Az iskola Udvara.

Felült és elrakta az iPodját.
- Szia. Nem, semmi sincs rendben.- mondtam neki és leültem mellé törökülésbe.
- Ami azt illeti örülök is neki, hogy otthagytatok. Tudod a te mondatodat mondtam a fejemben. Azt amit a focipályán mondtál és sikerült. Visszaváltoztam emberré. Köszönöm. Ezt is csak neked köszönhetem.- mondtam neki és a könnyeimmel küzdöttem közben. Belenéztem a szemébe.
- Volt már olyan érzésed, hogy úgy érzed, hogy nem tudsz magadon uralkodni? Hát én ezt éltem át.- mondtam neki egyenesen a szemébe mondva.

Ez a nap totál kész volt. Komolyan kezdtem paranoiás lenni. Mindenhol a matektanáromat láttam. Na nem mintha félnék. Sok büntetést kellett átélnem már. Nem éppen az a szűz kislány voltam előző sulimban sem. De hát ha egyszer nem megy a matek?
Mikor kiértem, Justine-t és Adam-et pillantottam meg. Hajamat hátra vetettem.
- Sz'sztok fiatalok! Jól elvagytok? Zavarok? - kérdeztem, és válaszukat meg sem várva lehuppantam melléjük.

- Örülök, hogy sikerült visszaváltoznod, és ez közvetettet az én érdemem.- mondtam.
- Nem, még nem éreztem ilyet, de sejtem milyen lehet.- válaszoltam. Ekkor odajött Rosey.
- Szia. De rég találkoztunk.- mondtam ironikusan. Leült mellénk.
- Milyenek voltak az órák? Jó sz@rok nem?- kérdeztem mosolyogva.

Csendesen néztem rá és akkor odajött Rosey. Intettem neki a kezemmel de nem szólaltam meg. Hallgattam ahogy beszélgetnek. Halkan elkezdtem dobolni a térdemen és közben dúdoltam valami számomra ismeretlen dalt. Jött egy üzenetem. Gyorsan kikaptam a zsebemből a mobilomat, hogy megnézzem ki küldte. Nagyapa. Elmosolyodtam. Visszapötyögtem a választ és visszadobtam a zsebembe a telefonomat.

Kipattantattak szemeim, de amilyen gyorsasággal nyitottam őket ugyanolyan sebességgel csuktam őket vissza. Az udvaron északásztan és a fény meglehetősen zavarta a szemem. Mikor újra kinyitottam már nem csuktam be hanem pislogtam párat és felmértem a terepet. Láttam Justint még két ismeretlen diákot. Felálltam és odamentem hozzájuk. - Heló. Elektra vagyok.. zavarok? - kérdeztem és mutatkoztam be azoknak akik még nem ismernek. Na ez haladás magamtól kezdek el ismerkedni.

Justine nagyon szótlan volt, bár nem értettem miért. Odajött egy lány, aki Elektraként mutatkozott be.
- Hello. Én Adam Martínez vagyok.- köszöntem neki.
- Leülsz?- kérdeztem. Ha már idejött, csak nem akar végig állni.

Odajött a szobatársam Elektra.
- Szia.- mosolyogtam rá, bár egy kicsit meglepett, hogy idejött hozzánk. Nem igazán az a típusú lány. Engem már ismert, tehát nekem már nem kellett bemutatkoznom. Adam megtette és felajánlotta neki, hogy üljön le. Reméltem, hogy leül, ugyanis szerintem ismerkednie kéne. Nem szeretném ha egész nap a szobában kuksolna. Nem vártam meg míg dönt, megfogtam a karját és gyengén lehúztam a földre azért, hogy ne fájjon neki.

Azon tanakodtam, hogy leüljek-e vagy sem amikor Justine lehúzott a földre. Nem akartam ellenkezni ezért hagytam magam. Leültem és vártam, hogy elődrukkoljon valaki valamilyen témával.
- Egyébként nincs kedvetek egy kicsit körülnézni a városban? - kérdeztem meg. Jól esne már egy kicsit kimozdulni.

