Bálterem

- Tudom miket érzel és csak ennyit kell tenned, hogy nem küzdesz tovább. Mikor idejön elfogadod a táncfelkérését és nem küzdesz többé a szikra ellen amiket igen is küld feléd. Csak azért nem jut el hozzád, mert közé és közéd falat állítottál fel.
Mikor befejeztem a mondatot Awakened elindult a párosunk felé. Nem szóltam Elektrának, hogy ne tudjon felkészülni. Elkérte a hölgyet és én örömmel nyújtottam át a kezét. Penelope felé mentem.
- Kérlek gyere és táncolj velem egyet. - Választási lehetőséget nem hagyva megfogtam a kezét és fölhúztam.
- Ne keseredj el. Nem ő volt számodra az igazi. Neked a tökéletes pár Thomas lesz. Thomas elég zabolátlan nevelni kell amire te tökéletesen alkalmas vagy Pen. Ne add fel a harcot. Higgy nekem, benned egy igazi amazon van.
Mondtam Pennek bátorítóan.

- Köszönöm a bókot. Testvéremmel Lilyvel gyakoroltam sokat.
Még pár percig tanvoltunk, de nekem már hiányzott Lily. Hol van? A zene elhalkult. befejeztük a táncot. Meghajoltam és kezet csókoltam.
- Öröm volt önnel táncolni most viszont mennem kell. Viszlát kisasszony.

//El//

- Nincs mit. Még nem tudom. Csak valamerre el. Amerre a lábam visz. Köszönöm, hogy megtisztelt ezzel a tánccal azonban most mennem kell, mert el kell érnem a gépem.
Meghajoltam és kiléptem a teremből.

//Reptér//

A Fantom válasza teljesen igaz volt. Egy falat állítottam amit most le kell döntenem. Akármennyire is nehéz lesz meg kell tennem. Valaki mellénk lépett és aprót köhintve jelezte, hogy akar velem táncolni. Felnéztem az illetőre és hát köpni nyelni nem tudtam. A Fantom arrébb ment és egy halk '' köszönöm- öt'' suttogtam neki. Ha ő nem kér fel még mindig ott ácsorognék magamba roskadva. És nem mellesleg ő bátorított egész este. Remélem még láthatom... Kezemet Awakenedébe csúsztattam ő pedig lapockámra tette kezét. Felnéztem rá és úgy válaszoltam kérdésére. - Igen.- enyhén elmosolyodtam. Nem beszéltem inkább csak élveztem közelségét. A külvilág számomra megszűnt létezni. Bármennyire is fáradt voltam, törte a cipő a lábam nem érzetem semmit a boldogságon kívül. Legbelül egész este erre az egy táncra vágytam. Sose éreztem még ilyet. Ez annyira új nekem, de megtudnám szokni. A tánc alatt végig mosolyogtam és le sem tudtam venni róla a szemem. Most nem érdekeltek a szárnyai akármennyire is gyönyörűek csak ő maga....

- De annyival másabb, mint a többiek! És... először tényleg azt hittem, hogy nem csak a húgaként kezel. Az udvaron történtek nem erre mutattak. Becsapottnak érzem magam. Miben jobb mint én?
Már nem érdekelt, hogy annyira idegen és ijesztő a fantom. Muszáj voltam valakinek kiönteni a lelkem.
- Nem értem... nem tudom mit rontottam el.
Elkeseredetten csuktam le a szemeimet, hogy a könnyek lecsorogjanak arcomon, és végre lássak.
- És még csak észre sem vette, hogy én nem testvéremként gondolok rá... - suttogtam a padlóra szegezve tekintetemet.

Vége lett a táncunknak. Nem találkoztam még a testvérével, de megszerettem volna ismerni. Illedelmesen kezet csókolt.
- Köszönöm a táncot.- mosolyogva válaszoltam, majd mikor elment én visszamentem arra a helyre ahol voltam. Blurry is ott volt.
- Hali! Mi újság?

