Az iskola Udvara.

Elektra kedves lány volt és ha jól láttam a szobám ajtaján akkor szobatársak vagyunk. Örültem neki. Majd nem sokkal később egy srác jött ki az udvarra, leült egy padra és várt valamire. De mire? Mindegy. Oda akartam menni hozzá, de már egy másik lány megelőzött. Megrántottam a vállam és Elektrára figyeltem. Valahogy nem bírtam megállni, hogy ne nézzek oda a srácra és a szőke lányra.
- Figyi, baj van- súgtam oda Elektrának. Éreztem, hogy volt valami, csak el akartam terelni a figyelmemet. Muszáj volt beszélnem azzal a sráccal, tehát megfordultam és odamentem hozzájuk. Nem ültem le csak bámultam őket mint egy balek. Justine, valamit kéne csinálni! Ordítottam magamnak. Végül megszólaltam.
- Ööö... sziasztok. Justine vagyok. És nem, nem fiúnév.- Kiabáltam és mosolyogva ránéztem Elektrára, majd vissza.

Volt egy kis akcentusa a fickónak, ami szerintem aranyos. Leültem mellé. Fel is tett egy kérdést. Engem világéletemben kérdésekkel bombáztak, úgyhogy hozzászoktam.
- A kitaszítottság. Az hozott ebbe a suliba. - feleltem. Hát, igen. Alakváltóként nem könnyű az élet.
- Te milyen alakváltó vagy? Mivé tudsz átalakulni? - kérdeztem tőle. Nagyon rá akartam gyújtani, de még féltem, hogy az egyik tanár észreveszi.
Közben odajött hozzánk egy lány.
- Szia, Isabella vagyok. - mutatkoztam be neki mosolyogva.

- Kitaszítottság?- kérdeztem enyhén meglepődve.
- Sas vagyok. És te, Isa?- érdeklődtem, de mielőtt válaszolni tudott volna, odajött egy másik lány is. Milyen szerencsés vagyok.
- Hola, Adam Martínez vagyok. - mutatkoztam be neki is.
- Ülj csak le te is.- mondtam kedvesen mosolyogva.

- Igen, a kitaszítottság. Utáltak, mert az vagyok, ami. - mondtam. És én is utálom magam. - de ezt csak gondolatban tettem hozzá. Na jó, nem magam utálom, hanem a másik énemet. A rókát.
- Róka vagyok. És nem igazán szeretek az lenni. - mondtam kicsit keserűen. Sokan fantasztikus dolognak tartják, de én egyáltalán nem.
- És te mivé tudsz átváltozni? - kérdeztem a lánytól.

Mind a ketten bemutatkoztak. Szóval Adam. Illett hozzá a név. Bólintottam mosolyogva. Vissza kellett volna mennem Elektrához, de Adam mondta, hogy üljek le. Ezen egy kicsit elgondolkodtam. Majd némi habozás után megtettem.
- Nos, én farkassá. És ami azt illeti szeretek is farkas bőrbe bújni.
Ahogy elnéztem Isabella már máshogy volt a róka énjével.

Szerencsére sok diák tartózkodik az udvaron. Megszámoltam a diákok számát és arra jutottam, hogy nem hozok padokat, hanem inkább a földre ülünk. Úgy sokkal egyszerűbb. Mindegyik diákhoz oda mentem és megkértem őket, hogy öljenek az udvaron lévő virágágyás mellé. Észrevettem, hogy egy idősebb személy is az udvaron van. Gondolom ő is tanár.
- Üdvözlöm hölgyem. Sid professzor vagyok. A diákokkal beszélő kört tartunk. Szeretné, ha csatlakozna. Most viszont mennem kell. Szólók a többi diáknak is.
Kézcsókkal búcsúztam, majd a virágágyáshoz sétáltam.
- Üdvözlök mindenkit. Sid professzor vagyok. Úgy gondoltuk fontos, hogy megismerjétek, egymást ezért most tartunk egy beszélő kört. Akkor akár sorrendben is haladhatnánk. Mivel te ülsz az oldalamon fiatalember ezért te kezdesz. Név, faj plusz még magadról pár szó.
Mondandóm végeztével leültem Adam mellé.
(Sorrend: Adam, Justine, Kesztella, Aristid. Kérem a sorrendet betartani Ametrin.)

Odajött egy tanár, valami Sid, hogy menjünk oda beszélgetni. Leültetett minket egy körbe.
- Ez most valami szívatás ugye?- kérdeztem. Még jópofizzak egy tanárnak? ? Hát mondhatom nem így képzeltem el az első napomat.
- Adam Martínez, sas, spanyol vagyok és jóképű.- mondtam egyszerűen. Remélem hamar túl leszek ezen, és mehetek vissza a csajokhoz.

