Lányok nappailja

Megkérdezte, lemegyünk-e az udvarra. Kicsit felbátorodva válaszoltam neki.
- Persze, menjünk. Úgyis jó lenne megismerni a sulit.- mondtam, majd felálltam. Elpakoltam a ceruzáimat, és a vázlatfüzetemmel együtt leraktam őket egy polcra. Csak nem lopják el... Ha meg igen, van másik... Bár szerintem ebbe az iskolába nem tolvajok járnak. Kinyújtóztattam a lábam, mert kicsit elzsibbadt, ahogy felhúzott lábakkal ültem a fotelban.
- Merre van az udvar?- kérdeztem kicsit tanácstalanul.

- Én nem ismerem még a sulit. Csak két helyszínt: A szobámat, és az Udvart.
Összehajtogattam a pokrócokat, és kissé kócos hajamat kisimítottam arcomból.
- Csak kövess!
Karon fogtam a lányt, és elindultam vele az oldalamon.

//Udvar//

Pen se ismerte még annyira a sulit. Legalább nem csak én fogok eltévedni itt. Bár ez remélem nem fog bekövetkezni. Pen kicsit rendbe hozta a haját, majd belém karolt, és elindultunk ki a nappaliból. Próbáltam rögzíteni az agyamban az útvonalat, hogy legközelebb már egyedül is tudjak tájékozódni. Többé-kevésbé sikerült megjegyeznem, hogy hol merre kell menni.

//Udvar//

Leértem a nappaliba. A szekrényhez léptem, ahova letettem a vázlatfüzetemet és a rajzeszközöket. Leültem egy fotelba, felhúztam a lábam, és bedugtam a füleseket. Folytattam a rajzot. Már majdnem elkészültem, miközben halkan dúdoltam a dalt. ami az iPodomban szólt.

Justine szobájától sétáltam vissza. Oda adtam neki az ajándékot. A nappalin vágtam keresztül amikor dúdolásra és ceruza sercegésre lettem figyelmes. Lily ült az egyik kanapéban. Zenét hallgatott és rajzolt. Közelebb mentem hozzá. Tudtam, hogy nem fog hallani. Milyen szépen rajzolt. Egy egyszerű rajzvolt, de nagyon szépen össze voltak válogatva színek. Délelőtt volt, de így is sötét volt, mert a felhők eltakarták a napot.

Egyszer csak valami(vagyis inkább valaki) eltakarta a fényt. Felnéztem és a fantomot pillantottam meg. Kivettem a fülhallgatómat a fülemből.
- Jó napot.- köszöntem neki, és rámosolyogtam.
- Hogy van?- kérdeztem.

- Üdvözöllek gyermekem! Nincs bent túl sötét? Ha a felhők elmennének a nap elől akkor te is jobban látnál. - Egy terv fogalmazódott meg bennem, de nem biztos, hogy ez jó ötlet, de megbíztam Lilyben. Persze ha nem kell neki több fény akkor nem teszek semmit.
- Mesélj nekem. Mostanában nem úgy alakultak a dolgok ahogy tervezted. - Ültem le vele szembe a másik kanapéra.

- Látok rendesen.- mondtam. - Ha sötét lenne, kapcsolnék villanyt.- megkérdezte, mi történt velem, de mintha tudta volna, hogy nincs minden rendben. Nem szerettem panaszkodni, de úgy éreztem, a fantomban megbízhatok. Amolyan lelki támasz féle, bár nem tudom. Lehet, hogy őt ez zavarná.
- Hát, nem. De már megszoktam. Nekem semmi sem jön könnyen az életben. Nem egyszerű Lily Waternek lenni.- mondtam és nagyot sóhajtottam.

Hát a tervem nem jött össze, de sebaj. Majd talán máskor. Lehet, hogy most sok is lenne neki. Nem tudom miért, de olyan sokáig őriztem a titkot, hogy ki akar belőlem jönni és erre Lily alkalmasnak tűnik.
- Nem kell mindig föladni. Néha a nehezebb út a jó út. Merj élni! Éld át az életet ne csak nézd. De szerintem erről nem nekem kéne előadást tartanom. De ne aggódj az élet még hozhat számodra fordulópontot csak nem fagy le.

- Lehet, hogy így van, de én hagyom, had történjenek úgy a dolgok, ahogy azok a sors könyvében meg van írva. Nem vagyok bevállalós lány. Lehet, idővel majd megváltozok, de egyelőre ilyen vagyok.- mondtam. Egy ideig csend volt köztünk.
- Remélem nem baj, hogy panaszkodom magának.- kértem elnézést. - Csak jó ezeket valakinek elmondani, és úgy érzem, magában megbízhatok.

