Az iskola Udvara.

Elmosolyodtam amikor mondta, hogy talán ez az első és utolsó alkalma arra, hogy puccos ruhát vegyen fel.
- Akkor öltözz be bátran. Majd én is keresek valami szép álarcot.
Azt nem tettem hozzá, hogy valami mást is fogok keresni. Nagyon meglepődtem amikor Sötét Angyalnak nevezett. Be kell, hogy valljam jól esett. Az ő szájából meseszerűen csenget.
- Ha szeretnéd akkor nem rejtem el, de akkor nem tudok inget fölvenni.
Mosolyogtam szélesen. Megvártam míg válaszol és csak utána kéredzkedtem el.
- Engedelmével, most távozok. Megfelelő álarcot kell keresnem.
Homlokon pusziltam és elindultam a helyi pláza felé.

//MoonStone áruház//

- Igen, új vagyok, bár nem is nekem kellett volna ide jönni. Ian, akinél laktam, na ő róka, erre meg engem rak be egy direkt neki való középsuliba - forgattam meg a szemem, de aztán visszavarázsoltam a mosolyt az arcomra. Még végén Adam megvetésnek értelmezi a viselkedésem, pedig ez csak kedves-aranyos-halálraidegesítő legjobb barátom- félének szólt. - Ti mikor jöttetek? - Kérdeztem, mire láttam, hogy Adam nagyon elgondolkozik. Valami tolakodót kérdeztem? Riadtan haraptam az ajkamba, majd sietve, terelésképpen Justinehez fordultam. Most beszélj csak, akármiről!
-Ööö... ti mentek a bálra? Úgy tudom, lesz itt valami ilyesmi... Mondjuk nekem még se ruhám, se kísérőm..- nevetgéltem zavartan.

Tényleg, erre nem is gondoltam. Reméltem hogy nem fájdalmas a ruhája alá gyűrnie az amúgy totál menő szárnyait. Gondolkodva elfordítottam a fejem.
Nem mintha amúgy valami értelmesre is tudnék gondolni a jelenlétében. És két napja még a jelenléte nélkül sem. Ha mellettem van, akkor a közelsége az, ami lázba hoz, ha pedig nincs velem, akkor a tudat, hogy hiányzik.
- Nekem pedig ruhát...
Miután elment, félre billentetem a fejem, és magam elé meredtem hosszan, elgondolkodva. Izgultam, és féltem. Féltem, hogy nem elég jó a tánctudásom, féltem, hogy untatni fogom.
Már most hiányzott, és a bál miatti szorongásom mit sem segített az egészen. Mélyet sóhajtva feltrappoltam a szobámba, a telefonomat szorongatva.
// Lány kollégium/ 3-mas szoba//

Elmosolyodtam azon amit mondott. Meglepett a következő kérdése, mivel még én sem tudtam. Teljesen olyan érzésem volt, mintha már körülbelül két éve itt lennék, annyi minden történt már. Én nem mondtam rá semmit, mert nem akartam b@romságokat mondani. De aztán felhozta a bált.
- Igen megyünk.- feleltem és beugrott egy jó ötlet. Már amennyire nekem lehetnek jó ötleteim.- Mi lenne, ha elmennénk ketten ruhát venni?- kérdeztem tőle mosolyogva. Aztán végignéztem mind a kettőnk ruháján.
- Persze miután átöltöztünk.- néztem még mindig a ruhánkat. Kicsit furcsa lett volna, ha beállítunk a boltba és az eladó meg kidob minket a boltból, mert éppen azt hiszi két csöves bejött megnézni, hogy milyen ruhák vannak. Na ezt én nem akartam. Majd ránéztem Adamre.
- Ööö... a kocsikulcsodat ideadod?- kérdeztem tőle mosolyogva. És, hogy egy kicsit megpuhítsam megcsókoltam. Mikor elhúzódtam tőle ránéztem és vártam, hogy mit fog reagálni Adam. Na meg Blurry. De még gyorsan előkaptam a mobilomat, hogy pötyögjek Rosey-nak egy SMS-t. Bementem az új üzenet létrehozására és elkezdtem írni.- Szia! Benne vagy egy jó kis ruhavásárlásban? A bálra kéne. Remélem még neked sincs meg a ruhád és akkor el tudnánk menni venni együtt. Justine- Majd megnyomtam a küld gombot és vártam a válaszát.

