Sportpálya

Hiába a fájdalomcsillapító. A fejem úgy lüktetett, mintha egy egész bowling golyóval vágtak volna fejbe.
- Haliiiii! - köszöntem összeráncolva homlokom, miközben Adamre néztem. Csuklómmal a homlokomat kezdtem püfölni.
Múlj már el, múlj már el...
- R*hadt másnaposság!
Ezután már csak arra eszméltem fel, hogy még jobban sajog a hátam közepe. A jó édes nénikémbe.. mit csináltam már megint?
Mellettem focilabda, én pedig a földön fekszem kinyúlva.
- Káó. Egy pont oda. Segítenéteeek? - nyújtottam morcosan a kezem az égbe.

Tizenhárom. Még jobb. Mosolyogtam rajta.
- Én nem tudok neked kellemetlen feladatot adni.- mondtam neki mosolyogva. Mámoros érzés volt mikor megcsókolt. Mikor eltolt, újra elmosolyodtam.
- Mondhatnám, hogy csókolózni, de az egy kicsit h*lyén hangzana.- válaszoltam neki. Bement a kapuba és pont a labdákat kezdtem volna rugdosni, bár lehet, hogy el is rúgtam. Fél szememmel megláttam Rosey-t. Elesett én pedig odamentem hozzá és nyújtottam neki a kezemet, hogy felhúzzam. De az is lehetséges, hogy én rúgtam meg a labdával.
- Szia.

Justine elrúgta az első labdát, azonban teljesen másfelé ment, nem a kapuba. Arra néztem, amerre a labda repült, és Rosey-t láttam meg a földön feküdni. Odaszaladtam hozzá, és Justine is odajött.
- Szia Rosey, minden rendben?- kérdeztem. Kicsit h*lye kérdés volt, mert hát most rúgták meg egy labdával. Felhúztam a földről, mire leporolta magát.

- Ja, biztosan.. Meg van még a fejem? - kérdeztem zavartan, majd porolgatni kezdtem magam. Azt hittem menten össze esek, úgy szédültem.
- Én is akarok! Beszállhatok? - kérdeztem reménykedve, miközben Just-ra pillantottam.
- Bocs, a.. bunkóságomért. Már látom, hogy nem is vagy annyira bugyuta, mint gondoltam. - feleltem fintorogva. Ez a mentegetőzős, bocsánatkérős izé nem voltam én. Reméltem tisztában van vele, hogy most őszinte voltam, és hogy ez nagy szó, hogy elnézést kértem.
- Na, ennyit a drámából. Focizzunk!

- Meg- mosolyodtam el.
- Nagyon sajnálom, hogy... fejbe rúgtalak.- mondtam neki sajnálkozó tekintettel. De hogy ne tudjon megint beszólogatni, úgy tenni mit akit nagyon nem izgatja, hogy éppen most rúgott fejbe valakit. Őszintén bocsánatot kért amiért b*nkó volt.
- Semmi gond.- mondtam neki, majd nagyon focizni akart.
- Cselezgessünk?- kérdeztem nevetve, mivel tudtam, hogy megint sokszor fogok zanyálni.

Rosey-nak semmi baja nem volt egy kis másnaposságon kívül. Mondjuk nem is olyan lánynak ismertem meg, aki nyavalyogna. Viszont focizni akart.
- Ti lányok ketten lesztek egy csapat, én pedig egyedül leszek.-mondtam.
- Mini focimeccs lesz. Benne vagytok?- kérdeztem.

- Mini? Tehát teljesen meg van győződve arról, hogy ő fog nyerni. Szerintem leckéztessük meg! .- súgtam kábán, mégis nevetve Just-nak, persze úgy, hogy Adam is hallja.
Nem igazán voltam jó foci terén, de nem is sokat kellett tudni, vagyis, azt hiszem. Bal kapuba kell nekünk rúgni, a jobbat védeni. Csak nem tévesztem el... Ha meg valami szabálytalanságot csinálok, majd legfeljebb beszólok. Már láttam is magam előtt, ahogy poénkodva beordítom Adam-nek, hogy "bocsi, elterelte a s*gged a figyelmem". S noha csak viccelődnék, Seb és Just biztos hogy a hajukat tépnék.
Miközben beálltam a kapuba, intettem Justine-nak, hogy menjen előre.

