Földszint.

Mondhatjuk a helyi butiksornak. Ez a színt csak is textilipar boltokkal van tele. Ruhák, cipők, kalapok, kiegészítők. Kell ennél több? Persze! Ezért a helyet földobták még pár drogériával.

Mikor beléptem rögtön elkapott a gyomor görcs. Temérdek ember tolongott. Egy talpalatnyi hely sem volt. Kiárusítás van vagy mi a szösz? Vonakodva ugyan, de elindultam. Szinte minden elegánsabb üzleten hatalmas leárazási táblák voltak kirakva. Ja igaz általában ilyenkor rendezi meg minden iskola a bálokat. A mozgólépcsők közelében jártam amikor megakadt a szemem egy csodálatos ruhán. Tátott szájjal bámultam a csodálatos remekműre majd mikor kellőképpen kicsodálkoztam magam bementem az üzletbe. Az eladó nő már pattant is, hogy segítsen nekem. Na ezt már szeretem mindenhol ilyen munkaerőt kéne alkalmazni...
- Miben segíthetek hölgyem? - kérdezte tőlem egy bájos mosoly kísértében. - Üdvözlöm. Azt szeretném ott. - mutattam a kirakatban lévő ruhára. - Az egy nagyon drága darab és magának... - néhány lenéző pillantást vetett rám. - Nem hinném, hogy a kerete ezt az összeget még elbírja. De talán ott. - mutatott az olcsóbb darabokra. - Figyeljen. - kezdtem higgadt hangnemben. - Nekem az a ruha KELL. Érti? És van rá elég keretem több is mint hinné. Ha akarnám felvásárolhatnám az egész kócerájt... nem is rossz ötlet, rögtön magát küldeném el elsőnek. Tudja nem szeretem az ilyen gúnyos pillantásokat. Szóval adja oda nekem azt. - az eladónő csak hebegett- habogott, de teljesítette ''kéréseimet'' pontosabban parancsaimat. A kiállított darabot odaadta a kezembe és elkísért a próbafülkékhez.
Mikor magamra vettem elállt a szavam. Tökéletesen illet rám.
Bent végeztem és hazafelé indultam. Nagyon vidám voltam, hogy iylen könnyen megtaláltam a megfelelő ruhát és maszkot. Már csak pár kéne...

Ruha:


Álarc:


// Lány Kollégium/ 2-es szoba//

Nem tudom milyen egy ilyen cuccok kellenek ide ezért leszólítottam az egyik eladó nőt aki nagyon szívesen segített nekem álarcot keresni. Azt a nőnek vagy egy fajta stílusa. Egyik maszk rondább volt, mint a másik. Amikor látta, hogy nem igazán tetszenek át tért az egyszerűbb darabokra. Azok meg olyanok voltak, mint ha egy ovis készítette volna őket.
- Sajnálom, de ezek se tetszenek. Inkább valami olyasmit keresek ami illek egy ....
... nagy szárnyas madárhoz. Gondoltam magamba, de ekkor be ugrott Pen elnevezése.
- Sötét angyalhoz.
A nő össze ráncolta a homlokát, majd mutatott pár tollas darabot. Kész! Föladom! A nőnek semmi izlése. Üres kézzel sétáltam a boltok között végül megakadt a szemem egy nagyon jó darabon. Úgy döntöttem ez lesz a megfelelő.

//Udvar//

Nem volt nehéz ide találni. Végig ki volt írva, hogy itt gy észrevehetetlen áruház van. Amikor beléptünk a földszinten csupa ruha cucc mindenütt. A bejáratnál egy tábla volt, hogy a bálra az áruház végében találunk ruhákat. Ezek szerint mindenki tudja, hogy közeleg a bál. Szerintem nem lesz nagy választék hiszen holnap lesz a bál és ilyenkorra már elszoktak vinni egy csomót.
- Hölgyek előre. - Engedtem őket előre a boltba had nézegessenek ruhákat.
Leszólítottam az eladót, hogy legyen szíves hozzon nekem egy ünnepi cuccost a méretemben legalább három különböző fajtát. A szabó asztalra le rakott három bezacskózót cuccot. Majd a csajok választanak.

