5-ös szoba

Lehúzta rólunk a takarót. Tényleg kezdett alatta egyre melegebb lenni. A levegőt is nehéz volt menni. Tekintetemmel arcát fürkésztem. Olyan aranyos volt amikor ennyire zavarba jött.
- Hát sajnálom is, hogy nem ismersz mást. Így sokkal nehezebb lesz a dolgom amikor megunlak. - Vigyorogtam gonoszul. Mire ő nyelvet öltött.
- Hm... szóval nekem adod a nyelved? - Húzogattam a szemöldököm. Majd lecsaptam ajkaira, mint sólyom a halra. - Na most dugd ki ha mered. - Szakadtam el tőle egy pillanatra. Majd gyorsan vissza is tértem kellemes tevékenységemhez. Nyelvemmel utat törtem ajkai között amik szépen be is engedtek.
- Nem tudom, hogy van e értelme elmenni amikor mindenem itt van. - Vettem levegőt. Hasam halk morgolódásba kezdett. Áruló! Gondoltam magamban. - Nekem meg van, de a hasam hiányolja az ételt. Mit szólnál ha elnéznénk a menzára?

Olyan hirtelen csókolt meg, hogy tulajdonképpen levegőt is elfelejtettem venni. Mikor elhúzódtam, mély levegőt vettem, és mohón tapasztottam ajkaimat az övéire. Nyelvemet szabadjára engedtem lassan, cselesen, hosszan. Alsó ajkába harapva gyengéden felnevettem.
- Menza? Nem rossz ötlet. Bár a csoki jobban hangzana! - felnevettem. - Kész függővé váltam a napokban.. - újra "lesmároltam". Ajkai olyan édesek voltak, mint a maoam cukorka, és a drazsé keveréke. Fülem mögé tettem a hajam.
- Azt hiszem ezt a napot nem fogom egyhamar elfelejteni...

- Remélem is, hogy sikerült néhány édes pillanattal feldobnom savanyodó életed. - Mintha éheznék a mézre. Ki fog belőlem törni az a bizonyos állat. Mindig is szerettem a mézeskalácsot. Nem hittem volna, hogy más értelemben is szeretni fogom, sőt imádni. Lori haja és csókjai is kedvenc édességemre emlékeztetett. Éppen egymást faltuk (mint az elmúlt órákban is) amikor megszólalt a telefonom. Nem igazán volt kedvem kimászni, de eszembe jutott, hogy így csak a Lily üzenetei szólnak ilyen hangon. Morcosan nyögtem fel.
- Azt hiszem ezt meg kell néznem. - Dörmögtem még egy kicsit az orrom alatt. Közben a hasam is megkordult. Hát minden elennem van? - Mennünk kéne. - Nyomtam puszit az ajkaira, majd felöltem. Kikecmeregtem az ágyból és a telefonhoz léptem. Tényleg Lily volt az. Összeráncoltam a homlokom közben pedig neki álltam öltözködni.
- Sajnálom kincsem, de most át kell ugranom a szomszédba. Sietek vissza. - Lori mellé sétáltam. nyomtam egy puszit a homlokára. Becsatoltam az övem és már mentem is.

//Lánykollégium 4-es szoba//

- Garantáltan sikerült.. - kacsintottam rá nevetve, mikor egyenletes rezgésbe kezdett a mobilja. Felültem.
- A húgod az? - kérdeztem, mire egy puszit nyomott a homlokomra. Tőle nem kell féltenem. Mikor kilépett, sóhajtva idéztem fel az elmúlt percek emlékeit agyamban. Még egyet sóhajtottam.
Vigyorogva mint a vadalma pattantam ki az ágyból, majd megfürödtem, és felvettem a ruháimat. Thomas illatom volt. Mélyet szívtam a levegőből.
Nevetve áttáncoltam a szobán a cipőmért, majd felvettem azt. Nagyon jó kedvem volt.

//Tanár-Diák Menza//