Elektra ki akart mozdulni.
- Én benne vagyok. Mit szóltok valami bulihoz. Biztos van itt disco vagy hasonló.- Madridban minden hétvégén bulikba jártam. Kezdett hiányozni. Zene, tánc, pia, na meg persze a csajok. A hétvége elmaradhatatlan kellékei.

Adam mondatára megforgattam szemeimet. Nem gyakori hogy így, bandákban járkálni szoktam.. inkább örülne neki, hogy nem kezeltem le, mint szoktam másokat. Nem erősségem a kedvesség.
- A kémia tetszett. De ahogy láttam, neked nem volt kedvenc. Upsz, amúgy az a tanár tanítja a matekot! - szemeim tágra nyíltak, majd elnevettem magam. - Ellógtam a matekot. Nem az erősségem... lehet kéne korrep. A történelem anyag meg már a könyökömön jött ki. Töriből zseni vagyok!
- Valery, de Rosey-nak (Rózi) hívj! - mutatkoztam be, tőlem nem megszokott nemtörődömséggel. Mikor leült, akaratlanul is arrébb húzódtam Adamtől. Látszólag nagyon tetszett neki a szitu.. három lány, ő pedig egyedül. Szeme még jobban csillogni kezdett, mikor Elektra felvetette, nézzünk körül a városban.
- Buli, buli, buli... ki nem hagyom. És gondolom ez a két piás sem! - böktem állammal Justine és Adam felé. Elmosolyodtam.

Hu... Elektrának menőkéje volt. Nem meglepő. Mosolyodtam el magamban.
- Nekem oké. Úgyis rég voltam buliba.- rántottam meg a vállam és közben vadul mosolyogtam Rosey beszólásán.
- Hékás! Te is ittál! Ne mond, hogy nem volt jó az a kis vodka.- mondtam neki nevetve és közben megböktem. Végre egy buli. Hálás voltam Elektrának. Azt hiszem, hogy jóban leszünk. Majd mind a hármukra ránéztem.
- Hozzam a whisky-t a tatyómból?- kérdeztem tőlük, majd Adamre néztem.
- Bocsesz a vodkád miatt. Nem akartam elhasználni a lábamra azt a csodás whisky-t ami mellesleg nagyapám kedvence. Illetve volt. Az volt az utolsó üvege belőle.- néztem rá vadul mosolyogva.
- Megyünk akkor? Ugyanis már bulizni akaroook.-kérdeztem tőlük, és már talpon is voltam. Mindenkinek megfogtam egyesével a kezét és felhúztam őket a földről. Mikor Adamet húztam fel a földről a szemébe néztem.
- Mondtam, hogy még nem tudsz rólam mindent.- vadul mosolyogva mondtam neki, majd a többiekre is ránéztem.
- Indulás!

Szerencsére mindenki lelkes volt a buli ötletére. Ennek örültem. Reménykedtem benne, hogy itt nem stréber gyerekek vannak, akik sose isznak egy csepp alkoholt se, a bulit pedig legfeljebb hírből ismerik. Justine szinte bepörgött. Felpattant, és mindenkit felhúzott a földről. Hozzám még egy megjegyzése is volt. Elmosolyodtam.
- Mindig meg tudsz lepni.- mondtam, majd én is felálltam. Rosey úgy döntött, mégse jön. Odament valami nyálasképűhöz. Ő dolga...
- Menjünk az én kocsimmal.- ajánlottam fel. Kimentünk a parkolóba, beültünk a kocsimba, és elindultunk valami discot keresni.

//Disco//

A telefonom csörögni kezdett, én pedig utána kaptam, és messzire mentem a többiektől. A "nevelő szüleim" voltak, a szokásos... kérdezgették hogy hogy s mint vagyok, és "anyu" még arról is érdeklődni kezdett, vannak-e helyes pasik, meg hogy nem-e túl enyhe nekem ez a suli. A szememet forgattam. Naná, hogy nem kedvességből kérdezte. Az ő szemében én csak egy r*banc voltam, aki a pasikat falta, holott vagy öt éve ittam magam utoljára le.
A kínos incidens után egy hapsit pillantottam meg az udvar végében, és nem tudtam megállni, hogy ne vigyorodjak el bénázásán. Ez komoly segítségre szorul.
Háhá, én mint az angyalka...
- Én most az hiszem mégsem megyek! De ti érezzétek magatokat jól!
Kiabáltam vissza nekik. Justine-nak most biztosan fülig ér a szája, hogy nem akadályozom meg a pasivadászatban.
A fiúhoz sétáltam.

