogy nem estem neki.
Még egy utolsó pillantást vetettem a lányra, majd leviharzottam a lépcsőn. Szuper, akkor most én leszek a gonosz, aki megzavarta őket, és az izé, aki keresztbe tesz nekik.
Tényleg semmi oka nem volt rá, hogy rosszul érezze magát. Az, hogy olyan hülye vagyok, hogy tetszik nekem Adam, rám tartozik. Pont.
Hajamat a fülem mögé simítottam, és enyhítettem arckifejezésemen, hogy ne tűnjön fel Seb-nek, hogy megváltozott a hangulatom.

//Menza//

Csak csendesen figyeltem ahogy magyaráz. Nem igazán értettem. Ha nincs semmi baja akkor miért viselkedik így? Végighallgattam, bólintottam és figyeltem ahogy elmegy. Egy kis ideig még ott maradtam és felfogtam miket mondott. Még egyszer bólintottam és vissza akartam menni a szobámba de nem akartam ott üldögélni, ezért felmentem a rajzfüzetemért és elmentem az egyik helyi parkba.. Közben magamban beszéltem.
- Ezt én komolyan nem hiszem el.- mondtam saját magamnak és belül valaki más válaszolt. De biztos, hogy nem én voltam. Remek! Most már nem csak gondolom, hanem állítom, hogy megőrültem...

//Parkok/Zöld mező//

Végül félig-meddig ébren kibotorkáltam a nappaliba, annak reményében, hogy társaságra találok. Uncsi egyedül lenni.
Becsuktam az ajtót, és leültem az egyik kanapéra. Lehet hogy ki kéne mennem az udvarra...
bekapcsoltam a rádiót, és miközben hallgattam a zenét, lustán feküdtem végig a bútoron, lecsukott szemekkel.

Mikor leértem a nappaliba, egy lány feküdt a kanapén és a rádiót hallgatta. Szeme csukva volt. Lehet, hogy nem kéne zavarnom. Egy ideig tétován álltam az ajtóban, de erőt vettem magamon, és leültem egy fotelba. Felhúztam a térdeimet, és a lehető leghalkabban egy üres oldalra lapoztam a vázlatfüzetemben, és grafitceruzával rajzolni kezdtem. Próbáltam csendes lenni. Még csak az hiányozna, hogy rögtön az első nap leordítanák a fejem, mert megzavartam valakit a pihenésben...

- Ha zavar, kikapcsolhatod a rádiót..
Még mindig félálomban voltam, amikor ezt mondtam. De kihez is beszélek?
Kinyitottam a szemem, és felültem. Zavarosan megdörzsöltem szemeimet.
- Szia. Pen vagyok...
Felálltam és lekapcsoltam a zenét, miközben próbáltam egyre éberebbé válni. Lábjegyzet a képzeletbeli kis füzetembe magamnak: Soha többet nem szabad éjszakai felmaradós partikat tartanom, mint tegnap.

A lány egyszer csak megszólalt. Megijedtem, és eldobtam a ceruzát, ami elgurult a földön.
- Őőő... szia. Lilan Water vagyok, de csak Lily vagy Lil.- mutatkoztam be halkan. Nem kiabált velem, és nem tűnt idegesnek, ami jó jel volt. Tényleg nem akartam senkivel sem összeveszni.
- Nem akartalak megzavarni, bocsánat, ha felkeltettelek.- szabadkoztam, miközben lehajoltam a ceruzámért. A lány, mint megtudtam Pen, eléggé nyúzottnak tűnt.

- Dehogy keltettél fel. Csak unom már magam. ÉS az alváson kívül nem jut más az eszembe, amit tehetnék.
Balra fordítottam a fejem a ceruzát mustrálva. Eléggé félénk lány lehet..
- Van kedved lemenni az udvarra?
Csúszott ki hirtelen a számon. Úgy látszott neki sincs társasága...