Unottan intettem, aztán helyet engedtem neki a párkányon. A ruháink szoknyái úgy szétterültek körülöttünk, hogy teljesen beterítették az ablakmélyedést.
- Semmi - sóhajtottam, aztán kijavítottam magam. - Minden. Pasik. Illetve a hiányuk - vontam vállat, aztán elmosolyodtam. - De persze ezt te nem értheted, tekintve, hogy neked van. [bocsi, muszáj volt XD]
Egy ideig hallgattunk, aztán tétován a holdra mutattam, és kíváncsian megkérdeztem:
- Most, ha valamin változtatnál, vagy ha kívánhatnál valamit, mi lenne az?

- Nem sok mindent. Unatkoztam. A boltban meg nagy jelenetet rendeztem. Egy pasinak bejöttem, én pedig ezt kihasználva rásóztam az egyik csomagomat. Azt hittem puhány, de legnagyobb meglepetésemre kiosztott, hogy futárnak használjak mást, és egy ember kezébe nyomta a szatyrom. Azt mondta, eddig bejöttem neki, de most már nem. Tátott szájjal rohantam utána. Végül kiderült hogy ide jár.. - hadartam el kissé nevetve.
- Úgy látom Just unatkozik. Adam hol van? - gondolkodtam hangosan.
- Menj, szórakoztasd a lányokat. De azért tartsd meg a távolságot. - feleltem bohókásan a fenekére csapva, majd vigyorogva a csajokhoz mentem.
- Mi ez a keserűség? Azt hittem, ha valaki részeg, akkor a parkett közepén pörög!

Intett egyet én pedig odaültem mellé. Elmosolyodtam rajta. Nagyon örültem annak, hogy legalább ő itt van és nem ülök egyedül.
- Dehogynem érthetem. Miért ne érthetném? Az egy dolog, hogy van barátom.- feleltem neki vállat rántva. Egy ideig csöndben maradtunk, majd azt néztem, ahogy a holdra mutat.
- Hogy mit kívánnék? Hirtelen nem tudom, de ha eszembe jut akkor szólok. Na és te.- löktem meg egy kicsit a karját. A falu csendbe burkolózott és csak a mi hangunk és a benti halk, lágy zene hallatszott. Közben kijött Rosey is. Intettem neki és arrébb csusszantam, hogy le tudjon ülni.

- Ó, nekem is csak olyasmik jutnak eszembe, hogy "bárcsak ne tudnám, hogy holnap iszonyúan fog fájni a fejem" meg "bárcsak történne már valami ezen a bálon" - nevettem fel halkan, aztán kinyújtóztattam a lábamat, lerúgva a magassarkút róla. Pokolian fájt a talpam, mert ekkora sarkú lábbeli még életemben nem volt rajtam. Majd tűnődve figyeltem Justinet. Kicsit zavartan szólaltam meg: - Tudod, amikor először találkoztunk, azt hittem, valami naiv kislány vagy. Jó látni, hogy egész normális vagy. És - hangsúlyoztam - egy ilyen lénytől, mint tőlem, nem igazán lehet hallani ilyet - emeltem fel az orrom álsznobsággal, de nem bírtam ki röhögés nélkül. Amilyen arcot vágott!
- Szia - fordultam egy lányhoz, akit asszem Roseynak hívtak, és kicsit megrántottam a vállam. - Csak unatkozunk. Hé! - jutott hirtelen eszembe. - Nem játszunk valamit?

Hallgattam miket mond. Figyeltem ahogy lerúgja a cipőjét, nekem is fájt a lábam de kibírtam. Azon viszont meglepődtem, amit mondott. Én? Naiv? Ugyan!
- Hát ennek én is örülök.- elnevettem magam. Mikor kijött Rosey, köszönt neki Blurry is és felvetette, hogy játszunk. Eszembe jutott valami.
- Játszani? Rendben. Mivel már eleget piáltunk, mi lenne ha megkérnénk a zenélő brigádot, hogy játszanak egy kicsivel gyorsabb számot és előadhatnánk az igazi önmagunkat.- böktem meg Rosey karját.

