1-es szoba

Szoba lakói:
Isabella Cloudy
Valery Rose Kinsey

Amikor felértem a szobám elé, megálltam az ajtó előtt. Vettem egy nagy levegőt és benyitottam. Senki nem volt bent, a szoba üres volt. Viszont az ajtón volt egy tábla, ahol a szoba lakóinak a neve volt kiírva. Szóval lesz szobatársam. Ennek örültem. Mivel én érkeztem meg elsőként, az ablak melletti ágyat választottam. Lepakoltam oda a cuccaimat, majd leültem az ágy szélére. Eredetileg azt terveztem, hogy később pakolok ki, de ha már itt vagyok, nem halogatom. Kipakoltam a bőröndjeimből, majd elindultam arra, amerre a lábam vitt.

//Tanár-diák menza//

Hullafáradtan érkeztem meg a szobámba. Komolyan mondom, olyan fáradt voltam, hogy legszívesebben már az udvaron elaludtam volna. De hát nem tettem, mert elvégre is nem vagyok hajléktalan. Átöltöztem pizsibe, és belebújtam a puha ágyamba. Nem kellett sokat várnom, hogy elaludjak...
***
Zihálva ébredtem fel rémálmomból. Szörnyet álmodtam. Nem emlékeztem pontosan, hogy mi volt az, de annyira emlékszem, hogy borzalmas volt. Megpróbáltam visszaaludni, de nem ment, mert féltem. Ránéztem az órára. Délelőtt 11 volt, úgyhogy nem is kell visszaaludjak. Kikeltem az ágyból, felöltöztem és kinéztem az ablakon. Napos nap volt, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek valahova. Hallottam, hogy van itt egy szép mező, úgyhogy el is indultam.

//Parkok/Zöld mező//

A kollégium egy hatalmas, és egyáltalán nem nekem való hely volt, én mégis ide készültem. Miután beléptem az épületbe, felvonszoltam magam a Lány kollégiumba, és onnan az egyes szobához.
A szobában senki nem volt bent, én pedig emiatt egyenesen ujjongtam!
Kipakoltam cuccaimat, amiből nem sok volt. Semmi fénykép, semmi emlék, semmi. Csak ruhák.
De miről is lenne, amikor évekig egyedül voltam?
Miután végeztem a ruháim elrakásával, mély levegőt vettem.
Ideje társaságot keresni...
//Lányok nappalija//

Becsaptam magam mögött az ajtót. Utáltam a hisztit.
Társaságra van szükségem... most azonnal!
Felkaptam valami normális ruhát, majd megmostam az arcomat, és kimentem a teremből.

//Énekterem//

Az eddigi boldogságom némiképp kezdett halványulni. A zuhanyzást sokáig húztam, a hajam rendbetevését is, és az öltözködést is. Le voltam lassulva, és ennél talán még az is jobb lett volna, ha tombolok.
Végül mikor eleget törődtem a külsőmmel, a lelkemet is gyógyítgatni kezdtem.
Nemsokára elfelejtem az egészet...
Halkan becsuktam az ajtót, és lassú léptekkel a menza felé vettem az irányt.

//Lányok nappalija//

Holnap elérkezik a nagy nap. Ötven éve. Végre. Nyomasztó volt várni, de végre elérkezett a pillanat. A bálterem készen állt. Az ötlöző bepakolva már csak a ruhák és a vendégek kellenek. Minden meghívott szobájába belopóztam és elhoztam a kellékeit. Ruhát, maszkot, cipőt. Össze gyűjtöm őket egy helyre. Levelet nem hagyok had izguljanak egy kicsit.

Fáradtam rogytam le az ágyamra báli ruhában, és tetőtől talpig részegen.
- Ez az este Isteni volt!
Nem törődve a ki tudja hány kiló lakkal a hajamon, és a cafatokban lógó ruhámmal se perc alatt elaludtam.

//Másnap//

Jéghideg víz. Ez kell nekem.
Nem is tudom hány órán át tusoltam addig, míg nem vacogtam. A fejem leírhatatlanul nyomott, és fájt, mintha fejen vágott volna egy nagy vas golyó.
Unatkoztam. Nem tudtam mit csinálni.
Végül felöltöztem, és teletömte magam fájdalom csillapítóval.

//Sportpálya//

Idegességemet mint valami láthatatlan legyezővel söpörték el. Vagyis az a furi csajszi lent az udvaron. Totál lezsibbadt az agyam. Már nem tudtam, mit higgyek. Végül lefeküdtem aludni. Nem volt jobb dolgom. Nemvolt semmi, amit csinálhattam volna.

Másnap reggel hidegre ébredtem. A leheletem párafelhőt varázsolt a szoba levegőjébe. Kipattantam az ágyból, az ablakhoz. Vakító fehérség fogadott.
- Hó? - lepődtem meg, majd lezuhanyoztam. Aztán már unottabban válaszoltam a semmibe - hó...!
Szerettem meg minden, de most mehetek vásárolni ajándékot, meleg ruhát, meg mi egyéb h*lyeséget. Melegen felöltöztem, és elmentem.

//MoonStone Áruház//