- Persze, csak vigyázz nehogy mi, lányok a porig alázzunk.- mondtam neki mosolyogva, és figyeltem ahogy Rosey beáll a kapuba. Remek, szóval én fogok először szerencsétlenkedni. Foci terén nem voltam valami nagy ász, de reméltem, hogy a kezdők szerencséje lecsap rám és Rosey-ra. Adam meg... hát ő majd most az egyszer veszít. Bár az túl szép lett volna, hogy mi győzzünk. Előre mentem Adam felé ahogy Rosey mondta és elkezdtük a fenomenális mini meccset.

Elmosolyodtam. Azt hitték, le tudnak győzni.
- Ha látom rajtatok, hogy nagyon igyekeztek, akkor esetleg hagylak titeket nyerni!- mondtam. Középre futottam, ahonnan a játékot kezdtük. Először Rosey állt be a kapuba. Justine-t viszonylag könnyű volt kicselezni, és bár aranyosan próbálta megszerezni a labdát, és mindig kitértem az útjából. A kapu közelébe értem, és rúgtam. Rosey majdnem kivédte, de a két keze között átrepült a labda.
- Figyelj jobban Rosey!- mondtam nevetve. Odapasszoltam Justine-nak a labdát, hogy próbálkozzon ő is, majd a saját kapum felé szaladtam.

Vagy három alkalommal bemutattam Adam-nek, aki csak nevetett ezen az egészen. Szem forgatva mentem apálya közepére.
- Állj félre, szivi.
Intettem neki, hogy húzódjon a kapuba, vagy mit tudom én, csal el előlem. A labdát amit Ad' Just-nak rúgott, a bokám belső oldalával elrúgtam magam elé, aztán futni kezdtem. Egyedül egy fiú ellen egy hatalmas pályán? Hát, nem volt nehéz. De az árvaházban nem volt sok játék, és muszáj voltam megtanulni focizni, ha nem akartam, hogy szétunjam a fejem.
3...
Néha-néha láttam, hogy Just segíteni akar, de folyton leintettem.
2...
Adam elvette, én pedig vissza szereztem. Tudom hogy csak játék, de muszáj valakinek megleckéztetni. Miért ne lehetnék az illető pont én?
1...
Nem számított rá hogy a kapuig fogok jutni a labdával anélkül hogy el ne venné tőlem. Mivel nem sok ideje maradt hogy kivédje, jobb szélről berúgtam a hálóba, de azért súrolta a lécet. Mindegy. A lényeg hogy bent van.
Viccelődve karba boxoltam Adam-et, és még egy puszit is adtam tán' az arcára persze csak barátilag.
- Éljen a női erő. Pacsit! - mentem oda Justine-hoz, a kezemet nyújtva.

Mikor beléptem a pályára, láttam Rosey-t meg Adam-et puszilkodni. Mi a f@sz? Odaballagtam, majd vigyorogva megfogtam Rosey derekát és forró csókot nyomtam ajkaira.
- Szia édes.- Vigyorogtam rá, mikor elszakadtam tőle. Kezemet továbbra is a dereká tartottam, majd Adam felé nyújtottam a kezemet.
- Adam.- Köszöntem ugyan azzal a vigyorral. A másik csaj felé pillantottam.
- Hali csajszi. Sebastian vagyok.- Kacsintottam a lányra.
- Nah és mit csináltok?- Kérdeztem kiváncsian. Egy labdát láttam a kapuban.
- Csak nem fociztok?- Néztem Rosey-ra kérdőn.

