Egy harcos története

Nem gondoltam volna, hogy egyszer megteszem ezt a lépést, de úgy tűnik muszáj lesz. Ez lesz talán életem eddigi legnehezebb lépése. Lehet, hogy jobb lesz így talán ront az egészen, de legalább tudni fogom, hogy állunk.

Nem találkoztam vele személyesen ezért csak egy levelet hagytam neki. Gyáva dolog tőlem, hogy így meghátrálok, de most akkor is ezt éreztem helyesnek. Napok óta ki se mozdultam a szobámból. Hiányzik a törzsem. Legfőbb képen a legjobb barátom. Régen - nem is olyan régen csak nekem tűnik soknak - nagyon sokat beszélgettem vele. Sokkal könnyebb volt úgy gondolkodni, hogy közben elmondom valakinek a gondolataimat, a kételyeimet, az érzéseimet. De most nem volt itt. Lehet, hogy rossz döntést hoztam. De már nincs mit tenni. Ott hagytam a levelem. Ezt még úgy is meg kell beszélnem vele.

Most már tényleg nem tudom mi van velem. Mintha valami vinni a lelkemet egyre lejjebb és lejjebb. Teljesen elvesztem. Azóta se találkoztam Pennel. Beszélni akartam vele, de nem találtam. Nem tudom hol lehet. Remélem nem hagyta el az iskola területét. Minek is írogatok? Ideje megkeresnem.

Mint azt már Lily is tudja gyűjtöm a levelek. Íme az első lapot díszítő apró piros falevél:

Albumom új tagja. Tegnap a padon ültem amikor mellém esett. Kiválasztott. Az is lehet, hogy csak jel volt, hogy fölfigyeljek Penre. Remélem sikerül vele tisztáznom a dolgokat. Kérlek levél segíts nekem.

Pen megcsókólt az udvaron. Már magában ez is nagy dolog. Simán megérdemelne egy oldalt a füzetemben, de azért írok hozzá. Annyira jó volt ajkain játéka. Jó volt a karomban tartani Pent. Szeretem ezt a lányt. Akkor is szeretni fogom, ha nem engem választ. Mindig megfogom védeni. Ez lesz az élet célom. Lehet, hogy ez most egy elcsépelt részlet lesz, de akkor is szükségét érzem, hogy leírjam ezt a részletet. Annyira igaznak érzem ezt a részét a mi saját kapcsolatunkra Penelopeval.

Álmaimban láttalak, és már régen vártam rád.
Újra itt a hős meg a hősnő, akikkel szemben áll a világ.
Nem kell, hogy félj, majdnem tele a tár.
Előttünk van még pár határ.
Lesz egy kis tűz meg egy kis zaj,
de vigyázok rád, nem érhet baj.

Hát nevess rám, ölelj át, és most játsszuk, hogy mi vagyunk Bonnie és Clyde!
Gyere, és bújj hozzám, szoríts jól, és most érezd, hogy mi vagyunk Bonnie és Clyde!

Tudod, van, aki némán ül, van, aki megőrül,
van, aki tűr és van, aki elmenekül,
de néha van, aki küzd, és néha van, aki nyer.
Ha kell, belehalok, de nem hagylak el!

Hát nevess rám, ölelj át!

Nagy boldogság árad szét a lelkemben. Penelope Mint engem választott.Hevesebben dobog a szívem mikor megérint vagy felnevet. Boldog vagyok, mert Penelope viszonozza szerelemem. Tudom, hogy megfogja változtatni az életem. Mostantól vele fogom leélni az életem, még akkor is ha nem engem választ örökös társának. Hisz ez is benne van a pakliban, hogy később már nem fog szeretni. Attól, hogy most így határozta el magát nem jelenti, hogy egy életre el is kötelezte magát. De mindegy is hisz én egy életen át vele maradok. Letettem egy harcos esküt amit ő azzal fogadott, hogy engem választott és nem Asht. Mikor döntött az Istennő elvitte magával, de ezt csak később tudtam meg miután magához tért és elmesélte. Pent felajándékozta különleges képességgel. Közben nekem és neki lett egy közös jelünk. Gondolom ez az eskü pecsétje. A jele Pennek a nyakán van míg nekem a jobb mellizmomon. Úgy gondolok rá, mintha ott a második szívem lenne. Pen lett az én lelki szívem. Penelope új képessége elképesztő. Látja az aurát. Legalábbis az enyémet biztos. Kapott egy másik képességet is, de nem tudom mi az. Majd a könyvtárban utána nézek. Most, hogy összekapcsolódott sorsunk megmutatom neki az én "képességem", Igyekeztem tehetségem tökéletesre fejleszteni.

Ezt a levelet még anyám tette el. Ennek a fának a levele hullót bölcsőmbe miután megszülettem.

Tudom, hogy milyen, ha olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet, és ez hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor csinálsz új külsőt, vagy hányszor mész fel az oldalra, vagy hány új programot találsz ki. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végiggondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot, és hogy hihetted akár egy rövid percre is, hogy boldog voltál. És néha még meg is győzöd magad arról, hogy észhez térnek, és benéznek honlapodra. És ezek után, bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre, és akikkel találkozol, visszaadják az életkedved, és a lelked apró darabjai egyszer visszaállnak, és a zavaros idők, azok az esztendők, amik így elmentek, lassan kezdenek elmosódni!

Csodás nyár volt az életem, vidám napsütésben kiapadhatatlan patakként csordogált, míg ők mellettem voltak, de mióta magamra hagytak, a felkavaró ősz szomorú magányosságban örvénylett körülöttem, és rántott magával egyre mélyebbre.

Vigyázz a magánnyal, mert van az a szelíd és igaz magány, mely magatartás az emberek felé; s ez jó. S van a tragikus, mikor jegesedni kezd körülötted a világ, az utakat, melyek az emberekhez és az emberihez vezetnek, belepi a jég. Akkor eltévedsz, és meg kell fagyni.

De messze jártok is tőlem már. Emléketek
szívemben lassan megcsendesedik.
Elhalkul, mint a távolodó léptek,
hideg vagyok, közömbös, hó esik.
A tél a szerelmemet összehúzza,
fel-feldobban bennem, de merre vagy?
Nem sejtem már. Magányos lettem újra,
és dermedt. És dermesztek, mint a fagy.

Sivár, sivár tájak és évek jönnek. Mostan
kellene erősnek lenni. Legyél
kemény. Már gyengeségem lemostam.
Ez tán segít. Hideg vagyok, kemény.