Loch Moon Tó

Egy hatalmas tó, amibe néhány patakocska is becsatlakozik. A szélén nád van, amiben kacsa családok találhatók. A part közelében a víz sekély, de vigyázni kell, mert hirtelen mélyül.

Kisétáltam a tóig. Út közben levettem a magassarkúmat, és mezítláb mentem. A tó gyönyörű volt most alkonyatkor. Mikor a tó szélénél voltam, körülnéztem. Nem láttam senkit. Levettem a ruháimat, és farkassá változtam. Futottam olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudtam, majd a tóban úsztam egy kicsit. Nagyon imádtam farkas alakban lenni. Mikor már kellően elfáradtam, kimentem a partra. Megráztam a bundámat, majd visszaváltoztam. Felöltöztem és kicsavartam a hajam. Kontyba tűztem, és elindultam haza.

//Középiskola/Az igazgató külön háza//

Még ki sem értünk, már átváltoztam. Gyengébb voltam, hisz' nem voltam telivér. Végül is jobb mint átvert embernek lenni. Más világ. Más környezet. Más társaság.
Futni kezdtem, néha-néha megvárva a lányt. Szaladtam zaklatottan, el a világ elől. Hirtelen arra gondoltam, hogy milyen lenne, ha most megjelenne előttem. Biztos hogy szívrohamot kapnék. Hogy miért? Nem tudom. Egyszerűen nem tudtam leírni. Gondolatban már próbáltam az előbb az udvaron, de.. erre nincsenek szavak.
Szaladtam, szaladtam.. a táj elmosódott körülöttem.

Kiderült, hogy a Loch Moon Tóhoz vitt engem. Figyeltem ahogy átváltozik.
- Én is átv...- nem tudtam befejezni a mondatot, mert elindult és vadul rohant. Nem akartam, hogy még a végén a Klinikán kössön ki, a zaklatottsága miatt ezért én is felvettem a másik énem alakját. Utána rohantam és közben reméltem, hogy Adam kulcsai még megmaradnak. De ez most nem igazán tudott foglalkoztatni. Ha elhagyom a kulcsokat akkor b@romira dühös lesz, ha meg meglesznek... akkor semmi nem lesz. A kezébe adom majd és ennyi. De most a lány után rohantam olyan sebességgel, hogy körülöttem a fák és a bokrok elmosódtak. A látásomnak köszönhetően, láttam, hogy annak a lánynak akinek még a nevét sem tudom, utolértem. Elé csusszantam és nem hagytam, hogy el tudjon mellettem menni.

Nagyobb volt nálam. Azt hittem kikerülöm.
Zúgott a fejem, és hideg volt. Távolról valaki zokogott.
Vonakodva ugyan, de kinyitottam a szemem. A lány engem nézett. Ült. De már ember volt..
Próbáltam felállni, de nem ment. Rázkódott a vállam. Én sírnék?
Hirtelen elhomályosult a lány előttem, míg teljesen el nem tűnt. Az arcom vizes volt.
Én is ember voltam. Fáztam. Már alig volt rajtunk ruha..
- Sajnálom - feleltem két levegővétel között.

Visszaváltoztam emberré és ő is ezt tette. De sírt is. Nagyon komoly lehet. Hüppögve kért bocsánatot én pedig annak ellenére, hogy nem ismertem, átöleltem. Nem tolt el magától. Még jobban elkezdett sírni.
- Cssss... Ne sírj! El szeretnéd mondani?- kérdeztem tőle halkan, de hallotta. Egy kicsit eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Én nem tettem semmit... - hüppögtem. - Nem tudom... miért sírok. Én nem is..
Ezek voltak az utolsó szavaim. Hogy lehetek ennyire izé? Eljön velem, én meg csak nyavalygok. Nem! Elég volt a gyengeségből. S bár a társalgás helyett inkább a zokogást választanám, mégis viszonoztam pillantását.
- Befejeztem. Pen vagyok. Gondolom máshoz van kedved... öö.. van kedved valamihez?
Hadartam el. Nem is gondolkoztam azon, mit mondok, csak beszéltem, és beszéltem.

Csendesen hallgattam. Láttam rajta, hogy megerőlteti magát és rám is nézett. Bemutatkozott.
- Én Justine.- mondtam meg én is a nevemet.
- Nyugodtan elmondhatod mi a baj, de ha nem akkor mondjuk... egy verseny? Mármint a másik alakunkban.- néztem rá mosolyogva, de már fel is vettem a farkasalakomat.

