Az iskola Udvara.

Vicces volt. Jó fejnek tűnt, vagyis az is.
- Madrid szép város?- mindig el akartam oda menni, csak nem volt rá esélyem.
- Igen, eleinte élveztem de az már egy kicsit sok volt, hogy beköltöztünk valahova és alig 4 hónap múlva mentünk is tovább. Ezért anyumék elküldtek a nagyapámhoz.- mondtam neki és eszembe jutott, hogy fel kellene hívnom a szüleimet.
- Igen farkassá. És nagyon szeretem. Te sassá. Ugye?

- Madrid nagyon jó hely. Látnivalókban és bulihelyekben se szűkölködik.- mondtam. És a szórakozóhelyek többségét ki is próbáltam.
- Igen, én sassá tudok változni. Én is nagyon szeretem. Nincs is jobb, mikor csak szállok, magasan a föld fölött. Gondolom te is így lehetsz valahogy, csak te éppen a földön vagy nagyon gyors. - mondtam mosolyogva. Justine jófej lány volt. És emellett még szép is.
- A szüleid is alakváltók? Vagy honnan örökölted az alakváltó gént? - kérdeztem, mert olyanról is hallottam, hogy valakinek az ükapja volt alakváltó, és úgy lett ő is az.
- Nekem az egész családom alakváltó. Anyám farkas, apám sas. - mondtam.

- Szívesen elmennék oda.- mosolyogtam rá. Szerettem volna elmenni végre egy jó buliba. Nem éppen az a lány vagyok aki otthon kuksol.
- Biztos jó érzés. Jól gondolod. Imádom amikor a futok és közben a szél az "arcomba" vág.- felidéztem az élményt. És beleképzeltem magamat. Huhh... El kéne mennem futni. Már rég voltam.
- Nem a szüleim nem alakváltók. Az apámnak farkasnak kellene lennie de a teste elutasította az átváltozást. A nagyapám farkas és szerintem tőle örököltem.- mosolyogtam rá. Nagyon örültem neki, hogy összeismerkedünk.
- És tesód nincsen?- kérdeztem tőle. Én örültem neki, hogy nincsen. Kéne nekem egy nyígós kishúg vagy egy szemétkedő kisöcsi? Nem? Ebben biztos voltam.

- Na majd én elviszlek.- mondtam mosolyogva.
- Van három testvérem is. Két nővérem van és egy öcsém. Összetartó család vagyunk. Mint a spanyolok általában. Miközben beszélgettünk, a lány szemébe néztem. Szép szemei voltak.
- És, van pasid, aki ha most meglátna a társaságomban, leharapná a fejem?- kérdeztem vigyorogva. Csajozós énem kezd feltörni, de még egyelőre a normális Adam vagyok.

- Jó lenne.- kuncogtam egy kicsit. Nagyon rendes volt. Úgy tűnik csak a tanárok nem a kedvencei. Három testvér?? Én biztos nem bírnám, de ez már nem az én dolgom.
- Nem. Nincsen pasim. De miért vagy erre kíváncsi?- vigyorodtam el. Általában a pasik velem nagyon b*nkók voltak. Reméltem Adam más.
- Na és ha már itt vagyunk. Neked van csajod?- néztem egyenesen a szemeibe meredve.

Nincs pasija. Szuper.
- Nekem sincs most csajom. Eddig csak ilyen futó kapcsolataim voltak. Úgy vagyok vele, hogy amíg nem jön az igazi, addig kavarok a jó csajokkal.- mondtam őszintén. Nem volt értelme hazudnom. Lehet, hogy most elmenekül, de ha nem, akkor az értékelni fogom. Összejöttem volna vele is, hiszen jól néz ki, és beszélgetni is lehet vele. Bár a lányok többsége szerelemre, pillangókra a gyomorban, meg ilyenekre vágyik.
- Egyet árulj el nekem. Hogy lehet az, hogy egy ilyen jó csajnál miért nem állnak sorba a pasik?- kérdeztem, és őszintén szólva tényleg nem értettem.