Kábultan meredtem Justine-re, egy kis ideig eltartott, míg válaszolni tudtam. Egek, ez a lány milyen gyorsan tud beszélni! Már nyitottam volna a számat, mire ott előttem lekapta Adamet. Csak tátogni tudtam. Szuper, hogy ti együtt jártok, vagy mit csináltok, ne is zavartassátok magatokat, majd tartom a gyertyát, oké?
Na nem mintha féltékeny lennék..
De. Féltékeny vagyok, és? Persze nem Adamre, mert annak ellenére, hogy nagyon kedves srác, nem tudnék úgy lenni vele, mint Just. Csak arra a természetességre, ami belőlük fakad. Mintha egyenesen egy brazil szappanoperából léptek volna ki, úgy, hogy őket egymásnak teremtették, Alfonzo és Esmeralda, Rómeó és Júlia.. Annyira naivak voltak, annyira édesek. Pedig biztos tudták, hogy a szerelem leginkább a Scarlett& Rhett- féle befejezéssel ér véget. És most még nem is voltam kemény..
Kicsit megráztam a fejem, próbáltam kiszellőztetni a rosszmájú gondolatokat a fejemből. Mikor úgy-ahogy sikerült, Justinet pillantottam meg, aki időközben már serényen pötyögött, fogalmam se volt, miről. Mindenesetre kipréseltem egy mosolyt, és végre- valahára kinyögtem a válaszomat:
- Úgy tűnik, te már el is döntötted - ingattam a fejem halvány mosollyal, mire ijedten nézett fel. -Nyugi, benne vagyok. Feltéve, ha - itt bocsánatkérően pillantottam Adamre - Adam ellesz addig, amíg mi a butikokat járjuk. Mert nem hiszem, hogy valami fenomenális extázisba kerülnél, ha végig kellene járnod velünk az üzleteket - kuncogtam halkan, majd kíváncsian félrebillentett fejjel vártam a válaszára.

Elkezdted a bálról csevegni, és Justine megkérdezte Blurryt, hogy elmegy-e vele vásárolni. Justine még a kocsikulcsomat is elkérte, és hogy ne mondhassak nemet, megcsókolt. Elmosolyodtam. Blurry furcsán nézett, és úgy tűnt, valamin gondolkozik, de nem tudtam rájönni, mi lehet az. Talán féltékeny? Meglehet, de nem szeretnék előítéleteket.
- Nem ér zsarolni!- mondtam nevetve, miközben előhalásztam a kocsikulcsomat a farmerzsebemből.
- De vigyázz a kocsimra, nem muszáj padlógázzal menni.- mondtam, és odaadtam neki a slusszkulcsot.
- Gondolom megértitek, ha nem megyek veletek. Nem az én asztalom az egyik butikból ki- másikba be. Frászt kapok az ilyen vásárlásoktól.- mondtam őszintén. Egyik barátnőm még régen elrángatott egy maratoni vásárlásra. Akkor szakítottam vele, mikor azt mondta, menjek vele máskor is, mert látta rajtam, hogy élveztem. Pedig teljesen az ellentéte volt. De ez már a múlt. Végül a lányok elmentek, én pedig felmentem a szobámba.

