1-es szoba

Lakók:
Adam Martínez
Sebastian Graham

Beléptem a szobába. Megnéztem, kiknek a neve van kiíva az ajtóra, de csak az enyém volt ott. Ezek szerint nincs szobatársam egyelőre. Az egyik ágyra dobtam a táskámat, és kipakoltam a ruháimat. Mikor végeztem, átöltöztem. Vettem egy atlétát, amiben jól látszanak az izmaim, farmert, tornacipőt, felzseléztem a hajamat, és az udvarra indultam megnézni kik vannak itt. Igazából főleg a csajok érdekelnek.

//Udvar//

Beléptem a szobámba. Új szobatársat még mindig nem kaptam. Elővettem a szekrényből egy törölközőt, majd elmentem zuhanyozni. Miután végeztem, felvettem egy tiszta pólót, farmert, tornacipőt, befújtam magam spray-el, majd dobtam egy sms-t az otthoniaknak hogy minden oké. Mikor végeztem, elindultam lefelé. Mielőtt kiléptem volna a szobámból, eszembe jutott, hogy Justine-ra úgyis várni kell, ezért a hátamra vettem a gitáromat, és azzal együtt indultam le az udvarra.

//Udvar//

Mikor visszaértem a suliba, a parkolóban átváltoztam ember alakba. A ruhám kicsit szakadt volt. Felmentem a szobámba átöltözni. Vettem tiszta pólót, farmert, cipőt, kerestem egy üres füzetet, zsebembe tettem egy tollat, és elindultam az órákra. Nem volt ínyemre ez a tanulás, de sajnos muszáj.

//Tantermek/Matekterem//

Megálltam az ajtó előtt, majd egy könnyű mozdulattal benyitottam, és a bejárat felé mutattam, majd miután belépett, követtem a példáját. Összefont karokkal, és felvont szemöldökkel nekidőltem a falnak, és nézni kezdtem. Elmosolyodtam.
- Ha át akarsz öltözni, kimegyek!
Körbe néztem. A szobának volt még egy lakója, úgy sejtettem Adam. Más pasival eddig sem nagyon találkoztam... De előre láttam, hogy ezek ketten nem lesznek haverok, annyi szent!

Beléptem a szobámba. Nem vagyok egyedül. Állapítottam meg egy másik srác holmairól.
- Nem kell. Amúgy is. Jól esik a társaság.- Vigyorogtam, majd ledobtam a cuccaimat. Levettem a pólómat, majd egy új után kezdtem kutakodni. Ennyire nem lehetek gonosz vagy még is?

Megingattam fejemet, még mindig vigyorogva... hát, jól elleszünk, az biztos!
- Értem. Azért a nadrágot ne vedd le... még nem vagyunk annyira jóban!
Ellöktem magam a faltól, az ablakhoz sétáltam, kinyitottam, majd kihajoltam rajta. Magasan voltunk. Én meg majd kiestem, de nem törődtem vele.
- És... most... hová készülsz?

Mikor az ablakhoz ment utána osontam és a derekára csúsztattam a kezemet.
- Nekem lenne ötletem. Kiváncsi vagy rá?- Kérdeztem és magam felé fordítottam.
- Azt hiszem, te az enyém leszel cica.- Mondtam határozottan és mutato ujjammal végigjártam ajka körvönalát.

Szegénykém. Félre értette a kérdésemet..
- Um... a-a. - dünnyögtem, de ahogy a számhoz ért, rögtön elnémultam.
Nem volt rossz pasi, de nem voltam az egy éjszakás kalandok híve. Istenem... nem több, mint öt perce találkoztunk! Úgyhogy ez a pasi vagy csak a f@rkára tud gondolni, vagy... nem tudom. Leültem Adam ágyára, és a fiúra néztem.
- Majd talán, ha haverok leszünk...
Öltöttem szavakba gondolataimat.
- Amúgy meg... én sem szeretnék... egyedül maradni...
Biztosan arra számított, hogy majd beadom a derekam. ÉS abban is biztos vagyok, hogyha most belemegyek, megbánom. Én sem vagyok holmi r*banc, aki így akarja elveszíteni a szüzességét!
Hogy megtörjem a feszült hangulatot, ami hirtelen telepedett le, elmosolyodtam.
- Indulás, nagyfiú! - pattantam fel, a karjába boxolva, majd megfogtam a kezét, és kivonszoltam a teremből. Mondata újra és újra leforgott a fejemben...
Azt hiszem, te az enyém leszel cica...
A szememet forgattam. Majd ha piros hó esik.
//Parkoló//