Odataláltunk szerencsére az áruházba. Az épület végébe sétáltunk, ahol a báli ruhák voltak. Leesett az állam. Gyönyörű ruhák voltak ott. Voltak egyszerűbbek, de voltak fodros-bodrosak is. Nem tudom mennyi ideig nézelődtem, és hány ruhát próbáltam fel. Végül kettő közül nem tudtam választani. Egy kék és egy lila közül. Odafordultam Penhez.
- Melyiket válasszam?- kérdeztem. Hagytam neki egy kis gondolkodási időt, és addig odamentem a pultnál tanácstalanul álldogáló Tomhoz. Megnéztem, mik vannak kikészítve.
- Ezt próbáld fel.- mondtam, és a kezébe nyomtam egy fekete öltönyt, és a próbafülke felé toltam. Mikor bement, visszamentem Penhez.

Furcsa volt ilyen helyen lenni. Nem voltam az a "shoppingoljunk a világba csajok" fajta. Mindegy, türelmesen megvártam míg a lány próbálgatott.
Végül nekem kellett választanom. Pont én? Miért nem Tom? Ő a pasi, nem?
De csendben maradtam, és forgatni kezdtem a báli ruhákat.
- Ciklámen! - feleltem egyértelműen, mintha csak azt kérdezték volna, hogy egy meg kettő
mennyi.
- A bátyád már kész?

Nem akartam fölpróbálni egyik ruhát sem, de a hugi olyan "szépen" kért, hogy nem tudtam neki ellen állni. Igyekeztem minél hamarabb magamra kapni a cuccot. Nem szerettem pingvint játszani. Mikor készen voltam kiléptem a csajok elé.
- Nem veszek fel többet. - Tisztáztam gyorsan. - Hogy áll? - Fordultam meg.

Pen azt a ruhát választotta, ami nekem is egy kicsivel jobban tetszett. Választottunk hozzá maszkot, és cipőt is. Időközben Tom elkészült.
- Jól áll. Kicsit eltér a hétköznapi stílusodtól, egyszer kibírod.- mondtam mosolyogva.
- Visszaöltözhetsz, aztán fizess.- adtam ki a "parancsot". Végre kijött Thomas is a fülkéből. Kifizettük a vásárolt cuccokat és kimentünk a boltból.
- Menjünk még valahova, vagy vissza a suliba?- kérdeztem.

- Szerintem vissza kéne menni.. - feleltem, majd felkaptam a fejem. Folytattam - Vagyis, nem vagyok valami stréber, aki az iskolába vágyódik, de most nem nagyon van kedvem semmihez..
Unottan és sóhajtozva dobolni kezdtem ujjaimmal a pulton. Idegesített ez a lány, aki annyira csúnyán nézett rám, mikor Aw átölelt. Reméltem holnap nem lesz csajbunyó.
- Tom, te akarsz máshová is menni? - tereltem másfelé gondolataimat.

Idegesített hogy folyton folyvást mindenki valami h*lye kis cafkának tartott. Lehet hogy tényleg túl arrogáns voltam Just-al, de nem tehetek róla. Annyira de nem bírom az ártatlan, cuki kis csajokat, akik mást sem tudnak, csak kéretni magukat.
Válogatni kezdtem, de pech hogy nincs semmiféle ötletem. Talán ha előtte egy halom felesleges, dizájnos újságot elolvastam volna...
Vörös a hajam. Oké, de mi illik hozzám. A vörös. Seb is azt szereti. De így sok lenne rajtam a vörös, és már-már vakító lennék. Zöld?
Kicsit arrébb mentem, és ott kutakodtam.