//Fiú koli/1-es szoba//

Ideadta a kocsikulcsát és mikor mondta, hogy ne törjem össze, elmosolyodtam.
- Szóval a kocsid a legfontosabb?- kérdeztem tőle és közben mosolyogtam. Kézen ragadtam Blurry-t és elindultunk a lánykolesz felé. De még hátrakiabáltam Adamnek.
- Nyugi, a kocsidat épségben visszafogod kapni.- kiabáltam neki mosolyogva, de közben elengedtem Blurry kezét. Elindultunk ismét a szobánk felé. Mikor odaértünk a lánykollégiumhoz ránéztem Blurry-re.
- Találkozzunk majd a parkolóban.- néztem rá mosolyogva és felmentem a szobámba, hogy át tudjak öltözni.

//Lánykollégium/2-es szoba//

Teljesen megvoltam elégedve a vásárlási teljesítményemmel. Azt a kis pénzt amit kaptam mind el költöttem, de legalább van maszkom. Már csak abban reménykedem, hogy illek Pen ruhájához. Bár a nő mondta, hogy ha színben nem passzolnak akkor csinál nekem egy ugyan ilyet más összeállításban. Megkérdezte milyen ruhám lesz én meg elmondtam az ötletem mire felnevetett. Azt javasolta inkább vegyek fel valami mást, mert ez így nem lesz jó. Látta, hogy nagyon nem értek az ilyesmihez. Kirakta az ajtóra az ebédelek táblát é el jött velem vásárolni. Mondtam neki, hogy csak nadrágot nézzünk, Furcsán nézett, de nem firtatta a dolgot. Pár perc alatt talált nekem nadrágot. Elmondta véleményét. Köszönet képen meghívtam fagyizni most meg itt vagyok és várom a szombatot.

Nekem sem voltak barátaim, és neki sem. Ő is kitűnt a tömegből, pont mint én. Kedves volt és szerény, no meg bátortalan, de most nem is volt szükségem valami dühöngő őrült társaságára.
Arcom még mindig nyúzott volt, a hajam pedig mondhatni az égnek állt. Álmos voltam, és minden második mondatomnál el kellett nyomnom egy ásítást. Kimeresztett szemekkel fordultam a lány felé, nehogy lecsukódjanak a szemhéjaim.
- És én lennék az a szerencsés, aki elsőként élvezheti társaságod?
Közben unottan leültem az egyik padra, egy hatalmas fa alá, magammal húzva őt is.

Kiértünk az udvarra. Elszórtan néhány magas fa volt, aminek a tövébe leülve majd rajzolni, vagy olvasni tudok. Ebből a szempontból tetszett a hely. Pen egy padhoz húzott, és leültünk.
- Hát a tesómmal érkeztem, de szerintem most ő a szobájában van, vagy elment bulizni.- ahogy ismerem, kinézem belőle a második verziót.
- De egyébként veled találkoztam itt először.- mondtam.
- Mikor jöttünk kifele, láttam egy bált hirdető plakátot. Te mit tudsz róla?- kérdeztem. Egyszer- kétszer már voltam sulis bálban. Szerettem kiöltözni. Akkor szépnek éreztem magam.

- Hát, nem sok mindent.. Tulajdonképpen van kísérőm, van ruhám, és más asszem nem is kell. Amúgy ezen kívül nem voltam még efféle rendezvényeken.
Unottan lóbálni kezdtem a lábaimat, miközben csak a holnapi nap körül jártak gondolataim.
És mi lesz ha valamit elrontok? A bál után még barátok maradunk Awakeneddel? Még egy barátom sincs itt, vagy ismerősöm a fiún kívül, no meg így Lily-n kívül. Vajon sikerül majd beilleszkednem?
- Tesód is ide jár? -kaptam észbe.

Lilyt kerestem. Szerintem végzet már a pakolással. Legnagyobb meghökkenésemre nem egyedül üldögélt valami eldugott sarokban hanem egy csajjal beszélgetett. Ráadásul jó csajjal. Na, de nem ezért kerestem hugicám. Melléjük sétáltam.
- Sziasztok! Thomas vagyok, de csak simán Tom. - Nyújtottam kezet a lánynak.
- Hugi van neked egy meglepetésem. - Mosolyogtam szélesen.
- A suliban bál lesz és tudom, hogy szeretsz kiöltözni ezért most elmegyünk vásárolni. Hozhatod a barátnődet is.