Kimászott a kezeim közül, majd leült a szobatársam ágyár. Motyogott valamit, majd felállt és húzni kezdett maga után.
- Hova cipelsz vöröske?- Kérdeztem vigyorogva.
//Parkoló//

Mikor felértünk a szobámba bezártam az ajtót mögöttünk és a fűrdőbe húztam Rose-t. Azt az ajtót is bezártam és finoman nekinyomtam a falnak.
- Ha fürdünk meg kell szabadulnod ettől.- Mondtam és a pólójára mutattam. Óvtosan megfogtam és lehúztam róla. Az elém táruló látvány nagyon tetszett.

Ha két órával ezelőtt azt mondják nekem, hogy egy pasival fogok együtt zuhanyozni a fiú kollégiumban, tuti biztos le id*ótázom az illetőt.
Hol a hideg rázott, (bár meg nem tudnám mondani hogy miért) hol pedig bizsergett a bőröm, amikor hozzámért.
Addig ki sem nyitottam a szemem, amíg a falnak nem taszított és automatikusan "rángatni" kezdtem róla le az inget. A csapért nyúltam, hogy elindítsam a vizet, amikor a zuhanyrózsa már-már életre kelve csapkodni kezdett össze-vissza, és jéghideg vízzel borított be mindent. A sár, és a festék, ami eddig rám volt tapadva, a csempére ragadt, és pár másodperc alatt az egész fürdő káosz lett.
Némiképp még kételkedtem abban, hogy ezen most, itt, vele kéne túl esnem.
Hogy miért nem voltam biztos a dolgomban? Erre is van válaszom. Mert ugyanolyan voltam, mint a többiek. Se r*banc, és pasifaló sem. Egyszerűen csak mindenkiben benne van a kisördög, és a társaság utáni vágy. Márpedig több mint valószínű hogy ez után az iskola "klikkje" leszek. Utáltam ezt. Utáltam a menőket.
Megráztam a fejem.
Ennek meg kell történnie. Ő is akarja, és én is. Tudtam. Ha nem kívánnám, akkor - ahogy magamat ismerem -, már a pályán addig lőttem volna a golyóit, míg fel nem dobja a talpát, mert folyton a szemével vetkőztetett. De nem tettem. Szenvedélyesen, és lassan végigsimítottam a mellkasán, szorosan magamhoz húzva őt. Lábamat a derekára kulcsoltam.
- Szeretnéd? - kérdeztem teljesen feleslegesen, hisz mióta találkoztunk, csak erre várt. Vagy nem?
De ha csak kihasznál, és egy egy éjszakás kaland áldozata leszek, vagyis egy újabb lányka, akin már túl van, Isten a tanúm hogy még a sz@rt is kiverem belőle.

A zuhanyrózsa mindent telefröcskölt sárral és festékkel.
- De még mennyire.- Suttogtam a fülébe, miközben lábait a derekam köré fonta. Felkapta, majd a cipzárjával kezdtem babrálni. Egy kis harc után megadta, majd levettem róla a fölösleges ruhadarabot.
- És te?Akarod?- Kérdeztem és lassan csókolni kezdtem a nyakát és egyre lejjebb haladtam, míg el nem értem domború idomaihoz.