Bólintottam. Verseny... bár már alig maradt erőm. Bűntudatom volt. De mitől?
Megráztam a fejem. Nem tudtam eligazodni magamon.
Futni kezdett, én pedig követtem. Nem is gondoltam erre úgy mint versenyre. Az agyam kezdett kitisztulni, bár úgy szédültem, hogy néha-néha majdnem nekimentem ennek-annak.
Kedves lány volt. Örültem annak, hogy eljött.
Vajon hol lehet Awakened?

Órákig elvoltunk, az időérzékem is cserben hagyott. Mikor visszaváltoztam hála a ó égnek megvolt a telefonom. Hajnali három óra...
- Mii?? Justine, szerintem.. szóval... annyira hálás vagyok neked, amiért eljöttél velem, és elviselted a hisztimet, meg minden, de pár óra múlva bál, én nem mit egy mosott sz@r, olyan vagyok.
Sietősen szedtem fel cuccaimat, és rohantam az iskolába.

//Középiskola/Lány kollégium/3-es szoba//

Mikor végeztünk a versennyel, mind a ketten átváltoztunk.
- Nincs mit.- mondtam neki és én is visszafele indultam a suliba. Még le kéne tusolni meg a normál dolgokat.

//Lánykollégium/2-es szoba//

Még a bál után átöltöztem, hogy a ruha nehogy tönkremenjen. Ezután meggyőztem Awakenedet, hogy vennünk kéne egy kis szíverősítőt. Nem kellett sokat győzködjem. Végül a tóhoz mentünk ami gyönyörű volt. Ide többször kifogok jönni. Lerúgtam cipőmet és a sekély vízben sétálgattam. Elég hideg volt, de azért még ki lehetett bírni. - Na nem jössz be? - kérdeztem a fiút. Gonosz tervek kezdtek kirajzolódni fejemben. Mikor bejön és hátat fordít nekem meglököm és zsupsz benn is van a vízben. Jót nevetnék az egyszer biztos, de utána én sem úsznám meg szárazon. Kissé elkalandoztam vissza a bálon történtekre. Főleg arra a részre amikor azokat a dolgokat mondta nekem. Próbáltam nem teljesen hinni neki, mert ha most átver csak jobban fájna. De nem tudtam róla azt feltételezni, hogy átverne engem bármikor is.

Elektrával a bál után még csavarogtunk egy kicsit, de végül a tónál kötöttünk ki. Nagyon szép volt a táj. Elektra levette a cipőjét és a vízben mászkált, majd engem is be hívott.
- Nem hiszem, hogy be megyek. Ezt inkább kihagynám. - Válaszoltam neki. Nem szeretem a vizet. Ami azt illeti utálom. A medencékkel még elvagyok, de a szabad tavakkal....
Le vettem a cipőmet, hogy a fű csikizhesse a talpamat. Mindig is imádtam mezítláb mászkálni.
- Jó nekem itt a parton. Jobban szeretem a fűt a talpam alatt, mint a homokot, de te csak maradj bent.
Kicsit elfáradtam az esti kalandoktól. Teljesen elzsibbadtak a karjaim és a szárnyaim. Kicsit megmozgattam őket. Szárnyaim kinyílottak és susogtak míg kezeimet húzkodtam.

Csak szememet forgattam mikor azt mondta nem jön be. - Hmm talán csak nem az itt a gond, hogy nem tudsz úszni? Vagy csak kényeskedünk? - öltöttem ki rá nyelvem. Kicsit megmozgatta karjait és szárnyait.....
Awakened egy kicsit feszült vagy kötött vagy tudom is én milyen. Viszont azt akartam, hogy ő is szórakozzon. - Nagyon fáradt vagy és inkább mennél haza vagy....- nem tudtam befejezni a mondatot mert eltűnt a lábam alól a föld. Elmerültem a vízben. Jobban kellett volna figyelnem. Lejjebb úsztam egy kicsit. Szeretem a vizet ezért még élveztem is. Mikor már elég kevés volt a levegőm feljöttem a felszínre. Köhögtem párat majd elnevettem magam. - Szóval így nézek ki ázottan.