Ez volt a legnormálisabb zöld ruha itt, a boltban, bár egy szűkebb fazonnak sokkal jobban örültem volna.
Ezután cipőt és maszkot is vettem, majd a pénztárhoz mentem fizetni.

A csajok azt mondták ez jó lesz. Nem is vacakoltam sokáig. Szóltam az eladónak, hogy ez lesz és azokat elviheti. Becsomagolta nekünk a ruhákat.
- Hűha hugi! Tankot vettél vagy ruhát? - Kérdeztem, megfogva a bezacskózott ruhát. Nem tudom melyiket választották, mert a zacskó fekete volt. Még egy kicsit megálltam válogatni a maszkok között. A cipőt és a maszkot egy zacskóba tették. Lily kezébe nyomtam a szatyrot majd a kijárat felé kezdtem menni amikor egy csinos vörös lépet be az ajtón.
- Ööö.. mindjárt megyek nézek még.... nyakkendő tűt.
Na ez nagyon frappáns lett. Letettem a ruhákat majd elvonultam a mütyürökhöz. Nem is néztem őket végig a csajt csekkoltam. Mikor a pénztárhoz ment gyorsan kivettem egyet a sok közül és én is oda mentem. Mikor rám nézet egy fél oldalas mosolyt villantottam.

Pen már ment volna vissza a suliba. Már Tom is elindult kifele, amikor egy vörös hajú lány lépett be. Tom a kezembe nyomta a szatyrot, ami meg kell hogy mondjam, nem volt könnyű. Visszament valami ürüggyel, de láttam, hogy a lányt leste végig. Hihetetlen, hogy a bátyám nem tud megváltozni...
- Ezt megjegyeztem, Thomas Water.- súgtam oda neki, majd Pennel visszamentünk a suliba. Onnan a szobámba mentem kipakolni.

//Középiskola/Lány koli/4-es szoba//

Hihetetlen, hogy azért, hogy egy alkalomra megbámulhassanak a pasik, mennyit kell fizetni!
Tátott szájjal bámultam a blokkot. Néha annyira jó lenne ha srác lennék! Csak egy fehér ing, fekete nyakkendő, és mehetek a sunyiba. Felnéztem hogy ugyan mit hagyhattam ki, mikor egy pasival találtam magam szemben. Rám mosolygott. Én meg automatikusan vissza.
Meg vagyok húzatva? Már megint kezdem. Először Adam, majd ez. Nem kell nekem csinálni a balhét. Ott van Seb. Néha annyira idióta vagyok...
Lemondóan ingatva a fejem felkaptam szatyraimat, és mint egy idióta kezdtem cipelni a csomagokat.

- Pasik... - forgattam szemeimet, mikor a srác szegény húga kezébe ejtette a nem éppen könnyű csomagokat.
- Add, segítek. De legalább miénk a kocsi. Majd jön gyalog...
Cipekedve vonszoltuk ki magunkat. Féltem a holnaptól. A gyomrom szó szerint kavargott, és annyira hányingerem volt, hogy azt leírni nem tudnám.
//Udvar//

Vissza mosolygott.Haladás. Ez egy jel. Aztán valami eszébe jutott. Megrázta fejét. Biztos van barátja akkor szoktak így reagálni. Nem zavart. Volt már, hogy csak kényszerből voltak együtt. Észre vettem, hogy a pulton hagyta a bánkártyáját. Még az isten is ezt akarja?
Gyorsan fölkaptam a ruhákat és utána eredtem.
- Hello! Nem akarok nagyon nyomulni, de ezt a pulton hagytad. - Léptem elé. Nem úgy nézet ki, mint aki megakar állni.

- Kösz'ke. - vettem el. Most meg kéne állnom?
Szembe fordultam vele.
- Hm, nem akarsz nyomulni?? - kérdeztem cinikusan, és felvontam a szemöldököm. Oké, tény hogy kedves dolog tőle hogy ide jött, de nagyon úgy tűnt, hogy nem bánja, hogy ennyire szeleburdi vagyok.
- Ha már ennyire cuki vagy, segíthetnél - vetettem rá egy kedves mosolyt, és rásóztam az egyik táskám.
Kezdett bűntudatom lenni...