Hm... Érdekes élet szemlélet. Sors...
- Nem. Kellemes időtöltés veled lenni. - Mosolyogtam rá halványan. - Ezt megértem. Én is úgy érzem, hogy a titkomat el kell árulnom valakinek és ... - itt hagytam egy kis szünetet. A válaszra is én csak most jöttem rá. - ... én is megbízom benned. - Jelentettem ki meggyőződésem.
- Lehet, hogy nem ez a legalkalmasabb időpont, hogy ezzel terheljelek, de ha már fölhoztuk meg lehet, hogy így te is bátrabb leszel. - Fölálltam. Oda léptem Lilyhez. Megfogtam a kezét és az ablakhoz léptem vele.
- Megengeded, hogy megmutassam vagy majd később? - Kérdeztem meg hát ha meggondolja magát. - Nem fogok megsértődni vagy ilyesmi. Ettől nem kell tartanod.

Nem zavarta, hogy kiöntöm neki a lelkemet. Azt mondta, ő is megbízik bennem. Ennek örültem. Most már tudtam, hogy egy ember biztosan van, akire számíthatok. Mármint Thomason kívül. Egyszer csak felállt, megfogta a kezem, és az ablakhoz vezetett.
- Mit akar elmondani, vagy megmutatni?- kérdeztem kicsit értetlenül, de kíváncsian is.

Nem tiltakozott.
- Hát.. ezt nem tudom jól kerül írni. Inkább csak megmutatom, de ha neked sikerül akkor meghallgatom az elméleted. - Mosolyodtam el most úgy igazán. - Látod a felhőket? - Mutattam a kiválasztott felhőre. Szép nagy darab volt. - Ne vedd le róla a szemed csak figyeld. - Suttogtam a szavakat. Kicsit hátrább léptem. Szemem fehérre változott. A felhő ott lebegett a szemem előtt. Kicsit megemeltem a kezem mire neki állt belőle esni a hó.

Azt mondja, nem talál rá szavakat, ezért megmutatja. Hátrébb lépett, míg én figyeltem a felhőt, amire mutatott. Egyszer csak elkezdett esni a hó. Először vártam, hogy mi lesz, de aztán azt hiszem, rájöttem.
- Ezt maga csinálta?- kérdeztem meglepetten.
- Ez hogy lehetséges? Nem értem...- mondtam, és leültem. Ilyenről még tényleg nem hallottam. Újra felálltam, és az ablakhoz léptem. Kinéztem. A hó nagy pelyhekben hullt a már amúgy is havas tájra. Nagyon szép volt. A fantomhoz fordultam, hátha valami magyarázattal tud szolgálni az eseményre.

Lily a döbbentettől leült az egyik székre.
- Igen én. Remélem ijesztettelek meg nagyon. - Mellé ültem. - Az istennő néhány alakváltót megajándékoz különleges képességgel. De ez nem szokott sűrűn előfordulni. Természetesen más alakváltóknak is van képessége, sőt egyet már te is ismersz. - Megint koncentrálni kezdtem. Szememet ismét fehérség lepte el. Összedörzsöltem a kezem mire a hóesés elállt.
- Kérdezz bátran válaszolok, de ha csak mesélni szeretnél az is jó.

- Különleges képesség? Ez jól hangzik, de egyben furcsa is.- mondtam elgondolkodva.
- Igazából ebben az iskolában azt se tudom, ki alakváltó, és ki nem. Én se vagyok az, bár lehet, hogy én vagyok itt az egyetlen.- mondtam.
- Kinek van képessége? Én itt csak Pent, Thomast és Ash-t ismerem.- soroltam. Valamelyiküknek lenne képessége? Lehet Ash-nek az ellenállhatatlan vonzerő. Na jó Lily, ezt most felejtsd el...

- Elég kevés embert ismersz. Hát nem beszélgettél a bálon? Kis szégyellős. Nem csak te nem vagy alakváltó ami elég különös mivel Tom az. Honoria se tud átváltozni és én se és ezért nem értem, hogy én miért kaptam képességet, de ahogy te mondtad a sors biztos így akarta.
Masszíroztam meg a nyakam.
- Akkor tévedtem. Azt hittem ismered már Justinet. Neki van különleges képessége.
Hirtelen bevillant egy kép. Artemisz istennő megint szólít. Szemem előtt a fiúkollégium hármas számú szoba ajtaja lebegett. Sóhajtottam egy nagyot.
- Sajnálom Lily, de dolgom van. Valamit meg kell néznem. Ha gondolod velem jöhetsz.
Álltam fel a székről.