Leértem az udvarra. Alig voltak lent diákok. Ennek örültem, legalább egy kicsit egyedül leszek. Fogtam a gitáromat és közben kerestem egy jó helyet. Leültem az egyik fa törzséhez és játszani kezdtem. Megnyugtatott, hogy végre megpengethetem a gitáromat és, hogy hallhattam a hangját. Egyszerűen mesés érzés. Régen nem fogtam már a kezemben. Pontosan 2 napja. Mondjuk az nekem egy évezrednek tűnt. Eljátszottam még egy saját művet, majd letettem magam mellé, nekifőltem a fa törzsének és meredtem magam elé. Egy idő után meguntam és úgy gondoltam ideje egy kicsit mulatni. Hallottam, hogy van itt valami disco féleség. Gyorsan felvittem a gitáromat a szobámba és indultam.

//Rock Klub//

Az igazgatónő elment és egy csaj jött oda.
- Heló cica. Segítesz?- Kérdeztem és végigmértem a csajt. Nem rossz...nem rossz.- Gondoltam magamban.
- Az egyes a szobám és Sebastian vagyok.- Vigyorogtama csajra. Közben szemügyre vettem domborulatait.

- Á-á.- Kaptam ki a kezéből a bőröndömet.
- Egyezzünk meg. Én cipekedek, te pedig mutatod az utat oké?- Kérdeztem. Felkaptam a többi cuccomat is.
- Amúgy én is róka vagyok.- Tettem hozzá.
- De nem akartalak lerókázni.- Nevettem fel a kértéltelműség miatt.

Előre ment mutatva az utat. A hátát néztem egy ideig, majd áttértem a s*gge stírölésére. Nem rossz azt meg kell hagyni. Kerek, feszes....
Seb nyugi, ne izgatsd fel magad.- Szól egy belső hang, majd beléptünk a szobámba.
//Fiú koli/1-es szoba//

A koleszhoz az udvaron kellett átmenni. Megálltam a nagy épület előtt. Hűha. Jó sok diák tartózkodhat itt. Letettem a bőröndöt. Vettem egy nagy levegőt. Hirtelen fájdalmat éreztem a hátamban. A szíjak megfeszültek majd hangos reccsenéssel megadták magukat. A kabát se bírta sokáig az is szét repedt a hátamon. A majd másfél méteres fekete szárnyam meg kinyílt.

Mivel megint egyedül maradtam úgy döntöttem elfoglalom magam valamivel. Táskámból kivettem a cigarettásdobozt és abból egy szálat vettem kezembe. Meggyújtottam és beleszívtam. Felsóhajtottam. A nyugalom söpört végig testemen. Miután kivégeztem a szálat elakartam dobni, de megláttam egy piros, pöttyös hátú kis katicabogarat a fűben. A parázsló cigit lassan és óvatosan nyomtam el a végtelen bogáron. Apró lábai még mozogtak eleinte, majd teste végleg feladta a szolgálatot. Mindezt mosolyogva tettem. Azokban a végtelennek tűnő percekben nem éreztem semmit. Elkaptam pillantásom áldozatomról. Felnéztem és megláttam egy... angyalt. Gyönyörű volt. Áhítattal bámultam a teremtményre. Hatalmas fekete szárnyai, réz barna bőre, fekete haja és izmos nyúlánk teste szinte hihetetlenül tökéletesek voltak. Mondani akartam volna neki valamit, de nem volt erőm. Ez a menny? Ha iylen akkor itt akarok maradni. Nem értettem magam és ezt a sokkot amin most keresztül mentem. Lehet meghaltam? Hisz a Földön angyalok nincsenek. Ahhoz a világ túl borzalmas.

