Az iskola Udvara.

Minden diák szeret tanítás közben az udvaron beszélgetni.

Megérkeztem az udvarra, ahol senki nem volt. Öcsém, ez a suli tényleg kihalt. Mi történt itt? Hol van mindenki? Mondjuk igaz, hogy ez egy falu, de valaki csak itt kell, hogy legyen. Leültem egy padra és unottan néztem magam elé.

Még mindig az alakváltókon gondolkodtam, amikor az udvarra léptem. Meg is pillantottam a menzára bejött diákot. Akkor most szépen odamész és beszélgetsz vele. Kommunikáltam saját magammal.
- Üdvözlöm. Sid professzor vagyok a suli új tanára.
Nem igazán tudtam mit mondhatnék neki. Most kezdjem el faggatni? Ez nem egy fegyelmi tárgyalás vagy ilyesmi.
- Te is új diák vagy?
Frappáns megfogalmazás. Szép munka. Jól bevágódtál a diákodnál.

Hirtelen meg jelent előttem valaki, akiről kiderült, hogy éppenséggel a suli egyik tanára. Tanár? Ajjaj, talán valamit rosszul csináltam? Hú remélem, nem.
- Üdvözlöm, Isabella Cloudy vagyok. - mutatkoztam be én is.
- Igen, új diák vagyok. - mondtam.

Áá egy új tanuló. Akkor még talán annyira nem égtem be. A sámánok elmélete nem hagyott nyugodni. Lehet, hogy tényleg ez lenne a menedék város? Akkor itt sok alakváltó lehet. Engem is ide küldtek akkor lehet, hogy a többi tanulót is.
- Mond csak te véletlenül nem vagy alakváltó?
Hát ezt kimondtam. Teljesen bolondnak fog nézni. Én leszek a suli bolond matektanára. Biztos majd az a pletyka fog terjedni, hogy elszúrtam egy kémia kísérletet és azért vagyok most ilyen zakkant.

Megkérdezte, alakváltó vagyok-e.
- Igen, az vagyok. - feleltem. Úgy tette fel a kérdéseket, mintha nem is tudom, a CSI-ban lennénk és én lennék a bűnöző. Erre a gondolatra elvigyorodtam. Hát, igen. Elsőre nem nézek ki bűnözőnek, de tudná csak mindenki, hogy miket csináltam tizennégy éves koromban. Na jó, nem egyedül tettem, de részt vettem benne. Konkrétan egy bankrablásban vettem részt. Így visszagondolva durva, hogy ennyire fiatalon ilyet csináltam.
Nem tudtam, hogy mit mondhatnék. Én tanárokkal sosem tudtam jól elcsevegni, mert ha egy tanár kettesben beszélt velem, azt jelentette, hogy nagy bajban vagyok.

Azt hittem, hogy örömujjongásban fogok kitörni.
- Hát még is igaz. Minden igaz, amit leírtak.
Nem is tudom, hogy ezt most hangosan mondtam- e ki vagy sem.
- Köszönöm, hogy bevallottad. Ezzel most sokat segítettél nekem.
Vajon mivé tud átalakulni? A sámánok szerint több farkas van. Lehet, hogy farkas? Azt tudom, hogy a hiúzok közül csak két-három család maradt fent és kétlem, hogy pont egy hiúzt fogtam ki. A rókák kihaltak a törzsek szerint így már csak a sas maradt.
- És mivé tudsz átváltozni? Kutatásokat végzek, és nagyon érdekel a téma. Én hiúzzá tudok átalakulni.

Nagyon megkönnyebbültem, amikor kiderült, hogy nem vagyok bajban. Csak kutatásokat végzett. Hallelujah! Már csak az kellett volna, hogy ebben a suliban is egy rossz hírnevet kapjak. Megkérdezte, mivé tudok átalakulni.
- Én rókává tudok átváltozni. - feleltem.
- És hogy-hogy ennyire érdekli a téma? - érdeklődtem - Mert én legszívesebben elfelejteném, mi vagyok. - tettem hozzá. Hát, valóban nem szívesen gondolok arra, hogy egy szörnyeteg lett belőlem.

