Loch Moon Tó

Minden békés volt és nyugodt nekem már túlzottan is nyugodt. - Nézd egy hápi úszik a vííííízen.- nyújtottam el a szót és mint aki sosem látott volna még kacsát. Pen hozzám simult és tényleg nagy erőfeszítés kellett ahhoz, hogy így ködös aggyal megálljam a tapizást. Láttam, hogy elmosolyodik azon a bizonyos ''gonosz'' vigyorán. Csak egy a bökkenő ő nem gonosz. Túlságosan is jó... nem is szabadna velem lófrálnia. A végén megrontom vagy az is lehet, hogy már megtettem? Magam sem tudom. Nagyon közel álltunk a vízhez és tudtam, hogy ez a kis ördögfióka készül valamire. Mos viszont nem én fogok szívni hanem Ő. Könnyedén felkaptam és a sekély vízbe sétáltam. - Na Törpilla most megelőztelek. Mit adsz azért cserébe, hogy bele ne fojtsalak a vízbe? - kérdeztem halál komoly hangon.

- A hangod komoly, de a tekinteted lágy. Ezt nem veszem be... - suttogtam.
Ott maradtam, közel hozzá, a víz tükrét nézve. Hideg volt a víz, hisz' már hó is esett.
- Ö, ha most belöksz... - feleltem szúrós szemekkel, - garantáltan a közeledbe nem megyek többet!
Komolyan gondoltam, mert kinéztem belőle, mégis mosolyogtam.
Még csak az kéne, hogy halálra fagyjak! Jó itt nekem Ash karjai közt. Túl jó.

Mikor észrevettem egy-két szállingózó valamit eléggé meglepődtem. Esik a hó? Mi a p*cs? Felnéztem az égre és áhítattal figyeltem ahogy a hópelyhek egymás után szépen lassan lehullanak. A fotós énem ebben csuda nagy fantáziát látott. Főleg így, hogy modellem is van kéznél. Viszont elég necces lenne, hogy nem tudnám normálisan tartani a gépet. Penny szúrósan nézett rám, de ez sem szegte kedvem. - Még, hogy én vagyok a dulifuli. - forgattam szemem. -Hmm csak nem megijedtünk? - incselkedtem vele. Végül megkegyelmeztem neki és kisétáltam vele a partra. Fogaim összekoccantak mikor megremegtem a hidegtől. Ki gondolta volna, hogy pont ma fog esni? Leheletem már látszott a levegőben és a zöld füvet is kezdte befedni a fehér ''paplan''.

Na, csak van neki egy kedves, és megkegyelmező oldala is. Vagy csak tényleg berezelt, hogy nem találkozom vele többet. Bár kétlem.
Tudom, hogy ezt még megbánom. Tudom, hogy még magamnak sem kívánom. Tudom, hogy nem kellemes.
3... 2... 1... Szándékos baleset...
- Jesszusom, Ash, csak nem megcsúsztál? Te jó ég! Talán tényleg sok volt a Whiskey...
Nevettem fel. NA jó, ez b@romi szemtelenség volt tőlem - sőt! De nem bírtam ki. És amúgy sincs bizonyítéka hogy én tettem, és tényleg nem volt véletlen.

Az az átkozott, sátánfattya, kegyetlen, gonosz, önző, pimasz, megátalkodott, ördöggel szövetkező, boszorka, Hókuszpók stb, nőszemély belelökött a vízbe. Ha fel lettem volna készülve még magammal is rántom a kis fruskát, de így tök váratlanul semmi esélyem sem volt. A jéghideg víztől azt hittem mentem megfagyok. Pen meg csak nevetett és nevetett. Ezt most meg kell bosszuljam! Fogtam magam és letéptem egy kis hínárt, majd a fejem tetejére rajtam. Így egy vízi szörny szerű hatást értem el. A lány felé vettem az irányt ám mikor elé léptem vizes bakancsom megcsúszott az elve nedves és jegesedő földön így Pennyre estem. - Nekem ma nincs szerencsém. - dörmögtem majd elnevettem magam.