Nekem se kísérőm, se ruhám, se semmi. El kéne menni vásárolni. Biztos van egy báli ruhákat is árusító üzlet itt Moon Dale-ben. Pen megkérdezte, hogy a tesóm is ide jár-e.
- Igen, és ahogy látom, épp ott jön.- mutattam Tom felé, aki felénk közeledett. Mikor ideért, bemutatkozott.
- Thomas Water, ne mondd meg, mit csináljak!- mondtam neki. Néha úgy kezelt, mint egy kislányt.
- Én is tudom, hogy bál lesz, és venni kell ruhát. Meg neked egy öltönyt is, mert gondolom azt nem hoztál Miamiból. Észt sajnos nem adhatok neked. Az nekem jutott.- cukkoltam. Pen most biztos őrültnek hisz. Nemrég még alig tudtam megszólalni, de most itt viccelődök Tommal. Egy idő után feloldódok, és úgy tűnt, Pen jófej lány.
- Van kedved eljönni vásárolni? Jól jön még egy pár női szem. - kérdeztem Pentől.

Kiléptem az udvarra. Láttam jó pár ismerős arcot, de most nem voltam valami kellemes hangulatban. Ő is köztük... mikor ránéztem olyan '' gyere velem'' tekintetem volt. Úgy döntöttem most az egyszer még belefér egy találka. Bár az is lehet, hogy nem jön. Ki akarna velem beszélgetni? B*sszus. Mióta lettem ilyen kishitű? És mióta akarok én bárkinek is megfelelni?
Miközben a válaszokon törtem fejem kiléptem az iskola kapuján. Még hátrapillantottam, de nem láttam, hogy követne. Az erdő felé vettem az irányt. Nagyon rég változtam át és most érzem, hogy eljött az idő....
// Erdő//

Mikor a srác közeledett, simítgatni kezdtem égnek meredező hajamat. Egy fésülködés talán tényleg nem ártott volna..
- Hali, Pen vagyok.
Lehajtottam a fejemet, és halkan kuncogni kezdtem Lil beszólásán. No lám, tud ő humoros is lenni, ha akar.. nekem speciel nincs testvérem, de ahogy láttam, tökéletesen tűz-víz ellentétek voltak, ami jó volt. Vagyis.. sose szerettem az olyasfajta ikreket például, akik egyforma ruhákban járkáltak, és egymást utánozták...
- Szívesen elmegyek, de nekem már van ruhám, szóval csak a kritikus szerepét válalom!

Kinyújtottam a kezem. Egy kis mozdulattal meglöktem Lilyt mire az le esett a padról egyenesen a sárba és most csupa kosz.....
Megráztam a fejem. Kinyújtottam a kezem... megfogtam Lily vállát nyomtam neki egy barackot.
- Tudtom-tudom. - Forgattam meg a szemem.
- Másért nem is hívtalak. - Ugrattam a csajt.
- Akkor nem kéressétek magatokat. Tessék megmozdulni. Pen merre menjünk?

//MD Áruház//

Thomas szemében egy pillanatra felcsillant a gonoszság. Egy barackot adott. Belebokszoltam a vállába.
- Tudod, hogy ezt utálom!- mondtam, és megigazítottam a hajamat.
- Köszi a segítséget Pen. Talán a drágalátos bátyám normálisabban viselkedik majd, most, hogy te is jössz.- mondtam mosolyogva. Felálltunk, és elindultunk a boltba.

//Moon Dale/Áruház//

A mozgásra fölkaptam a fejem. Elektra ment el mellettem. Tekintetével hivogatott. utána mentem. Az erdő felé ment. Kicsit gonolkodtam, hogy most utána menjek-e. Föl kell vállalnom a tetteimet és nem akarom, hogy azt hidje kerülöm. Kedvelem Elektrát és Pent is. remélem nem kell majd választanom kettőjük közül. Gondolom akkor most beszélgetünk. Nem akartam megbántani remélem nem fogja félre érteni.