- Akkor talán az istennő engem is meglep majd különleges képességgel, de nem fűzök nagy reményeket hozzá.- mondtam. Azt mondta, mennie kell valamiért.
- Nem, maradok.- mondtam.- Köszönöm a beszélgetést. Viszlát.- köszöntem el tőle, majd kiment a szobából. Én leültem a fotelba, és újra rajzolni kezdtem, azonban a gondolataim el-elkalandoztak azon, amit a fantom mondott a képességekről.

Lehajtott fejjel baktattam keresztül a folyosón amikor papír sercegését hallottam mag. A fotelban egy számomra ismeretlen lány ücsörgött. Mivel társaságot kerestem úgy is a hozzá közelebbi fotelban foglaltam helyet.
- Hello! Csatlakozhatok? A nevem Awakened. Azt hiszem mi még nem találkoztunk. A térdeimre támasztottam a könyököm és úgy ültem. A szárnyaktól nem tudtam volna hátra dőlni, de már kezdem megszokni.

Rajzolásomból egy fiúhang zökkentett ki. Kivettem az iPodomat a fülemből, és a srácra néztem. Először nem tudtam megszólalni, mikor megláttam a szárnyát, de aztán megjött az eszem.
- Őő hali. Lily Water vagyok. Felőlem maradhatsz.- mondtam, és becsuktam a rajzfüzetemet és az asztalra tettem.
- Te régóta vagy itt a suliban? Mivé tudsz átváltozni?- kérdeztem, hogy elindítsak egy témát. Ismerkedésben nem voltam soha a legjobb.

Egy kicsit elbambult, de nem zavart. Mindig is csodabogár voltam.
- Köszi Lily. Rendes lány vagy. Igen mondhatjuk habár itt szerintem kicsit lassan telnek mostanában a napok, de nem panaszkodom. - A következő kérdésen elkezdtem kuncogni.
- Ez vagyok mind a két alakomban. - Húztam végig magam előtt a kezem. - Nem nyújtok túl nagy változást. A kisasszony is át tud változni? - Ha már ezen a fonalon indultunk akkor ez legyen.
- Látom egy kis művész bújt el benned. - Mutattam a rajzos mappára. Nem kértem el, mert tudom, hogy nem szeretik a művészek mutogatni a "firkáikat". - Sokat rajzolgatsz így egymagadba?

Az igazat megvallva furcsálltam is volna, ha át tud változni. Hiszen már alapjáraton is szárnya van.
- Én nem tudok átváltozni, de a tesóm, Thomas igen.- mondtam. Nem akartam a családomról beszélni. Nehéz volt ez a téma. És Awakenedet se ismerem annyira.
- Hogy pontos legyek, szinte mindent egymagam csinálok. Nem nagyon vannak barátaim. Az emberek engem gyakran elkerültek.- mondtam kissé szomorúan.
- De már megszoktam, és néha még élvezem is az egyedüllétet.
- Honnan jöttél?- kérdeztem.

Csendes lány. Nem egy bőbeszédű típus. Akkor ez egy csendes páros. Még jó, hogy nem csak igennel és nemmel fogunk beszélgetni.
- Nem ismerem a tesódat. Én is elszoktam menekülni, de most, hogy a világ bújt el előlem nagyin hiányzik. Nem a nyüzsgés ami a városokban van hanem az emberek a beszélgetés, az érintkezés. Nem tudnék remete lenni. Hamar föladnám. - Nevettem fel keserűen. - De látom számodra legalább ott van a zene. Egy indián rezervátumból, de gondolom rájöttél a tetoválásokból. - Néztem végig a karomon. Ezek a Stadig water törzs jelei. Akkor most te jössz. Miket szoktál rajzolni?

- Szerintem hamarosan megismered. Thomas mindenkit szokott ismerni mindenhol.- mondtam nevetve. Végignéztem a tetoválásain. Tetszettek a minták.
- Hogy miket szoktam rajzolgatni? Hát, igazából a hangulatomtól függ. Kedvenc témám a tájképek.- mondtam.
- De nem csak rajzolni szeretek. Imádok minden kreatív dolgot. De nem akarlak ezzel untatni.- mondtam.
- Neked mi a hobbid?

Nem egy pöfeteg gomba a csaj. Úgy tűnik a bátyja az igazi pöfeteg a családban. Hobbi? Hát nem tudom, hogy mondhatom-e annak.
- Nem mondanám hobbinak inkább csak kedvelt időtöltésnek. A harcművészetet gyakorolom. Főleg a kiskések és a dobótőröket. Azokat szeretem igazán, de tudok lőni is íjjal. A puskát is tudom használni, de azt nem szeretem. Kegyetlen találmány. A késsel sokkal kevesebb ideig tart fájdalom nélkül megölni egy állatot. - Mondtam el a véleményem. Milyen kis gondolat kimondó lettem. Tényleg hiányzott a társaság.