Az iskola Udvara.

Tévedtem. Az idő kellemes volt, hiába volt már este, én pedig ennek nagyon örültem.
Mihelyt kiléptem a iskolából, egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el mellkasomat. Szabad tér...
de komolyan, mióta is vagyok én klausztrofóbiás?
Tettem egy kört az udvaron, aztán leültem az egyik fa törzsének támasztva hátamat. Senki sem volt kint rajtam kívül, ami nem is meglepő. De egyszerűen nem tudtam mit kezdeni magammal. Még meg kell szoknom ezt az egészet.
Be kell illeszkednem...

Elektra nem jött utánam, de mondatta végig ott zúgott a fejembe: "Nem kéne rejtegetned". Lehet, hogy igaza van és nem kéne dugdosnom énem egyik részét. Töprengésemet a kellemes szellő szakította félbe. Sokkal jobban szerettem a természetben lenni, mint oda bent. Az udvaron egy másik lány ült. Sid professzor szerint beszélgessek a diákokkal úgy könnyebb beilleszkednem. Biztos jobban tudja, mint én hiszen ő több időt töltött ebben a világban, mint én. Összeszedtem magam és a fához sétáltam.
- Hello! - Kezdtem frappánsan. - Awakened vagyok. Most jöttem. Van kedved beszélgetni?
Nem tudom, hogy itt, hogy szoktak kezdeni egy beszélgetést. Mi általában a friss zsákmányról érdeklődünk és abból jön a téma, de kétlem, hogy itt bárki is vadászik.

- Naná! - vágtam rá automatikusan, aztán kaptam csak észben. Jé, valaki megszólított. Jobbra-balra kezdtem bámulni, mint egy idióta, de a személy felém volt tornyosulva. Az az arcát alig láttam, ugyanis eltakarta az árnyék, viszont meglepő módon már-már libabőrös lettem tőle.
- Pen. - mutatkoztam be, aztán idióta módon eszembe jutott, hogy milyen röhejes egy becenév. - Bocs, Penelope.
Felébredt... magyarra fordítva ez volt a neve.
Felálltam, mint egy vén nyanyó, és balra fordítottam a fejemet. Vajon tényleg csak beszélgetni akar?

Elmosolyodtam zavarodottságán.
- Pen! Ezt megjegyzem. Ez a beceneved?
Érdekes becenév. Indiánul azt jelenti sötét hattyú.
- Ha már fölálltál akkor van kedved sétálni. Nem szeretek ülni... - ...mostanában. Tettem hozzá magamban. A szárnyak miatt nem tudok leülni mivel a hosszabbak, mint a hátam. Mikor Pen fölállt észre vettem milyen alacsony. Eddig azt hittem anyám a legalacsonyabb nő, de most tévedtem. Mondjuk az én két méteremmel mindenki alacsonyabb. Szép sima arcát dús fekete haj keretezte. A szeme viszont magára vonta magát. Gyönyörű nagy kék szeme van amit valahogy fekete kerettel még jobban kiemelt.
- Nagyon szép szemed van. Hogy csináltad, hogy ilyen fekete keret van körülötte?
Hajoltam közelebb hozzá.

- Tulajdonképpen én sem, úgyhogy mehetünk! - feleltem őszintén, majd kis idő után elindultunk. Igyekeztem nem kínosan érezni magam a jelenlétében, mert hát ő olyan nagy volt meg minden, én meg kicsi törékeny virágszálnak tűntem.
Kérdése váratlanul érintett, párat pislogtam, csak utána válaszoltam.
- Hát.. ez smink. De gondolom nem mondok vele újat. Már az ókorban használták a nők, csak ilyen mesterséges bigyulák helyett kormot használtak. De ezt te miért nem tudod?
Hangosan gondolkodtam, és oldalról rásandítottam. Tény és való, hogy különlegesebb mint azok, akiket eddig ismertem, de ez hirtelen fel sem tűnt. Már az magában csoda volt, hogy valaki megszólított.
- Mivé tudsz átalakulni? - kérdeztem tématerelés képen.

Az iskola nagy udvarán kezdtünk el sétálgatni.
- Smink. Nem tudom mi az. Gondolom, hogy használták. Nálunk csak arcfestés van, de az nincs ilyen közel a szemhez, hogy ne rontsa a látást. Meg amúgy is csípne ha a szembe kerülne.
Nagyon idegen nekem ez a hely. Inkább nem kérdezek többet ilyet, majd valahogy utána járok. Lehet, hogy megkérem majd az egyik tanárt, hogy világosítson fel ilyen téren.
- Tulajdonképpen nem tudok átváltozni semmivé. Nem tudok alakot váltani. Te mivé tudsz átváltozni?