Teljesen ledöbbentem a csaj reakcióján. Portásnak vagyok öltözve vagy mi? Amúgy is fölajánlottam volna, hogy segítek vinni a cuccait, de, hogy hozzám vágja. Van arca nem mondom.
- Nem akartam eddig nagyon nyomulni, de most már sehogy se. Csak, hogy még hozzá tegyük. Rendes vagyok nem cuki.
A mellettünk elment egy srác. A csaj cuccait a kezébe nyomtam.
- Ő jobban néz ki cipekedő srácnak, mint én. Engem vár a tesóm. Pá.
Megfordultam és a bejárat felé mentem. Nem emeltem fel a hangom higgadt voltam csak nem tudom, hogy miért kell a csajoknak mindig a két végletet játszani. A nyafkát és a kérlelhetetlent.

Tátott szájjal bámultam a fiút. Azt hittem, valami nyalizós, hülye pasi, akinek nincs agya. Kajak a padlóig esett az állam. Ezután némiképp vigyorogva utána szaladtam, szatyraimat kitépve a másik hapsi kezeiből. A csomagokat a földre dobtam, és a srác után szaladtam.
- Rosey vagyok! - léptem elé a kezemet nyújtva. - Szerintem kezdjük előröl.

A csaj hirtelen előttem termett.
- Hello Rose! Tom vagyok! Örülök, hogy megismerhetlek.
Vigyorogtam szélesen.
- Láttam tele van a kezed. Segíthetek cipelni őket? Éppen a suliba tartottam lepakolni az én cuccaimat, de szívesen elugrok máshová is.

- Bocs az előbbiért. Nem vagyok valami jó hangulatban.
Naná, Adam után? No meg az se hiányzott, hogy elvágtam a tenyerem azzal a gügye pohárral mérgemben. Még most is vérzik..
- Azt megköszönném. Amúgy én is a suliban lakom..

- Milyen előbbiért? Most találkoztunk először. - Nevettem fel.
- El van felejtve. - Mosolyogtam rá.
- A hugom lenyúlta a kocsi így taxival kell menjünk kivéve ha nincs autód vagy amivel jöttél.
Fölkaptam a szatyrokat.
- Ó ez remek. Van már kísérőd a bálra? - Nemleges választ akartam hallani, de igazából az igen válaszra számítottam.
- Ha van az se baj. Majd elkérhetlek egy táncra?

//Udvar//

Elnevettem magam. Jól megleszünk, ezt előre látom.
- Kocsival jöttem. A rózsaszín-piros, és a sár foltok miatt ne rémülj meg. Painballozni voltam..
- Már van. Egy olyan... kemény egy órája.
Visszaszaladtam a cuccaimért, majd a fiúhoz léptem.
Kinyitottam a kocsit, és bepakoltunk.
- Naná. De ha Seb leüt, magadra vess - mosolyodtam el.

//Udvar//

Mikor odaértem az áruház elé egy kicsit meglepett. Elég magas volt ahhoz, hogy legyen két emelete. Bár, ezzel nem igazán értem rá foglalkozni. Megragadtam a táskámat és bementem az áruházba. Rögtön találtam egy boltot ahol csak estélyi ruhák voltak kipakolva. Bementem és szét is néztem. Megtetszett körülbelül 6 ruha és nagyon nem tudtam választani.Most kéne nekem valaki. Gondoltam magamban. Mindegyik ruhát felvettem és egy ruha nagyon megfogott. Egy sötétkék, hátul fűzős ruha. Felvettem és még jól is állt rajtam. Rögtön tudtam, hogy meg fogom venni. Nem is volt annyira drága. Megfogtam a ruhát és a ruhával a hónom alatt elindultam álarcot és cipőt nézni. Cipőt nagyon egyszerű volt választanom, de az álarc már nehézkes volt. De aztán szerencsére azt is sikerült kiválasztanom. Direkt hozzánéztem a ruhához, mindegyik kelléket és illetek egymáshoz. A pénztárhoz fordultam, letettem a pultra a cuccokat és miközben a nő ütötte be az árát a holmiknak és kihalásztam a táskámból a pénztárcámat. Kifizettem a dolgokat, elköszöntem és a bazi nagy szatyorral a kezemben kimentem az autómig. Illetve Adam autójáig. Beraktam hátulra a maszkot, a cipőt és a ruhát, de úgy, hogy a ruha nem gyűrődjön és a maszk ne törjön. Beültem a volán mögé és visszamentem a sulihoz.