Róka?! De.. Hisz.. az….. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Nem létezik ekkora véletlen.
- Tudod, hogy kész csoda, amivé lettél. A rókák a törzsek szerint kihaltak, de te még is itt vagy. Lehet, hogy te vagy a faj egyetlen példánya.
Csak ámultam. Nem lehet igaz, hogy egy ilyen adottságokkal bíró lány szörnyetegnek képzeli magát.
- Nekem kiestek az emlékeim. Csak arra emlékszem, hogy hiúzból változtam vissza. Persze az óta sokat megtudtam hisz éveket töltöttem egy törzsnél. Mondhatjuk, hogy egy tudós veszett el bennem. Nekem mindenről maximálisan informáltnak kell lennem. Nem rég temetkeztem csak bele mélyebben az alakváltók kutatásába és már is egy kihalt fajjal találkozom. Maga a csoda kisasszony. Szerintem ez miatt ne érezze magát szörnyek. Tudja hány ember akar más lenni, mit, ami most? Maga meg más. Mint én és elvileg a falu nagy része.
Remélem még lesz alkalmam erről bővebben beszélgetnem a hölggyel. Tudom, hogy képes vagyok rá, hogy meggyőzzem, hogy más szemmel tekintsen magára. Számomra elképzeletlen, hogy szörnyek tekintsek magamra. Szerintem ez egy áldás és én büszke vagyok arra, hogy meg lettem áldva egy ilyen fantasztikus képességgel. A hiúz lét egyszóval fantasztikus. Megpróbáltam hiúzként élni. Nem igazán jött össze. Tudtam miket kell tennem, hisz az ösztön meg volt benne, de hiányzott az emberlét. Mindent más ként észleltem. Hiányzott a tudás kielégítése.

Kiléptem az udvarra. Láttam lent pár embert, de nem akartam zavarni őket. Leültem egy padra és keresztbe raktam lábaim. Elővettem telefonom és sms- eket küldözgettem annak a pár embernek akit barátomnak tekinthetek. Nagy meglepetésemre apámtól is érkezett egy üzenet. Ez különleges alkalom! Időt szán a lányára. Bár az is lehet, hogy ezt is a titkárnője írta. Gyorsan pötyögtem a választ majd vissza csúsztattam a készüléket táskámba. A szél belekapott fekete hajamba így azt igazgattam, hogy normálisan álljon.

A nagy monológom közepette ki jött egy lány. A telefonjával babrált. Gondoltam mit veszthet őt is kifaggatom. Intettem Isabellnek, hogy beszélni szeretnék a lánnyal. Fölálltam majd illendően elköszöntem.
- Üdvözlöm a kisasszonyt. Sid professzor vagyok az új tanár. Szabad kicsit érdeklődnöm?
A csaj első ránézésre nem egy angyali teremtésnek tűnt. Nem volt csúnya, sőt kifejezetten szép lány volt, de a kisugárzás ami belőle áradt… nem mondhatnám pozitívnak.

Egy fiú pontosabban férfi lépett oda hozzá. Mint kiderült tanár. Ez most komoly? A legkisebb kedvem sincs tanárokkal cseverészni. Nem akarok az első nap az igazgatóiba kikötni ezért a lehető legkedvesebb hangnemben köszöntem neki. - Jó napot! - ennél eredetibb nem jutott eszembe.- Érdeklődni? Még is mi felől? - vágtam ártatlan arcot már reflexszerűen. Mit csináltam? lehet, hogy alva jártam és akkor tettem valami megbocsáthatatlan bűnt? Bár nem hiszem. A pasi nem úgy nézett ki mintha épp le akarna cs*szni.