~Milyen ember az, aki nem ismeri az efféle dolgokat?~
Minden percben egyre jobban felkeltette az érdeklődésemet ez az Awakaned. Annyira titokzatos volt és furcsa, annyira ismerős. Szinte minden mondatában volt mindig valami, ami meglepett. De hát senki sem lehet tökéletes. És már kezdtem hinni abban, amit az anyám belém ültetett - TÚL paranoiás vagyok.
- Félvér vagyok - feleltem kurtán, csak hogy ne legyek olyan, mint egy nyitott könyv, amiben tisztán tud olvasni. És mi az hogy nem tud átváltozni semmivé? Talán ember lenne?
Nem, az kizárt. Az emberek némiképp idegesítőek, legalább is számomra.
~Érdekes hogy egyesszám harmadik személyben beszélek arról, ami félig vagyok, ráadásul mintha valami visszataszító, és ellenszenves faj lennék~

Felnevettem.
- Ezzel nem mondtál sokat.
Megint a tekintetébe néztem. Észre vettem a kíváncsiságot és a kérdéseket. Még sem tudtam rájönni mit szeretne.
- Bocsánat. Tudom ami a szívemen a számon. Ha van kérdésed nyugodtan tedd ám föl. Én is sokat kérdeztem.
Furcsa lány volt. Hallgatag. Megszoktam, hogy a rezervátumos csajok sokat fecsegnek.

- Hiúz-ember. De te sem írtad körbe, hogy mit jelent az, hogy ilyen furcsa vagy, mégsem tudsz átváltozni semmivé...
A kezemmel kezdtem játszani, a betont nézve, miközben arra gondoltam, hogy mennyire nyugtató az este. Bagoly huhogás és tücsök ciripelés. Szerettem a sötétet, szerettem az estéket. Ilyenkor mindig valahogy... más világ tárult a szemünk elé, amiről mi nem tudtunk. Nyugodt, de nem a legbarátságosabb.
- Sokat? Egyszer kérdeztél, akkor is a szememről! - mosolyodtam el. Már elhagytuk az iskolát, valahol a hátsó résznél lehettünk. Nem figyeltem, hová tartunk. Mindenesetre tovább haladtunk, reménykedve abban, hogy majd csak kilyukadunk valahol...

Hát jól a csapdába csaltam magam. Akkor nincs más hátra, mint előre. Meg kell neki mondanom hisz ő is megmondta.
- Jól van na. Most ezért leharapod a fejem?
Húztam fel a szemöldököm.
- Azt hiszem én is valami félvérszerű vagyok. Ez most kicsit bonyolult lesz. A családom férfi tagjai évszázadokon át sassá tudnak átváltozni és most rajtam egy mutáció jött létre...
Nem tudom be kéne-e fejeznem a mondatot, de ha már elkezdtem akkor folytatnom is kell.
- Nem tudok átváltozni, de ..... helyette szárnyam van.
Vártam a reakciót. Nem tudom mire számítsak.

- Nem is voltam gúnyos...
Awakened mesélni kezdett, én pedig értelmezni próbáltam. Nem volt bonyolult - sőt! Inkább csak... különleges. Meseszerű. De szerettem a misztikusnak ható dolgokat.
- És ezen mi a bonyolult? - kérdeztem felvont szemöldökkel. Lehet hogy megsértődött, amiért ennyire közönyösnek tűntem, de tényleg nem értettem, mi ebben az érthetetlen. Az tény, hogy nem mindennapi, de nem felfoghatatlan.
- Gondolom nem sokan mondták még neked, de ez Istenkirály!

Azt hiszem én sokkal jobban ledöbbentem, mint ő.
- Hát.. ezt tényleg nem sokan mondták főleg úgy, hogy te vagy a második ember rajtam kívül aki tudja.
Kezdett már hideg lenni ezért úgy gondoltam jobb ha vissza megyünk.
- Szerintem vissza kéne fordulnunk, mert már elég messze sétáltunk az iskolától.
Vettem egy gyors hátra arcot. Oda fele még beszélgettünk pár dologról. Szimpatikus a lány. Még ki kell ismernem magam, de ha mindenki ilyen akkor nem lesz nehéz a beilleszkedés.
- Jó éjt Penelope.
Intettem majd megvártam még bemegy a kollégiumba. Utána én is elindultam a szobám felé.