- Ha most megtörténik, holnap mindent elfelejtünk? - kérdeztem halkan. Komolyan nem tudtam, mit higgyek. Lehet hogy nem egymásnak valók vagyunk. Lehet, hogy nem híve a hosszú kapcsolatoknak. De nem szerettem ha kihasználnak. Úgyhogy nem tudtam akarom-e.
Kételyeimet igyekezvén elfelejteni, én is levettem róla mindent. Tulajdonképpen felesleges volt a kádban nyomorogni, ha már amúgy is úszik a fürdő.
~Szegény Adam. Totál ki lesz akadva~
Végül hála a fiúnak rólam is lekerült minden. Gondolom, ő ebben már jártas, viszont nekem még csak ez lesz az első..

- Azt akarod?- Kérdetem vágytól fűtött hangon. Szorosan bújtam hozzá, amennyire lehetett. Kezem a testét pálcáztam, majd kezemet a szám váltotta fel. Hallottam ó, hogy egyre szakadozottabban veszi a levegőt és teste szinte remeg mikor hozzá érek.
- Mert őszintén szólva én nem.- Suttogtam ismét a fülébe. Nagyon kellett magamon uralkodnom, hogy ne essek neki. Meg akartam várni a válaszát. Kezem lassan siklott felfelé a combján egészen lágy részéig.

- Nem igazán...
Mellkasomat mintha áram csapkodta volna, úgy lüktetett, a torkom pedig elszorult, és ez előző volt az utolsó mondatom. Többet már nem beszéltem, csak kapkodtam a levegőt, és... és... Sebastian ajkait faltam.
Hátra döntöttem a nyakam, és magamhoz húztam, és húztam, holott már egy hajszál sem fért volna közénk. Véletlenül felhasítottam fogammal ajkát, ami miatt halkan felnyögött, de nem hagyta abba.
Én is kényeztetni kezdtem őt...

- Akkor...- Motyogtam, majd óvatosan elzártam a csapot. Felkaptam, majd kivittem az ágyamra és finoman letettem. Fölé másztam és tovább csókoltam.
- Kívánlak.- Nyögtem, majd pár pillanat múlva átengedtük magunkat a szenvedély vegyes érzelmeinek.....


...Később...


Pihegve feküdtünk az ágyon, mint a ketten.
- Isteni voltál.- Suttogtam és apró puzit nyomta a fejére, majd ismét csöndbenfeküdtünk tovább.

Imádtam Seb-et. Szerettem, amikor zavarba hozó poénokat lőtt el. Minden mondata vágyakozó volt és kihívó, mégis folyton tudott mutatni nekem valami újat. Jó volt a humora, volt életkedve, és mindig a jelenre koncentrált, nem szorongott a holnapon. Ez így volt jó. Nekem bejött.
Az ágyra fektetett, miközben az agyam már annyira ködös volt, hogy néha még levegőt is elfelejtettem venni.

***később***

- Voltam? - lihegtem, felé hajolva - Azt hittem, még mindig az vagyok . -mosolyodtam el.
- Tudod, nekem még csak ez volt az első, szóval nem... tudom... mihez viszonyítani. De nem volt rossz - sőt!

Fejemet a mellkasára hajtottam, és hallgattam, ahogy a szíve dobog.
- Most el kell mennem?

- Szóval én voltam az első?- Kérdeztem elégedett vigyorral.
- Amúgy most is az vagy.- Tettem hozzá
- Hát...én szeretném ha maradnál, de ha menni akarsz nem tartalak vissza.- Mondtam és kezét kezdtem simogatni.

- Dehogy akarok!
~Na persze. Jó poén...~
De ha Adam bejön, én komoly szívrohamot kapok.
Kisimítottam arcából a haját.
- Majd kéne néhány ruhád, hogy a lány koliba át tudja menni. Az enyém elázott...
Nem volt kedvemre való átszaladni anyaszült meztelenül az iskolán, bár Seb gondolom még ezen is jól szórakozott volna.