Itt mindenki fél tőlem. Isa és most az új csaj is egyből tündéri képet vág. Attól, mert tanár vagyok, nem harapok.
- Igazág szerint az érdekel, hogy te is alakváltó vagy- e és ha igen mivé tudsz átalakulni. Tippjeim szerint farkas vagy sas leszel, de egy ilyen erőszakos kisugárzáshoz inkább farkast tudnék elképzelni.
Nem akartam megbántani a lányt. Az elméletemet próbálom fejleszteni. Róka biztos nem lehet hisz az már önmagában csoda, hogy találtam egyet. Nagyon megdöbbentő lenne ha ő is az lenne.

Huh nem tettem semmit. Kész megkönnyebbülés és mondhatni csoda. - Igen alakváltó vagyok. - feleletem nemes egyszerűséggel. - Jól tippel. Farkas vagyok. Miért lenne erőszakos a kisugárzásom? - kérdeztem bár tudtam a választ. Még csak most jutott eszembe, hogy még be sem mutatkoztam. - Egyébként Elektra vagyok. - azt a nevemet mondtam amit szerettem használni. Az Amy nem illett rám az Eleketra sokkal jobb. Gondolatimat visszatereltem az eredeti témára. - És maga is gondolom alakváltó. Mivé tud átalakulni?

Hát igaz. A sámánok már a kisugárzásból meg tudták mondani ki micsoda. Nekem persze ehhez jobban meg kell figyelnem a társaimat, de még így is könnyebb dolgom van hisz a fajok száma meglehetősen alacsony.
- Azt csak te tudhatod miért erőszakos a kisugárzásod. Az okát ne tudom, csak érzem, hogy az vagy. A tartásod, a beszédet és legfőképp a tekinteted. Haragszol a világra ez egyértelmű.
Tudom, tudom. Nem egy minden napi ember vagyok, de ez már csak velem jár.
- Elektra ezt megjegyzem. Amúgy az előző témához visszatérve a névválasztás is uralkodik rólad. Ha latinul nézzük, akkor erőt jelent, még ha indiánul, akkor harcost.
Nagyon érdekes lány. Nem unszimpatikus még is érzem benne az elutasítást.
- Jól gondolod. Okos lány vagy. Mondjuk a nyilvánvalót nem nehéz kitalálni. Hiúzzá tudok átalakulni. Most pedig ha nem zavar, akkor és távozok is. Tovább olvasom a kutatások eredményét.
Egy apró biccentéssel távoztam is. Kezemmel a szakállamat vakargattam. Egyre érdekesebbe ez a hely. Beszélnem kell az igazgató nővel is. Kétségkívül ő is tud az alakváltókról, ha nem ő is az.

//Fiúkollégium/saját szoba//

Ki ez? Azt hiszi belelát a lelkembe? Téved. Engem nem lehet kiismerni. Ez csak a burok. Senki nem tudja mi rejtőzik a felszín alatt. Tőle biztos távol fogom tartani magam. - Viszlát. - köszöntem el. Néztem ahogy eltűnik alakja. Tekintetem szinte perzselt. Gyűlölet lángja égett benne. Őt mint a többi tízmilliárd embert gyűlöltem. Talán velem van baj... sőt biztos, de nem akarom, hogy bárki is belém lásson. Lehajtottam fejem és idegesen tördeltem kezeimet mint mindig. Ez kicsi korom óta már egy megszokás.

A friss levegő kellemesen csapta meg az arcomat. Az udvaron alig voltak. Volt egy csaj aki nekem szimpatikus volt, ezért oda akartam hozzá menni. Odaértem hozzá és rámosolyogtam.
- Szia. Justine vagyok.
Nyújtottam felé a kezem. Szerettem volna ha valaki itt a barátommá válna, mivel még most nem igazán ismerek senkit. Abban reménykedtem, hogy ő lesz a legjobb barátnőm. Csak reméltem, bár sok mindent reméltem eddig ami nem igazán vált valóra. Kivéve az átváltozásomat. De annyi volt.

