5-ös szoba

Lakók:
Herzschlag
Kristin Gether

Hamar megtaláltam a szobámat. Nem is volt annyira nehéz. Minden ajtóra ki voltak írva nevek. Az 5-ös szobát kaptam valami nagyon furcsa nevű lánnyal egyetemben. A nevét próbálgattam kimondani, de teljesen beletört a nyelvem. A szobába még senkinek nem volt semmije. Ledobtam az egyik ágyra a táskát, leültem mellé és pakolni kezdtem. Mikor kinyitottam a táskámat azt hittem, hogy ott kapok szívrohamot. Bobby a bálna? Minek hoztam?? Vagy éppen megláttam a csíkos felsőmet ami teljesen úgy nézett ki, mint akik két évet csücsültek a hűvösön. Nagyot sóhajtottam és mindent ki tudtam pakolni. A bőröndömet teljesen kifosztottam és bedobtam az egyik szekrénybe. Nem igazán volt kedvem a szobában ücsörögni, ezért lementem és az udvaron találtam magam.

//Udvar//

- Mire gondoltál? Már mint, a helyszínt illetően? - kérdeztem fintorogva végigtekintve a szobán. Unalmas, egyhangú, ráadásul színes! Hát, előre látom, hogy nem fogok sokat itt lenni. Vagy lakóházba költözök. Mondjuk nem annyira vészes a helyzet, de ha ezt a szobát egyedivé tenném, a szobatársam biztoség a haját tépve rohanna ki innen.
- Üm, nem vagyok az az éttermező típus...
Jobb kezemmel ügyetlenül pakolni kezdtem, de a közepén feladtam. Én is csak szerencsétlenkedem, mert hát a bal kezem nem éppen működőképes, és gondolom Tom is vagy unja a fejét, vagy szét röhögi magát rajtam. Sóhajtva léptem a fiú elé.
- Oké, feladtam. Indulhatunk... - nevettem fel szerencsétlenül.

- Ez lenne egy átlagos lányszoba? - Kérdeztem felhúzott szemöldökkel. Azt hittem minden szoba ugyan olyan, de a miénk nem ilyen. - Végül is lényegtelen hisz csak aludni járok ide. Nem gondoltam semmire. - Gondolkoztam milyen izgalmas programot lehet kitalálni. Nem kellett sokáig törnöm a fejem. - Van a közelben egy vidámpark. Mit szólnál ha oda mennénk. Tiszta őskövület az egész, de a hullámvasút attól még jó lehet. Az is lehet, hogy majd le szakad alattunk. - Poénkodtam egy kicsit gótosan. Igazából fogalmam sincs milyenek ezek az emberek, de próbálkozni nem árt max fejbe vágnak.

//Parkoló//

- Ez fantasztikus ötlet, bár én nem reménykedem abban hogy leszakadjon. Esetleg miután Dodgemeztem, azt ki nem hagyom.
Mikor jobb oldalt ki szerettem volna menni, Tom elém lépett. Mikor bal oldalt akartam kikerülni, megint elém lépett.
- Ez így nem fog menni.. - feleltem "átölelve" és helyet cseréltünk. Felnevettem.
- Hát ez muris. Mindegy... öö... induljunk.

//Parkoló//

Bementem a szobámba és azon járt az agyam, hogy milyen lesz most az edzésem, egy teljesen más környezetben. Megrántottam a vállamat. Kikaptam a szekrényből egy fekete ujjatlan felsőt, meg egy pamutgatyót. Beledobtam a táskámba a dolgokat. Mikor teljesen kész voltam, vettem be egy rágót, fogtam a táskát és a pénztárcámat. A kocsikulcsot majdnem fönt hagytam, de gyorsan visszanyúltam érte és ki is viharzottam a szobámból. Onnan pedig egyenesen a parkolóba mentem.

//Parkoló//

Mikor benyitottam hál' a jó égnek nem volt bent senki. És minden ugyan olyan volt. Az ágyam kész dzsumbuj, szanaszét hevertek a ruhák. Félre húztam a szám. De nincs ínyemre a pakolás!
- És ez után mi lesz...?? - kérdeztem kicsit zavarba jőve, de hamar lefoglaltam magam, mert elkezdtem behajigálni a ruháimat a szekrénybe.
- Bocsesz, általában nem vagyok ennyire patrac, de hát most nincs kedvem hajtogatni, mint valami tündéri kislány, főleg hogy te itt vagy..