-Igen? Akkor... ez esetben... köszönöm, hogy megbízol bennem, Awakened.
Még én is meglepődtem magamon, hogy lehetek ennyire izé. Tudtam milyen, amikor kitaszítottként tekintenek ránk. Amikor másabb vagy, mit a többiek... különlegesebb... én is átéltem. ÉS még mindig küzdök ez ellen.
A nyugodt, éjjeli csendet egyszeriben csípős szél váltotta fel, én pedig reszketni kezdtem. Nem szerettem a hideget. Egyenesen gyűlöltem.
Végül nem szóltam semmit, szó nélkül visszaballagtunk az iskola elejéhez. Nem tudom hogy neki is, vagy csak nekem, de a csönd kezdett kínos lenni.
- Neked is, Sötét Angyal... - mosolyodtam el, majd leültem az egyik padra.
Reméltem, hogy nem utált meg...

''Kerüld''. Ez a szó visszhangozott fejemben. Haj, ha így folytatom mindenkit el kell kerüljek ebben az iskolában. Mikor kiléptem az udvarra beszívtam a friss levegőt. Végre szabad térben...
Lehajtottam fejem és úgy sétálgattam. Nem foglalkoztam semmivel és senkivel csak egy kis magányt akartam. Hirtelen beleütköztem valakibe. - Öh bocs. - mikor felnéztem az illetőre összehúztam szemöldököm. - Megint te...- dünnyögtem. Hát ez nem lehet igaz! Miért kell vele folyton összefussak?! Nem léptem el előle még csak távolabb sem mentem. Nem akartam bevallani, de jól esett a közelsége.

A szobám felé mentem amikor valaki belém jött. Először teljesen meglepődtem, de amikor lenéztem Elektra volt előttem. Hirtelen megéreztem a szárnyak és a szíjjak feszítését. Tudtam, hogy most hatalmas erővel kifognak csapódni. Megragadtam Elektrát és a mellkasomra vontam. Pár másodperccel később a szíjjak hasadtak. Ében fekete szárnyaim burokként vont körbe minket, mint valami védőfal elzárva minket a külvilágtól. Éreztem, hogy légzésem fölgyorsul. hangosan nyögtem egyet. Megrándult a bal szárnyam. Rettentően fáj. Legszívesebben most összerogynék,de mivel Elektra is itt van tartom magam. Térdeim viszont nem így gondolták. Igyekeztek lekényszeríteni.

Awakened egyszer csak megragadott és mellkasára rántott. Mi a f*sz? Ellenkezni akartam, de a hatalmas, fekete szárnyak egyszer csak burkot vontak körénk. Lélegzése gyorsult majd hangosan felnyögött. Gondolom megránthatta szárnyát. Éreztem, hogy már alig bír talpon maradni. Segíteni akartam, de megint magamon kívűl voltam. Olyan közel voltam hozzá. Testünk összeért, éreztem illatát. Lehet, hogy nem helyén való, de én vágytam rá. Nem ez a legmegfelelőbb idő ilyesmire, de ezt az érzést nem lehet csillapítani. Kezdtem megint mint első találkozásunkkor elszakadni a valóságtól.

Nem bírtam tovább. Nagyon fájt. Ez rosszabb, mint amikor a vállam ugrott ki. Pedig azt hittem, hogy annál nincs rosszabb. Nem adtam föl a küzdelmet, de ezt már nem bírtam tovább Eltoltam Elektrát és a földre rogytam. Megtámaszkodtam kezeimen, hogy ne essek teljesen össze. Próbáltam össze zárni a szárnyaimat. A jobb szárnyam reagált is, de a balból csak erős fájdalmat éreztem amire föl is szisszentem.
- Sajnálom. Nem eset bajod?
Próbáltam nem szaggatottan beszélni, de nem igazán sikerült. Már azért küzdöttem, hogy ne ájuljak el a fájdalomtól. Hát ezek szerint ez nem csak egy egyszerű rándítás. Lehet, hogy kiugrott.

Eltolt magától így a földre estem mivel a sokk miatt teljesen kiment az erő a lábaimból. Ő is lerogyott, de kezeivel megtámasztotta magát. Jobb szárnyát sikerült visszahajlítania, de a balt nem. - Nem esett semmi bajom. - feleltem. Hangja szaggatott volt és fájdalommal teli. Segítenem kell neki. Felálltam a földről és mögé léptem. - Ez most fájni fog. - suttogtam. Csak egy kicsit értek ehhez, de most nincs időm teketóriázni. Egy határozott mozdulattal a helyére rántottam a szárnyat. Awakened felüvöltött én pedig egyre jobban remegtem. Remélem nem törtem el...
- Tudod mozgatni? - kérdeztem. Annyira furcsa volt így látni őt. Eddig mindig az erőt sugározta most pedig....