Elektra hirtelen a víz alatt kötött ki. Még a lélegzetem is elállt. Na most hova lett? Azon voltam, hogy utána ugrok és megpróbálom kimenteni.... na jó ez képtelenség lett volna szóval inkább én is bele fulladtam volna a vízbe amikor fölbukkant. Nem tudom mennyi ideig nem vettem levegőt, de nagyot sóhajtottam. Mikor már megnyugodtam csak akkor vettem észre milyen rémesen néz ki. Hangosan fölnevettem.
- Be kell, hogy valljam szárazon sokkal jobban nézel ki. - Még mindig nevettem. Haja esetlenül lógott sminkje szétmosódott így úgy nézett ki, mint egy rossz csupasz macska.
- Legközelebb smink nélkül borulj bele. - Most már halkabban nevettem.

Hangosan kinevetett, de nem sértődtem meg mert tudtam mennyire rémesen nézek ki. A sminkem és elkenődött. Miért nem vízállót raktam fel? Mondjuk nem gondoltam volna, hogy itt kötök ki. Gonosz vigyorral az arcomon másztam ki a tóból. Gyere mutatok valamit. Megfogtam kezét és a víz széléhez húztam. - Látod ott azt? - kérdeztem a víz egyik pontjára mutatva mintha lenne ott valami. Ahogy közelebb hajolt a vízhez engedtem kezét és belelöktem. Hangosan nevettem. - Ez a bosszúm volt. - nem mondom vonzó volt ahogy felsőtestén végigfolyt a víz. Tekintetem nem vettem el róla inkább csak mosolyogtam.

Elektra a vízhez csalt. Valahogy gondolhattam volna, hogy a végén a vízbe kötök ki.
- Gyerekes bosszú volt. - Pattantam fel gyorsan. Hirtelen ötlettől vezérelve elé léptem.
- Most én fogom megbosszulni. - Megfogtam két kezét és a háta mögé kulcsoltam őket, hogy ne tudja elvenni. Ilyet még életemben nem csináltam lehet, hogy ne fog sikerülni, de most megpróbálom. Arcommal az ö arcához. Ajkaimmal az ő ajkaihoz közelítettem, de nem érintettem az övéhez. Amikor elkezdett közelíteni hátrébb húztam az arcom.
- A-a nem kapsz. - Mosolyodtam el. Hirtelen esni kezdett. Fölemeltem a fejem.
- Most még jobban megázunk? - Kérdeztem. Kinyújtottam a szárnyaimat és magunk fölé emeltem őket, mintha tető alatt állnánk.

Awakened felpattant és kezeimet hátam mögé kulcsolta. Nem tudtam mire is készül, de mikor elkezdett közelíteni arcával az enyémhez a bosszúja elég kellemesnek tűnt. Ám amikor én is felé kezdtem közelíteni hírtelen hátrarántotta a fejét. – Ez csúnya volt. – biggyesztettem le ajkaim. Tényleg vágytam már egy csókjára és most sem kaphatom meg? Eleredt az eső és szárnyait fejünk felé emelte. Tollaiból is csöpögött a víz, de így is vizesek voltunk már vagyis mindegy volt. – Úgy tűnik. – mosolyodtam el. – Tudod most már megvolt a bosszúd mi lenne, ha egy kicsi kedveskednél nekem? Én helyreraktam a szárnyad te pedig egy kicsit közelebb hajolnál. Elengednéd a kezeim, én átkarolnám a nyakad.. - próbáltam puhítani.

Bosszúm bevált. Elektra cseppet sem örült a meglepimnek pedig szerintem nagyon ötletes voltam.
- Szerintem nagyon egyedi bosszút találtam ki neked. - Súgtam a fülébe.
- Úgy gondolod elég volt ennyi kínzás mára? - Mosolyogtam szélesen.
- A kezedet a nyakamra.. - Kezén engedett a szorításom majd lassan a nyakam köré fontam karját.
- Mi lenne ha közben én megfognám a derekad?
- Kezem csigalassúsággal végig csúszót karján majd az oldalán le a derekára.
- Most kéne közelebb hajolnom? - Kérdeztem fölhúzott szemöldökkel.
- Mi lenne ha te állnál lábujjhegyre, hogy elérd amit akarsz? - Pimaszkodtam egy kicsit.

Fülembe suttogott és mondatán csak forgattam szemem. - Szerintem igen elég.
Engedett kezem szorításán és nyaka köré fonta őket. - Ez egy remek ötlet. - mondtam miközben próbáltam úrrá lenni hangom remegésén. Kezeit nagyon lassan végighúzta karomon majd oldalamon és végül derekamon. Mondanom sem kell ugye, hogy már szinte fájt, hogy nem tudok hozzáérni ''úgy''. És még mindig csak pimaszkodott velem. Még lábujjhegyen is alig értem el ajkit. Csak pár centi választotta el őket egymástól. Adjam meg magam ilyen könnyen? Én még játszadoznék kicsikét. Elvettem egyik kezem válláról és végighúztam ujjam mellkasán majd combjánál rajzolgattam rá köröket. Az éppen szabad kezemmel pedig nyakát cirógattam.