Van egy csaj aki nem ágyaz be lefekvésnél!! Igen! Már ezért plusz pont jár. Idegesen állt neki pakolni. Gondolom zavarta, hogy kupi van. Engem viszont kicsit sem zavart a dolog. Odaléptem hozzá. Megfogtam a kezét és megcsókoltam.
- Nem zavar a rendetlenség, sőt jól érzem magam benne. Ettől nem tűnsz tökéletesnek. - Mosolyogtam. - Meg amúgy is ha zuhanyozunk amúgy se látom. - Most már vigyorogtam. - Bent leszek a fürdőben. Ne aggódj a gatya rajtam marad. Ez csak egy melegítő zuhany. Öltözz át és gyere te is. - Adtam egy puszit az ajkára majd elmentem a fürdőbe. Beállítottam a vizet. Levettem a pólót. A farmer még rajtam volt. Most, hogy nem volt rajtam a póló látszott a sebhelyem. Végig futott a jobb oldalalmon egy szerintem ronda nagy csík. A derekamtól egészen a combomig futott kicsit megcsavarodva.

Annyira szuperül nézett ki pulcsi nélkül, és ezzel a kaján vigyorral az arcán, hogy csak irulva-pirulva álltam előtte ledermedve. Úgy éreztem magam, mint egy csöpp sz@ros, aki az amúgy Adonisz kinézetű szerelme előtt áll. Ő olyan érett, szexi, meg minden, én meg... hát én meg mintha össze mennék mellette.
Miután megpuszilt és elment a fürdőbe, némán vihorászva szaladtam a szekrényhez, amiből kiömlött az összes ruha, de nem érdekelt. Ennél gyerekesebb már nem is lehetnék!
Levetkőztem bugyira és melltartóra, majd beálltam a tükör elé. Így gót ruha nélkül úgy néztem ki mint egy átlag lány a sok közül, mert hát a sminkem is szinte lekenődött a hóban. De nem szerettem egy lenni a sok közül! Szerintem egyedinek lenni sokkal menőbb!
Végül benyitottam a fürdőbe, ahol Tom még mindig(!) gatyában állt.
- Bocs, félre értelmezhettem valamit. Szóval tényleg gatyában fürdesz? - kaptam magam elé a kezem. Hát, rajtam csak fehérnemű volt.

Mikor bejött hozzám felnevettem.
- Bocsi! Nem! Ááá dehogy. - Vigyorogtam kajánul. - Nem erre a nadrágomra gondoltam csak elmerengtem a sebhelyemen. Bocsi, hogy megzavartalak. - Mielőtt még jobban elpirul letoltam a farmert. Odasétáltam hozzá. - Gyönyörű vagy. - Megfogtam a kezét, hogy ne takargassa magát. -Megengeded, hogy megmossam a hátad? . Kérdeztem szemtelenül? - Majd a zuhany alá mentem.

Sebhely? Ő is megsebesült a balesetben? Vagy ez más?
Inkább tartottam a szám, hisz' nem ez a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy szomorú dolgokról nosztalgiázzunk. Érdekelt meg minden, hogy mi van vele, de az sokkal jobban izgatott most, hogy egy kádban fogunk fürdeni.
- Gyönyörű? - suttogtam. Ilyet sem mondott még senki sem nekem. Anyum is mindig mondogatta, hogy normális ruciban és szolidabb sminkben gyönyörű vagyok, de gótként nem.
- Miért pont a hátam? - bukott ki belőlem, aztán észbe kaptam. Szóval ez olyasfajta " had kerüljek a közeledbe" bók féle akart lenni!? Nem bánom.
Persze alig álltunk a víz alá, rögtön egy puszit nyomtam a szája szélére válasz helyett. Amit eddig elnyomtam magamban, az most a felszínre tört, és mást sem akartam, csak hogy a közelében legyek.

18+

Fejemben ezernyi variáció kavargott, hogy mit tudnék vele tenni a zuhany alatt, de az nem lenne megfelelő mivel megkért, hogy ne támadjam le. Mondjuk azóta minden szavának az ellentét teszi.
- Rossz kislány. Nem szabad ilyeneket mondanod. - Vigyorogtam elégedetten. Kezemmel az oldalát kezdtem el cirógatni. Vissza pusziltam majd ajkaim a nyakára tévedtek. Apró csókokkal hintettem be puha bőrét. Kezem közben dereka köré tekeredett. Ujjammal derekára apró köröket rajzoltam.

