Bálterem

Elég késő volt, és Justine is álmos volt már.
- Persze, menj csak. Én is megyek átöltözni.- mondtam. Néztem, amíg kibotorkál az öltözőbe. Ittam egy pohár pezsgőt, és én is beléptem az öltözőbe.

//Fiúöltöző//

Elektra a tánc közben végig mosolygott. Szinte ragyogott. Annyira gyönyörű volt. Nem tudom, hogy nem vettem eddig észre. A ruha ami rajta volt mesésen állt neki. A többi lányon is nagyon szép ruha volt, de Elektra olyan volt, mint egy hercegnő. Tekintetében a boldogság látszott. A csend kettőnk között cseppet sem volt kínos...inkább plátóinak nevezném. Nem voltam nagy táncos, de most mégsem zavart kevés tánctudásom.
- Gyönyörű vagy. - Sóhajtottam a választ. Talán még zavarba is jöttem. Nem tudom mi üthetett belém, de ahogy kimondtam ezt a két egyszerű szót szívem hevesebben kezdett verni. A tegnap este óta valami megváltozott bennem.

Pen nem rejtegette tovább az érzelmeit. Kicsordultak a könnyei. Zsebemből elővettem a zsebkendőt és letörölgettem a könnyeit.
- Fölösleges ezen szomorkodnod. Most mondthatnám azt, hogy ha igazán szereted akkor elengeded, de ez nem lenne igaz. Szerintem csak azért érzel ilyen erősen Awakened iránt, mert kijelölted, mint bizalmasad. Neked szükslged van valakire akiben megbízol, de be kell látnód Awakened neked sokkal jobban megfelel barátnak, mint szerelemednek. Azért szereted, mert megbízol benne, de ezt a két érzelmet ne keverd össze.
Kézen fogtam és az egyik nagy ablakhoz sétáltam vele, hogy friss levegőn legyen.
- Pen nem szabad magad ilyennek látnod. Ne légy kishitű. Annyival nagyobb szíved van, mint a többi embernek. Egyszer talán ez lesz a veszted, de most ne add fel. Jogod van a boldogsághoz, de nem ő a megfelelő személy. Hidd el! Ha ő lenne a megfelelő akkor Artemisz istennő is így akarta volna.

Awakened szavaitól elvörösödtem és láttam, hogy csöppet ő is zavarban van. Mikor egy percre is sikerült le vennem róla a szemem kezdtem felfogni mit is érzek. Megálltam és már azt terveztem, hogy itt hagyom és elmegyek mint szoktam amikor eszembe jutottak a fantom szavai. Jó a fal MOST leomlott, de mi lesz holnap? - Figyelj. Fogalmam sincs arról, hogy te mit érzel, de azt tudom, hogy én mit. De mi lesz holnap? Újra kerűlni foglak? Ugyanezt fogom érezni vagy elmúlik? Talán jobb lenne, ha Pennel lennél. Jobban megérdemel mint én. És.. és...

// Tó//

És..és..
Kezeimet a nyakára helyeztem. Arcomat az arca felé kezdtem közelíteni. Egy pillanatra megálltam, de rájöttem, hogy nem ez a megfelelő alkalom kételkedni a tetteimben. Ajkaimat az ő ajkaihoz érintettem majd megcsókoltam. Nem szakította meg a csókot hanem csatlakozott ajkaink játékához. Elhúzódtam, hogy a szemébe nézzek. Nem láttam mást a tekintetében csak a csillogást....
Pislogtam egyet, hogy magamhoz térjek a fantáziálásból és, hogy válaszolni tudjak a nekem szegezett kérdésekre.
- Gondolom ugyan azt fogod érezni amit most vagy két nap múlva vagy éppen holnap. Lehet, hogy újra kerülni fogsz, de akkor én újra próbálkozni fogok. Nem tudom azt, hogyhogy fogsz érezni csak azt tudom, hogy én holnapra nem fogom meggondolni magam.

//Tó//

Nem tudtam nem hallgatni a férfira. Egyszerűen igaza volt, és ezt nem tudom tovább ragozni. Hirtelen mintha egy képzeletbeli fátyol szakadt volna le a szememről. Egyszerűen csak rájuk kellett nézni! E látvány pillanatok alatt elhessegette a vágyat, hogy oda menjek hozzájuk, és közbe vágjak. Nem lehetek önző. Soha nem is voltam az. Miért ne lehetne boldog?
Sosem volt szerelmem. Sosem voltak igaz barátaim. Talán túlságosan is nyitott voltam, és félre értelmeztem a szándékait.
Biztos voltam benne, hogy jól meg leszünk testvérként. Persze csak képletesen. Tényleg bíztam benne.
- Felnyitottad a szemem.. - suttogtam egy hálás puszit nyomva a fantom arcára.
Immár mosolyogva mentem ki a teremből, még egy utolsó pillantást véve a teremre.

// Lány kollégium/3-as szoba//

A zenének vége lett, Sid pedig elment. Néztem, ahogy kilép a bálteremből, majd hangoskodásra lettem figyelmes. Mikor éppen oda mentem volna a társasághoz már majdnem mindenki elment. Láttam egy lányt, meg egy srácot együtt elmenni. Lassan elindultam utánuk, hogy megbizonyosodjak, hogy csak a lány kollégiumig kísérték egymást.
//Lány kollégium/1-es szoba//

Végig Penelope arcát néztem. Tökéletesen megfigyelhető volt rajta az érzelem mindenfajtája. Egyik percről a másik perce másképp nézett a keringő párosra. Olyan folyamaton ment át, mint a hipnózisból felébredők. Meghallotta a varázs csettintést és már is lát. Nincs többé semmi által befolyásolva. Azt hittem nehezebb lesz, de örülök, hogy sikerült felvilágosítanom Pent.
Penelope suttogott nekem valamit amit meg is érettem. Szembe fordult velem majd kaptam egy puszit. Teljesen megdöbbentem. Nem szoktam ilyen közel kerülni az emberekhez nem, hogy még érintkezzek is felük. A kezemet az arcomra helyeztem pont oda ahol Pen megpuszilt. Még pár pillanatig így álltam. Körbenéztem. Már csak pár ember volt a teremben.
- Remélem mindenki jól érezte magát azonban most véget ér a mulatság. Kérem mindenki térjen nyugovóra.

A lányok láthatóan jól érezték magukat. Rosey elindult a szobája felé. Én is vele mentem, de csak a kollégiumig kísértem, mert hallottam, hogy jön valaki mögöttünk és nem akartam bajba keverni a lányt. Gyorsan megcsókoltam, majd elindultam a szobámba.
//Fiú kollégium/1-es szoba//

Miután mindenki elhagyta a termet neki álltam elpakolni. Bezártam az ablakokat. Az egyik asztal alól kihúztam egy nagy ládát amit a hosszú terítők gondosan elrejtettek. Össze szedtem az elhasznált poharakat és a kiürült üvegeket. A ládát elvittem a konyhára majd a szolgálók elmosogatják. A fölbontatlan üvegeket vissza vittem a pincébe, míg a kibontott, de nem elfogyasztott üvegeket egy asztalra tettem kis levélkével.
Egészségetekre! A munkásoknak mindig oda adtam a megmaradt italokat. Össze hajtogattam a terítőket és a szekrénybe tettem őket. Megérkezett az első munkás is.
- Üdvözlöm Marine! Kérem szegyék le a függönyöket, töröljék le az asztalokat és söpörjenek össze. Ha valami még koszos lenne kérem azt is takarítsák össze.

//Rejtekhely//