- Hát, ez nem jött be! - nyüszítettem fintorogva, miközben az ellenkező irányba kezdtem vonszolni magam attól az Ash zombitól, aki éppen engem üldözött. A srác megcsúszott, magával rántott, én pedig teljesen megdöbbenve feküdtem alatta. Mi a fr@nc? Hogy kerültem én alá?
Hát, ez vagy valami b@romi nagy szerencse, vagy direkt csinálta. A másodikat kinéztem volna belőle, viszont az első valószínűbb végül is esik a hó, minden fehér és jeges, és nem is vagyunk józanok.
- Miért? Rossz velem lenni? - bukott ki belőlem hirtelen. Erősen összeszorítottam szemeimet.
Lábjegyzet magamnak a későbbiekre nézve: Néhány(!) esetben tanuljak meg hallgatni, mert vannak pillanatok, amik meghittebbek, ha nem fecsegek!

Tök romantikus pillanat lett volna. Pen drága alattam ami nagyon is vonzó, szépen lassan közel hajolnék hozzá vagy ő hozzám és... persze ez nem történt meg, mert egy felettébb érdekes kérdést tett fel. - Rossz? Miért lenne rossz? Csak úgy alapjáraton..leittam magam, belöktél a tóba stb. - forgattam szemem. Legördültem róla mielőtt összepréselném. Nem vagyok olyan nehéz, de akkor is..
Egymás mellett feküdtünk én pedig további válaszokat adtam neki. - Veled jó, nagyon jó. Régen nevettem ennyit mint most veled. - ezzel le is zártam a témát. Legalábbis remélem. Már így is túl nyitott voltam. Ismerem magam annyira, hogy tudjam ebből csak fájdalom származna neki. Ki tudja, hogy óra múlva már nem éppen egy másik városba tartok-e? Vagy éppen nőket szeditek? Jobb az amíg a bohókás Asht ismeri csak.

- Értem. - válaszoltam tömören, megfontoltan. Tudtam volna beszélni még dolgokról, de inkább befogtam.
Hideg volt, mégsem fáztam. Igaz a bőröm csípett, és az ajkaim is lilák voltak, de nem éreztem a hideget.
- Tudod, nem számítottam rá, hogy ma ilyen jó napom lesz. Le voltam hangolva... ezért mentem le az udvarra. Erre lett egy tök jó fej haverom.
Elmosolyodtam, majd ránéztem.

Pen elég.. hát, hogy is mondjam tömör volt. Remélem nem sértődött meg, mert azt nem szeretném. Egy, hogy lusta lennék a bocsánatáért esedezni kettő meg nem csináltam semmit, azt hiszem. - Miért voltál lehangolva? - kérdeztem kíváncsian. Egy lány egy okból lehet igazán lehangolva és azok mi vagyunk férfiak. Reménykedem, hogy téves az elméletem. Nem lenne valami élvezetes egy másik gyerekkel viaskodni. Bár amilyen idi*ta vagyok még élvezném is a helyzetet.
Észrevettem, hogy Pen szája már igencsak elkékült. Felültem majd parancsoló hangon azt mondtam: - Megyünk vissza suliba, mert a végén megfagysz itt nekem. - felsegítettem a földről és minta tök természetes dolog lenne megfogtam kezét. ''De hát csak spanok vagytok!'' szólt rám a hang a fejemben.
// Fiú Kollégium/ 3-as szoba//

- Áh, egy srác. Tudod, nem nagyon voltak haverjaim anno, így túl nyitott voltam egy kapcsolatra, és hát, nem engem választott. Kiderült hogy húgaként szeret.
Vállat vontam. De már ezt a témát lezártam. Ha neki az a másik csaj jobban bejön, legyen.
- Ö, nem fázok. Vagyis nem érzem a hideget. Ez normális? - csacsogtam, miközben teljesen lekötötte a figyelmem a keze az én kezemben. Vajon hová soroljam? Az esetleges bátyók közé, mint Aw, a haverok közé, vagy az esetleges pasijelöltek közé?
Majd még eldől. Addig is élvezem, hogy vidámak vagyunk.