Olyan fura volt, hogy valaki ennyit törődik velem! Mégis annyira kellemes...
- Tényleg felejtsd el amit az üzletben mondtam. - suttogtam, majd rögtön abba hagytam a beszédet, mert mellkasom úgy kezdett el szúrni és különös módon össze és vissza... nem is tudom. Olyan furán kellemesen bizseregni, mintha áram ütés érne, hogy arról is elfeledkeztem mi az, amin az előbb annyira aggódtam, és jobban érdekelt az, hogy majdnem meztelenül állok egy zuhanyzóban azzal a pasival, akibe bele vagyok habarodva.
Mikor a derekamhoz ért össze szorult a gyomrom. Egyre idegesebb lettem, de olyan gyengéden ért hozzám, hogy már-már csikizett az érintése, így halkan felnevettem. Karjaimat a nyaka köré fontam, fejemet hátra döntöttem.

Fölnevetett!? Kényeztetem és neki áll nevetni? Hát ez nem éppen önbizalom növelő. Sóhajokat akarok hallani nem kuncogást. Így el száll a romantika. Rossz kislány. Nem tudja, hogy kell ilyenkor viselkedni. Nem tanította meg anyuka vagy mi a szösz? Ezt is nekem kell megtanítanom neki? Kezem lejjebb csúszott feszes fenekére. Megmarkoltam majd el is engedtem. Ujjammal a gerince mentén haladtam föl s alá. Ajkaimmal se játszottam tovább az ártatlan. Puha bőrét fogammal kezdtem el karcolgatni majd harapdálni. Arra is gondoltam, hogy kicsatolom a melltartóját, de nem akartam elsőre túlzásba vinni. Milyen ötleteim vannak! Nem is tudom, hogyan jut ennyi minden eszembe. Oké. Akkor most kell elterelnem a gondolatom. Beszippantottam Lori illatát. Mint a mézeskalács. Olyan édes. Ez sem javított sokan a helyzetemen. Abba hagytam nyaka harapdálását. Fölnéztem. Hátrahajtott fejjel kacagtam.
- Elvesztem benned. - Vigyorogtam rá gonoszan.

+18
Nem tudom normális-e, de minden egyes percben egyre erősebb remegés futott át a testemen. Mikor a fenekemről a hátam közepére simította a tenyerét, egyszerűen nem bírtam tovább. Leállítottam a vizet, és sóhajtva mélyesztettem bele körmömet a vállába, egyre jobban magamhoz húzva őt. Kitoltam a szobába, és ott lesepertem mindent a már amúgy is kupis ágyamról, és rálöktem Tom-ot. Gyengéden rásimultam a testére, miközben hagytam, hogy levegye rólam a maradék ruhát is. Hosszan faltam ajkait, míg végül mind a kettőnké kissé fel nem püffedt a sok szívástól. Kellemesen bizsergett... kezemmel rátámaszkodtam az ágyra, és felé hajoltam.

18+


Lori nem bírta tovább. Megragadott és az ágyhoz vitt. Körmét a vállamba mélyesztette. Felvállalom. Élveztem. Élveztem ahogy fájdalmat okoz nekem. Levettem róla a fölös ruhadarabokat. Elégedett sóhajjal pillantottam végig leplezetlen idomain.
- Gyönyörű vagy. Hidd el! - Duruzsoltam a nyakánál lévő gödröcskébe. Pillanat alatt magam alá fordítottam így én lettem felül. Majd ajkammal egyre lejjebb vándorolva melleit kezdtem el csókolni. Lüktető halma központjához érve nyelvemmel apró köröket írtam le majd finoman a fogam közé csíptem érzékeny pontját. Ajkaimmal még tovább vándoroltam. Elértem köldökét. Körbe pusziltam a lágy pontot. Neki állt kuncogni.
- Valakinek csikis a köldöke. - Fogammal kezdtem el harapdálni puha bőrét. Nevetés helyet elégedett nyögés szállt ki kedvesemből. Visszatértem ajkaihoz. Éreztem ahogy férfiasságom titkos pontjához nyomódik. Egyik kezemmel az oldalát cirógattam míg másikkal mellét kezdtem el masszírozni.