Dühös fújtatásom az zavarta meg, hogy egy lány nyújtotta oda nekem a kezét. Felnéztem rá. Elgondolkodtam, hogy kezet fogjak-e vele. Végül megtettem. - heló én meg Elektra vagyok. Bocs, hogy így rákérdezek, de a '' Justine'' nem fiú név? - kérdeztem. Nekem valahogy ez furcsa volt ezért is kérdeztem rá. Én már csak ilyen vagyok. Mindent tudni akarok. Nem akartam a lányra hárítania bennem felgyülemlett dühöt így inkább nem beszéltem sokat.

Kezet fogtunk. Elektra, igazán furcsa név. Viszont a következő kérdése egy kicsit meglepett.
-öö... nem. A justin. E betű nélkül az a fiú név. A Justine az lány.
Mosolyogtam rá, majd felmerült bennem a kérdés.
- Te melyik szobába vagy beosztva?
Kérdeztem tőle és köben megvakartam a nyakamat, mert olyan volt mintha valami megcsípett volna. Egy szúnyog volt a bűnös. Majd inkább Elektrára néztem és közben mosolyogtam.
- Szúnyog volt.

Egy igen hosszú beszédet tartott arról, hogy mi valójában különlegesek vagyunk. Én ezt egyáltalán nem éreztem így. Valóban nagyon sokan akarnak alakváltók lenni, de én ezt inkább átoknak, mint áldásnak gondolom. Nem szeretek az lenni, ami vagyok. Egy szörnyeteg. Szeretem a rókákat, de én magam utálok az lenni.
Közben a professzornak mennie kellett. Elköszöntem, majd úgy döntöttem, hogy eleget voltam itt lenn. Felálltam a padról és a szobám felé indultam.

//Lány kollégium/1-es szoba//

Visszaértem a suli udvarára, ahol csak két lány beszélgetett. Nem akartam zavarni őket, ezért nem mentem oda hozzájuk. Inkább leültem egy padra és nézelődtem. Jaj, ez a suli tényleg nagyon üres. Eddig csak egy tanárral találkoztam és diákokat is alig látok. Hát, mi van itt, kérem szépen? Keresztbe tettem a lábaimat és vártam, hogy megjelenjen valaki.

Kiértem az udvarra. Hamar megtaláltam. Mondjuk sose kellett félteni, mindig feltaláltam magam. Körbenéztem. Láttam jó csajokat. Ledobtam magam egy padra, és rájuk mosolyogtam. Egyelőre nem mentem oda hozzájuk. Először kiderítem, hogy melyik csaj jön ide hozzám egyből, és melyik félénkebb típus. Szóval hátradőltem, és néztem őket.

Egyszer csak észre vettem, hogy lejött egy srác. Mi a...? Itt fiúk is vannak? Nahát, kész csoda. Felálltam és odamentem hozzá.
- Szia, Isabella Cloudy vagyok, de csak Is, Bella, vagy Isa. - mutatkoztam be.
- Zavarlak? - kérdeztem tőle és végigmértem.

Kisétáltam az udvarra. Láttam egy pár diákot. Lassan, hangtalanul mentem el mellettük. Végül leültem egy padra és onnan néztem az eseményeket. Az eget kémleltem. Most is gyönyörű volt mint mindig.l

Nem kellett sokáig várnom. A szőke szépség jött oda hozzám.
- Hola, Bella Dama! Adam Martínez vagyok.- mutatkoztam be.
- Egy ilyen szép hölgy sosem zavar.- mondtam mosolyogva. Enyhe akcentusom lehetett, de szerintem ez csak jobban bejön a csajoknak.
- Foglalj helyet.-mondtam, és arrébb csúsztam a padon, hogy elférjen.
- Mi szél hozott erre?- kérdeztem.