Mikor beléptem, a lában lécövekkelt padlóhoz annyi gyönyörű báli ruha tárult a szemem elé.
Keresgéltem a temérdek ruha között,mígnem megtaláltam álmaim ruháját. Mélybordó volt a ruhához illesztett boleróval, a mellkasán apró gyöngyök voltak elhelyezve. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar megtalálom, már csak egy maszk kéne meg egy cipő.Végül egy krémszínű cipőt választottam. mely elől nyitott volt és egy gyöngyökkel kirakott maszkot mely fekete volt.
Kifizettem és hazafelé indultam, remélem nem lesz ciki egyedül menni a bálba, hátha találok ott magamnak valakit.

Határozottan léptem be, nem ijesztettek meg a kilométeres ruhasorok. Elég sokszor voltam már bálban, hogy tudjam, milyen ruha az én stílusom. És amilyen kellett, abból biztos nem lesz nagy választék, ergo könnyen meglesz. Ebben a biztos tudatban léptem oda az eladóhoz.
-Üdv! "Last minute" vásárló vagyok, nem kell megijedni, csak valami csini, sötét báli ruha kellene lehetőleg nem olyan nagy abronccsal, szolid, de gyönyörű, bársony szóba se jöhet - daráltam, mire a nő megkönnyebbülten felnevetett. Az, hogy nem valami bizonytalan elsőbálos vagyok, látszólag jól esett az idegileg már kikészült eladónak, mert így nem kellett annyi vesződnie velem. Én pedig tudtam, hogyha ilyenkor jövök, nagyobb a választék - ezt egyébként még évekkel ezelőtt kitapasztaltam.
- Nos, lássuk! - ragadott kézen, és célirányosan egy távolabbi polc felé kezdett húzni. Közben arról kérdezett, milyen legyen a szabása, az esése, fodrok, esetleg csipke? Őszintén és a tőlem telhető legkedvesebb modorban válaszolgattam, úgy tűnt, megkedvelt. Levette a méretemet, és kezdődhetett is a buli. Egy kis idő után beláttam, hogy tévedtem, mikor azt hittem, könnyű lesz. Ez a bolt valóságos mennyország volt, ami a kínálatot illeti. Tetszettek a sötétkékek, a mélyaranyban és smaragdzöldben pompázó ruhacsodák.. De csak egy volt, amit el tudtam volna képzelni magamnak. Sötétlila volt, nem valami hatalmas krinolinos disney-hercegnős, hanem inkább modern, mégis kifinomult; az anyaga úgy simult a tenyerembe, mintha szeretetért könyörögne, és amikor kibontottam a hajam, hogy a pánt nélküli, fűzős felsőrészére essen.. hűha. Nem is tudtam, hogy ennyire megy a lila a hajamhoz.
- Ez kell - mormogtam önkétlenül, mire az eladónő szaporán pislogva elvitte becsomagolni. Valami furcsa diadalt éreztem, ahogy percekkel később a nem kis összeget odanyújtva elvettem a ruhakölteményt tartalmazó hosszúkás, lapos dobozt, és bár a hozzá tartozó cipő és maszk se volt semmi, mégis a ruhának örültem a legjobban. Már alig vártam, hogy felvegyem.

// MoonDale / öltöző