Végül én kötöttem ki a kapuban, és láttam ahogy Rosey ügyesen vitte a labdát. Elmosolyodtam rajta. Berúgta a gólt, ekkor már nekidőltem a kapufélfának és ránéztem Adam meglepődött arcán. Viszont mikor Rosey megpuszilta Adamet az arcán egy kicsit meglepődtem és a cipőmet kezdtem bámulni, mintha annyira érdekes lenne. Arra kaptam föl a fejemet, hogy betoppant Sebastian. Megint bemutatkozott, de azt nem tudtam, hogy miért. Aztán jutott eszembe, hogy totál részeg volt mikor először találkoztunk. Én tudtam, hogy ki ő, de én is be voltam rúgva. Úgy tűnik kezdek hozzászokni a piához...
- Hali. Justine- intettem neki mosolyogva.
- És most mi legyen?- néztem rá mindenkire.

Rosey nem volt annyira ügyetlen a fociban, mint az először sejtettem. Végigmanőverezett a pályán, és berúgta a labdát. Ha nagyon akarom, kivédem, de gondoltam had örüljön. Örült is. Még puszit is kaptam. Meglepődtem, de csak mosolyogtam rajta.
- Szép volt.- dicsértem meg. Ránéztem Justine-ra, látta-e az előbb, hogy Rosey mit csinált. Mivel bőszen bámulta a cipőjét, gondoltam látta.
- Nyugi Justine, én még mindig téged szeretlek!- kiáltottam oda neki. Nem akartam, hogy féltékeny legyen. Ekkor betoppant Sebastian.
- Na most már párosan vagyunk. Mit szólnátok, ha párokban játszanánk? Te, Rosey Sebastiannal leszel, én pedig Justine-nal.- ajánlottam. Justine eközben odajött. Átkaroltam, és megpusziltam.
- Te benne vagy?- kérdeztem tőle is.

A sportpályán négy alakváltó tartózkodott. Mindegyik tiszta vérű volt. Nem voltak kevertek. Még a végén kiderül, hogy egy elit helyre jöttem. Hosszú fekete ruhámban libbentem be egy hang nélkül a terem. Megálltam az ajtóba. Nevetgéltek. Még jó kedvük van. Arcomon ördögi vigyor jelent meg.

A szememet forgattam. Miért hiszi azt mindig Justine, hogy legfőbb célom elvenni a drágalátós pasiját?? Mindegy. Utáltam amikor ilyen. Szóval azt, hogy megkedveltem, ez most lerombolta.
- Ne lepődj már meg ennyire. Amúgy is, elvertem Adam-et. - mosolyodtam el, magamhoz húzva Seb-et. Mellkasába temetve arcom válaszoltam Adam-nek.
- Én benne vagyok. - válaszoltam. Csak reménykedni tudtam benne, hogy Seb-be ragadt egy pici tehetség a foci iránt.
Ekkor egy fekete ruhás csajszi libbent be. Felvontam a szemöldököm. Hát ez meg ki?

- Nem féltelek.- Vigyorogtam a lányra, majd egy puszit nyomta a feje búbjára. Észrevettem egy csaj aki fekete ruhában lépett be. Kérdőn néztem a többiekre, de mivel láttam, hgy ők sem tudják, ezért elkezdtünk játszani.
- Akkor kezdjük.- Mondtam és szikrázó tekintette méregettem Adam-et kezdéskor. A labda játékba került, majd elindultam az ellenfél kapuja felé. Nem volt nehéz kicselezni Adam-et. Főleg, hogy négy éves korom óta focizok. Gonosz vigyorral rúgtam a labdával, ami természetesen egyből bement.

Bejött egy fekete ruhás csaj a pályára. Tetszett a ruhája, viszont amikor Sebastian kijelentette, hogy kezdjük, egy kicsit féltem. Mindenki elkezdett rohanni a labda után, én meg csak mosolyogva néztem rájuk. Sebastian rögtön beküldte az első gólukat. Ránéztem és először alig tudtam megszólalni.
- Az az érzésem, hogy nem most kezdted a focit- néztem rá és közben a kaput méregettem. Ránéztem Adamre, mintha segítséget kérnék, pedig nem volt semmire szükségem. Lassan odamentem és halkan mondtam neki, hogy a többiek ne hallják.
- Le kéne őket győzni.- mondtam neki és közben a hajamat kiengedtem és újra összefogtam.

