2-es szoba

Lakók:
Awakened

Rögtön megtaláltam a szobámat. Csak az én nevem állt a papíron, ami az ajtón volt. Bementem és le is dobtam az ablak melletti ágyra a táskát. Végre itt vagyok. Gyorsan pötyögtem a srácoknak egy- egy sms-t, hogy megérkeztem. A gitáromat nekitámasztottam az ágyamnak és úgy döntöttem, hogy lezuhanyozok, mivel úgy bűzlök mint egy kolerás... Nem csodálkoztam. Hogy miért? A repülőn nyomorogtam egy büdös vénasszony mellett aki még a cipőjét is levette. Azt hittem, hogy ott hányom el magam. Gyorsan kikaptam a táskámból egy törülközőt és a tusfürdőmet és már mentem is a zuhanyzóba. Mikor végeztem úgy éreztem magam, mint maga a patyolat.Vettem fel tiszta ruhát és úgy gondoltam, hogy elmegyek felderítőútra, de még előtte megfogtam a gitáromat.

// Udvar//

A szobába volt kiírva egy másik srác. Hát így nem lesz könnyű rejtegetni mutációmat, habár Aristid professzor szerint nem is kéne "A diákok is különleges képességekkel rendelkeznek". Nekem se lenne gond ha csak át tudnék alakulni, de ez más. Nagyon más. Sokkal érzékenyebb, mint egy végtag. Letettem a bivalybőr táskát az ágyra majd a kis cipzáros zsebből elő vettem a "pórázom".
- Ezt kell meghúzni.
Nem lehet úgy belebújni, mint egy pulcsiba. A szárnyamat is bele kell dugni ami még nem igazán megy. Ha kinyújtom az egyik kezem akkor az a szárny is kinyílik.
- Mozdulatlanul fogok állni te meg ezt a két hurkot húzd rá. Az egyik a tetején a másik meg az alján van.
A kezébe adtam a szíjakat, majd hátat fordítottam neki és mozdulatlanná merevedtem. Éreztem ahogy keze a hátamhoz ér. Először ujjait a hátam közepén átlósan végig futó hegen futtatta végig és csak lassan, de óvatosan ért szárnyamhoz. Szárnyaim beleremegtek érintésébe. Bőrömön apró szikrák futottak végig. Szinte még a leheletét is éreztem tollaimon.

Lassan kullogtam Awakened után. Mikor kinyitotta ajtaját kíváncsian kukucskáltam be válla felett. Ő bement majd félve, de utána mentem. Letette táskáját az ágyra és elővette a szíjat. Elmagyarázta mit, hogy kell csináljak. Megfordult és szemügyre vettem megint a szárnyakat és a hátán lévő sebet. Végighúztam lassan és óvatosan ujjamat a hegen. Ahogy a szárnyához értem éreztem ahogy megremeg. A szárnyakat beledugtam a ''pórázba'' és meghúztam a két hurkot. - Kész, de nem kéne rejtegetned ezeket. A különlegességet nem kell szégyellni. - hangom határozottan kedvesen csenget amin meglepődtem. - És te honnan érkeztél ide? - a kérdés feltététele közben leültem az egyik ágyra. Gondolom nem bánja...

Mikor szólt, hogy kész vissza vettem a köpenyt. Pólót nem tudok hordani egyértelmű okok miatt, de így sem fázom. Mióta megvannak a szárnyaim az átlagnál magasabb lett a hőmérsékletem, de nem vészes.
- Tudom már mások is mondják, de nem szeretnék ezek miatt kizárva lenni. Te is nagyon ledöbbentél akkor a többiek, hogy reagálnának?
Megnéztem a tükör előtt magam, hogy nem e lógnak ki a tollaim. Nem árulkodott a szárnyamról semmi csak a szőnyegen heverő apró éjfekete tollpihe.
- Egy közeli indián faluból jöttem és te? Tudod nem tudok sokat erről a világról. Nekem itt minden idegen.