- Értem.- bólintottam. Kedves srác volt és nekem tetszett, de ezt majd csak idővel. Ha egyáltalán jobban összeismerkedünk. Elvégre még csak 1 napja vagyok itt. De kezdem megkedvelni a sulit is.
- Köszönöm a bókot, de szerintem azért nem állnak sorba mert más lányok beelőztek és ugyanúgy mint előtted és Isabell előtt, összezavarodtam és egy hibbant kis tyúknak tartottak a srácok.- vontam meg a vállamat. Tényleg így volt. Bár ez engem régebben zavart, de már hozzászoktam.
- De lehet, hogy azért is mert én mindig ilyen fiús lány voltam. Például sokat edzettem.- vallottam be az őszintét.
-Szerettem az edzésemet. Box. Huu.... nagyon élveztem.- mosolyodtam el, hisz ma már nem igazán lehetett rajtam látni, hogy én valaha boxoltam.

Leesett az állam, mikor azt mondta, hogy boxolt.
- Komolyan? Boxoltál? Az nem semmi. Nem túl lányos sport.- mondtam egy kicsit döbbenten.
- Jártál versenyekre is?- kérdeztem.
- Sportoltál mást is a boxon kívül? Az én a labdajátékokban vagyok jó.A röplabda és a foci a kedvencem.

Kicsit megdöbbent amikor kijelentettem, hogy boxoltam.
- Igen, tényleg boxoltam.- mosolyodtam el.
- Versenyekre nem jártam, ugyanis nem akartam nagy felhajtást csinálni belőle. Apum volt a személyi edzőm.- büszke voltam magamra. A régi sulimba az összes lány fújjogott, mivel oda csak szőke, nyígós csajok jártak. Tisztelet a kivételnek.
- A boxon kívül nem. Ha annyira jó vagy a fociban majd kihívlak egy meccsre. Na mit szólsz?- mosolyogtam rá, és véletlenül hozzáértem a karjához. Nem hittem, hogy ennyire izmos.

Azt mondta, kihívna egyszer egy focimeccsre.
- Nem lenne fair. Csúfosan levernélek.- mondtam vigyorogva. Miközben beszélgettünk, Justine hozzáért a karomhoz. Mintha egy kicsit meglepődött volna, mennyire izmos vagyok.
- Hát, ezeket nem a szél hordta össze.- mondtam, és befeszítettem a karom.
- Sokat járok gyúrni, meg hát ugye a rendszeres sport.
- De ha régen boxoltál, akkor neked is izmosnak kéne lenned. A puhányokat elverik a ringben nagyon elverik.- mondtam.

- Máris rosszul haladsz. Első szabály. Soha ne becsüld le az ellenfeled. Én is tudom, hogy el fogsz verni de egy próbát megér.- mosolyodtam el.
- Igen én nem vagyok most már nagyon izmos. De. Mi lenne ha most te lennél apám helyett az edzőm??- szerettem volna. Legalább több időt töltünk együtt, jobban megismerjük egymást és meglátom, hogy csak a szája nagy vagy tud is valamit.

- Legyek az edződ? Érdekes kérés, de benne vagyok. Úgy hallottam, van itt egy sportpálya. Oda elmehetnénk.- mondtam.
- És, mit szeretnél, miben legyek az edződ?- kérdeztem. A box nem az én asztalom, de a labdasportok jöhetnek felőlem.

- Igen, légy az edzőm.- bólintottam.
- Most mennyünk? - kérdeztem tőle döbbenten, mivel akkor nekem még át kéne öltöznöm.
- Felőlem mehetünk de én még átöltöznék. Ha nem baj.- mondtam neki. Most a kedvenc pólóm és farmerom volt rajtam, és hát szerintem mindenki tudja, hogy farmerban nem lehet edzeni.
- Nem boxra gondoltam, legyen mondjuk a foci.

//Parkoló//

Justine át akart még öltözni. Tipikus lány. Elmosolyodtam.
- Menj csak. Majd akkor találkozzunk a parkolóban. Menjünk az én kocsimmal.- ajánlottam fel. Justine beleegyezett, majd elindult átöltözni. Egy ideig én még kint ücsörögtem a padon, majd kisétáltam a parkolóba.

//Parkoló//

Leértem az udvarra. Nem láttam még Justine-t, ezért leültem egy padra, és az ölembe vette, a gitáromat. Elkezdtem játszani egy kedvenc számomat. Az internetről tanultam. Lady Gaga- Pokerface című számának gitár coverje. Szerettem ezt játszani. Pörgős is volt, és annyira nehéz se volt.