Mindenki érdeklődve nézett felém. Hát ezt el is várom. Tartottak egy gyülekezőt. Megbeszélték ki kivel lesz. Mindenki a párjával. Hát ez így elég unalmas lesz. Fel kell valahogy pörgetnem a játékot. Focit fognak játszani amit ebben a szép hosszú ruhában igen nehéz lenne. Mutatóujjamra vörös szikrát varázsoltam majd lemutattam a szoknyámra. Engedelmesen rövidülni kezdett. A fűző megmaradt csak a szoknya lett rövidebb. A rövid szoknyához fekete csipke harisnyát is varázsoltam, hogy ne legyen kint hófehér bőröm. Csak, hogy alkalomhoz öltözzek. Ujjamat hajamhoz érintettem mire az össze ugrott egy laza farokba a fejemre. Kényelmesen leültem a mögöttem lévő padra. Na most már kezdődhet a játék. Hosszú és éles körmömmel fölsértettem a bőröm, hogy vér serkenjen ki belőle. Bal kezem kisujjával belenyúltam a vérbe és jobb tenyerembe mintát rajzoltam. A minta végeztével magamhoz hívtam a labdát. Belerepült a jobb tenyerembe. Elmondtam a rajzott megelevenítő varázs szavakat majd a labdát vissza gurítottam a pályára. Akárhányszor valaki nagyot akar rúgni a labdába mostantól arrébb fog menni.

Tátott szájjal bámultam a lányt, fel sem eszmélve a győzelmünkre. Agyam hátsó zugában persze egy beszólás kezdett formálódni Adam felé, aki azt hitte, bénák vagyunk, most meg megszívta, de egyszerűen nem bírtam másra sem koncentrálni. Annyira, de annyira taszító volt ez a csaj, hogy csak felvont szemöldökkel bámultam.
- Seb... - szólítottam, de mire felém fordult, a lány átlagosan üldögélni kezdett az egyik padon. Még a végén h*lyének hinne, ha azt mondanám, hogy az a csaj az előbb varázsolt. - Mindegy.
Elszakítottam a tekintetem róla, és a labdára néztem. Szaladni kezdtem felé.
Éles reccsenés. Szúró, égető fájdalom. Sikítás...
Percekig le voltam döbbenve. Hát ez meg mi volt?
A földön feküdtem, a kezem pedig leírhatatlanul fájt. Elestem volna a labdán? Nem emlékeztem semmire. A jelenetet újra és újra leforgattam a fejemben:
Szaladtam, és el akartam rúgni bal oldalra, ahol Sebastian állt... de még mielőtt a lában a közelébe is érhetett volna annak a nyavalyás gumijátéknak, hátra estem, magam alá szorítva a kezem.
Hogy lehetek ennyire béna?
Megnéztem a bal kezem, mire kikerekedtek szemeim. Köpni nyelni nem tudtam, olyan sz@r látvány volt. Komolyan, mint valami zombis filmbe. A két csont a bőröm alatt ki volt domborulva.
- B@sszus! - feleltem hisztérikusan, mint egy kislány, miközben kikerekedett szemekkel bámultam a nem éppen kellemes látványt. Kétségbeesetten pillantottam körbe.