Nem is tudtam hirtelen mit csináljak. Még nem voltam ura szárnyaimnak. Nagy nehezen sikerült a hátamra hajtogatni őket. Mikor lehajoltam a táskámhoz észre vettem, hogy egy lány néz rám kitágult pupillákkal. Hogy a medve vinné el! Azt hittem egyedül vagyok. Nem szeretném ha túl hamar kiderülne ez az egész. Nagy levegőt vettem és a lányhoz sétáltam.
- Hello! Bocsi az előző jelenetért... - még új ez nekem tettem hozzá gondolatban. - Nem szeretnék árfelhajtását. Ez maradjon ami kis titkunk rendben? - Remélem értette amit mondok neki. Mert továbbra is nagy kitágult szemekkel nézet rám. Letérdeltem a bőröndöm mellé. Kinyitottam és kivettem belőle egy nagy szarvasbőrköpenyt. A hátamra terítettem eltakarva szárnyamat.

Az angyal elindult, felém! Lélegzet visszafojtva figyeltem ahogy közeledik. Léptei magabiztosak, elegánsak és még sorsolhatnám rájuk a jelzőket, de most nem érek erre rá. Hisz már csak alig egy méter választ el tőle. Mér csak fél. Megszólalt mire én azonnal összerezzentem. Erő sugárzott belőle. Ő letérdelt és szárnyait egy szarvasbőrköpeny alá rejtette. Csak most jutott el tudatomig, hogy mit is mondott valójában. Megpróbáltam érthetően formálni a szavakat. - Rendben. - mondtam rekedtes hangon. - Én most meghaltam? - tettem fel el elég bugyuta kérdést. Már elég biztos voltam benne, hogy nem. - Egyébként Elektra vagyok. - ezt már magabiztosabban mondtam. Kezemet felé nyújtottam miközben arra koncentráltam, hogy ne remegjenek. Agyam szinte már teljesen kitisztult a ködtől ami eddig ellepte. Huh ez azért elég furcsa élmény volt.

Teljesen ledöbbent, de nem azért amiért én gondoltam. Kérdésén akaratom ellenére is fölnevettem.
- Bocsánat! Ne haragudj! Miért haltál volna meg?
Sehogy se fért ez az egyszerű kérdés a fejembe. Nem tudom mitől hitte azt, hogy meghalt.
- Üdvözöllek Elektra. Awakened vagyok.
Kezet nyújtott nekem amit én el is fogadtam. Éreztem, hogy enyhén remeg a keze. Vajon ez még mindig a döbbenet része vagy eljutott a tudatáig, hogy mutáns vagyok és fél tőlem. Szemében a pupilla kezdett kisebbé válni. A mellkasomon még éreztem a szíjak csípését. Apró kis vörös csík jelent meg. Viszont így nem mászkálhatok. Ha fölemelem a kezem akkor a szárnyam megint szét rebben.
- Elektra segítenél nekem? Van egy tartalék szíj a táskámban. A szárnyam még nagyon érzékeny ezért rögzíteni kell. Az udvaron túl feltűnő lenne. Mit szólnál ha följönnél a szobámba?

//FK2//

Felnevetett azon amit mondtam. - Mert...-még is mit mondhattam volna? Mert gyönyörű vagy? Nem akartam egy elveszett kislánynak beállítani magam ezért csak pusztán annyit feleltem: - Csak pillanatnyi tudatzavar és az előbb végeztem ki egy katicát é azt hittem Isten megbüntetett. - feleletem egy félmosoly kísértében. Ő is bemutatkozott. -Ezt a nevet megjegyzem. - döntöttem el gondolatban. Mikor bőre az enyémhez ért egyáltalán nem normális módon felforrósodtam. Elhúztam kezemet. - Kerüld az érintését. - jegyeztem fel gondolatbéli kis füzetembe. - Én? - kérdeztem vissza kissé meglepetten mikor azt kérte segítsek neki a szárnyát elcsatolni. - Segíthetek úgy sincs dolgom. Akkor menjünk. - felálltam, de rögtön meg is inogtam. Lábaim teljesen elvoltak zsibbadva. - Kerüld mert elgyengít. - ez a gondolat valamiért fájdalmas volt számomra,de nem foglalkoztam az érzéssel.
// Fiú Koli/ 2-es szoba//