+18

Én is próbáltam neki valami bókot mondani, de egyszerűen nem tudtam, oly' annyira magával ragadott kényeztetése. Mikor mellemhez ért, hátam hirtelen megfeszítettem, testem automatikusan reagált. Még soha nem voltam ennyire közel egy fiúhoz sem.
Mikor lejjebb vándorolt, halkan felnevettem. Mindig is csikis voltam a hasamra, és az oldalamra, a fürdőben is ezért nevettem fel, ami látszólag kicsit össze is zavarta anno. Aztán a kuncogást mélyről jövő, érzéki nyögések és sóhajtások váltották fel, ami mintha nem is az én torkomból szakadt volna fel. Egyre gyorsabban kezdtem a levegőt kapkodni, míg végül arra a pontra jutottam, hogy nem bírom. Mintha valami felrobbant volna bennem.
- Elveszek benned.. - suttogtam az ő mondatát, és megpördültem, hogy most én legyek felül. Ujjammal és nyelvemmel cirógatni kezdtem a nyakát, majd egyre lejjebb haladva mindne érzékeny pontját...
- Thomas? Ha ez most megtörténik... szóval.. akkor velem maradsz, vagy... egy csak... egy éjszakás kaland neked? - kérdeztem halkan. Ez mindent eldöntő pont lenne számomra.

Lori is elkezdte a kényeztetésem. Majd kérdezett valamit ami számomra tök egyértelmű volt.
- Tudod, hogy rontsd el a hangulatot. - Kuncogtam majd magamhoz húztam, hogy megcsókoljam.
- Ne aggódj te nem leszel egy éjszakás kaland. Egy biztos nem. Talán kettő... esetleg három. - Mosolyogtam majd ismét megcsókoltam, hogy nem tudjon beszélni. - Mondani akartál valamit? Nem? Helyes. - Majd ismét megcsókoltam elé fojtva a szót. Remélem veszi a célzást és nem ragad le a napok számánál. Lori többet jelent nekem, mint éjszakás kalandot. Legalább is most úgy hiszem.

+18

- Elrontottam? - nyüszítettem belepirulva. Oké, mostantól némasági fogadalmat teszek. Egyrészt mert látom, zavarja a csacsogásom, másrészt mert egyszerűen nem akartam elrontani a hangulatot. De komolyan.
- Akarlak... akarom! - suttogtam szenvedélyesen, vágyakozva, csábítóan. Nem csak megjátszottam, ez egyszerű tény volt.
Mutatóujjammal végigsimítottam alsó ajkán,majd a hasán,egyre lejjebb, és lejjebb haladva, elérve érzékeny pontjait. Erősen hozzá simultam, majd felé hajoltam, így ő volt alul.
- És te? - mély levegőt vettem.

Mikor mutató ujjával érzékeny pontomhoz ért felnyögtem.
- Én is. - Csókoltam bele nyakába. Rajta már nem volt semmi rajtam meg még mindig az alsóm volt. Csípőmmel tettem pár kört az ő csípőjénél. Számmal megint lecsaptam nektarin ízű ajkaira. Végig haladtam álla vonalán majd a füléhez lopakodtam.
- El tudod képzelni mennyire, de tettem neked egy ígéretet még józan fejjel. Soha nem szegem meg a szavam és most sem teszek kivételt. - Búgtam érzékien a fülébe. Megragadtam a csípőjét így sikerült magam mellé fektetnem. Magunkra rántottam a takarót.
- Maga szörnyes rossz kislány Lori! Az angyalka karácsonyra csak szenet fog hozni magának.Mondtam mosolyogva.

Elgondolkodtam. Mi is volt az ígéret? Hogy nem teper le rögtön?
- És ha arra kérlek, hogy most az egyszer szegd meg? - kérdeztem sűrűn pislogva, mint egy ártatlan angyalka. Végül maga mellé fektetett, én pedig elgondolkodva fordítottam balra a fejem.
- Jaj, kérem, Krampusz bácsi... - teljesen magunkra húztam ekkor a takarót, félbe szakítva a mondatot. Sötétségbe burkolóztunk. - Ha angyali lennék, abban mi lenne muris? Különben is... Nekem bármit adhatnak az angyalkák, Thomasnál jobbat úgysem kapok. És amíg ő velem van, addig felőlem korommal is megszórhat karácsony éjjelén!
A sötét takaró alatt tapogatózva mikor megtaláltam Tom kezét megfogtam azt.
- Akkor megszeged az ígéreted?