Végigsétáltam a fiú kollégium folyosóján. Megálltam az 1-es szoba előtt, és lenyomtam a kilincset. Azonban a szoba be volt zárva. Mi a fr@nc? Megpróbáltam még egyszer, de nem sikerült bemennem a szobámba. Fülemet az ajtóra tapasztottam beszélgetést hallottam bentről. Dörömböltem kettőt az ajtón.
- Akárki van bent, nyissa ki!- kiáltottam be.

- Majd, keresünk valamit.- Mondtam és megcsókoltam. Tökéletes ajkai egybe forrtak az enyémmel. A derekamra ültettem, és továbbra is csókoltam.
- Ellenállhatatlanul finom vagy.- Dünnyögtem és kezem a testét simogatta. Ekkor valaki dörömbölni kezdett.
- Ez a szobatársam lesz.- Morogtam és még egyszer megcsókoltam. Kiszálltam az ágyból, lassú léptekkel felvettem egy boxert, meg egy farmert, majd kinyitottam.
- Ne sz@rj be, csak én vagyok itt.

Szerencsére kinyitották az ajtót, és nem volt szükség arra, hogy betörjem. Egy velem hasonló korú srác nyitotta ki az ajtót.
- Te vagy a szobatársam?- kérdeztem.- Hello, Adam Martínez vagyok.
- Nem sokáig zavarok, bár ez az én szobám is, csak át akarok öltözni. - mondtam, és beléptem a szobámba. Meglepetten vettem észre, hogy Rosey az, aki a srác ágyában fekszik.
- Őőő, szia Rosey. - köszöntem neki, és rámosolyogtam. Kivettem egy tiszta farmert meg pólót a szekrényből, és átöltöztem a fürdőszobában. Mikor végeztem, láttam Rosey-n, hogy kicsit kínosan érzi magát.
- Majd úgy teszek, mintha semmit nem láttam volna.- mondtam vigyorogva, majd kiléptem a szobából.
- Gondolom még találkozunk.- mondtam a szobatársamnak, majd becsuktam magam mögött az ajtót, és magamban mosolyogva a menza felé mentem.

//Tanár-diák menza//

- Sebastian Graham.- Mutatkoztam be, majd végignéztem, ahogy összeszedi magát, majd mikor kiment bezártam az ajtót és beugrottam Rose mellé.
- Mi van cica?- Kérdeztem és megsimogattam vörös arcát.
- Nyugi a srác jó fejnek tűnik. Nem lesz gond. És meg kell szoknia hogy együtt vagyunk nem?- Néztem rá kérdőn, majd az ölembe húztam.
- Hol is tartottunk?- Kérdeztem vigyorogva és elkezdtem a kulcscsontját csókolni.

- Szeretle... - kezdtem, majd meglepődtem mikor felpattant. Szuper, egy vallomás közepette! Kinyitotta az ajtót, én pedig hirtelen magamhoz húztam a takarót. Nem is hallottam hogy kopognak...
- Szia Adam... - köszöntem halkan, majd jelentőségteljes pillantást vetettem Sebastian-ra, majd megráztam a fejem, hogy lássa, nem azért ismerjük egymást.. mert már volt alkalma a srácnak ilyen incidensben részt venni velem, mint ő neki.
- Ja, jó fej... amúgy is van barátnője, már mint, gondolom..
Visszaemlékeztem a múltkor történtekre, ahogy Just ránéz... tulajdonképpen egyrészt ezért is mentem el tőlük a múltkor, hogy együtt lehessenek. De mióta vagyok én ilyen jótevő?
Viszont pechemre megismerkedtem azzal a sráccal, aki minduntalan csak csókolgat. Most is. És tegnap este óta, szinte mindig. Mondjuk nem panaszkodhatok, nagyon jól csinálja. Én is próbáltam már őt kényeztetni, de nem ment annyira jól.
- Itt - feleltem, és végigsimítottam mutatóujjammal a mellkasán. Elég abból hogy engem kényeztet.
Nyelvemet lassan végigfuttattam a hasán, majd egyre lejjebb, és lejjebb haladtam...