- Hát, az biztos a srácnak van ízlése.- Vigyorogtam, majd arcon csókoltam.
- Majd vissza fogom magam.- Kacsintottam rá és elvettem egy pohár pezsgőt. Néztem ahogy beszélgetnek. Egy kis idő után fogtam négy poharat és odamentem Rosey-hoz.
- Sziasztok csajok.- Vigyorogtam.
- Sebastian vagyok.- Mutatkoztam be és mindegyik kezébe nyomtam egy poharat. Adtam Rosey-nak egy puszit, majd a többiekre éztem.
- Mi ez az ácsorgás itt?- Kérdeztem.

- Dehogy ácsorgunk. Oké, csajok pörögjünk! - húztam meg a pohár tartalmát.
Én is lerúgtam cipőmet, majd Justine-ról is "lerángattam" és vigyorogva megszólaltam.
- Éljen a női erő! - kiáltottam, aztán eszembe jutott Seb. - Éljenek a menőőők!
Magammal húzva őket bementem a terembe, "hé mi tán' tudjuk mi a pálya" módban, menőnk, rockosan, és énekelni kezdtem. A lányok hamar felismerték a dalt, és velem együtt kezdtek ordítozni. Egy idő után röhögcsélni kezdtünk, és lég gitározni.

- All I ever wanted, all I ever needed
Is here in my arms
Words are very unnecessary
They can only do harm

All I ever wanted, all I ever needed
Is here in my arms
Words are very unnecessary
They can only do haaaaaarm...

Words are spoken to be broken
Feelings are intense, words are trivial
Pleasures remain, so does their pain
Words are meaningless and forgettable

All I ever wanted, all I ever needed
Is here in my aaaaaaarms - sikítottam, karjaimat a magasba dobva, vállaimat rázva, pattogva, aztán kinyitottam a szemem, és nem tudtam tovább énekelni, úgy elkapott a röhögés. Kábé úgy néztünk ki, mint az ufók, vagy akik elmegyógyintézetből szöktek. Erről meg az a film jutott eszembe, ahol a pasi műtősruhában cigánykerekezik a temetőben...
Összegörnyedve csapkodtam a térdem, olyan erővel tört rám a nevetés. Már elképzelni is elég, hogy nézhet ki négy idióta, akik báli ruhájukban botladozva, félig részegen üvöltenek Depeche Mode- ot.
Mikor nagy nehezen visszanyertem a hangom, szédülten vetettem közéjük magam, már nem érdekelt, ki mi mond, hogy nézünk ki. Csak a zene volt, amit egészen a lelkemig ért, és a torkomban vibrált, minden idegszálamban ott rezgett. Azon kaptam magam, hogy Just és Sebastian kezét szorongatva ugrálok, aki egy idő múlva nem törődve azzal, hogy mind abroncsos, fodros, uszályos nagyestélyiben vagyunk, felváltva pörgetett minket, egyszer még fel is emelte Roseyt, mint azokban a régi rock'n'roll -os filmekben. Ekkor szinte már fulladoztunk a nevetéstől. Végül megint énekelni kezdtem:
-ENJOY THE SILEEEEEENCE, ENJOY THE SILEEENCE..!!