Véletlenül föllöktem Elektrát. Észre vette, hogy kiugrott a szárnyam. Mögém lépett és egy határozott mozdulattal a helyére illesztette. Hatalmas fájdalmat éreztem amitől föl is üvöltöttem.
Párat pislogtam, hogy magamhoz térjek. A fájdalom enyhült így én is jobban éreztem magam. Elektra az állapotom felől érdeklődött.
- Nagyon remélem. - Nyeltem egy nagyot. Féltem megmozdítani. Féltem, hogy megint visszatér a fájdalom és nem tudom irányítani a testemet, de meg kell próbálnom. A bal szárnyamra koncentráltam. Óvatos apró mozdulatot tettem vele. A fájdalom nem tért vissza. Helyette ismét az erőt éreztem. Kicsit bizonytalanul ugyan, de föltápászkodtam.
- Köszönöm, hogy segítettél. - Szembefordultam vele, majd a hajába pusziltam.

Megtudta mozdítania szárnyát. Hála égnek! Felállt a földön egy kicsit nehézkesen. Szembe fordult velem és megköszönte segítséget. Már éppen megszólaltam volna amikor közelebb jött és belepuszilt hajamba. Éreztem leheletét s ahogy hozzám ért egész testem megremegett. Mikor ellépett tőlem lehajtottam fejem. És mikor újra felnéztem rá olyan volt a tekintetem mint amit általában használok. Gonosz, egy kis gyűlölettel megfűszerezve. Igaz ezt ő még nem látta mert rá eddig valahogyan másképp néztem. Úgy ahogy más emberre képtelen lennék. Rideg hangon szóltam hozzá. - Csak azért tettem mert megsajnáltalak. Nehogy azt hidd, hogy egy percig is érdekeltél igazán. - megfordultam és az udvar eldugott részére siettem. Felmásztam az egyik fára és magam elé meredtem.- Miért tettem ezt?- kérdeztem gondoltban magamtól. Mert félek, hogy.... megszeretem.

Elektra hirtelen teljesen megváltozott. Hüvös lett és rideg. Nem tudom mi történt. Utána jöttek azok a mondatok. Végkép össze zavarodtam. Arra fordultam amerre elment. Fölmászott a fára elbújva a világ elé. Vajon ezt most miért csinálta. Nem tudtam rájönni a válaszra. Elkezdtem sétálni. Ez mindig segített a gondolkodásban.

Kezdtem álmos lenni, de nem szerettem volna bemenni a suliba. Rideg és üres. Az éjszaka kellemesebb, pláne így, hogy majd' megfagyok... de ez legalább ébren tart.
Egy alakot véltem felismerni előttem, mire felpattantam a padról.
Awakened?
Odaszaladtam hozzá, és megfogtam a kezét.
- Ne haragudj hogy annyira hűvösen viselkedtem veled!
Aztán elrántottam a kezemet, és összefontam őket magam előtt. Fáztam. De hát éjszaka van, nem is meglepő!

Egy lány tűnt fel. Pontosabban Penelope.
- Szia Pen! Nem haragszom. Amúgy sem találtalak hűvösnek.
Mintha zavarta volna az érintésem, mert elkapta a kezét, de csak lehet, hogy azért mert fázott. Mellé léptem. Átöleltem a vállát melegítve testemmel. Kicsit melegebb vagyok, mint a többi ember így nem fáztam. A szél is neki állt fújni hűvös levegőt fújva felénk. Kinyitottam jobb szárnyamat, majd azzal is, mint a kezemmel "átöleltem".

Tulajdonképpen először fel sem fogtam mit csinál. Csak álltam ott lemerevedve, és addig meg sem szólaltam, míg elém nem tárult valódi énje.
- Jesszusom, de gyönyörű! - ámultam el mint egy kisgyerek, és mutatóujjammal végigsimítottam, persze gyengéden és óvatosan fekete tollain.
Kételkedtem benne, hogy tényleg ez volt a legjobb reagálás ami tőlem tellett egy ilyen szituációban, de hát ha egyszer nem találok ebben semmi félelmeteset!
Nem tudtam eldönteni, hogy akkor most inkább elhúzódjak, vagy maradjak így, összeölelkezve vele. Jól esett - sőt!
Végül elhúzódtam, de csak azért, hogy jobban szemügyre vegyem, viszont a kezemmel még mindig fogtam az övét, bebizonyítva, hogy nem kaptam sokkot.
Elmosolyodtam.

Mióta elhoztam Awakenedet a törzstől nem is talákoztam vele. A kocsiban nem sikerült rávennem, hogy mutassa meg a szárnyait a társainak. Hát ha mostnara megbékélt a gondotattal. Kilépve az udvarra egyből őt kerestem. Észre is vettem, de teljsen ámultam. Meg én sem láttam szárnyát kinyújtva most meg egy lány simogatta. Még jó, hogy a közelben volta a pad mert le kell ülöm.