Hallottam Rosey hangját. Odafordultam, de akkor már elindult a labdához. Készültem, hogy megfogom, mikor a labda arébb gurult és Rosey elesett.
- Rosey.- Szólaltam meg és odarohantam hozzá.
- Kicsim.- Motyogtam és óvatosan az ölembe húztam. Megnéztem a kezét. Láttam, hogy a két csont nem a helyén van. Láttam, hgy a labda arrébb gurult, de hogy hogyan azt ne értettem. Ismét a fura kinézetű lányra néztem. Valami nem stimmelt vele. Olyan volt mint egy boszorkány.
- Justin, maradj itt vele egy kicsit.- Kértema lányt és felálltam. Odaballagtam a padon ücsörgő csajszihoz.
- Szia. Sebastian vagyok.- Nyújtottam felé a kezemet, mire ő is kezet nyújtott. Egy pillanatra lenéztem a másik kezére és észre vettem egy vágást.
- Minden rendben?- Kérdeztem és kezembe fogtam a bal kezét. Láttam, hogy a keze csupa vér, és hogy labda mintás. Vicsorogva néztem rá.
- Mi vagy te?- Kérdeztem és elengedtem a kezét. Megfogtam a vállát, majd megszorítottam.
- Mit csináltál a labdával?- Faggadtam.

Mikor a csaj össze esett meghallottam a csontok reccsenését.A varázslat jobban sikerült, mint elsőre gondoltam. Oda jött hozzám az egyik róka alakváltó. Pontosabban Sebastian. Ő a másik róka párja. Okosabb, mint gondoltam. Gyorsan össze rakta a helyzetet. Ebből most botrány lesz, de nem az én káromra. Seb oda jött fenyegetőzni. Mikor megszorította a vállam hangosan fölnevettem.
- Azt hiszed, hogy ez fáj nekem? Sőt, abban a tévhitben ringatod magad, hogy árthatsz nekem?
Nevetésem még hangosabb volt és gunyorosabb. Tekintetemet Sebastianra szegeztem aki a földön kezdett el rángatózni a fájdalomtól. Hangosan ordított amitől még jobban éreztem magam.
- Nem tudtok nekem ártani. - Kitártam a kezem mire a pálya olyan lett, mint egy futó homok. Justine és Adam nem tudott megmozdulni, Seb meg tovább tekergett a földön. Rosey fölsikított, hogy ne kínozzam tovább szerelmét. Milyen undorító szó. Abba hagytam a srác kínzását és, hogy csak ne legyen mindig ugyan az a trükk nyamvadt teste mellé hajtűket tűztem amik egy négyzetet zártak be. Pár kézmozdulattal falat varázsoltam köré majd az alakváltóhoz sétáltam.
- Csak lásd hogy én nem vagyok annyira kegyetlen. - Megragadtam az eltört karját. Vérével mi a kezén folyt újabb mintát rajzoltam. A csontok fájdalmasan ugyan, de vissza húzódtak és össze forrtak. Lehajoltam a lány karjához majd végig nyaltam a sebet. A seb össze húzódott és már semmi sem látszott a sérülésből.

(Várjuk meg a többieket. Akkor most jöjjön majd Just, Adam nekem utána mindegy)

Sebastian ügyesen bánt a labdával, ami a kapuban landolt. Megláttam egy fekete, fura lányt, de nem nagyon törődtem vele. Justine mondta, hogy le kéne győznünk a másik csapatot. Egyet értettem vele. Elindultam a labdával, és berúgtam.
- Na mi van Sebastian, bealudtál?- kérdeztem nevetve. Éppen Rosey-nál volt a labda, amikor elesett, és a reccsenésből és a kiáltásából arra a következtetésére jutottam, hogy eltörött a karja. Mindenki a különös lányra nézett, akin időközben másféle ruha lett. Sebastian neki rontott, mire a pálya olyanná vált, mint a futóhomok. Nem tudtam mozdulni, és ahogy láttam, Justine se. Sebastian a földön fetrengett. Az ismeretlen lány, vagy inkább lény, Rosey-hoz ment, és meggyógyította a karját. Mintha varázsolt volna. Ilyet én még nem láttam. A hab a tortán az volt, hogy megnyalta a sebet.
- Hát ez elég bizarr.- jegyeztem meg. Nem nagyon tudtam, hogy most mi van, mi fog történni.