Már éppen vége lett volna a játéknak amikor Elektra megváltoztatta a szabályokat. Most ő kezdett el engem kínozni. Keze a mellkasomat cirógatta míg lejjebb nem vándorolt a combomra. Másik kezével pedig a nyakamon játszott. Megfogtam kezét amelyik a combomon volt és a mellkasomra fektettem.
- Érzed, milyen gyorsan ver? Ha ezt folytatjuk akkor ki fog robbanni a mellkasomból. - Mosolyogtam. Elengedtem kezét. Az állához nyúltam. Közelebb húztam arcát az enyémhez. Megint megálltam ajkai előtt, de most meg is szüntettem a távolságot. Ajkunk össze ért és egymásba folyt. Csókunk gyengéd csókból heves ölelkezéssé vált. Ajkai édesek voltak és puhák. Hogyha mozdult, bennem rezdült a vágy, ezt nem éreztem sohasem még. Érzelmeink most elsöprőek voltak. Nem is tudtam, hogy létezik ez a szenvedély, honnan érkezik? Felhőkön túli új világból, a láthatáron is túli vágyból!

Megfogta kezemet és mellkasához rakta. Szíve nagyon hevesen vert. Furcsa volt ez, mert alig bírtam elhinni, hogy miattam történik mindez. Elengedte kezemet én pedig csak hanyagul magam mellett lógattam. Meg fogta állam és közelebb húzott arcához. Most már nekem is majd kiugrott szívem a helyéről. Mikor megint megállt azt hittem csak egy újabb játékba kerültem, de nem. Ajkunk végre összeért. Az első pillanatokban még csak gyengéden később pedig már hevesen csókolóztunk. Még sosem éreztem ilyen csodálatosan magam. Mintha egy olyan helyen lennék ahol csak én és ő vagyunk. Végül én szakítottam meg a csókot. Hátrébb húzódtam. – Talán vissza kéne menjünk. – kezdtem fázni hiába is voltam olyan mint egy égő kályha.

Elektra megszakított a csókot. Éreztem ahogy arcom felmelegedett. Végig simítottam a kezén. Csupa liba bőr volt. Nekem nem tűnt fel a hideg. Vagy is ez így nem pontos. Hideg volt, de nem fáztam.
- Rendben. - Adtam egy puszit az arcára. Fölvettem a földről a pokrócot, de az már csurom víz volt így nem tudtam vele betakarni Elektrát.
- Farkas alakban nem fáznál kevésbé? - Kérdeztem. Nem tudtam mit érzékel akkor. Apám nem beszélt nekem róla. A haveromtól tudtam meg azt, hogy eleinte nehéz irányítani, mert akkor még erősebb a farkas én és olyan, minta ő (farkas) irányítana, de idővel áttudja venni az irányítást és nem lesz befolyásolva.

Végigsimított kezemen majd adott egy puszit arcomra. Be akart tekerni egy pokróccal, de az már csurom vizes volt. – Jó ötlet, de akkor lehet, hogy nem fogom tudni teljesen irányítani. Szerintem menned kéne majd egyedül haza megyek. – mosolyogtam rá majd távolabb mentem. Testem engedelmeskedett nekem és farkassá változtam. Most nem támadtam meg Awakendet mint az első alkalommal csak figyelmesen szemléltem őt. Legbelül ugyan csak egy szikrányit éreztem abból amit embereként tudok, de ez most pont elég volt. Bundám ázott ami nem volt valami kellemes. Megráztam magam viszont ez nem sokat segített mivel újabb adag víz zúdult rám az égből.

Elektra áltváltozott farkassá. Akkor is nagyon szép volt farkas ként, de most, hogy tudom, hogy ő az így még szebb. Szeme olyan volt, mint Elektraé, de már nem ugyan azok az érzelmek tükröződtek benne. Kezemre terítettem a takarót majd futásnak eredtem.

//Udvar//

A tó, ahová érkeztünk nagy volt, és békés. Hiányzott a kaszinó fülrepesztő zsivaja, és azutcán káromkodó nép után.
- Szerintem tök muris egy hely ez... - feleltem, nekisimulva Ash estének. Egy piciny lökés, és máris beesik...
gonosz kis mosolyra húztam ajkaimat.