Rosey lerángatta rólam a cipőmet. Elnevettem magam és mikor vadul kezdtünk énekelni. Már oda lyukadtunk ki, hogy a végén még lég gitározni is elkezdtünk. Muszáj volt röhögni azon, hogy milyen h*lyék vagyunk.
- All I ever wanted
All I ever needed
Is here in my arms
Words are very unnecessary
They can only do harm

All I ever wanted
All I ever needed
Is here in my arms
Words are very unnecessary
They can only do harm

A végén Blurry az én és Sebastian kezét kezdte szorongatni és én is követtem a példáját. Mind a ketten ugráltunk a terem közepén. Muszáj volt röhögnöm. Már majdnem megfulladtam, annyira röhögtem. A többiek körülöttünk csak leesett állal bámultak és hangosan elnevettem magam. Vadul táncoltunk és végre feldobtuk az este hangultatát. Már annyira ordítottunk, hogy én éreztem, hogy másnapra el fog menni a hangom. Mezítláb voltunk és miközben gitároztunk gitár nélkül, mi, lányok a fejünket ráztuk és a hajunk röpködött a levegőben.

A lányok hamar megitták a pezsgőt, majd a parkett közepére mentek és engem is magukkal vontattak. Néztem, hogyan mozognak a zene ritmusára. Öregem, hogy nekem mekkora szerencsém van. Négy csajjal táncolok, és egyik az enyém közülük. Gondoltam vigyorogva. Mindenkit megpörgettem, Rosey-t még föl és kaptam, majd mint a rock and rolle táncosok szokták párjukat, úgy pörgettem a lány könnyű testét. Mikor a zenének vége lett vigyorogva a csajok elé álltam.
- Hát....ez...jó muri volt.- Kacsintottam rájuk.

A tombolás időközben Seb és köztem szalsza tánccá ment át, mohón simultunk egymáshoz, húztuk egymást közel a másikhoz.
Miután abbahagytuk az éneklést, vagyis jobban mondva az ordibálást, a ruhám cafatokban lógott rajtam. Lassú, báli zene ment mialatt mi Linkin Parkot visítottunk, és így, hogy a moraj (vagyis mi) elnémultunk, mindenki ránk nézett.
- Én.. emiatt.. nem érzek bűntudatot. Nem fogok.. a tömegtől... bocsánatot kérni - feleltem a többieknek nevetve.
Istenem, már most olyan voltam, mint egy rossz piás! Vajon mi lenne, ha tényleg be lennék csípve?

Figyeltem ahogy Sebastian és Rosey átmennek páros táncba. Megfogtam Blurry kezét és ketten kezdtünk el pörögni és táncolni. Mikor végeztünk az ordítozással, én elkezdtem röhögni. A közönségünk bámult minket én pedig hoztam egy üveg pezsgőt. Húztam belőle egy nagy kortyot, majd Valery kezébe nyomtam az üveget. Ha már a múltkor nem jött velünk akkor most rúgjon be egy kicsit. Kivégeztük az üveget és tudtam, hogy abba kell hagynom, vagy különben nagyon rossz dolgot fogok tenni, amit meg is fogok bánni. Adamet kerestem a szememmel. Jó lett volna vele beszélgetni, táncolni. De sajnos nem láttam sehol. Kicsit szomorú pillantással néztem rá a többiekre.
- Mit csináljunk most?

A csajok egy cseppet be voltak rúgva. Csak vigyorogtam rajtuk, jól állt nekik a kómásság.
- Nekem mindegy.- Vontam vállat és kérdőn néztem a többiekre.
- Szóval? Mihez lenne kedvetek?- Kérdeztem és Rosey-ra néztem. Persze nekem nagyon jó 9tletem volt, de inkább nem mondtam ki hangosan.