Egyre több diák szállingózott ki az udvarra köztük egy srác is. Eddig csak csajokat láttam itt vagyis ez egy örömhír. Justine azt mondta '' baj van'' így elment. Meg sem lepődtem, hogy a sráchoz ment oda. Fú mint a kiéhezett dögkeselyűk ezek olyanok. Nincs bennük semmi tartás? Ha meg ennyire b*szni akarnak akkor meg álljanak ki az út szélére és még pénzt is keresnek. Inkább elővettem fülesem és bekapcsoltam egy Nickelback számot az legalább eltereli a figyelmem.

Beszélgettünk és egy tanár zavart meg. Azt hiszem azt mondta, hogy Sid professzor. Nem voltam benne biztos. Annyit mondott, hogy üljünk le a virágágyásokhoz. Megtettük. Adam kezdte ezt az egész akármit. Nem tudtam, hogy mi ez az egész. Én következtem.
- Justine Black vagyok, farkas. Szeretek olvasni, de azért bármikor jöhet egy jó nagy buli is.
Mondtam és vártam, hogy mikor lesz vége ennek a bigyónak.

Egy férfi jött oda hozzám. Bemutatkozott, majd megkért csatlakozzak hozzájuk. Kezet csókolt,majd tovább állt. Felálltam és lassú, kecses léptekkel odasétáltam hozzájuk. Végig hallgattam az előttem lévő diákokat. Mikor rám került a sor mély levegőt vettem és hozzá láttam.
- Kesztella Redway vagyok, Redway professzor. Én fogom tartani az énekórákat. Másik énem pedig sas, ugyan úgy mint a fiatalembernek.- Mutattam Adam-re.
- Bátran forduljon hozzám bárki bármiben.- Mondtam mosolyogva. Kollégámra mosolyogtam és vártam, hogy folytassa valaki.

Mindenki bemutatkozott. Kiderült, hogy van két sasunk, egy rókánk és két farkasunk.
- Tudom, hogy ez számotokra elég kínos meg jobb lenne, ha csak hagynánk titeket, de higgyétek el ez fontos.
Lehetet látni rajtuk, hogy azt várják, mikor van végre. Észrevettem, hogy ki jött az udvarra Elektra. Intettem neki, hogy jöjjön ide.
- Aristid Sid professzor vagyok. Most jöttem én is mint ti. Matekot és kémiát fogok tanítani. Szabadidőben kutatok. Minden féle kutatások végzek. Kedvenc időtöltésem a rúnák elemzése és tanulása. Hiúz vagyok. Körötökben ezek szerint az egyetlen.
Szerintem ennyi éppen elég volt.
- Most magatokra hegylak benneteket. Sziasztok, viszlát. Jó társalgást.
Fölálltam bezárva ezzel a beszélgetést. Elektra közben ide ért és ide ült a helyemre. Kint maradtam az udvaron csak messzebb ültem le.

A prof lelépett. Végre. Felálltam, és arrébb sétáltam. Ennek aztán sok értelme volt. Leültem ugyanarra a padra, és reméltem, hogy azok, akikkel beszélgettem mielőtt megszakítottak, odajön. Jó lett volna jobban megismerni a lányokat. Egyet tudok, hogy ez a Sid nem szimpi nekem. Ráadásul úgy hívják, mint a Jégkorszakban azt a lajhárt vagy mit. Ezen elmosolyodtam.

A tegnapi prof intett, hogy menjek oda a kis kupaktanácshoz. Vonakodva, de végül is odamentem.
- Hali. - köszöntem unottan. - Elektra vagyok, de ez szerintem senkit sem érdekel és farkas. - na ezzel meg is volnék. Leültem a földre törökülésbe és figyeltem a csacsogó diákokat. Nem lettem egy szimpatikus ember sem. Mind elkényeztetett úri kölyök. Jó én is az vagyok, de engem ezekkel nem lehet összehasonlítani.

A professzor elment és egy kicsit duzzogtam, hogy ennyi miatt kellett eljönnünk. Felálltam és szerettem volna még beszélgetni, tehát követtem Adamat. Közben gondolkoztam azon, hogy most mi történt. Nagyon untam ezt az egészet. Eddig a suli nem igazán nyerte el a tetszésemet. Talán majd megkedvelem. Idővel.

Lassan véget ért a beszélgetés.
- Adam, egy pillanatra beszélhetnénk?- Kérdeztem a fiútól.
- Persze, ha csak van egy kis időd.- Tettem hozzá mosolyogva. Tovább álltam előtte és vártam, hogy válaszoljon. Nem lehetett sokkal fiatalabb mint én.