// Fiú Kollégium/ 3-as szoba//

Mikor kiértem a tóhoz, meglepetten láttam, hogy be van fagyva. Aztán jutott eszembe, hogy tél van, persze, hogy be van fagyva. Még nem volt annyira vastag a jégréteg, hogy rá lehessen állni ezért a tóparton leültem a fagyos hóba. Nem is éreztem a lábamat, úgy elvolt fagyva... Bár a bokáig érő kabátom (nem is értem, hogy tudtam ezt a borzadályt megvenni) miatt nem fáztam annyira a hóban ücsörögve. Elővettem a mobilom és csak bámultam a háttérképemet, amin mellesleg az egyik rajzom éktelenkedett. Beléptem a menübe és valahogy az új üzenet módban kötöttem ki és ráküldtem Adam-re egy gyors SMS-t:
Szia! Ha én költöttelek akkor bocsi, de ha nem és már ébren vagy akkor kijönnél a tóhoz?
Ennyi volt az üzenet. El sem raktam a mobilomat, mert reméltem, hogy válaszolni fog.

Hamar a tóhoz értem. Leparkoltam a kocsit. Egészen jól felmelegedtem, hála a fűtésnek. Felhúztam a kabátomat, és kiszálltam a kocsiból, és elindultam megkeresni Justine-t. Pár perc után meg is pillantottam. A hóban ült. Nem vett észre, miközben a háta mögül közelítettem. Mikor mögé értem, befogtam a szemét. Kicsit felugrott, valószínűleg megijesztettem. Felnevettem. Lehuppantam mellé a földre.
- Szia. Bocsi ha megrémisztettelek.- mondtam mosolyogva, és megcsókoltam.
- Nem fázol itt a hóban ülve?- kérdeztem.

Magam elé meredve gondolkoztam a semmiun. Csak úgy elvoltam. Bambultam... Mikor valaki befogta a szememet egy kicsit ugrottam egyet ültömben, mivel egy kicsit megijedtem. Leült mellém a hóba. Megcsókolt, de én még mindig olyan bambán néztem rá mint aki fogyatékos...
- Öööö.... nem fázok- mondtam neki és már kezdtem észhez térni. Szorosan átöleltem és beszívtam az illatát. Egyértelműen be volt fújva valami spray-vel. De nekem akkor is tetszett.
- Én költöttelek fel?- motyogva kérdeztem tőle, de még mindig öleltem. Tudtam, hogy hallotta, mivel válaszolt. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, de nem foglalkoztam vele.

Justine hozzám bújt, én pedig átkaroltam. Így már kevésbé éreztem a hideget.
- Nem keltettél fel, bár ébren voltam régóta. Az udvaron voltam.- mondtam. Ránéztem, és láttam, hogy egy könnycsepp folyik le az arcán. Letöröltem az ujjammal.
- Valami baj van?- kérdeztem kicsit aggódva.
- Remélem tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz.- mondtam neki, és megpusziltam a homlokát.

Kibontakoztam az öleléséről és a szemébe néztem.
- Nem, nincs semmi probléma, csak... most jön ki rajtam az egész minden. Körülbelül két éve nem sírtam, úgyhogy éppen ideje- mondtam neki mosolyogva. Örültem, hogy ott van velem. Elkezdtem turkálni a zsebemben egy zsepi után és a kezembe akadt a toll amit az ajtó előtt találtam. Kivettem és arra számítottam ami először történt. Világítottam mint egy szentjánosbogár... Láttam, hogy Adam nagyon meglepődik, ezért gyorsan belekezdtem a mesémbe.
- Mikor visszaértem a szobámba az edzés után, egy kis dobozt találtam ami nekem jött. Kinyitottam és ez a toll volt benne- mutattam föl a tollamat.- és mikor kézbe vettem elkezdtem úgy fényleni mint most és nagyon nem tudom, hogy mire való ez a toll, de nekem tetszik- sztoriztam neki levegővétel nélkül.