Felvette a köpenyét. Így más sokkal könnyebb volt a társaságában lennem. Mert ha, nincs rajta.... - Ennél jobban senki sem döbbenhet meg. Ez miatt nem kizárva, hanem körülrajongva lennél főleg a nők körében.
A szőnyegen egy apró tollpihe hevert. Mikor nem figyelt felvettem a földről és becsúsztattam zsebembe. - Mázlista. - dünnyögtem mikor származásról beszélt. - Szerintem örülj, hogy nem ismered ezt a világot. -nem pont így kellett volna bemutatnom ezt neki. - Én Londonból.
// Udvar//

Érdekes lány. Van benne valami szokatlan amit eddig a többi emberben nem tapasztaltam.
- Remélem, hogy nem is fognak.
Sóhajtottam egy nagyot.
- Tudod apámnak szemében egy igazi kincs vagyok, mert eddig csak lányai születtek így igen körül lettem rajongva a törzsben és bevallom őszintén örülök, hogy vége.
??
- Bocsi, de nem tudom mi az a London. Nincs kedved kijönni az udvarra? Sokkal jobb kint, mint bent. Itt minden olyan fullasztó.

//Udvar//

Odaértem a szobám ajtajához. Az ajtón levő papíron volt egy másik név. Bementem, lefeküdtem az ágyra és nagyon jól esett végre vízszintes helyzetben lenni. Nem igazán sikerült hamar elaludnom a fejem sajgása miatt. A táskámból kikaptam egy doboz fájdalomcsillapítót és bevettem egy gyógyszert. Kimentem a fürdőbe, hogy le tudjam nyelni a gyógyszert. Nem sokkal később a fejfájásom enyhült. Sóhajtottam egy jó nagyot, lefeküdtem az ágyamra és elaludtam.

Álmosan ébredtem, nem aludtam magam ki teljesen, de azért legalább pihentem valamennyit. A hasam korgása zavarta meg az üres szobát. Gyorsan magamra kaptam egy farmert és egy fekete pólót, majd fogat mostam és elindultam a menzára kajálni valamit.

//Menza//

Holnap elérkezik a nagy nap. Ötven éve. Végre. Nyomasztó volt várni, de végre elérkezett a pillanat. A bálterem készen állt. Az ötlöző bepakolva már csak a ruhák és a vendégek kellenek. Minden meghívott szobájába belopóztam és elhoztam a kellékeit. Ruhát, maszkot, cipőt. Össze gyűjtöm őket egy helyre. Levelet nem hagyok had izguljanak egy kicsit.

Rájöttem, hogy ma bál van. Ajjaj... Mivel nem volt se öltönyöm, sem pedig ünneplő hacukám, felkaptam egy fekete pólót, meg egy sötét farmert és indultam.

//Bálterem//

Az idő kezdett kint egyre hűvösebb lenni. Másnap mikor már fölkeltem a hó is megjelent. A fejem kicsit kóválygott még. Megmosakodtam, fölöltöztem, össze pakoltam és lementem az udvarra.

//Udvar//

Most már egyedül voltam a szobában, mert Kevin vissza költözött az otthonába. Szerencsés gyerek őt legalább várják otthon. Lehet, hogy engem is várnak, de én mostanában nem vagyok kíváncsi rájuk. Engedtem magamnak langyos vizet a zuhanyrozsából. Sose szerettem fürdeni most, hogy meg szárnyam van nem is tudnék. A langyos víz is égette a bőrömet. Ujjaimat nem is éreztem. Mit művelek? Biztosan elkaptam egy jó kis tüdőgyulladást.

Már a víz is kihűlt, de még mindig nem hallottam kint mászkálás. Nem bírok tovább nyugton ücsörögni. Meg kell találnom őket. Ha nem is őket akkor valaki mást, de legyen valaki.

//Lányok nappalija//

A szobába lépve az íróasztalhoz mentem. Kivettem egy papírt és egy tollat. Leültem a székre és neki álltam írni.
Kedves Elektra... Nem ez így nem jó. Áthúztam. Elektra.

Elektra
Nem búcsúztunk el egymástól, de jól tudtuk, hogy a különéléssel a kapcsolatunk halálra ítéltetett. A telefon vagy a levelezés teljesen értelmetlen. Semminek sincs értelme, ha nem tudjuk átölelni egymást.
Úgy tervezem,
hogy ez búcsúzás volt.

Awakened

U.I:Persze nem hagytuk el az iskola területét,de még is úgy érzem te elrepültél. Tényleg sajnálom.

Össze hajtottam a levelet. Kívülre ráírtam a nevet majd a szobához sétáltam.