Az iskola Udvara.

Ijedtemben már-már ugrottam egyet.
- Hali - intettem neki sebesen dobogó szívvel. - Menni készültem. Jössz velem?
Karon fogtam a lányt, hevesen kapkodva a levegőt. Úgy éreztem, mintha lázas lennék.
El kell mennem innen. Most.

// Parkok/ Loch Moon Tó //

Kicsit úgy láttam, hogy megijedt. Ilyen ijesztő lennék: Majd hirtelen magával húzott, de azt sem tudtam, hogy hova megyünk. Ezért meg is kérdeztem.
- Ööö... hova is megyünk? Amúgy persze szívesen, csak azt mond meg, hogy merre megyünk.- néztem rá és közben vártam a válaszát. Nagyon fel volt zaklatva, ezért miután válaszolt szó nélkül mentem utána.

//Parkok/Loch Moon Tó//

Lementem az udvarra és leültem egy közeli kis padra ahol éppen nem ült senki.
Hallottam,hogy a lányok egy bálról sugdolóznak, így hát elhatároztam, hogy elmegyek a közeli MoonStone áruházba amit idefele láttam, és veszek magamnak egy ruház és elmegyek a bálba, még ha kísérő nélkül is mennék.

//folytatás-MoonStone áruház//

Az órámra pillantottam.
- Szentséges ég! Idő van. Ne haragudj..
Gyors puszit nyomtam Tom arcára köszönetképpen. Ezt tuti biztos még megbánom. Sietősen vettem az irányt az öltöző felé.

//Lány öltöző//

Lesétáltam az udvarra. Körbenéztem, de most inkább egy padhoz mentem, majd leültem rá. Előhalásztam egy doboz cigit, majd egy szálat kihúztam és meggyújtottam. Jól megszívtam, majd egy kis idő után kifújtam a füstöt. Mikor elszívtam a szálat felálltam és elidultam a bálra.
//Fiú öltöző//

- Ha megbocsájt.- Álltam fel Sid mellől, majd elindultam a bálterem felé, de mielőtt beléptem volna a lány öltözőbe léptem be.
//Lány öltöző//

Lassú léptekkel sétáltam ki az udvarra. Nem láttam lent senkit. Biztos a tegnapi bál "fáradalmait" piheni ki mindenki. Egy fához mentem oda, aminek jó vastag törzse volt. Leültem a fűbe, hátamat kényelmesen a fának támasztottam, és kinyitottam a könyvemet. Olvasni kezdtem, miközben a hűs szellő kellemesen simogatta az arcomat. Minden békés és nyugodt volt.

A fának amin eddig elmélkedtem és figyeltem az eseményeket egy lányt dőlt neki. Pontosabban Lily Water, Thomas ikertesvére. Nem volt jobb dolgom és most az ihelt se jött meg a drámám folytatásához ezért leugrottam Lily mellé.

Miközben olvastam, hirtelen valami huppant mellettem. Az ijedtségtől felugrottam, és a könyvet is eldobtam. Talán még sikkantottam is egyet. Megnéztem, ki ugrott le, valószínűleg a fáról.
- Megijesztett.- mondtam hevesen dobogó szívvel a furcsa kinézetű férfira nézve.
- Mit akar tőlem?- kérdeztem kissé rémülten. Hiszen a fáról ugrott le, és ki tudja mióta nézett engem. Lehet, hogy rosszak a szándékai... Megtartottam a pár lépés távolságot tőle, hogy el tudjak futni, és sikoltani is bármikor képes lettem volna.

Nagyon megijeszthettem Lilyt hisz úgy vislekedett, mint egy most szabadult bolond a zárt osztályról.
- Nyugodjon meg kisasszony. Nem akartam megijeszteni. Elnézését kérem. Nem akarok öntől semmit. Fönt ültem a fán amikor ön ide jött és gondoltam nem szép dolog tovább így fönt lennem, ezért lejöttem, de nem gondoltam, hogy ön így megfog ijedni.
Láttam, hogy zavarja a kettőnk közti távolság ezért hátrébb léptem egyet.
- Nem fogom bántani. Üljön csak nyugodtan vissza és olvasson tovább.

Őszintének tűnt, mikor azt mondta, nem akar semmit. Talán csak beszélgetni. Leültem a mellettem levő padra, és úgy néztem a férfira.
- Ha nem veszi tolakodásnak, mit keresett maga a fán?- kérdeztem. Nem nagyon láttam még embereket fákon ücsörögni.
- Egyébként Lily vagyok.- mutatkoztam be.

Lily gyorsan lenyugodott. Már nem érezte veszélyben magát. Ez jó. Ha veszélyben is így tud reagálni akkor az jó, mert legalább lesz ki észnél lesz.
- Nem, nem veszem. Kérdezz nyugodtan. A koroddal jár maximum nem válaszolok.
Közelebb mentem hozzá, de nem ültem le a padra.
- A fán gondolkodtam. A drámám folytatásán gondolkodtam és közben titeket figyeltelek.
Válaszoltam őszintén.
- Tudom, hogy Lily vagy. - Mosolyodtam el. - Mindenkit ismerek. Szólíts csak nyugodtan Fantomnak. Remélem nem baj ha tegezlek.