- Ha olyan kedved van, sírj nyugodtan.- mondtam. A zsebében kutatott, mikor egy kis dobozt vett elő. Kinyitotta a tetejét. Egy toll volt benne. Semmi extra. Ám amikor kivette, Justine világítani kezdett, mint valami lámpa. Mondanom sem kell, eléggé meglepődtem. Justine gondolom látta rajtam, és megmagyarázta ezt az egészet.
- Érdekesen hangzik. De én mindig is tudtam, hogy különleges barátnőm van.- mondtam mosolyogva, és gyengéden megcsókoltam.
- És hogy miért kaptad ezt a tollat, majd kiderítjük.- mondtam, de közben már gondolkodtam.

Megráztam a fejemet. Nem volt kedvem sírni, mivel alapvetően jó volt a kedvem, de két évig érlelődött bennem minden: szeretet, hiány, a nehézségek... stb. Mikor véget ért a kis beszámolóm, ő gyengéden megcsókolt. Ezen elmosolyodtam. Gondolkodni kezdett, vajon hogy derítsük ki miért kaptam ezt a tollat. Aztán hosszú töprengés után eszembe jutott valami.
- Mi lenne ha rajzolnék... mondjuk a karodra egy állatot vagy valamit? Majd meglátjuk mi lesz- kérdeztem tőle és már nyúltam is a karja után.
- A kabátodat levennéd? Egy kicsit nehéz lesz ha rajtad van a kabátod- mondtam neki és közben azon gondolkodtam, hogy milyen állat illik hozzá. Tigris? Kígyó? Medve? Nem tudom. Majd ő eldönti milyet szeretne.

Justine-nak volt egy ötlete.
- Végülis ez logikus lenne, hiszen ez még is csak egy toll.- mondtam, és magamban jól leszidtam saját magam, amiért ez nem jutott eszembe.
- Hmm milyen állatot válasszak?- kérdeztem, de inkább magamtól.
- Szerintem vagy oroszlán legyen, mert az a kedvenc vadállatom, vagy sas, mivel azzá tudok átváltozni. Válassz a kettő közül.- kértem. Választott, miközben én levettem a kabátomat, és felhúztam a jobb karomon a pulcsimat.

- Az se biztos, hogy ez egy normális toll. Mármint, ilyen tollat nem igazán lehet látni a Papírírószerben- mondtam neki mosolyogva. Én még soha nem láttam ilyesmit a boltokban... Még ő sem tudta eldönteni, hogy milyen állatot szeretne, de végül kettőt mondott. Rám bízta a választást.
- Szerintem a sas lenne a leglogikusabb, mivel azzá tudsz átváltozni- mondtam neki és mikor levette a kabátját egy kicsit aggódtam. Mi van ha beteg lesz? Próbáltam gyorsan csinálni, de akkor túl ronda lett volna. Ezért lassan csináltam és közben úgy koncentráltam rá, mint egyik rajzomra sem.

*** Később***

Kész lettem és meg kell mondjam büszke voltam magamra. Nagyon jól sikerült.
- Na, hogy tetszik?- úgy rajzoltam direkt neki, hogy könnyen meg tudja nézni és ne kelljen kicsavarnia a saját karját. Az ajkamat harapdálva néztem a két barna szempárba.

Justine a sast választotta. Hozzáfogott a rajzoláshoz. Lassan dolgozott. Csendben néztem, ahogy rajzol. Érdekes volt szemlélni azt, hogy aprólékos munkával elkészíti az ábrát. Eléggé fáztam már kabát nélkül, de nem akartam panaszkodni, mert még megzavartam volna Justine-t. Végül elkészült, és én megnéztem a rajzot. Justine kicsit idegesen várta, mit reagálok rá.
- Nagyon tetszik. Nem is tudtam, hogy ilyen tehetségesen tudsz rajzolni.- mondtam. Már kezdtem volna öltözni, mikor mintha a bőröm hullámozni kezdett volna. Lenéztem, és a sas mozgott. Mintha repült volna.
- Ez meg mi a fr@nc?- kérdeztem csodálkozva. Hirtelen a hidegről is elfeledkeztem.