Ott feküdtünk a sötétben amikor tapogatózó kezek keresére indultak. Lori megtalálta a kézfejem és megfogta.
- Te kérted és én nem szeretném megszegni. Lehet, hogy ezt is csak azért mondod mert Amor pici nyila fenékbe lőtt. Vagy csak azért mert ennyire jó a csábító erőm. - Gonoszul mosolyogtam. Mondjuk mindegy is mert nem látja. - Akkor most teszek neked egy másikat. Egy szer úgy is megtörténik. - Közelebb kúztam hozzá. Átöleltem és a mellkasomra vontam. Arcomat a hajába fúrtam, hogy mélyen belélegezhessem mézeskalácsos illatát.

Sóhajtottam. Úgy látszik, nem adja be a derekát. De ez tulajdonképpen jó is, nem csak rossz, mert így legalább tudom, hogy megbízhatok benne.
- Csábító erő? - felnevettem. Hát, az Isten bizony nem spórolt vele, annyi szent!
Szem forgatva sóhajtottam.
- Másik ígéret? Ó, jaj! Hát nem elég, hogy az én kedvemért ezt sem szeged meg, kicsi Krampusz? - mosolyogva sóhajtottam.
Én is megszegtem a sajátomat, persze azt csak magamnak ígértem meg. A némasági fogadalom most és mindörökké kudarcba fulladt.
Mikor közelebb jött, arcomat lecsukott szemmel a nyakához dörgöltem. Szappan illata volt, tiszta, és friss aroma. Ezt örökre magamba kell zárnom, hogy rosszabb napokon is felidézhessem. Ő is mélyet szívott a levegőből.
- Sze... - kezdtem, majd erősen az ajkamba haraptam. Erőt vettem magamon. Nem sok mindenkinek mondtam még ezt, sőt, talán csak a húgomnak, és neki sem úgy. - Szeretlek!
Visszatartottam a lélegzetem, szemem össze szorítottam. Vártam mit reagál.

A karomban megfeszült életem értelme, jelenlegi központja. Halkan mondta ki azt az egyszer szót ami sokak számára a világot jelenti, s most én is közéjük tartozom. Sose mondtam még egyetlen lánynak sem, hogy szeretem, mert nem éreztem úgy. Annyira meg nem volt fontos, hogy hazudjak nekik. Most viszont tudtam, hogy ez a szívemből fog szólni.
- Szeretlek! - Mondtam ki én is. Sokkal szebben hangzik, mintha azt mondtam volna, hogy Én is. Az olyan műnek tűnek. Ha meg azt mondom, hogy én is szeretlek.... nem tudom, de nem tetszett. Mintha kételkedne. Ez a szó amúgy is magában a legszebb. Persze csak akkor ha van a szónak igazi háttere. Fejemben anyám szavai zengtek:
"Újra föllelkesültél a szerelemben és a hivatásodban.Bízz a lángban,és ússz az árral."
Idézte az egyik könyvéből. Nem tudom, hogy miért azt se tudtam, hogy emlékszem rá, de ez a mondat visszhangzott a fülemben.
- Vajon mennyi ideje lehetünk itt? Mit szólnál ha kimozdulnánk? Hátha valaki hiányolja csodás természetedet vagy éppenséggel csillogó szemedet vagy pirosló orcádat. - Bókoltam kedvesemnek.

Nagyot dobbant a szívem, mikor ő is elismételte ugyanazt a szép, és boldogságot okozó szót, amit én mondtam. Mintha mellkasba ütöttek volna. Kifújtam levegőmet, amit a tüdőmben tartogattam, majd lehúztam magunkról a takarót. Már alig kaptam levegőt, és gondolom a fejem is olyan vörös volt mint a cékla, ráadásul nem bírtam ki, hogy ezek után ne nézzek a szemébe.
- Hiányol? Sajnálattal kell közölnöm, hogy rajtad kívül csak Ash ismer, és kettőtök közül is veled tartottam az udvaron. Amúgy meg, ne reménykedj, ezek után nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen! - nyelvet öltöttem. Olyan aranyos!
- De hová?