- Tegezzen nyugodtan.- bólintottam.
- Milyen drámát ír?- kérdeztem. Ez felkeltette az érdeklődésemet. Szerettem a drámákat, könyveket, előadásokat, magyarul a művészeteket.
- Honnan ismer mindenkit, Fantom?- érdeklődtem. Lehet, hogy valami médium, vagy ilyesmi. Majd ügyelek a gondolataimra.
- Nem ül le?- kérdeztem. - Elég nagy ez a pad kettőnknek is.

- Ö, Lori. Izé, Herzschlag. Vagyis, hívj Lori-nak.
Nem volt túl sok csomagom, így alig kellett cipekednünk. Jobban mondva Tom cipekedett, én pedig szinte csak mentem utána a bal kezemmel játszadozva.
Vajon miért nem néz le?
- Ezt nem értem. Miért segítesz?
Megálltam mellette, jobb kezemmel letéve a táskát a földre, amit elvettem tőle.

Kiléptem az udvarra és hát nem erre számítottam. Mármint elég sokszínű volt a diáksereg. Volt egy fura maszkos fickó aki mintha az Operaház Fantomjából lépett volna ki. Hmm milyen jó kis könyv. Kint volt még pár csaj. Az egyik az előbb említett krapekkal dumált a másik pedig egy gót stílusú. Végigmértem hát nem rossz darab és csomagokból ítélve amit a mellette álló fiú cipel újnak tűnik. Kell valami nyomós érv amiért elrabolhatom magammal. Odasétáltam hozzá és tök meggyőző fejjel azt mondtam: - Szűz anyám! Micsoda fotogén arc! Csinálnom kell rólad pár képet. Ugye benne vagy? - néztem rá nagy, kérlelő kiskutya tekintettel.- Ohh és heló haver. - nyújtottam kezet a srácnak. Egyébként nem is volt teljesen hazugság amit az imént mondtam a lánynak. Érdekes fotók készülhetnének róla, de nem éppen fotogén. És ezt nem sértésnek szánom csak nem úgy tűnik mintha nagyon szerepelni akarna.

Tom még válaszolni sem tudott, egy hapsi lépett mellém batár nagy fényképezővel. Egyre kínosabban kezdtem érezni magam. Eddig kirekesztett voltam szinte mindenhol, és arra számítottam, hogy itt is az leszek, meg mint mindenhol, itt is a nagy mellű szőke p*csák a menők. És még eddig senki(!) sem dobott meg semmivel - sőt! Két srác közül is kell választanom, melyikkel maradjak. Mereven néztem egyikről a másikra mosolyogva.
- Öö.. - kezdtem, majd kis szünetet hagyva folytattam - hát, csinálhatsz.
Kezemmel végigsimítottam Thomas kézfején, nehogy megsértődjön. Bőröndömet jobb kezembe fogtam, míg balt lomhán lógattam magam mellett.
Örökké megpecsételődve...
- Később majd keress meg!
Suttogtam még hátra.
Poros naci, laza testtartás, kisfiús mosoly. Honnan az átokverte démon járta fészkes fenéből jött ez?
- Én is szoktam fényképezgetni, de többnyire csak a tájat. Hol akarod csinálni?

A lány ide-oda pillantgatott. Csak nem zavarban van? Szerintem már hozzá van szokva ahhoz, hogy a pasik megrohamozzák. Kiszúrtam ahogy a csaj a fiú kézfején végigsimított. Na ne már! Kénytelen leszek másikat keresni. Na arrébb az agarakkal. Nem fogok rögtön becsajozni. Az csak gonddal jár főleg, ha az illető kapcsolatfüggő mint a legtöbb csaj. Viszont, ha valami könnyűvérű akkor jöhet. Eközben elindultunk. Elvettem bőröndjét úriember módjára. Pff ezzel a szereléssel amit most viselek tényleg ide illő az udvariaskodás. - Hát még nem igazán tudom csak kellett egy érv amivel elrabollak. - mosolyodtam el féloldalasan. - De ha kicsit frissebb leszek akkor majd szólok.
- Egyébként Ash vagyok.

- Köszönöm Lily. Mostantól tegezlek. - Rendes lány ez a Lily. Örülök, hogy megismerhettem.
- Minden félét. Inkább csak irogatok amiből majd egy mű lesz. Most az Átkozott nevet viseli a drámám. Egy prófécia köré épül. - Meséltem el tömören.
- Figyelem magam körül a világot. - Válaszoltam filozófikusank. - De inkább azért, mert az itt lakókból merítek ihletet. A történeteim inkább róluk szólnak kicsit másképp.
Szerettem figyelni magam körül mindekit. Jobb figylemmel kisérnem az életet, mint élnem.
- Köszönöm, hogy fölajánlottad. Szívesen helyet foglalok. - Lily mellé léptem és leültem a pad másik végébe.