Végeztem a remekmunkámmal, és örültem annak, hogy tetszik neki. Annak már kevésbé tudtam örülni, hogy a karja... hullámzott.
- B*ssza meg!- káromkodtam el magam. Aggódó arccal néztem rá Adamre, de ő se tudta mi történik. Remek. Még a kezét is le kell majd amputálni??
- Fáj?- ennyit tudtam tőle kérdezni. Felpattantam a földről és a karja után kaptam. Talán még meg is karmoltam.... Figyeltem ahogy a sas a szárnyait mozgatja és még a száját is kitátotta. Leengedtem a karját és közben a zsebemben a tollat szorítottam.

Justine rémülten kapott a kezem után.
- Nem, nem fáj.- mondtam most már nyugodtabb hangon.
- Inkább csak csikiz, ahogy mozgatja a szárnyát.- figyeltem, ahogy a sas mozog a karomon. Feljebb "szállt" a könyökömig, majd vissza az eredeti helyére. Ráhúztam a pulcsit. Újra érezni kezdtem a hideget, és fáztam. Felvettem a kabátot is. Éreztem, hogy a sas kevésbé mozog. Gondolom szereti, ha szabadon van, és most inkább "visszavonulót fúj".
- Még nem teljesen tiszta, hogy mi a képességed, de szerintem ez szuper.- mondtam. Kicsit még rémültnek tűnt, ezért magamhoz húztam és megöleltem.
- Nyugi, semmi bajom nincs, és nem okoztál fájdalmat sem.

Ő már teljesen nyugodtan látszott mire én az idegességtől majdnem lerágtam a körmeimet is...
- Biztos?- kérdeztem tőle, de közben kezdtem úgy érezni, hogy én vagyok a hibás amiért egy mozgó tetoválása lett. Szerinte nagyon jó a képességem.
- Hát én kevésbé gondolom így- mondtam neki, s közben nagyot sóhajtottam. Magához húzott és megölelt, de én komoly arccal bámultam a befagyott tavat.
- Biztos nem kéne elmenned egy orvoshoz? Vagy legalább Violetának kéne szerintem szólnod- mondtam neki és lassacskán kezdtem megnyugodni.

-Biztos.- nyugtattam meg több-kevesebb sikerrel.
- Violetának szólni fogok, de most nincs Moon Dale-ben. Az anyja beteg, ezért hazament ápolni. De majd felhívom telefonon, ha ez téged megnyugtat.- mondtam. Kirázott a hideg.
- Ne menjünk vissza a suliba? Vagy valami melegebb helyre? Elég hideg van idekint.- kérdeztem.

Legalább fel fogja hívni Violetát aki ért is ehhez valamit nem úgy mint én vagy ő vagy az orvosok. Láttam rajta, hogy fázik amikor elhúzódtam tőle.
- De persze, menjünk- mondtam neki és miközben mentünk vissza a kocsihoz, én ügyes, majdnem elhagytam a mobilomat... Kiesett a zsebemből. És hogy ezt honnan tudtam? Elkezdett szólni a csengőhangom, csak nem éppen a zsebemből hanem a hóból. Anyám hívott én pedig még mielőtt felvettem a telefont ránéztem Adamre.
- Menj nyugodtan vissza a kocsihoz és szállja be. Jah.. és csavard fel maxra a fűtést- mondtam neki majd megnyomtam a zöld gombot és anyám vidám hangját hallottam meg a telefon másik végéből. De nem is az lett volna az első kérdése, hogy "Mi újság kislányom" Nem, ő azt kiáltotta nekem a telefonba:"Vannak jó fiúk?" Nem szerettem volna b*nkón elhajtani ezért annyit mondtam neki, hogy óra van. Már le is tette a telefont. Visszamentem a kocsihoz és beültem Adam mellé.