Akkor esett csak le, hogy mennyien néztek minket, mikor már csillapodtak a kedélyek. De nem érdekelt. Ma nem.
- Jajj, srácok - kiáltottam a tömegnek, ami elég..khm.. érdekesen nézett ránk. - Unalom van! Komolyan itt akartok megöregedni? B-u-l-i - ismeritek ezt a fogalmat?
Ha lehet, még nagyobb csend lett, de észrevettem, hogy a felük bambán, keresztbe álló szemekkel néz minket. Jaaa, hogy azért.. biztos a székből se tudnának felállni.
Felkacagtam, látva az arcokat. Most, hogy befejeztük a kis "produkciónkat" , újra éreztem a kemény földet a talpam alatt, és a fejem is csak úgy forgott. Az órámra néztem, döbbenten láttam, hogy már hajnali fél kettő van. Úgy döntöttem, ideje mennem.
-Hát, további jó mulatást! - Pusziltam meg ölelgettem meg a közelemben állókat, pedig esküszöm, ez nem az én szokásom. Majd felhúztam a cipőmet, fogtam a táskámat, és egy utolsót intve kisétáltam a teremből. Ha jól számolom, már majdnem tizenegy órája buliztunk.
A terem ajtajából még egyszer visszanéztem, fel a mennyezetre, és elmosolyodtam. Ez az ünnepség, amin sikerült részt vennem, egy ideig még biztosan nem ismétlődik meg..

//Lány kollégium / 3-as szoba

Annyira nevettem Blurry-n, hogy már hánynom kellett. Jó fej csaj volt, hasonló volt a személyiségünk. És végre(!) Just másik oldalát is megismertem, ami jobban tetszett, mint a szende, és szűz kislány.
Seb jelentőségteljes pillantást vetett rám, én pedig csábosan felkacagtam.
- Hogy mihez? - kérdeztem, rá vigyorogva.
- További szép napot, píííííísz - kacsintottam számárfület mutatva a levegőbe. Oldalba böktem Just-ot, Adam felé lökve, mondván "teperd le, nagy nap van", és újra rácsaptam bohókásan Sebastian fenekére.
- Indulás, rossz fiú!

// Lány kollégium/ 1-es szoba//

Rosey-ék elmentek, de azért közben odalökött Adam felé. Majdnem elestem. A hajamat megigazgattam, hogy ne álljon úgy mint egy szénaboglya a nagy pörgésünk után.
- Táncolunk?- kérdeztem tőle. Alig volt rá esélyem, hogy táncoljak vele, mivel eleinte ő volt itt az egyetlen srác. De még mielőtt válaszolni tudott én kirohantam, felkaptam a cipőmet, amit Rosey rángatott le rólam, és visszamentem Adam elé, mintha el sem mentem volna. Vártam, hogy mondja azt, hogy igen, avagy sem.

A többiek eléggé bevadultak. Piálni és ordibálni kezdtek, miközben az ott levő srácnak rázták a s€ggüket. Láttam Tomot is táncolni, de aztán ő el is ment. Úgy voltam vele, hogy nem kell tovább itt maradnom. Nem szerettem az olyan bulikat, amikor mindenki berúg. Kisétáltam az öltözőbe, átöltöztem, és a szobámba mentem, vissza a suliba. Ez a bál nem olyan lett, mint amilyenre számítottam.

//Középiskola/Lánykoli/4-es szoba//

Táncoltam néhány lánnyal, majd csörgött a telefonom, és ki kellett mennem a teremből. Nem tudom mennyi ideig telefonáltam, de mire visszaértem, a többiek eléggé be voltak piálva. Néhányan elmentek, Rosey pedig felém lökte Justine-t. Látszott rajtuk, hogy ők is ittak rendesen.
- Táncolhatunk.- mondtam mosolyogva. Elkezdtünk táncolni, de már csak ketten voltunk a teremben.
- Már bánom, hogy elmentem telefonálni. Ahogy látom jó volt a buli.

Táncolni kezdtünk. Végre már.
- Jobb mint hiszed.- nevettem el magam. Mikor már csak mi voltunk a terembe és már körülbelül hajnali 5 óra lehetett én egy nagyot ásítottam. Odakaptam a kezemet a szám elé, hogy ne legyek b*nkó.
- Baj lenne ha mennénk? Illetve ha te maradni szeretnél itt egyedül akkor...- mondtam neki, de tudtam, hogy ő is jön. Álmosan elkezdtem vonszolni magamat a lányöltöző felé.

//Lányöltöző//