//Erdő//

- Fogalmam sincs..
Tényleg nem tudtam hogy merre lehet az áruház. Mindenesetre felálltam, és követtem a fiút, noszogatva Lily-t.
Nemsokára holnap... már alig várom!
- És én még azt hittem, hogy minden fiú nagy ívben elkerüli a butikokat..
//Moon Dale / MoonStone Áruház//

Ezzel is megvolnánk. Nem volt valami szórakoztató, bár úgy tűnt, Lily teljesen extázisba jött. Én még ha akartam volna sem tudtam volna vele együtt örülni. Isten tudja mért, de szörnyű hányinger gyötört, és minden percben görcsbe rándult a gyomrom.
Miért vagyok ennyire ideges?
Zavartan ültem le az egyik fa tövébe. A hideg kitisztította elködösült elmémet.
Izgultam a holnap miatt. Már arra is gondoltam hogy inkább el se megyek. De nem akartam szegény Awakened-et cserben hagyni a nyámnyila énem miatt. Általában sokkal keményebb szoktam lenni, de hát ez érhető, hisz' először lesz alkalmam ilyen rendezvényen részt venni, ráadásul nem is akárkivel!
Kifújtam a levegőt hosszan, kimérten, és lecsuktam a szemem.

Hol van ilyenkor Sebastian? És miért egy idegen hapsinak kell cipelnie a szatyraimat, amiben nem mellesleg az a ruha van, amiben oly' annyira látni szeretne?
- Neked van kísérőd a bálra? - kérdeztem, miközben ügyetlenül a padra tetted szatyraimat. Mindjárt leesnek, de nem zavar. Ezek után már az se biztos hogy el kéne mennem.

- Nem nincsen. Tagnap jöttem. - Ráztam meg fejem.
- Kellemes társaságnak bizonyultál így másodjára, de látom, hogy valami nyomaszt. Ne aggódj nem akarlak ledünteni vagy ilyesmi csak ismerkedek.
Tettem le én is a ruhákat.
- Csajozós vagyok, de ez nem az én stílusom.
Nevettem fel hamisan.

- Jaj, dehogy vagyok ilyen. Általában.. sokkal másabb vagyok. Most nem érzem magam valami jól. Bocsáss meg!
Csajozós? Ezen elmosolyodtam. Könyökömmel oldalba böktem.
- Ne szomorkodjunk. Nem akarom hogy te is rosszul érezd magad..
Leültem én is a padra.

Ennek semmi értelme!
Minek gyötröm magam? Feleslegesen harcolok. Vagy talán mégsem?
A szívem és a józan eszem ellentmondott egymásnak. Az eszem azt súgta hagyjam, felejtsem el, lépjek tovább. De viszont egyszerűen nem tudtam lesz@rni ezt az egészet. Amit belém ültetett, nem szedhetem ki csak úgy. Az fájna.
Határozottan felálltam, és az égre néztem. Már sötét van, tiszta az ég. A fekete táj a szárnyaira emlékeztetett.
Annyiban másabb volt, mint a velem egykorúak. Érettebb. Komolyabb. Bölcsebb. Őt nem érintették azok a dolgok, amik megrontják a mostani embereket. Távol élt, máshogy mint én, én pedig szerettem volna, ha a különlegességét velem is megosztja.
Tétován elindultam, bár csöppet remegve.

Mikor leértem az udvarra alig voltak, legalábbis kevesebben mint mikor én lenéztem az ablakomból. Kint volt egy lány is rajtam kívül és mivel láttam rajta, hogy sz*rul van és mivel nekem is kellett a társaság, lassan odamentem hozzá. Adam koszijának a kulcsát zsebre vágtam és úgy néztem rá a sötét hajú lányra.
- Sz... szia.- mondtam neki, bár közben megakadtam. Nem tudtam miért, de ez van. Közelebbről még ramatyabb állapotban volt.