Leértem az udvarra. Adam még nem volt lent tehát elmentem az egyik padhoz és leültem. Vártam. Eléggé sokan voltak lent az udvaron. De nem jött oda hozzám senki. De hirtelen megláttam Adamet. Egy gitárral? Nem értettem minek hozza le a gitárját. Mindegy.
- Szia megint.- mosolyogtam rá és arrébb csusszantam, hogy le tudjon ülni. Jó idő volt. Nem volt hideg, de meleg sem. De mikor leült mellém megéreztem a dezodorját. Nagyon jó illatú volt, de nem mondtam semmit.

Odajött Justine. Arrébb mentem a padon, hogy le tudjon ülni.
- Szia. Azt hittem többet kell rád várni. Azért is hoztam le a gitáromat.- mondtam. Letettem a pad mellé a hangszert. Most nem lesz rá szükség.
- Lábad jobban van?- kérdeztem a sebére utalva.
- Nem nézett ki túl jól.

- Gyors vagyok. Azok után, hogy mennyit ugráltam a kapuban.- mosolyodtam el. Ő letette a pad mellé a gitárját.
- Nem nincsen jobban, de majd estére teszek rá vizes ruhát. Vagy majd kitalálok valamit.- néztem a fedett térdemre.
- Neked nem fáj a hasad?- kérdeztem tőle a hasára mutatva.

- Ha két napon belül nem javul, ígérd meg, hogy elmész orvoshoz.- kértem. Nem lett volna jó, ha valami baja lesz a lábának a seb miatt.
- A hasam? Nem fáj. Katonadolog. Máskor és mással is előfordulhat.- mondtam.
- Miközben utaztál a szüleiddel, melyik volt a kedvenc helyed?- kérdeztem.

Kisétáltam az udvarra lassú léptekkel. Körbenéztem. Láttam kint diákokat, köztük Adamet is. Ezek szerint ideért. Amint látom már társaságot is szerzett magának egy lány személyében. Elmosolyodtam. Adam nem sokat változott. Csak izmosabb és helyesebb lett. A diákoktól kicsit távolabb ültem le egy padra, hogy a jelenlétem ne feszélyezze őket. Keresztbe tettem a lábam, és elkezdtem olvasni a könyvet, amit magammal hoztam.

Mikor beértem az udvarra, egyből két diákot láttam meg enyelegni. Nem különösebben érdekelt. Elindultam az épület felé, mikor megláttam egy tanárt. Odamentem hozzá, hát ha tud nekem segíteni.
- Jó napot. Sebastian Graham vagyok.- Mondtam és kezet csókoltam.
- Segítségért szeretnék fordulni. Nem igazán tudom merre találom az igazgatónő irodáját.

Nem akartam elmenni az orvoshoz. De Adam nagyon aggódott ha jól láttam.
- Rendben. Megígérem.- egyeztem bele. Nagyon örültem neki, hogy nem fáj a hasa. Bólintottam egyet és visszaemlékeztem azokra a helyekre ahol voltunk a szüleimmel.
- Azt hiszem Olaszország és London.- mondtam neki. Majd a mellette levő hangszerre néztem.
- Mióta tudsz gitározni?- kérdeztem tőle. De közben kijött az igazgatónő is és egy fiú.

- Olaszországban én is voltam. Jó hely az is. Főleg a toszkán tengerpart.- mondtam. Megkérdezte, mióta tudok gitározni.
- Már nagyon régóta. Szerintem 10 éve már biztosan.- mondtam egy kis gondolkodás után.
- Te tudsz játszani valamilyen hangszeren?- kérdeztem. Kezdtem egyre jobban megismerni Justine-t.

- Tényleg jó hely.- mosolyodtam el.- Szerintem gyönyörű Olaszország.- mondtam neki. 10 éve gitározni?
- Én csak elkezdtem, de az az igazság, hogy az oktató nagyon idegesített, tehát abbahagytam.- vontam meg a vállamat. Körbenéztem az udvaron. 4- en voltunk összesen. Adam, az igazgatónő egy új gyerek és én.
- Te ismered az igazgatónőt? Az előbb nagyon elmosolyodott amikor meglátott a társaságomban.- kérdeztem tőle. Valami azt súgta, hogy ismeri.

Justine megkérdezte, ismerem-e az igazgatónőt. Körbenéztem, mert valószínűleg onnan jutott eszébe, hogy kint van. Meg is láttam Violetát egy új sráccal beszélgetni.
- Ismerem. Anyám testvére, vagyis a nagynéném.- mondtam.
- Ő hívott ide Spanyolországból.
- Miért kérdezted?- kérdeztem.