A Fantom mesélt a művéről, én pedig figyelmesen hallgattam.
- Ez érdekesen hangzik. Régebben én is próbálkoztam az írással, de nem igazán sikerült. Az én úgymond "szakterületem" a rajz, festés, és az ilyen kreatív dolgok. Már nagyon régóta ez a hobbim.- mondtam. Hátradőltem a padon, és körülnéztem. Láttam Tomot, egy lány cuccait segített cipelni, de egy srác átvette tőle, és arrébb ment a csajjal. Hát, Thomas most így jártál. Elmosolyodtam. Megnéztem az ismeretlen srácot. Nagyon jól nézett ki, és véletlenül rajta felejtettem a pillantásomat. Mikor erre rájöttem, a zavaromtól elpirulva elfordítottam a tekintetemet.
- Őőő... hol is tartottunk a beszélgetésben?- kérdeztem összezavarodva a Fantomtól.

Láttam, hogy Lily érdeklődik a művészet iránt. Még egy tulajdonság amit megtudtam az ujja onnan érkezőkről. Lily elnézett valamerre a hátam mögé. Megfordultam, hogy megnézzem mi történik. Thomas, Lily testvére egy lánynak segített. Áhh... Megjött az új lány Lori. Érdekes élete van szegények. Az új srác aki meg elhappolta Lorit Ash. Ash-se egy mindennapi eset, de itt legalább jó helyük van. Badarság, hogy a hely csak régen volt mentsvár. Most is az csak most nem a háború elől menekülnek. Vissza fordultam, hisz nem történt semmi érdekes. Lilyt fürkésztem. Arcán mosoly jelent meg. Lily elragadtatottan nézte Asht. Zavartan hajtotta le a fejét. Arcán megjelent egy kis piros pír.
- Sehol. Lezártuk a témát, de ahogy megfigyeltem tetszik neked az új srác, Ash. Hát igen. Előkelő családból származik. Jó géneket örökölt.

A Fantom észrevette, hogy az új srácot nézem. Mint megtudtam, Ash a neve. Az arcom, ha lehet, még jobban elvörösödött.
- Őőő... én... nem... csak arrafelé néztem.- dadogtam, de szerintem nem olyan vak, hogy ne vegye észre. Az olyan srácok mint Ash, tuti nem buknak az olyan félénk lányokra, mint én, Lily Water.
- Mikor érkezett a suliba? Meddig marad?- kérdeztem a Fantomtól, csak hogy megpróbáljam elterelni a figyelmemet.

Elmosolyodtam.
- Persze, hogy nem őt nézted. - Nem értem Lilynek miért ilyen kicsi az önbecsülése.
- Nem különbözik ám a többi embertől. Ő is eszik, iszik, alszik, érez. Attól, hogy jobban néz ki, mint az átlag nem lesz másabb. - Komolyan. Nem tanult a bátyjától semmit?
- Két napja érkezett a suliba és szerintem még ő sem tudja meddig marad. Ha teheti akkor elég sokáig. - Nem a legjobb kérdéseket tette fel amit én ki is használtam.

Felnevettem a fantom válaszán.
- Ó én nem a srácra gondoltam, hanem magára.- mondtam, és mivel nem akartam megsérteni, ezért csak a szám szélében bujkált egy kis mosoly.
- Lehet, hogy olyan, mint a többi ember, de a lányideálja az ilyen fiúknak a magas, topmodell alkat szőke l!ba, akit könnyű meghódítani.- mondtam.
- De én már hozzászoktam, hogy a pasik elkerülnek. Az egyedüli fiú az életemben a bátyám.

Megráztam a fejem és elmosolyodtam.
- Tudom, hogy rám gondoltál.
- Miért gondolod így? Te szeretnél olyan fiúval kapcsolatban lenni akinek nem jár más a fejében, mint az alakja és ha valami nincs rendben akkor hisztizik? - Húztam fel a szemöldököm.
- Ha van miről beszélgetni és nem kéreted magad nagyon akkor van esélyed. - Bölcselkedtem.
- Akkor itt az ideje, hogy ez megváltozzon. Menj oda hozzá.

Hevesen megráztam a fejem.
- Neeem, nincs az az isten, aki miatt odamennék hozzá.- tiltakoztam. Persze, még a végén valami id!ótának gondolna, és jól a képembe röhögne. Nem vagyok én olyan bátor. Tom sokkal több bátorságot kapott, mint én. Mintha amikor a bátorságot osztogatták volna, helyettem is sorba állt volna. Még egy pillantást vetettem a srác felé, és megfogadtam, hogy kiverem a fejemből. Bár nehéz lesz...