Miután megbizonyosodtam arról, hogy a két diák a megfelelő lakrészben sétálni indultam. Sikolyokat hallottam a sportcsarnok felől így arra vettem az irányt. Mikor odaértem egy lányt láttam aki lenyalta egy másik lány vérét. Egy fiú egy négyzet alakú beton "börtönben" feküdt, és még két diák állt értetlenül a pályán.
- Mi folyik itt?- Kérdeztem idegesen, majd a fiúhoz mentem.Megnéztem, hogy jól van-e de az arca nem erről árulkodott.
- Mi történt vele?- Kérdeztem és azon gondolkodtam, hogyan tudnám kiszedni belőle. Egy kis idő után rájöttem a megoldásra, de úgy döntöttem először elintézem a többieket. A fekete ruhás lányhoz mentem.
- Mit csinálsz?- Néztem kérdőn a sebet nyalogató lányra. Megfogtam a kezét, majd ellent nem tűrő hangon rászoltam.
- Most velem jössz szépen az igazgató nőhöz. És ti is.- Emeltem fel tekintetemet és körbenéztem.

Nem bírtam követni az eseményeket. Egyik pillanatban még mindenki virul meg minden, a másikban meg már Rosey törött kézzel a földön, Seb meg azt a csajt faggatja aki az imént jött be.Remek... még a végén verekedés is lesz. De a csaj csinált valamit, és meg sem tudtunk moccanni. Ez volt a legfurcsább számomra. Rosey karját helyretette és mindenki úgy nézett rá mintha az ufók szálltak volna le az égből. Hirtelen Adam zavarta meg a csendet.
- Mi vagy te?- kérdeztem a lánytól halkan, majd ránéztem Rosey-ra. Nem volt valami pompásan...

Rosey karja szépen begyógyult. Közben egy nő sétált be a szobába. Irritáló személyiség. Oda ment megnézni a rókát, de a csapdám ellen nem tehet semmit. Oda jött hozzánk is. Megragadta a karomat és fölemelte a hangját. Mit képzel ez? Azt hiszi így beszélhet velem? Szikrákat szóró szemekkel néztem rá. Fölegyenesedtem. A karomra néztem ahol hozzám ért.
- Olyan szánalmasak vagytok ti emberek. Azt hiszitek, hogy meg véd tőlem egy felsőbb hatalom. Gonosz mosolyra húztam a számat. Lenéztem a kezemre majd ezt suttogtam:
- Kuchoma!(Égj!) - Bőröm elkezdett forrósodni. A sas elkapta a kezét a bőrömről. Másik kezemmel elkaptam hátul a haját és megrántottam. Hátra dőlt, de a kezembe kapaszkodott, hogy el ne essen. Arcommal fölé hajoltam majd rá leheltem mire elaludt. Maximum két órára ütöttem ki. Oda léptem Rosehoz.
- A karod rendben van és nem aggódj Sebnek sincs semmi baja. Az csak egy erő ketrec.
Mutattam a foszforeszkáló dobozra amiben Seb feküdt. Olyan volt, mint egy pantomimes doboz. Ezen az ötleten felnevettem. Majd a másik párhoz léptem. Mikor a farkas mellett mentem el fel tett egy kérdést.
- A legrosszabb rémálmod. - Nevettem fel hátra hajtott fejjel. A ketrechez sétáltam. Ujjamat a falnak érintettem majd végig húztam rajta. Ujjam mentén egy vékony fehér csík jelent meg. A dobozon végig futott a vonal. Ráütöttem a tetejére mire csörömpölve darabokra esett. Léptem hátra egyet nehogy Sebastian elérjen. Csettintettem egyet mire a tűk ismét a hajamban voltak.
- Élvezet volt veletek szórakozni. - Mélyen meghajoltam. Egy hirtelen mozdulattal kiegyenesedtem és a fejem fölött össze ütöttem a két tenyerem. Fekete lángok jelentek meg körülöttem majd lassan eltűntem. Közben már a terem padlója is vissza nyerte szilárdságát.

//Eltűnt//