Láttam, hogy Justine is elmegy onnan. Már álltam volna fel, hogy odamenjek hozzá, mikor odajött a másik tanár. Szuper, ezek itt a nyakamon fognak lógni egész végig? Majd szólok Violetának, hogy vakarja le rólam őket.
- Mit szeretne?- kérdeztem a tanárt. Nem sokkal volt nálam idősebb, és jól is nézett ki, de akkor is egy tanár.

Láttam, hogy éppen Justine-hoz indult mikor félrehívtam.
- Nem akarlak sokáig feltartani.- Néztem rá lágy tekintettel.
- Mióta tudsz alakot váltani?- Tértem a lényegre. Kíváncsi voltam, hogy mit mond. Valahogy nehéz volt elhinni, hogy én még csak két éve tudom, hogy mi vagyok.

Megkérdezte, mióta tudok alakot váltani.
- 15 éves korom óta, vagyis két éve. És már elég jól tudom irányítani is.- mondtam nem kicsit büszkén. Szüleimtől hallottam, hogy ezt csak a tapasztalt felnőtt alakváltók tudják megcsinálni. És lám, nekem 17 évesen megy.
- Miért fontos ez?- kérdeztem.

Felálltam és odamentem ahhoz a padhoz ahol beszélgettünk és leültem. Láttam, hogy az énektanár leállítja Adam-et. Ezen elmosolyodtam. Úgy tűnik minden tanár a nyakán fog lógni. Majd máshová néztem, ugyanis úgy gondoltam, hogy egy kicsit b*nkóság őket bámulni.
Össze-vissza nézelődtem és nagyon jó elvoltam egyedül is. Úgy tűnik nem csak társaságban tudom magam jól érezni.

- 15 éves korod óta?- Kérdeztem döbbenten.
- Ő.......csak érdekelt.- Mosolyogtam a fiúra.
- Nem is tartalak fel. Menj csak.- Motyogtam és otthagytam a fiút. Zavarodottan az egyik padra ültem és gondolkodni kezdtem. Most már teljesen összeállt kép. Mély levegőt vettem és mosolyogva emeltem fel fejemet, amit eddig lefelé hajtottam. Hátradőltem a padon, egyik lábamat átvetettem a másikon és a diákokat figyeltem.

Meglepettnek tűnt, mikor azt mondtam, hogy 15 éves korom óta tudok átváltozni. De hát ez a normális én úgy tudom. Mindegy is, mert elment. Úgy döntöttem, odamegyek Justine-hoz.
- Szia Justine.- köszöntem neki és leültem mellé a padra.
- Láttam te is untad ezt a közös beszélgetést a proffal.- mondtam mosolyogva. Örültem, hogy nem csak én tartottam teljesen feleslegesnek az egészet.

Adam odajött hozzám. Legalább nem leszek egyedül. Elektrát meg majd valahogy kiengesztelem.
- Szia.. köszöntem vissza neki és figyelem ahogy leül mellém.
- Látom a tanárok máris a nyakadon lógnak.- mosolyogtam rá. Félig meddig hallottam mit beszélnek. Én csak 16 évesen változtam át. De jó volt az első átváltozásom. Miközben ezen gondolkodtam vártam, hogy Adam válaszoljon.

- Hát ja, remélem nem fognak folyton engem cs€szt€tni. - mondtam, és az udvaron levő két tanárra néztem.
- Ezért is voltam én magántanuló. Nem tudtam elviselni a sok tanárt. - mondtam.
- Honnan jöttél? A családod itt lakik Moon Dale-ben, vagy úgy költöztél ide? - kérdeztem. Jó lett volna jobban megismerni a lányt.

Mosolyogtam a mondandóján. Én sem örültem volna ha minden tanár engem piszkál, tehát megértettem. Magántanuló volt?? Nem gondoltam volna. Sebaj.
- Komolyan magántanuló voltál. Én a sulik legmenőbbjének néztelek.- mondtam neki majd a következőre tértem.
- Hát, ami azt illeti nem tudom, hogy a szüleim most hol vannak. Az apám munkája miatt sokat költöztünk. Én nem bírtam ezt az egészet tehát a nagyapámhoz küldtek. Ő Amerikában lakik és mikor megvolt az első átváltozásom, ő javasolta, hogy jöjjek ide.- mondtam neki.

- Az, hogy magántanuló voltam, nem azt jelenti, hogy nem voltam menő. Madridban, ahol laktam nagyon sokan ismertek. Elég népszerű voltam azon a környéken. - mondtam mosolyogva.
- Szerintem az utazás tök jó. Mondjuk annyit költözni az nem lehet valami jó élmény.- mondtam.
- Te farkassá tudsz átalakulni, jól emlékszem?- kérdeztem. Fél füllel azért figyeltem a prof beszélgetőkörére.